Hont.
Hont.
Hontból, majus 15. tisztválastásunknak, az olly régóta remélett ’s a’ kedélyeket olly régóta feszült ingerültségben tartott tisztválasztásnak vége! Ok szüli az okozatot, ’s azesemény csak ez előbbi tett folyama levén, szükség röviden az előzményekre visszatérnünk, föllenbenteni a’ mult fátyolát, hogy az idegen olvasó jelen tisztválasztási helyzetünk belsejébe – szellemébe bepillanthasson. ’S én, ki az egésznek e’ lap számárai leirására többek által felhivattam, gyenge tollammal megkiésrlendem rajzát adni a’ történteknek, meg, minden részrehajlás nélkül. – Mult tisztválasztásunk 1839-ki majus havában tartotott, ’s ekkor az alispáni hivatalokra nézve a’ közbizodalom két egyében pontusult, ’s megyénk fölött a’ béke olajága lengett. 1840-ben első alispánunk ’s országgyülési követünk elnöki székéről lemondván, már lemondása napján a’ megyei nemesség két pártra oszlott, mind ketteje elsőalispánnak a’ közösen szeretett másod alispánt ohajtván ugyan, de az egyik fél a’ törvényes szabadelmű Zs. főbirót ’s honszerte ismert országgyülési követet, egy parlamentaris sónoklatuférfiut, kiáltá ki másod alispánnak: mig a’ másik párt bizalma K. főadószedőben pontosult. Igy támadt volt mindjárt eredetileg két hatalmas párt, melly lényegében már néhány nap mulva más alakot vön fel az által, hogy az ellenzék elve szentségénél fogva, B.-Zs.-t egymástól elválaszthatlanul kiváná alispánjainak; mire a’ másik párt az elébb szívből, lélekből kivánt első alispáni kijelöltje megbuktatását is elhatározá, ’s most K-G.-t kiáltván ki alispánjainak. És igy állott a’ dolog másfél év óta, ’s mig a’ főispán ő excellentiája a’ tisztválasztás végett megkéretett: addig a’ gyülés termében a’ közügy csak alárendeltje lőn a’ pártérdeknek, az igazság a’ szenvedélynek, az elv a’ személynek, melly tekintetek a’ megye termén kivül még nagyobb fokozatban résre, viszhangra találtak. Mind ezek után a’ tömérdek korteskedési kötségeknek (mellyek maiglan a’ két párt részéről 100,000 váltó forintra mennek) mellőzése végett, egy, a’ megye békéjét és jövőjét biztositani akaró békeszerződés köttetett, mellyben elleneink is B.-Zs. alispánságaiban megnyugottak. A’ szerződés irásba tétetett, irásban vagyon. És néhány nap mulva az előbbi abnormis állapot az előbbi ingerültség tért közénk. Igy következett el a’ lefolyt aprilis 25-kai közgyülés, mellyen mindkét párt a’ tisztválasztás határnapja kihirdetését szentül hitte, mi meg nem történvén a’ RR. szétoszlotak, miről ’s egyéb e’ napon történtekről a’ Hirlap jelenlegi rendes levelezője tön tudósítást, de az mindeddig meg nem jelent*. Azonban 362nem soká tartott a’ megyei közönség aggodalma; mert alig tértek haza köreikbe a’ RR.: a’ loyalis főispán a’ törvényes három év elteltével sebes posta utján tisztválasztási határnapul maj. 11-két tüzte ki. Pillanat alatt mozgásban volt az egész megye: nemes és nem-nemes, férfi és nő, ifju és öreg. Mindenfelé szólott a’ zene, állott a’ táncz, folyt a’ bor, háromszinű zászlók lengtek a’ házakon. Végre fölviradt maj. 11-ke, ’s a’ hosszú ipolysági góth-mivű hidon az ifju haladás pártja csendes méltósággal, vezérlete, több lovaglók kisérete, ’s a’ gömöri Bunkó hangászkarának induló-zenéje mellett mintegy 