Vezérczikk. (Megyei szerkezet.)
Vezérczikk. (Megyei szerkezet.)
Tétleges (positiv) tudományoknál a’ bölcselkedő elmélkedéseit eszmélve vagy eszméletlenül életből merített adatok szabályozzák, ’s a’ theoria rendszeritett épületének többnyire illy gyakorlati adatok abstractiója szolgál alapul. Mi a’ polgári álladalmak normalis állapotában a’ statustudományt illy kiváltképen tétleges gyakorlati tudománynak hisszük, ’s azért ugy gondoljuk, hogy valamelly polgári institutiónak becsét, hatáskörét egyáltalában nem lehet olly theoriák doctrináiból szabályozni, mellyeknek épületénél illynemű institutiók alapkövekül nem használtattak: miknek elméleti abstractiói tehát ép’ ugy kivül feküsznek az illy institutio határain, mint a’ hogy ez amaz abstractióknál adatul nem használtatott. – Illyen institutio az europai statustudomány irányában megyehatósági szerkezetünk. A’ classicus hajdankor ’s Közép- és Nyugot-Europa nyilt könyv gyanánt állott a’ gondolatbuvárok előtt; minket körülmények’ s eredeties nemzetiségünk ismeretlen földkint rekesztettek el szemeik elől, ’s midőn statustheoriáik mozaikját összeilleszték, szerkezetünk kavicsait ízecskékül nem használták. Innen van, hogy a’ német, francz, angol, ki ezen statustheoriák emlőin nőtt fel, igen ritkán képes hosszas magyarázatok után is szerkezetünk philosophiáját felfogni; mit bizonyosan mindenki tapasztalt, kinek e’ tárgyról idegenekkel értekezni alkalma volt, vagy legalább az augsburgi Allg. Zeitung hazánkróli czikkeit olvasgatá, mellyek a’ levelezőí hieroglyphok fátyolán át is a’ legvilágosabban mutatják, mikor kerültek magyar tollábol, ki e’ szerkezet dajkakarjai közt növekedett, mikor viszont olly ember tollából, ki, bár 20–30 év óta lakjék is Budapesten, mégcsak azt sem volt képes megtanulni: a’ magyar nyilvánjog mi fán terem?
Legyen szabad annak bizonyságaul, hogy megyei szerkezetünk mennyire kivül fekszik a’ világhirű statustudósok theoriain, egyetlenegy tényt idéznünk. – Minden alkotmányos monarchiában két tekintetnek kell szentnek lenni: 1) a’ királyi név díszének, méltóságának, mivelhogy monarchia; 2) annak, hogy csak a’ nemzet hozzajárulásával alkotott törvény szerint kormányoztassanak az alattvalók, mivelhogy alkotmányos. E’ két tekintet összeegyeztetésében sokat fáradtak a’ nemzetek, sokat a’ statustheoriák bölcs mesterei, és különböző módokban kerestek biztositékot, miszerint a’ polgárok soha se jöhessenek olly szomorú kénytelenségbe, hogy egyiket a’ másikkal ellentétben szemlélhessék, ’a bün és hiba közt kelljen választaniok. És az europai statustheoriák ezen biztositékot, az eleven közszellem (public spirit) doctrinák mechanismusába nem illeszthető hatalmán kivül legtöbbnyire viszszatorló módokban (felelősségben), előzőleg pedig csupán a’ hatalmak elkülönözésének doctrinájában keresgeték. A’ magyar alkotmány ellenben ismeri ugyan a’ felelőséget ’s az országgyülés sérelemorvosló hatalmát, de a’ főkezességet előző módokban találta föl; ’s ez: a’ ,nil de nobis sinenobis elvnek a’ végrehajtó hatalom körében is fentartása, melly íge megyei szerkezetünkben megtestesítve él; minélfogva (hogy az 1827-ki országos választmány rendszeres javaslatának szavaival éljünk) a’ törvények végrehajtása megyékben nem másképen, mint a’ megyék által