Borsod.
Borsod.
Miskolcz, dec. 26. 1841. Mult gyülésünk rendes folyamát véletlenül akadályozott zavarok miatt számtalan köz- és magányügyeink maradtak intézetlenül, ’s köztük az adó kivetése is. – Ezeknek tárgyalására f. hó 20-tól 25-keig folytatólagos közgyülést tartánk, mellynek nevezetesb eredményei: 1) Az adónak kivetése, melly még a’ régi jó uton történvén meg, kivettetett a’ hadi pénztárra 57,228 ft 31 kr, a’ hadfogadóira 1102 ft 22 kr; a’ házi adó szükségei 64,344 ft 27 krban állapittatván meg, a’ vámjövedelmek beszámitása után maradt kivetendő 61,117 ft 50 kr, ’s igy több a’ hadiadómenynyiségnél; mi első eset megyénkben. – 2) Olvastatott főispáni helyettesünk ő mlgának levele, mellyben ismételt fölterjesztésünkre a’ hivataláról lemondott P. T. alszolgabiránk helyébe Szepessy Ferenczet nevezte ki; melly kinevezés közörömet szült a’ RRnél. – 3) Törvényszéki parancs következtében a’ közbátorság állapotáról mind négy járásbeli fősz. biráink tudósitásaikat beadván, ugyancsak törvényszékünk kivánatára tanácskozás alá került: hogy a rögtönitélőszék kérésének szüksége fenforog e, vagy sem? – E’ kérdés nagyon érdekes ’s csaknem egy egész ülést kitartott vitatkozásokra adott alkalmat. Van ugyanis megyénk egyik főbb utvonala mellett egy város, Szentpéter nevű, mellynek puszta emlitésére is reszket a’ szegény fuvaros tótban a’ lélek; – és nem ok nélkül; mert tolvajság, rablás, gyujtogatás, ház-, pincze-, kamratörések, gyilkosság, vérengzések ’s a’ vadabb jellemű vétkeknek minden lehető nemei elannyira mindennapiak itt, hogy a’ vitatkozások közben első alispánunk által tett azon kérdés: van e e’ városon keresztül utazni szokott RR. közt csak egy is, kit benne vagy környékében némi baj nem ért volna? – minden válasz nélkül maradott. És e’ kérdést egész biztonsággal intézhetnők minden e’ városon keresztül járni szokott utasokhoz, különösen pedig a’ felsőbb vidékek azon néposztályához, mellynek életmódja a’ kereskedés. Nem példanélküli itt, hogy a’ szekerében aluvó jámbor fuvaros tót, zsákmány helyett, ellopatott, ’s jaj neki, ha későn ébredett föl. És mind a’ mellett, hogy megyénknek e’ városra már évek óta különös gondja van, ’s hogy ránézve minden lehető szigorúságát kimerítette, a’ veszély még mindig naponkint növekszik. – A’ most beadott sz.-birói tudósitás szerint e’ város környékében legközelebb egy miskolczi zsidó mészáros teste, fő ’s vagyonai nélkül, talátaték. – E’ tekintetektől vezéreltetve 29a’ RR. egy része, ’s köztök különösen B. S., R. K., M. J., B. J. e’ járásbiró fősz.biroval együtt a’ rögtönítélőszék kérdésének szükségét látták, ’s véleményök támogatásaul a’ theoreticusok ellen elszórt ’s leginkább Sz.B. főszolgabiránk tudósitásába szőtt rövid elmélkedésre czélzó humoristicai flosculusok sűrű zápora közt emliték: mikint a’ rögtönitélőszék ujdon szabályozott alakjában a’ hirtelenkedés veszélyeitől biztosítva emberiebbé lőn, mig nevét megtartva, hatását a’ népre nem veszté el ’stb. A’ többség azonban a’ statarium ellen vivók által felhozott fontos okokat méltányolva, annak kérésétől annyival is inkább elállott, mert a’ jelentést tevő négy főszolgabiró közt egyedül az érintett szentpéteri járásbeli volt, ki a’ közbátorság tekintetéből annak szükségét véleményezé. De midőn a’ statarimról lemondottunk, nem feledők el Szentpéter városát. És miután már megyénknek e’ városra nézve tett legszigorúbb rendeletei is süker nélkül maradtak, ’s a’ személy- ’s vagyonbátorság – egyik táblabiránk ’s e’ városban birtokos előadása szerint is – csuphán állandóú ’s elegendő őrök által tartathatnék fen, mire mind házi, mind nemesi pénztárunk tehetetlen – a’ Miskolcz városa környékén fekvő katonaságot a’ kérdéses városba rendeltük szállittatni; a’ nm. h.tanácsot pedig megkérendjük: eszközölné ki az illető uton, hogy e’ katonaság járásbeli főszolgabiránk mindennemű rendeleteit rögtön teljesitse.