40 nagyobb háromszinű zászló alatt lépdelt a’ városba, a’ nemesség fővegei fehér kakastollal, mellgombjaik pedig nemzeti szalagokkal levén ékesitve. A’ nevezetesb zászlók felirásai valának: „A’ bosszúálok daczára!” „A’ frigyszegők ellen.” „A’ békétlenek ellen.” „Az igaz ügy mellett!” „Szebb jövendőt e’ megyének!” „Virad, haladjunkl!” ’stb. A’ másik párt későbben érkezett meg a’ város felső részéről B. vezérlete alatt, szinte zenével, számos háromszinű zászlókkal, de czímeresekkel; fehér kakastollal de vörös mellszalagokkal. Zászlóikon, mennyire azokhoz veszély nélkül közeledhettünk olvasók: „Közjóra törekedőké!” „Hölgyi kegy a’ közügynek!” Mind a’ két párt hatalmasnak mutatkozott, ’s tömegre majdnem eyenlőnek. Elleneink le-föl jártak, ’s elbizottságukban fogadásokra felhíttak, kettőt mindig egyre tevén. Nagyobbszerűk tétettek. 9 órakor „veni sancte” tartatott, ’s utána a’ tisztválasztás vette kezdetét. Az elnök-alispán utóljára is férfiasan üdvezlé a’ RRet, kik a’ nemesi szabadság legszebb jogának gyakorlatára egybegyültek; majd üdvezlő választmányt javasolt a’ főispán ő excjához küldetni, ’s körünkbe meghíni! mi meg is történt. A’ választmány visszatérte után csakhamar ő exja is megjelent és egyetemes éljenkiáltással fogadtatott. A’ RRhez intézett beszéde egyszerű volt, de igaz, férfias ’s tolmácsa szivünk érzelmeinek. Mondá a’ többi között: „mikint a’ valódi szabadság épen olly kevéssé fér meg féktelenséggel, mint a’ szolgasággal; a’ szabadságnak rend az alapja, ’s ki azt alacsony haszonlesésre használja, az az alkotmányos szabadság magasságára el nem jutott, ’s nem érdemes a’ szabadságra.” Tovább fejtegetvén az igaz, lelkes tisztivselőnek nehéz feladatát, milly igazán mondá: „mikint az illyenek távol kell lenni a’ gyáva hizalgéstől (halljátok, uraim!) és részrehajlástól; ellenállnia kell férfiasan az önkénynek, az álnokságnak; végre hogy az illyen jutalmát ne az emberektől, hanem lelkismeretétől várja, ’s önáldozat legyen egyetlen jutalma.” ’stb. Többszörös „éljen” szakitá félbe az arany foglalatot érdemlő szavakat. Beszéde után leköszönvén a’ tisztviselőkar, ő excja által a’ szükség esetére szavaza-szedő választmány neveztetett ki, mellynek akár az ingerültség, akár a’ buzgóság szülte tekinteteknél fogva – meghiteltetése inditványoztatott, mi azonban abban maradt. Véégre megtétetvén a’ kijelelés az első alispáni hivatalra, ’s a’ többséget ő excja a’ felkiáltásból ki nem vehetvén, a’ választást szavazatra bocsátá. És elkezdődött a’ szavazás szerdán reggeli 10 órakor, ’s tartott másnap estvéli 10 óráig; mi példa nélküli eset e’ megyében, hol a’ szomszéd megyei szavazatokkal együtt 1200-nál több alig létezik. És elkezdődvén a’ szózatolás, elkezdődött mind ama’ különféle jelenet, melly két hatalmas párt feszült és kétes állásánál ’s egy fölötte szigorú szavazásnál történhetik ’s történt. Egymást érték most az intrigue-ák, csábitások, veszekedések, ’s mind ezek egy angyali jóságu ember megbuktatására. Ellene ’s pártja ellen láttunk most fordulni mindent, mit mellettünk lenni reméltünk, hittünk. Legjbb barátinkban legdühösebb elleninket láttuk, ’s testvér testvér ellen, atyát fiu ellen, vagy viszont fölkelni. Ehez még az égi elemek is