eszközölhető, mirenézve a’ törvénynyel ellenkezni, vagy a’ végrehajtóhatalom körén tul fekünni vélt rendeletek iránt felirási joggal birván, a’ megyei gyülések törvényes hatóságuk kebelében két külön attributumot egyesítenek; t. i. ők a’ végrehajtóhatalom törvényes organumai, de ők egyszersmind a’ törvények őrei is. (Congregationes comitatuum legalia potestatis executivae organa, una vero legum custodes sunt, mond az országos választmány.) E’ rendszer már az europai statusjog tanjaitól merőben eltér; itt a’ közvetlen végrehajtást eszközlő tisztviselőkar a’ tanácskozó testülettől különválasztva nincs – ne is legyen; itt a’ hatalmak elkülönözésének doctrinája nem alapelv – és ne is legyen, sőt inkább a’ ,semmit rólunk nélkülünk’ az alapelv. Azonban itt is kitűnik, mint sok egyébben, alkotmányunk alapelveinek sok mások fölött elsőbbsége. Egy részről azért, mivel nem tudunk doctrinát, melly az egyuraság (monarchia) elvét az alkotmányosság elvével illy szerencsésen egyesítené; más részről azért, mivel e’ szerencsés sajátság mellett is annyi assimilationalis fogékonyságsal bir szerkezetünk, hogy a’ józan elmélet postulatumait lánczolatába igen könnyű szerrel beillesztheti a’ nélkül, hogy eredetiségét ’s alapelveit csökkentené. Nevezetesen a’ hatalomelkülönözési theoriát, a’ mennyiben jó, t. i. a’ tisztviselőkre nézve, mi magyarok megyei szerkezetünkbe törvényhozás utján legkönnyebb szerrel beilleszthetjük; ugy hogy a’ közigazgatás és biráskodás egy tisztviselőben egyesítve lenni megszünhetik a’ nélkül, hogy a’ megyei közönség egyetemes testületében legkevesbbé változnék azon elv, mit az 1827-ki országos választmány ekkint fejez ki: „a’ megyék hatóságához tartozik mind az, mi az országot általában, vagy a’ megye közállományát vagy pedig magánosok jogait illeti, a’ mennyiben törvény szerint jogutra (ad viam juris) nem tartoznék, gyülésekben tanácskozás ’s határozat alá venni (pertractare).” – De mig a’ magyar alkotmány illy assimilationalis fogékonysággal bir, az ismeretes statustheoriák hasonlóval nem dicsekedhetnek; mert hatalomkülönző doctrinájok mellett megye szerkezetünk ,nil de nobis sine nobis elvét el nem fogadhatnák a’ nélkül; hogy egész épületöket talapzattól kezdve ujra ne raknák.
Mindezekből tisztán következni véljük, hogy midőn az europai statusszerkezetek megyei rendszerünkhöz semmi hasonlót nem mutatnak, midőn az ezekből abstrahált statustudományi theoriák ime’ rendszertermészetével egyáltalában nem egyeznek: nemcsak hiba, de talán vétek is, ha ollyankor, midőn megyei gyüléseinken egy vagy más statutumnak törvény értelmébeni alkotásáról van szó, az egészen gyakorlati specialis kérdés általános theoriák mezejére játszatik át; hiba, mert ezen theoriák, mint már megmutatók, olly kevéssé szolgálhatnak mértékül a’ megyei hatóság körének fölmérésénél, mint mikint rőffel nem mérhetjük a’ gabonát; de vétek is, mert gyakorlati eredményre nem vezethetvén, a’ vitatás meddő marad; minden meddő vitatásnak természetében fekszik pedig, hogy a’ demonstrationalis hév az általánosság végetlen mezején mindkét részről képtelenségre vezet, miből csak viszonos keserűség támadhat, ’s megzavarása azon két elem öszhangzásának, melylyet az alkotmányos alapelv gyakorlati fejleménye olly gyönyörűen közvetített.
