Turócz.
Turócz.
Turóczból, apr. 6. Martius 30-ra tizenötnappal előbb hirdetett ’s april. 2-án végzett évnegyedes közgyülésünkben „éljen” kiáltások közt tétetett közhirré felséges urunk k. rendelete, mellyben megyénk örökös ’s valóságos főispánsága Révay György báróra ruháztatik. – Ezután közvetlenül olvastatott két udvari rendelet, mellyek egyikében az 1647: 14 t. czikk nyomán indittatott per hiteles másolata, melylyel ő felségét a’ beszterczebányai püspök folyamodására (l. 55-dik sz.) értesitők, (l. 84-dik sz.) visszaküldetvén, parancsoltatik, hogy mivel ekkép a’ legfelsőbb utasitásnak elég nem tétetett, a’ kérdéses per eredetiben tüstint felküldessék, ’s a’ k. rendelet kiadatásaig a’ dolog épségben tartassék. Erre hivatkozólag a’ másodikban meghagyatik, hogy az eredeti pert tüstint, és halasztás nélkül felküdljük ’s a’ k. rendelet érkezteig nem csak minden itélethozástól, hanem a’ netalán hozottnak végrehajtásától is tartózkodjunk. – Lehoczky Pál tb. az eredeti per felküldetése ellen nyilatkozván, inditványt tön: hogy a’ választmányi törvényszéknek még e’ gyülésből határnap tüzessék, mellyen hivatásának okvetlenül végére járjon; ő felségéhez pedig, mivel a’ pápai brevét köröztető primási encyclica eddigi aggodalminkat még inkább nevelte, ujolag is rendkivüli országgyülést kérő felirás intéztessék. Az e’ feletti tanácskozások majd melegebb, majd ismét hüvösb forrásból folytanak, de csendesen, ’s az elemek az az eredeti pernek fölterjesztéséhez látszottak hajolni; hanem az inditvány részletei még kifejtve nem valának, állott még több egyed, ’s nézeteit nyilvánitni kiváná. Ekkor az elnök. alispán azon kérdést intézi a’ RRhez, hogy az eredeti per felküldésében tán megegyeznek? mire egyetemes hangzás következvén, elnökünk az eredeti per fölterjesztését határozatnak kijelenti, ’s mellőzve a’ többi kérdéseket, jóllehet még többen állának, kik a’ szólásra még jókor jelentkeztek „ultro”-t mond. Mos érintve lön a’ darázsfészek, ’s actio reactiót szülvén, többen tettlegesen léptek szabadszólási joguk gyakorlásával ’s érzelmeiket alkotmányos polgárhoz illőleg őszintén kitárák. De az elnök ebbe szokatlanságot látott, ’s csudálkozva hivatkozott az ügyvédi hivatalra, mikint hagyhatja figyelem nélkül azt, hogy egy szóló annyira mert a’ törvényes korlátokon túlmenni, miszerint a’ választmányi törvényszék felett elégedetlenségét nyilvánitá, mivelhogy az adózók rovására előfogatozott, ’s a’ közbejött parancs folytában annak közgyülési tárgyaltatása előtt az itélethozással felhagyván, a’ RR.e gyik életkérdési jogába vágott; 267’stb. Villámkint keltek az érzelmek, ’s keltek a’ szólni kivánök számosan és szólottak, és szólott az ügyvédi hivatalnak egy tagja is, ki a’ természet legyöngédebb viszonyában állván a’ megtámadottal, fájdalommal hallá az elnöki véleményt, ’s sz előadottakban semmi vétséget nem talált, mi ha ugy volna, első nyilatkoznék ellene természeti kötelezettségből; a’ kérdést azonban minden esetre eldöntetni kivánta, ’s tiszt-társát szólitá fel helyetteséül, hahogy a’ törvény ’s a’ megyei közönség állása a’ fenforgó esetben csakugyan parancsol véleményével ellenkező eljárást. Azonban a’ szólók csak egy-ketteje talált hibát, de nem forró vérrel, ’s nem is az előterjszetett történetitények valódiságát, hanem azon jogot tagadva, hogy a’ választmány eljárása megbiráltathatnék, és a’ mérséklettségen tulvitt előadást roszalva; – a’ nagy többség ellenben, ’s közte a’ választmánynak több tagjai is, sem a’ felügyelési jogot kétségbe nem hozták, sem a’ történeti tények előhordásában