ellenünk fordultak: a’ szavazás első napján már-már csüggedni kezdő pártunk szakadatlanul esőt és éhséget kénytelenittetvén szenvedni. És illyfélék közt éltük meg a’ második nap kiderült estjét. Ekkor ujra uj fogadások tétettek, ’s minden egyén szavazatánál, minden óra perczénél uj remény vagy kétely, öröm vagy aggodalom szállá meg kebleinket. Majd a’ helybeli adózó nép is előjött, ’s várva várta az őt leginkább érdeklő nagy nap kimenetét. Estve 9 óra, ’s mély csend az utczákon. Egyszerre a’ B–ra szavazók száma megüti a’ K–két, ’s e’ pillanatban feltartóztathatlanul kitörnek a’ néma keblek, ’s az isten kék ege alatt, a’ holdvilág és milliárdnyi csillagok tiszta fényénél ezer meg ezer torokból harsog az „éljen Baloghy első alispán!” melly név közé most a’ zene ’s dagadó keblek öröme vegyült, visszazengvén azt a’ honti nép szava Szitnyától Drégelig, Ipolytól Dunáig! Estve 10 órakor vége lőn a’ szavazásnak, elállván annak folyamától önkényt a’ másik párt; ’s igy történt, hogy még 51 kétségtelen nemességü szavazataink voksoláshoz nem is jutottak. Harmadnap reggelén jelenté csak hivatalosan a’ választmány, hogy K– ur 569 szavazatot nyert, B ur pedig 619-et; ’s igy az utóbbi első alispánnak ujra kikiáltatott ’s föleskettetett, melly alkalommal megköszönvén ez a’ RR. kegyét, ünnepélyesen fogadá, hogy jövő tisztválasztáskor hivataláról végkép lelép, magát magányába és szerény házi körébe vonandó. Megtörve levén imigy a’ másik párt ereje, a’ tisztválasztás sebesebb folyamat vőn, és másod alispánsági kijelöléséről Gy– a’ szavazás alatt önkényt lelépván másod alispánná Zsembery Imre kiáltatott ki, a’ ki is hitét letevén, nénány lelkes szót mondott a’ törvényes aladásról, mellet soha el nem hagyni fogdott. Ezen és eztkövető napon a’ többi hivatalokra is felkiáltás utján történt meg a’ választás. – És ezt és ennyit a’ már honszerte érdekessé vált honti állásunkról, ügyünkről; az elválaasztott személyzet névsorát, mint csak alárendeltjét az elvnek másszorra hagyván. És nincs is most egyéb hátra részünkről, mint némi elismerés jeléül hálás köszönetet mondani mindazoknak, kik jelen alkalommal ügyünket bármikkép elősegiteni méltóztattak. Fogadják köszönetünket. És köszönet legyen különösen ama’ néhány ősz fejnek, kik öreg napjaikban ifju hévvel sozták meg az ifjuság érzelmeit; – csókoljuk fehér hajfürtjeiket. Köszönet legyen amaz idegen megyei nemességnek, kik annyit áradtak, annyit szenvedtek az őket közelebbről nem érdeklő ügyért. És köszönet legyen ama’ két magasb állásu testvérnek is, kik több éveken át politicai elleneink levén, de személyeinknek valamint mindig, ugy most is baráti kezet nyujtottak a’ diadal kivivására: ők rendületlen bajnokai valának ügyünknek. És végre – mit mindenek előtt kellett vala emlitnem – köszönet, hálás köszönet legyen megyénk főisánjának ő exjának; nélküle minden diadalmunk mellett nem győzhettünk volna a’ részletekben. Végszóm rövid, és szól a’ tisztviselőkarhoz: éljen az sokáig, ’s ne feledje soha azt, ki őt választá: a’ nemességet; de ne feledje soha azt, ki őt választá: a’ nemességet; de ne feledje soha azt sem, ki őt fizeti: a’ szegény adózót! – Pongrácz Lajos.
A’ tudósitást, mellyről itt szó van, nem kaptuk. – Szerk.