És ha talán szabad hinnünk, miképen e’ nézetek nem egészen alaptalanok, azokból még azt is következőnek véljük, hogy a’ józanon fontolgató haladásnak indult nemzet alig botolhatnék kártékonyabban, mint ha most, átalakulasának practicus időszakában, a’ hatósági körök ’s attributumi határok elméleti vita harczába hagyná magát csábíttatni. Ez mindig igen kényes, igen veszélyes dolog; tudjuk, hol kezdődik a’ vita: de még csak nem is sejthetjük, hol fog végződni; legkényesebb, legveszélyesebb pedig olly időszakban, mellyről írva van, hogy drágák pillanatai. – Lám az 1827-ki országos választmány rendszeres munkára volt kiküldve, mégis annyira érezte e’ tekintetek nyomatékát, hogy a’ megyei szerkezetről irott véleményében nyiltan kimondaná: mikint a’ „megye” szó értelmének meghatározásába, ’s hatóságának és álladalmának elméleti (theoreticus) körülirásába jónak látná nem bocsátkozni. – Bölcs óvatosság ez uraim! ne hagyjuk magunkat annak követésétől az elmefitogtatás hiúságát talán ingerlő kihivások által letéríttetni.
Nekünk a’ megyei hatóság törvényjelölte statutarius körének ismeretére elégnek látszik azon szivvérünkbe szítt meggyőződés, hogy miután a’ megyék olly önálló municipiumok, mellyek egy részről a’ törvényhozó hatalom részei, más részről a’ végrehajtó hatalom organumai, harmadik részről a’ törvények őrjei, negyedik részről pedig közigazgatási törvényhatóságok, ebből természetesen következik, hogy statutarius hatalommal kell birniok, különben rendeltetéseik egyikét sem volnának képesek betölteni. – Igen de, mondjátok, ez igy a’ végetlenségig mehet, elnyelheti, paralyzálhatja a’ statushatalom többi ágait, kell tehát szabálynak lenni, melly terjedelmének határt szabjon! És mi azt feleljük: – igenis van szabály ées van határ; – de mint minden határnak természetében van, hogy nem a’ mit? hahanem a’ ne továbbat jeleli ki, ugy itt is a’ szabály negativ, ’s nem positiv. Az t. i. hogy törvény ellen statutumot alkotni nem szabad. – Ez a’ legbiztosabb általános szabály, érjük be vele, a’ többi specialis kérdés, ’s gyakorlat dolga; ne hagyjuk magunkat általánosságokba széditeni, mert teljes meggyőződéssel mondhatjuk: nincs ember Magyarországon, ki ezenkivül olly határvonalat képes lehetne theoretice felállitani, melly in ultima analysi, vagy a’ veres, vagy a’ sárga-fekete fonal szellemében képtelenségre ne vezetne. Ha megtartók ama’ szabályt, jogszerüség tekintetében nyugton lehetünk, a’ többi politica dolga, ’s miután ennek mezején a’ tévedés emberek között mindenkor lehetséges, még szerencsének mondhatjuk ha institutióink alkalmat nyujtanak csak partialiter tévedhetni, mert ezt egy részről az összes törvényhozás könnyen helyrehozhatja, mig a’ maga egyetemes tévedéseit helyrehoznia sokkal nehezebb; más részről még az illy partialis tévedések sincsenek nyereség nélkül, mert mint intő jelek megóvhatják az összes törvényhozást mind azon arasznyi viz födte szirtecskéktől, mellyeken különben könnyen hajótörést szenvedhet vala.