vétséget épen nem találának, sem az e’ részbeni korlátozsi törekvést nem tudák a’ szólásszabadsággal összeegyeztetni. És kifejlett a’ határozat: ő felségének felirni, mikép az 1647: 14 t.czikk nyomán indított per másolatát azon reménynyel terjesztők fel azelőtt, hogy törvényes eljárásunk mellett a’ folyamodó püspök kérésétől elmozdittatik; de törvényes reményünk aggodalomra fordult, midőn az eredeti pernek fölterjesztésére – ámbár az az 1791: 12 t. cz. szerint folytatandó volna – szorittatunk, ’s a’ per folyamat függőbe tétetik; mind e’ mellett azonban felküldjük jelen körülményekben az eredeit azon kéréssel, hogy az a’ törvényes utra minél hamarabb visszaküldessék; a’ pápai brevére támaszkodott primási körlevélből folyó uj feszültségnek megszüntetésére pedig rendkivüli országgyülés hirdettessék. – E’ vitatkozás közben szórt gyanusitgatások alkalmat nyujtottak egyik táblabirónak, fájdalommal nyilvánitani, mikint bizonyos urak hivataloskodásuk alatt terjesztgetik ellene a’ nemesség közt tisztválasztási fegyverül, mintha ő egy másik táglabiróval kezet fogva azon munkálkodnék, hogy valamint a’ birtokosak egy része jobbágyai által adózik, szintugy az osztó-igazságnál fogva adó alá vettessék a’ nemességnek azon része is, melly jobbágysággal nem bir. Tudomásul vettük továbbá azon k. rendeletet, mellyben T. J. táblabiróságtól felfüggesztő határozatunknak (l. 55-dik sz.) hely nem adatik, részint mivel tanácskozásokban, ’s törvényszék és küldöttségekben több évek folyta alatt részt vett, részint pedig ’s főleg hatóság tekintetéből, melly habár törvény ’s folytonos szokással határozott, ennek ellenére azonban helytelen azon ügyekezet, miszerint az 1613: 24 t. czikk külön rendeleténél fogva terjesztetik; meghagyatván egyszersmind, hogy azon tiszti ügyészi kereset megszüntettessék, mellybe a’ nevezett T. J. legfelsőbb helyre tett folyamodásának sértő előadásai miatt vonatott. Egy táblabiró kijelenté, hogy e’ rendelet nem változtatá érzelmeit, ’s ugy látszik, hallattszék némi „mindnyájan” is ’s csend lön. – A’ megyék statutarius hatóságát illető helytartótanácsi körlevélre köszönő felirás szavaztatott azon öntudattal, hogy inétzkedéseinket nem illeti. – Az uj bankjegyeket szokott óvással fogadtuk. – A’ nm. h. tanácstól oda utasittatván, hogy bizonyos hamis huszasok csalárd kezelői ellen törvényszékünkön hozandó itélat a’ perbeli irományokkal együtt annak idejében oda terjesztessék; mi csak jelentést tehetünk a’ történetről. – Sándor Károly ’s Révay Károly által tervezett posztógyárra nézve (l. 88-dik sz.) a’ nm. h. tanács válaszában nem ellenzi, hogy a’ vállalkozók az aláirási ívet annak módja ’s utja szerint forgásba tegyék; magától értetvén, hogy annak valóságos foganatba vétele előtt mind az 1840: XVIII. t. czik 55ik §-ban határozott föltételeknek megfelelni, mind a’ részvényesek biztositásáról gondoskodni tartoznak; a’ részvényes társaság által tervezendő alapszabályok pedig annak idejében megvizsgálás és helybenhagyás végett az illető irományokkal együtt oda felküldendők lesznek. Mire a’ vállalkozók e’ tárgybeli irományaikat a’ váltófeltörvényszékhez pártolólag fölterjesztetni kérvén, kijelenték, hogy vállalkozó ltökre csupán mint egyes részvényesek csak annyira kivánnak a’ részvényjárandóság kezelésébe befolyni, amennyire az alakulandó társaság által meg fognak bizatni, ’s e’ tekintetben készek a’ társaság által meghatározandó biztositékot azzal nyujtani, hogy semmi betáblázással nem terhelt javaikat a’ legszigorúbb törvényes föltételek mellett lekötelezik. – Tisztválasztószék