Ezen sz.biránk egyébiránt oda utasittatott: hogy Szentpéter városában minden héten legalább kétszer jelenjen meg; a’ gyanúsabb házakat gyakran motoztassa, a’ város közelében az utvonalokon állandóul patroliroztasson, ’s ezenkivül a’ környéken lakó birtokosok közt állandó polgári őrök fogadására ’a tartására aláirási ívet nyisson, melly már gyülésünkben szép sükerrel meg is kezdetett; mindezeknek mikinti teljesitésérűl elsőalispánunkat koronkint tudósítsa. – Ennél szigorúbban rendelkezni – ugy tartom – hatalmunkban nem áll, ’s a’ süker bizonynyal remélhetőbb, mint a’ statarium mellett. ,,De hiába! mindezek mit érnek, ha ott nincs az oszlop, ’s rajta nincs minek fityegni!” – rekeszté be egyik táblabiránk. – Ennyit e’ gyülésről. Engedjen már most kegyed a’ magam ’s e’ hirlap hitelességeért néhány sornak helyt hasábjain. Miskolcz városa főbirája Soltész Nagy János által e’ lapok 100-ik számában mult közgyülési közleményem néhány soraiért méltatlan gyanusittatását lobbantja szememre. A’ neheztelt sorok ime ezek: „aggodalomteljesen vártuk mindnyájan e napot (mellyre a’ szatmári 6-ik pont tárgyalása halasztatott), mert a’ lefolytnak estéjén többektől lehetett hallani, miszerint az elhalasztásnak némellyek csak azért valának baráti, hogy miskolczi ’s a’ közel falukból éjjel behozandó cortesek segitségével az ügyet megbuktathassák. ’S valóban többektől hallók, hogy Miskolcz városa birája parancsából tizedesek jártak el a’ városban, minden nemes családot megjelenésre hivók.” E’ sorok előrebocsátása a tisztelt ur önmaga megvallja, mikint „a’ miskolczi nemeseket a’ kérdéses gyülésbe csakugyan be hivatá; de ezt tevé kötelességből, a’ rendes úton ’s elveivel egybehangzólag, mellyek szerint tanácsosbnak tartja a’ népet az illynemű fontos kérdésekkel megismertetni ’s igazságukról meggyőzni, mint mystificatióval monopolizálva, határozatot alkotni, melly szorit, hogy megszakadjon, ’s mellyet egy véletlen kettétör.” – Szentek előttem ez elvek, ’s teljesen egyetértek Miskolcz városa főbirájával abban is, hogy a’ nemesi rend egyenlőségére fektetett municipalis szerkezetünk mellett nemestársainkat – kivált a’ nagyobb érdekű és fontosságú reformkérdések tárgyalásánál – különösen is felszólitni ’s meghíni mulaszthatlan kötelességünk; de mind e’ mellett is talán nem ok nélküli az aggodalom – kivált adóelvállalási kérdésnél – hogy valljon nem leend e rosszakarat, vagy csak balvélemény is, melly szegényebb sorsú nemestársaink tudatlanságát ’s előitéleteit a’ tárgy, sőt – mint Szatmár legközelebb sajnosan tapasztalá – a felvilágositni czélzók ellen is lázaszthatja. Igaz, hogy Miskolcz városa számos művelt polgárokkal dicsekszik, kiket ez ügy fontosságáról ’s igazságáról már világosítni sem szükség: de tagadhatlan, hogy vannak itt is szegényebb sorsú nemesek, kiket e’ veszedelmes crisistől csekély müveltségök egyáltalában nem ótalmaz. – Ezeket előrebocsátva – bár magától a’ czáfoló urtól nem is, de egy-két egyedeink politicai hitétől tartva – lehetetlen vala a’ kérdéses gyülési naptól ’s a’ tizedesek eljárásától nem tartanunk, magára az adóügyre nézve is. De – mint a’ czáfoló ur szavaimból igen bölcsen következteti – más tárgya is volt nálunk ez aggodalomnak, melly a’ háziadó köpenye alá takarva, csak más napon lépett ki világosságra; ’s ez volt az egri járás egyik alszolgabiráját a’ főbirák közé emelni törekvő szándék. És ha e’ részben gyanusítottam Miskolcz városa főbiráját: a’ körülmények egybevetése után maga is meg fog győződni, hogy az mégis csak nem minden ok nélkül történt. Mert ha (mint czáfoló állitja) a’ miskolczi nemesek az adó tárgyalására hivattak meg: miért történt az nov. 11-ike estéjén ’s a’ következett nap, reggelén? midőn az előbbi gyülés határozata szerint ennek tárgyalása nov. 11-re, vagyis a’ gyülés első napjára tűzetett ’s igy hirdettetett ki az egész megyében. – Hiszen csak Szemere Bertalan véletlenül közbejött ügye okozá , hogy a’ tárgy e’ napon be nem végeztethetett. Egyébiránt illy neme a’ közhirrétételnek – mint értesittettem – ez ideig soha szokásban nem volt. Tizedesek járják ugyan el a’ várost: de az összes tanácsnak, nem pedig magának a’ városbirónak rendeletéből, mint ez uttal történt. De akármint szokott légyen is történni e’ kihirdettetés, miután az már a’ kitűzött időn tul esett meg, ünnep utáni éneklés volt, ’s legalább is hivatalos hanyagságot bizonyít. Ha pedig ez buzgóságból ’s népserkentési czélból már másodszori kihirdetés volt (miről mit sem tudunk), miért nem ismételtetett a’ harmadik napon is, midőn a’ fergeteg elvonulva, a’ tárgy valósággal szőnyegre jött ’s be is végeztetett? vagy pedig miért nem történt e’ buzgóság más hasonérdekü tárgyaknál, mint p. o. a’ Szatmári 5 elsőbb pontnál ’stb.? Itt már – higye el czáfoló ur – nem segithet rajtunk sem Montesquieu, sem Hoffman, sem Filangieri.
