Bács.
Bács.
(Folytatás.) Közgyülésünk második napját (mart. 15-két) egyetlenegy, de kimondhatlan fontosságu tárgy hozta ki, mellynek vitatása közben szív küzdött észszel, tiszti kötelesség ’s becsület rokonszenvvel ’s baráti viszonyokkal, igazság kegyelmességgel, törvény szokási formaságokkal. E’ tárgynál az 1836-ik évre kell visszamennem, midőn gr. Vay Ábrahám marmarosi főispán mint királyi biztos megyénkbe küldetvén, ’s az ekkor még egy főadószedő által kezelt hadi ’s házi pénztárban milliónyi – mondom: milliónyi – nagyrészben szövevényes csalásokkal párosult hiányt kipuhatolván, H. M. főadószedőnket hivatalától megfosztá, ’s választmányokat nevezett, mellyek az említett főadószedő első választási időszakától; 1814-ik évtől, minden jegyzőkönyvet fölhányjanak, bevételi ’s kiadási rendeleteket megvizsgáljanak, ’s kellő összeegyeztetés mellett minden csalási téteményeket kijegyezzenek. E’ hosszú időt kihuzott roppant munka rettenetes eredményéből nem csak a’ fentebbi milliónyi hiány, hanem még csalás ’s minden a’ számadásokban csak kigondolható fortélyos hamisitás is napfényre jött. De mivel a’ számadónak igen nagy értékü ingatlan vagyona a’ pénztárak biztositására elegendőnek találtatott, sőt azonnal kész pénzben ’s kötelezvényekben általa 110,000 p. forint a’ pénztárba be is szolgáltatott, különben pedig a’ terhére jegyzett rovattételek között ollyak is fordulának elő, mellyek vagy átnézési hibából keletkeztek, vagy felvilágositás után egészen is megszünendnek: a’ választmányi nagyhalmazú munkálatokat magával közöltetni kérte. Kivánata méltányoltatván, a’ halmozott nehézségekre sok idő után feleselési észrevételeit beadá, és számadásvizsgálószék alakittatott, mellyben a’ választmányi nehézségek fonalán a’ felvilágositás pontról pontra megrostáltatván, eredménye e’ közgyülésen a’ RR. elébe terjesztetett. E’ borzalmat ébresztő tárgy értelmesitése végett szükségesnek véltem az emlitett főadószedőnek számvevőszékileg átvizsgált számadásaiból évenkint összevont marasztalások jegyzékét a’ tisztelt közönség előtt felmutatni: 1814/5, marasztalás mennyisége: 22,187 vft 2 4/8 kr, 1815/6: 8,142 ft 51 4/: kr, 1816/7: 825 ft 44 kr, 1817/8: 9,527 ft 52 6/: kr, 1818/9: 4,718 ft 38 2/: kr, 1819/20: 19,080 ft 52 kr, 1820/21: 11,710 ft 8 4/: kr, 182 1/2 (a’ számadó javára jegyzett 3ft 27 kr levonásával): 18,927 ft 47 7/: kr, marasztalási öszveg 95,120 vft 58 3/8 kr, vagyis pengőben 38,048 ft 23 3/5 kr, 1822/3-ik évben kir. rendeletek utasitásánál fogva a’ számadások pengő pénzbeni vitele elrendeltetvén, a’ marasztalás tett 1822/23-ban: 732 ft 6 4/8 kr, 1823/24: 903 ft 51 2/: kr, 1824/25: 1,123 ft 18 kr, 1825/26: 89 ft 40 kr 1826/27: 725 ft 12 2/: kr, 1827/28: 298 ft 57 2/8 kr, 1828/29: 2,618 ft 11 3/: kr, 1829/30: 9,870 ft 40 3/: kr, 1830/31: 45,046 ft 5 kr, 1833/32: 17,795 ft 46 4/: kr, 1832/33: 25,742 ft 3/8 kr, 1833/34: 11,850 ft 5l 1/: kr, 1834/35: 61,469 ft 54 4/: kr, 1835/36: 157,168 ft 31 2/: kr, összesen 373,483 pft 31 2/8 kr.; levonván pedig a’ számadó javára ez években följegyzett 45,052 pft 48 2/8 krt, marad 328,430 pft 43 kr. Időközben a’ főadószedő a’ megyei pénztárba részint készpénzben, részint kötelezvényekben befizetvén 110,001 pft 9 1/5 krt, maradvány volt 218.429 pft 33 4/5 kr; későbbi felvilágositó felelete által