elrendezésére választmány küldetett ki, – Statarialis hatóság ismét egy évre kéretik. – Árva megye által főispáni helyettesének beiktatási ünnepélyére meghivatván, küldöttség rendeltetett. – Vas fenyitőintézetét megismertető levele szives érzéssel vétetett; Trencsin felirása Cs. tábornok ellen, Fejér ’s Tolna felszólitásai az erdélyi unióra; Temesé a’ katonai kihágásokról; Pesté a’ vaspályák akadályainak elháritásáról pártoltattak, ellenben Soproné a’ tresti vasvonalt illető és Zolyom intézkedése a’ vegyes házasságok ügyében nem pártoltattak; Szatmár palinodiája pedig tudomásul szolgált. – A’ 107-ik számban megjelent közlésemet két megjegyzéssel kisérem. Egyik: hogy ott megyei mérnökünket a’ melegebb érzelmeket tolmácsoló sajtó hivatalra emeli; biz az pedig nálunk (sajnos!) csak azon rovatba fordul elő, mellynek homlokzata: „conventiones”, hol mérnök, várnagy, orvosok, sebészek, gyógyszeresek (?), bábán, hajdukáplár, huszárok, hajduk, lovászok ’s a’ t. rendeel váltják fel egymást. Éljen hát ez eszmetársulat! – Másik: hogy a’ tisztelt szerkesztőség egyik főnotalibitásuk azon okoskodására: „hogy az 1840:6 törvényczikk csupán országos pénztárak számadásainak magyar nyelveni viteléről intézkedik, ’s ezek alatt a’ kincstáriak igenis, de a’ megyeiek nem értetnek” – kérdő jelet tesz, pedig kettőt, mit itt egy részt a’ nyilvánosság, más rész azon latin közmodás nyomán – „expressa docent, non expressa non docent” megfejtve szeretne inkább olvasni.
Ujhelyi Gábor.
E’ becses tudósítás végén hozzánk intézett kérdés iránt örömest nyilatkozunk. Hogy az 1840: VI. t. cz. 10-ik §-a az országos pénztárak kezelésérőli számadásokat rendeli magyar nyelven vitatni, tökéletesen igaz; de mikint lehet ebből azt következtetni, hogy a’ megyei számadásokat magyarul vinni nem kötelesség? azt fel fogni képesek nem vagyunk. Hiszen ha már még az országos számadásoknak sem szabad máskép mint egyedül magyarul készittetniök, mikint lehet e’ kötelezést a’ megyékre nézve kétségve vonni? miután épp a’ megyei törvényhatóságoknak 50 év óta soha nem ernyedett buzgósága vivott a’ magyar nyel diplomaticus állásaért; ’s ugyan most, miután azt kivívniok végre sikerült, nem volna e a’ legnagyobb következetlenség, hahogy azt, mi már az egész osrszágra nézve is ki van viva, épp a’ vármegyék e’ diadalnak vivó bajnokai önmagukra nézve kötelezőnek nem ismernék? kik érezzék hát a’ nemzetiség diadalát, hahogy a’ vármegyék nem éreznék, kik örüljenek annak, hahogy a’ vármegyék nem örülnének? Hisz eddig azt mutatá a’ tapasztalás, (’s mást tapasztalnunk logice nem is lehetett), hogy a’ ki mire még mást is kötelez, azt magának már előbb tennie kell. Vagy talán ns Turócz megye akarhatna a’ nemzeti következetesség ime’ szabálya alól kivételt tenni? Ezt azon megyéről, melly egyike azoknak, mellyek az egész Magyarhonban legrégibb, legtörzsökösebb nemességgel dicsekedhetnek, föltennünk semszabad, sem illendő. azonban nem elégelnők, hogy véleményünk mellett csak erkölcsi kötelességre hivatkozhassunk; törvényes kötelességet is emlithetünk. – A’ közigazgatási nyelv az egész honban magyar. A’ megyék fejedelmünkhöz csak magyar szóval járulhatnak, egymás között csak magyar nyelven levelezhetnek, a’ kir. h. tanács – mint főkormányszék – intézőleveleit, mellyeknek tárgyai közé a’ megyei számadások is tartoznak, minden törvényhatóságokhoz csak magyar nyelven intéézheti, ’s a’ közigazgatásnak olly ága nincs, melly ezen általános szabály alól törvény által kivétetnék. ’S már most kérdjük: törvényesség tekintetében is mikint áll