Igen de szokásba veszik ezen politicai hitágazat ellenei, rémképeket állitani fel ijesztőkül; azt mondják: megyéink statutarius hatóságuk gyakorlatával egyenesen az éjszakamerikai foederalismus öble felé hajóznak!! – És ez ismét ügyesen gondolt tactica, mert monarchiában illy kilátással fenyegetőzni annyit tesz, mint a’ hatalom minden féltékenységét felzúdítani; és hasonlít azok tacticájához, kik a’ porosz királyt a’ hires városrendszer behozatalától azon ijesztgetéssel akarták visszariasztani, hogy az „respublicai institutio.” – Azonban rém és rémités egyaránt hiú, ’s az erőszakolt foederalismusi következtetés meg azon esetben sem birna a’ valószinűség legkisebb árnyékával, hahogy a’ megyék igazán szokatlanul terjeszkednének statutarius hatóságukkal. Nem állana pedig nem csak a’ monarchiai és alkotmányunk szerinti elvnél fogva, melly a’ királyi felség fölügyelői jogával a’ törvény értelmében a’ kellő súlyegyent örökké fentartandja, hanem azért sem, mert a’ magyarországi megyék állása ’s az amerikai foederalismus közt még ezen fölül egy minden hasonlatot lerontó lényeges különbség van, az t. i., hogy Amerikában a’ szövetséges törvényhozás az egyes statusok beligazgatásába egyáltalában nem avatkozhatik, ’s csak az alkotmány által számára világosan fentartott ügyekre terjeszkedhetik: 18nálunk ellenben a’ megyéknek bármelly statutuma is azon pillanatban elveszti minden erejét, mellyben a’ törvényhozás azon tárgyról rendelkezik. – Ezt elég megemlíteni, hogy meggyőződjünk, mikint honunkban soha sem lehet alapos azon állitás, mintha statutumok utján a’ törvényhozási centralisatio csak legtávolabbról is paralyzáltathatnék; ’s ép ez oknál fogva volt lehetséges ekkorig is, hogy a’ megyék a’ közigazgatásnak olly ágait intézgették el statutumok utján, mellyek ha általános elméleti szempontból vétetnének föl, a’ doctrinák szerint valószinűleg törvényhozás körére tartozóknak itéltetnének. Illyen példaul az adókivetés kulcsának kimondhatlan különbözése, illyenek a’ tisztválasztásnak évszakról évszakra módosított szabályai, illyen a’ megyei tisztviselők eljárását szabályzó utasitás, illyen a’ megyei törvényszékek alakjának roppant különbözése ’stb. és ezerszer a’ többi, miket – ha szükség lesz – részletekben is egyenvonalozva fejtegethetünk. – Mind ezt századokon át statutumok utján rendezgették a’ vármegyék, ’s a’ mai megye bizonynyal nem bir kevesebb joggal, mint birtak az egy század előttiek; és kérdezzük: csökkent e e’ miatt csak egy hajszálnyira is a’ törvényhozás centralis hatalma, vagy történt e a’ foederalismusi rendszerhez legkisebb abnormis közelités? – Szólnak a’ tények, ám tekintsünk szét, ’s csak arról ne felejtkezzünk, hogy a’ törvényhozás, mellyben kezdeményi joggal a’ királyi felség is bir, akármelly statutumot ép ugy eltörölhet, ’s megszüntethet, mint a’ hogy törvénynyé változtathatja; ’s e’ megemlékezés bizonyosan eloszlatja a’ szem elé torlasztott rémeket, mint napsugár az éji homályt; ’s mi vidorul támaszkodhatunk megyei szerkezetünk ép egészséges oszlopaira, ’s jogszerűn léptethetjük életbe a’ törvény ’s alkotmány szellemének természetes postulatumait, annál vidorabbul és jogszerűbben, minél szentebb pietással függesztendjük mindig szemeinket a’ határvonal ime’ szavaira: „Eddig és ne tovább! itt a’ törvény áll, és ennek küszöbe szent, mint szent volt a’ föld, mellyen az égő bokor előtt Mózes állt.” –