igazolt 47,308 pft 7 3/5 krt: marad mind a’ két pénztárt követőleg illető marasztási öszveg 171,121 ft 26 1/5 kr. pengőben. – Soha borzasztóbb figyelemmel nem hallgattatott tudósitás; mindenki arczán kínos tünődés borongott, – némán jelentő, hogy a’ hivatalbeli bizalom illy undoritó megsértése felrázá mindnyájunk kebelét, mire rövid, de szörnyű szünet után szót emel vén főispánunk, érzékeny megindulással jelenté ki, mikép vannak pillanatok a’ tisztviselői nemes kötelesség körében, mellyekben a’ szív a’ multtal, az ész a’ jelennel küzd, ’s a’ jövendő az igazságot kimondatni kivánja: midőn tehát a’ szegény adózó nép véres veritékkel szerzett vagyonából a’ közpénztárba áldozott öszveget illy roppant mennyiséggel látja kárositottnak, a’ törvény ’s igazság szinhelyen lelkiismerete kényszeríti inditványozni, hogy a’ hivtelen számadónak, nehogy még példás bünhödése előtt a’ halandóság őt ősz korából talán sirba intse, rögtöni befogatása iránt a’ RR. intézkedjenek. Ezen egyenességi vezérelv fonalán nyilatkozék főügyvédünk is az adózó nép nevében, mint ennek pártfogója, ’s az 1622: 65 t. czikk utasításánál fogva a’ rögtöni befogatást sürgette, ’s vele mások is. Erre ismét szünet következék, mellyet egyik táblabiránk azon előadása szakíta meg, miszerint kivánta, hogy miután a’ királyi biztos munkálata kezdetén – a’ csalások napfényre hozatalakor – rögtöni befogatásra hatalmát nem használta, ’s azóta a’ bünkörülmények igen kevéssé változtak, a’ vagyoni biztositás pedig épen nem, – miután továbbá az emlitett főadószedő ellen büntetőper is levén folyamatban, ugyis nem sokára elérendi őt a’ törvény vaskeze, tartassék fen az 1-ső r. 9-ik czíme, melly birói itélet nélkül nemest – annál inkább birtokost – börtönre kárhoztatni nem enged. Alig pendittetett meg a’ most felhivott czikk, azonnal egymást válták fel a’ szónokok, ’s bár mindenik elismeré és sujtá a’ nagy vétket: a’ befogatást mégis, azon okból, hogy azt a’ főügyészünk által idézett törvénycikk is csak a’ számot adni nem akarókra (nolentes) szoritja, a’ birói itélet kimondásának idejére halasztatni kivánák, ’s ámbár főügyvédünk a’ „nolentes” szót törvény szellemében a’ számot adni nem tudókra is alkalmazandónak értelmezte, győzött mégis amazok véleménye. Nehogy azonban ez országos figyelmet ébresztő csalásból a’ szegény adózó népre háramlott kár megtéritése huzamosb időre elhalasztathassék: a’ pénztár minélelőbbi kártalanitása tekintetéből az előbb vizsgálódott számvevőszék újolag megbizatott, hogy a’ marasztási jegyzőkönyvből minden csalási vagy maga a’ számadó által elismert befizetendő tételeket kivonván, még e’ közgyűlés alatt jelentését adja be, ’s igy ezekre nézve, sőt ha a’ számvevőszék az e’ tételektől járandó kamatok megitélését is igazságosnak ’s törvényesnek határozandja, ezekre is a’ végrehajtás az 1729: 28 tczikk és a’ pénztárak mikinti kezelése iránt 1743 évben költ felsőbb intézvény 30. §-a értelmében halasztás nélkül elrendeltethessék. Továbbá a’ még elő nem szerezhetett okiratok miatt függőben levő nehézségek eloszlathatására a’ főpénztárnoknak f. e. majus utólsó napjáig határidő engedtetett; – nehogy pedig bárhol találtató adósaival egyetértve a’ közpénztári követelést kijátszhassa, a’ nm. h. tanács megkéretni rendeltetett, hogy országszertei köröztetés által