Főváros.
Főváros.
Fővárosi ujdonságok. A’ pesti műegyesületi választmány érdemesnek tartotta polemiába ereszkedni bizonyos Ernsttel, ki annak működéseit a’ bécsi „Theaterzeitung”-ban amugy suhanczosan és annyit értve a’ dologhoz, mint egy poroszló az urbanitáshoz, megtámadá. Szeretjük hinni, hogy a’ tisztelt választmány, mellynek buzgósága és törekvései a’ közönség gazdag részvéte által eléggé elismervék, minden válasz helyett illő megvetéssel mellőzendi firkálásait ezen obscurus hősnek, ki Noah utódjai szerint, kik – mint Mózes I. könyvének 11-ik része 2, 4-ik czikkében irva van: „kelet felé sík földre költözének, ’s várost és tornyot épitének, mellynek csúcsa az egeket érje, hogy magoknak nevet szerezzenek,” szűk keblének nevetséges hirszomját minden áron eloltani kivánván, vak butasággal gázol keresztül, mint vadtulokcsorda, a’ müvészet mezején, – ha a’ megtámadó nem vetemedik azon alávaló gyanusítgatásra: mintha az egyesület sok nevezetes honi müvész képeit pártérdekből visszautasította volna. E’ szemtelen ’s a’ még szemtelenebb irójától be nem bizonyított állitás volt a’ tőr, melly az egyesületnek vettetett, ’s ennek akaratlanul be kellett magát piszkítani. – E’ napokban a’ városházi őrségen levő káplár H. a’ toronyba fellopózván, ott a’ toronyőr óráját ellopta, az eladásnál azonban rajtakapatván, hivatalától megfosztatott ’s börtönben ül. Irtsunk, irtsunk, uraim, még igen sok gaz van irtanivaló! – Szinte e’ napokban F. egri kanonok ur a’ budai császárfürdőben világos nappal meglopatott – voilŕ császárfürdő és rendőrségi felvigyázat! A’ tolvaj Pesten fogatott el, Budán ez nem ment volna olly hamar; miért? mert a’ kutatás sok fáradságba kerül, ’s König ur compromittálva lett volna. – Obrenovics Milos, Szerbia leköszönt fejedelme, e’ napokban utazott itt keresztül Bécsbe, és b. Sina nagyhidutszábani házában volt szállva. Szombaton estve a’ magyar szinházat látogatá meg. A’ kiváncsi pestiek seregesen állottak lakása előtt, hogy e’ nevezetes embert pillanatra láthassák; ’s ez alkalommal tapasztalni lehetett, mennyi ember van Pesten, ki reáér ácsorogni! – A’ német szinháznak hétfő óta uj igazgatósága van. A’ szinészek a’ városi tanács előtt in pleno megjelentek, ’s ünnepélyesen kinyilatkoztaták, hogy addig, mig őket meg nem fizetik, nem játszanak; mi által a’ közönség ugyan semmit sem vesztett volna: mégis a’ tanács kénytelen volt az eddigi igazgató-választmányt megszüntetni, ’s az igazgatást dr. Frank és Forst, két az irói és müvészi világban jóhirű férfiunak, felsőbb jóváhagyás reményében átadni. Igazság tekintetéből meg kell vallani, hogy volt igazgató Schmid urral ez alkalommal kissé erősen bántak – a’ szegény szerencsétlen ember minden esetre szánakozásraméltó; bár ezt hitelezői is szívökre vennék! kik közül sokan vannak ’s többnyire mind ollyanok, kiknek erszényeit egy kis szánakozás meg nem fogná lapítani. Azonban sem ő, sem hitelezői a’ személyzetet nem fizethetvén, a’ szinház fentartását másra kelle bizni. – Az utazók igen ohajtva várják az üllői vámház előtti ut javitását, hol esős időben egész tócskák alakulnak, ugy hogy az utazónak nevezetes kerülést kell tenni, ha – főkép sötét éjjel – kocsiját ’s lovait magával együtt nem akarja veszélyeztetni. Mi azt gondoljuk, hogy a’ fölemelt adóból, ha nem valóságos útcsinálás, legalább illy egyes helyek kijavitása kerülne ki! mert nem tehetjük fel a’ város gazdasági rendszeréről azt, mit a’ házbirtokosok tapasztaltatnak velünk: minden évben nagyobb házbér, és kevesebb kéjelem a’ házban. – De azt sem akarjuk egy pillanatig is elhinni, – mit némellyek mondogatnak – hogy épen csak a’ Pesti Hirlap „truczczára” nem történik minden, minek történnie kellene. Ez által nem mi vagyunk megboszantva, sőt némi köszönettel tartozunk az anyagszolgáltatásért. Nekünk kötelességünk megmondani, mit volna jó tenni, mit kellene elhagyni, ’s ha itt-ott nézetünkben hibázunk is – mert hiszen mi is hibázhatunk és hibázunk igen sokszor, mi még a’ budaiakon is megeshetik, noha ezek megyei vitatkozások közben a’ mustravárosiak sorába helyeztettek – de azért, valamint a’ legrosszabb könyvből is lehet valamit tanulni, ugy a’ hirlap hasábjai közt is találtatik néha ollyas valami, a’ mi igen tanulságos, ’s mivel példáktól kisértetik, igen világos is lehet. Vasárnap a’ hőség 38 foknyi volt. A’ legidősb emberek sem emlékeznek illy melegségre. – A’ Közleményekben, mellyek most egyetlen magyar divatlapnak neveztetnek, mint például egy curialis faluegyház harangja, ha történetesen nincs megrepedve, egyetlen templom-harangnak neveztetik, „darázsok” rovat alatt, mellyben néha szerencsés ötletek is villognak föl, következőt olvashatni: „Használ mégis, ha az ember valamit megró. A’ mult télen emlitők, milly nemzetiségellenes vala a’ termény-udvarnak homlokiratát német nyelven készittetni; most e’ „Producten-Hof”-nak tulajdonosai életbiztositási ügyviselőséget nyitának a’ dunaparton a’ Wurm-udvarban, és a’ főczímet ismét németül tűzték ki, ’s irgalomból a’ magyarnak is engedtek az olaszszal ugyanegy táblán helyet. Ez valóban dicséretes, és Kunewalder testvéreknek vonzalmát tanusitja azon hon iránt, mellynek mindent köszönhetnek ’stb.”
