Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Szőllősi Szabó Lajos, magyar tánczmüvészünk, e’ hónap 6-dikán Budán az országház nagyobb teremében adá első magyar tánczvigalmi főpróbáját, mellyre mintegy ötszáz személy jelent meg, kik közül közel száz pár, nyolczas tizenkettős és tizenhatosban lejté a’ kellemteljes magyar tánczot. Öröm vala többek közt láthatni nyolcz, magyar öltönyű hölgyet is, kik nem csak öltönyükre, de tánczukra nézve is kitünők valának. A’ magyar társastáncz uj életet önt budapesti szépeinkbe ’s tánczvigalmainkba – annál inkább sajnáljuk, hogy azt több társasági bálokban frakkban szándékoznak tánczolni. Magyar táncz és frakk! De ez még hagyján volna; hiszen mire nem használták ’s mivé nem torzitották el már a’ magyart? azonban minő szellemet tanusit az, hogy némelly tánczvigalmakban a’ vendégek polgári frakkban tartoznak megjelenni, midőn a’ szintolly díszes mint nemzeti méltóságokhoz illő magyarkákban mejelenők kiutasíttatnak?! Ehez, ugy hiszszük, nem kell commentár. – Lelkes pesti jogászaink e’ tekintetben idei tánczmulatságukban egészen más haladást fognak bizonyitani: napja f. hó 19-dikére van kitüzve. – Emmerling két tánczzenészeti próbái a’ városi reduttermekben igen szerencsésen ütöttek ki: sok nép, sok pénz. És azután mikép ujongott a’ sok tenyércsapó, hogy Massak a’ magyar nótákat német tempóra rántotta. Prosit! nekünk egy gyermekded köny tolult szemünkbe. – Reánk viradt az ujesztendő és a’ csónakközlekedés, de a’ panaszok a’ régiek maradtak. Kár volt magunkat szép igéretekkel kecsegtetni: a’ révészek ’s a’ pestbudai rendőrők csepet sem javultak. Ki tudja, milly kellemek várnak arra, ki Budapesten télen a’ Dunán át és vissza akar utazni’? legyen bár olly türelme is, mint a’ pesti magyar operaközönségnek és olly vasegészsége, mint – – nem akarjuk mondani kinek, vagyis inkább minek. Mult pénteken két egész óráig,dideregtünk egy lélekvesztőn, a’ kiszállitásnál karnyivastag gerendákon balanciroztunk pocsolya és sár fölött, ’s midőn partra lökettünk, a’ csónakot leső tömérdek, embercsoporton keresztül különféle oldaldöfési változatok alatt nyomultunk ki, hálát adván az istennek, hogy tagjaink épen maradtak. Mi alatt ez velünk történt addig a’ közlekedés 3 óra, mondd: három óra hosszáig felakadt: délután kettőtől ötig, midőn az legélénkebb szokott lenni. És miért’? tán módnélkül zajlott a’ Duna? vagy jégtorlat közzé jutottunk? Oh nem! sokkal nyomosabb oka volt annak; a’ révészek nem akartak már a’ régi helyen járni, ’s elvégzék magok közt, a’ csónakokat a’ benlevő emberekkel együtt a’ budai részen a’ szigetig felhozatni, mi rájuk nézve üres ladikokkal idő vesztés lett volna, ’s bár mikint protestáltak is néhányan közülünk, ezen végzés határozattá lőn és a’ határozat végre is hajtatott. A’ hajók száma a’ közlekedés élénkségéhez képest nagyon csekély: mennyi ideig kelle – főkép hetivásárnapokon – vesztegelni, mig – sokszor életveszedelem közt – csónakra lehet vergődni, hát még a’ szegény ember, ki nem tud borravalót adni? Félnapokig is elváratják, ’s azalatt a’ Duna mellett sovároghat, ’s reménylett keresetét az átelleni városban szögre akaszthatja. Adj uram, valahára állandó hidat! – Legrand Ilona kisasszony, Münchenből, két hangversenyt adott nálunk zongorán. Dámák iránti lovagiasságuk a’ kisasszonyt jobb zongorajátszónénak mint müvésznőnek mondatja. Hangversenyeit kitünő kevesen látogaták meg: hátha még ezehnek sem küldettek volna szabadjegyek? – A’ szabadjegyekre nézve említendőnek véljük, miszerint már több izben, ’s közelebbi időkben igen sűrűen szabadságot vesznek magoknak némelly, ha istennel ugy tetszik! müvészek és müvésznők nekünk különféle szabad belépti és zártszéki jegyekkel alkalmatlankodni, melly megtiszteltetést azonban kénytelenek vagyunk most és mindenkorra határozottan vissautasítani; mert valamint egy részről ugyan nem teszszük föl, hogy ezen szabadjegyek által szabad véleményünket szándék korlátolni: ugy más részről nem tudjuk, mit vétettünk némelly ugynevezett müvészek – és rendezőknek, hogy kényszeríteni akarnak bennünket, előadásaikat meglátogatni. A’ jó ügy maga magát ajánlja, ’s a’ valódi müvész soha nem fog szabadjegyekhez folyamodni, mellyek dicsőségét kivíni segitsék.
Dixi.