Horváth Mihály volt főpénztárnok adósait magok bejelentésére fölszólitani méltóztassék, ’s ha a’ kiszabandó határidő alatt a’ főpénztárnok jóhitűleg azokat önkényt is föl nem fedezendi, kötelezvényi követelése ezekre nézve örökre érvénytelennek nyilvánittassék. – Pénteken, (mart. 18-kán) az ülés megnyitásakor, a’ kedden kirendelt számvevőszék jegyzeményes jelentése került szőnyegre, mellyből kiderülvén, hogy a’ csalási és a’ főpénztárnok önelismérése által kétségtelenné vált kivonati öszveg 71,833 pft 30 krra szökken, az aránylag kivetett évenkinti kamatok pedig – a’ netaláni számítási hibán kivül – 50,777 pft 15 krra, ’s igy összesen 122,610 frt 45 kr lenne azonnal megtéritendő, – az említett főpénztárnokhoz egyik főszolgabiró, eskütt-társával, olly utasitással küldetett ki, hogy a’ most érintett marasztási öszveg azonnali megtéritése iránt felszólitsa; de minthogy nyilatkozása szerint ezen öszvegnek azonnal letevésére képes nem volt, ’s ennek összeszerzésére három héti határidőt kérve, halogatásban keresett menedéket, azért kétség támadván a’ vagyonra nézve is, hat év óta közbejött változó körülményeknél fogva a’ teljes kielégithetés tehetségéről, a’ hivtelen főpénztárnoknak befogatása elhatároztatott, ’s a’ végzés – sajnált fia ’s veje által az atya személyes biztositására egy érzékeny folyamodásban ajánlott, de elegendőnek nem talált kezesség mellett is – foganatosittatni rendeletvén, személyére a’ törvény szigorú hatalma használtatott, ’s igy pénteken, e’ rá nézve legszerencsétlenebb csillagzatú napon, nem csak önpoliticai léte fölött kondult meg a’ vészharang, mert épen délutáni kettőt ütött az óra, midőn a’ megyeház kapujából – talán utólszor – nézett vissza lakházára, hanem még számos boldogtalan családjának is letünt: fénycsillaga. – A’ gyülésen előfordult többi tárgyak közül még ezeket szemelem ki: Számvevőnknek az 184 1/2-ik évre készített adókivetési tudósitása szerint a’ hadi adó 155,176 pft 32 7/8 kr., házi pedig 67,554 ft 46 kr.: összesen tehát 222,731 232pft 18 7/8 krra megy; azonban a’ járásonkinti felosztás kulcsa ez uttal elő nem terjesztethetett, mert a’ kir. koronai kerületből, az ugynevezett tiszai járásból, mellyre ezen öszvegnek csaknem egy negyede szokott kivettetni, az összeirás még be nem érkezett. – Felolvastatván a’ selyemtenyésztés hasznositására fölügyelő választmány jelentése, örömmel érték a RR., mikép 1841-ben ezen iparágból nagy részt az adózó nép kezeibe a’ kebelbeli apatini és palánkai intézeteknél 74,221 pft 22 7/8 kr. juttatott. E’ szép jövedelemforrás annál inkább pártfogásra méltattaték, minthogy a’ selyembogártenyésztés körül pórgyermekek is alkalmaztathatván, kettős haszon háramlik adózóinkra. Egyébiránt nem kisebb öröm lepé meg a’ RRet az eperfák évenkinti szaporitásáról beadott jegyzék olvasásánál, melly szerint mult évben a’ felső és közép járásban 126,154, a’ telecskai, alsó ’s tiszai járásokban pedig 127,040 eperfa találtatott. Ezután a’ marhahús és egyéb mindennapi szükségű élelmek ára, ugy az ácsok, kőmüvesek és napszámosok napibére szabályoztatott. A’ marhahús fontja május utójáig 11 kr, azután 10 kr. Ezek az első hétben előfordult nevezetesb tárgyak; a’ közgyülés további folyamáról, ha érdekes jövend szőnyegre, minélelőbbi tudósitásom következezdik.
Sebők József.