azon kifogás, hogy ez mind helyes, mind igaz; de – – de – – a’ megyepénztári számadások azért mégis csak latinul vitessenek? – Mi meg vagyunk győződve, hogy itt kifejtett nézeteinket ns Turócz vármegye felküldött számadásaira a’ nm. h. tanácstól érkezendő magyar intézőlevél által is, vagy magyar szerkezet végett visszaküldés, vagy jövendőrei meghagyáskép igazolva tapasztalandja, annyival inkább, mivel most is fekszenek előttünk több megyékbőlkülönféle adólajstromok, mellyeknek, a’ mint mindnyájan tudjuk, csak a’ nm. h. tanács szabályai szerint lehet készittetniök, ’s ezek kivétel nélkül mind magyarok: tehát a’ reájok épitett számadásoknak is nem lehet magyarul nem lenniök. – A’ mi tisztelt levelezőnknek azon észrevételét illeti, hogy turóczban a’ megyeimérnök még mindig a’ béres szolgák (conventionatusok) rovatában áll; ezt mi nem annak tulajdonitjuk, mintha ns Turócz vármegyei müvelt rendei, egy illy hivatalos férfiu állását nem méltányolnák, hanem tulajdonitjuk egyedül a’ szokásos slendriánnak, melly még azon időbőli maradvány, midőn „tisztviselő” név alatt, csak a’ tulajdonképeni magistratus, a’ birói személyzet érteték, ’s még a’ megyei jegyzők, tiszti ügyészek, adószedők is a’ fogadottak rovatában állottak. – De még van tisztelt levelezőnk tudósitásában valami, mit észrevétel nélkül hagynunk annál kevesbbé lehet, mivel én, ki ezeket irom, származás és örökség jogánál fogva magamat a’ turóczi nemesség ’s igy Turócz karai ’s rendei egyik érdemetlen tagjának vallhatni szerencsémnek tartom. – Illeti pedig észrevételünk azon körülményt, hogy az adóbani részesülés kérdése Turóczban is korteskedési fegyverül használttik, ’s a’ szegényebb értetlenebb nemesség szenvedélyeinek felizgatására, tekintélyes férfiak befolyásának megbuktatására alacsonyitatik. – Szomorú állapot, uraim! kórállapot, melly politicai jellemhiányra mutat, pedig ez az, mi a’ nemzetek jövendőjét leginkább kétessé teszi; ez az, mit az institutióknak semmi mechanismusa, semmi nemű papiros-malaszt ki nem pótolhat. – Ügyekezzünk, uraim! ügyekezzünk mindenek fölött e’ hiányon javítani; ez csak magunktól függ; – minden férfiu, ki nyilt komlokkal tekinthet föl isten kék egére, ’s nemes önérzettel mondhatja, hogy meggyőződését sem a’ hatalmasok komor tekintetének, sem a’ zajongó nép szenvedélyének föl nem áldozá; minden férfiu, ki azt, mit a’ hon javára jónak, üdvösnek hisz, kimondja bátran ’s magát semmi áron meg nem tagadja, minden illyen férfiú egy-egy súlynyomadék a’ nemzet politicai jellemének mérlegében. Még egyszer: ez socialis reform, itt veto nem vátol, ez csak magunktól függ; és mi jósolni mérjük, hogy a’ ki fölléphet a’ nyilvánosság előtt ’s joggal mondhatja: „ime! én igazságot akartam a’ népnek, ’s mivel azt akartam, a’ haszonlesés eszközéül törpitett nemesség engem megtagadott” – az olly diadalt vivott ki a’ jó ügynek, olly diadalt magának, mellyet becsületes ember sem az alispánság ephemer székeért, sem más akármellyhivatalért, még, a’ mi minden közt legszebb a’ nemzeti képviselők közé soroztatásért is, cserébe nem ad. – Mi egyébiránt azon tant, hogy a’ jobbágyokat birónemes, jobbágyai által adózik; mult évi september hónap folytában közrebocsátott czáfolhatlan okainkra támaszkodva; most is áltannak nyilatkoztatjuk; ’s igen sajnáljuk, hogy mint turóczi nemes, turóczi nemes társainknak élő szóval szembe mondani nincsa alkalmunk: hogy igenis mi háziadót fizetni akarunk, ’s ezt büszkélkedve mondjuk; mert valóban pirulnánk isten és ember előtt, a’ XIX. század közepe táján ellenkezőleg nyilatkozni.
