Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
A’ pesti természettudományi társulat f. hó 18-kán a’ budai hegyekbe tön kirándulást, gyülpontul a’ „szép juhászné”-t választván, hol 3 órakor délután a’ mintegy 80–90 egyénből álló társaság t. Bugát Pál egyetemi tanitó elnöklete alatt vidámság ’s kedvderitő elménczségel fűszerezett ebédet tartott. Az ifjak legnagyobb része füvészi öltözetben jelent meg: széles öv szoritá testhez a’ zekeidomú redőzött öltönyt, ebbe elöl tőr, vagy a’ füvészek közönségesen használt ásószere volt rejtve, oldalról pedig zöld ládika vagy henger, a’ növények raktára, vagy az e’ czélra ízletesen készült táska csüngött. Mások ismét, az ásványok és rovarok gyüjtésével foglalkozandók, kalapácsot és lepkehálókat vittek, mellükön pedig gombostűvánkos függe csínos szalagról, mintegy díszrende a’ borászoknak. Jelenvoltak e’ minden tekintetben érdekes mulatságnál: Schedius Lajos, kir. tanácsos, ki már 1802ban egy természettudományi társaság alakulását inditványozá, dr. Flór, Doleschál, Friedvalszky, Gerenday, Irinyi urak is, több más jeles vendégek koszorujában; a’ társalgás fesz nélküli szíves bizalommal és tudományos vitatások és értekezések közt folyt, az órák mint perczek multak, elégülten és saját nemével az örömnek távozott mindenki, ’s virágbokrétákkal ékitve térvén haza a’ bucsuzók, abbeli őszinte ohajtásukat nyilvániták kölcsönösen: bár évről évre tartatnának illy tanulságos ’s egyszersmind mulattató kirándulások! – Bizony csak sok történik az ég, t. i. a’ mi pesti egünk alatt.... ismét egy kis mulatságos beszélykével kedveskedhetünk tisztelt olvasóinknak: eleinte azt fogják ugyan vélni, mintha a’ történetecske a’ széles törökbirodalom valamellyik legtávolabbra eső városkájában történt volna, annyi dicső önkény és következetes basaság mutatkozik abban; azonban két ismert becsületességü férfiu, kiket megnevezhetni engedelmünk van: Gozsdu Emánuel hites ügyvéd és fij. Kánitz L. M. pesti nagykereskedő, bizonyságot adnak arról, hogy a’ historiai és nem világhirhordói igazságon épület tény nem Törökországban, hanem a’ civilisált Europa egyik keresztény városában történt és adatik a’ legkisebb elferdités vagy elcsavarás nélkül, meztelen, puszta valóságában. A’ hosszú előzmény rövid tartalma imez: egy bizonyos ur a’ maga használatára négy hordó sert hozatott magának Steyer városkából, azon egyszerű okból, mivel a’ steyeri sert meg lehet inni, – és az illető vámot megfizetvén, pinczéjébe tevé. Nem sokára azonban bizonyos uraktól meglátogattatik, kik a’ sert, mivel Pesten általában jó sert nem szabad inni, erőszakosan elfoglalják, ’s másnap árverés utján, dobszó mellett, a’ legtöbbet igérőnek, egy csupán történetesen oda vetődött serfőzőmesternek eladják, kinek most természetesen szabad lesz nemcsak külhoni jó sert inni, hanem – ha ugy tetszik – árulni is, azaz cum sufficienti mixtura. No ez már mégis több, mint csudálatos, ez...de hiszen felsőbb helyen, hová a’ tény orvoslás végett már fölterjesztve van, a’ gyermeket valódi nevén fogják keresztelni ’s a’ dolgot komolyabban venni, mint a’ hírneves serfőző-cotteria gondolná! Emlékeznek e t. olvasóink egy hasonló esetre, mellyet nem régiben közlöttünk e’ lapokban? és egyenesen kimondók, hogy e’ serfőzői tekintetek miatti önkénykedés mindaddig fog tartani, „mig egyik közülök olly közel ül oda, honnan az igazságot kiszolgáltatni szokják.” Volt akkor lótás futás, akármennyi, hogy a’ ténynek világosságra jövetele elnyomassék, – egy olly tényről, mellyet már a’ verebek is lecsiripoltak a’ háztetőkről. És ime! pár hetek mulva az se ismétli magát, teljes, genialis zabolátlanságában, ismétli magát azon boldogitó öntudatban: ,quis contra nos’ azon, tán ez egyszer, mint másszor tizszer is meghiusított föltételezésben, hogy e’ miatt senkinek nem lesz szabad szót emelni, ’s hogy valamelly hatalmas szemöldöknek egyetlenegy félrerántása el fogja riasztani diis faventibus vigan ficzkándozó ujdonságirói parányiságunkat. Bizony nem túlzott szerénység mondatja velünk e’ szót: parányiság; mert milly nagyon érezzük ezt, midőn napról napra, egyik áldott ujságnapról a’ másikig, cum et sine grano adjuk a’ különféle alakban, formában, mintában, vázlatban és változatosságban történt visszélések regestumát, és kevesebb hasznot látunk belőle, mint ha addig a’ nemzeti szinház reformja körül napszámoskodnánk, vagy a’ szőke Dunába vizet hordanánk. ,Gott besser’s!’ mond a’ német; mi pedig egy nagyot sohajtva – reformálunk és vizet hordunk!! – Az idei lóversenyek junius 2-, 5- és 8-kán délután fognak tartatni és érdekességök által minden eddigiek fölött kitünni. Nem emlékezni, hogy lófuttatásra még annyi külhoni ló lett volna bejelentve: a’ versenyek közt említendő a’ ,Károlyi-tétverseny’ ezer aranyért és a’ ,Sándor-díj’-érti ugratóverseny (hurdle race), legalább négy akadályon keresztül. Az első (csütörtökön) véghezmenendő versenyre kitűzött díjak következők: „Nemzeti díj”, mindössze 350 arany, ,Batthyány Kazimir-díj’ 100 arany, ,Hazafi-díj’ 100 arany, és ,Batthyány-Hunyady-díj 100 arany. A’ nevezett díjak örökre levén alapitva, évenkint mulhatlanul kijárnak. – Petrichevich-Horváth Lázártól megjelent Byron lord munkái forditásának első kötete. Sajnáljuk, hogy lapunk köre nem engedi terjedelmesebben szólani e’ forditás jelességéről, melly szerzőjét hazánk ügyesebb és értelmesebb forditói közé sorozza. Ő a’ nagy brit költő szellemét egészen sajátává tette, mihez nemcsak genialitas, hanem studium és nyelvismeret is mulhatlanul szükséges, ’s minden esetre olly kellékek, mellyekkel ex professo forditóink vagy inkább kiforditóink nem igen látszanak gondolni. – Van Hasselt-Barth asszonyság, cs. kir. ausztriai és kir. bajor kamraénekesnő, a’ nemzeti hangászconservatoriumnak Liszt Ferencz által alapított tőke öregbitésére nemzeti szinpadunkon f. h. 31-kén olasz nyelven adandó „Norma” daljátékban a’ czímszerepben fog föllépni. az énekkar többnyire műkedvelők és a’ hangászegyleti énekiskola növendékeiből álland; a’ helyek ára a’ jótékony intézet iránti tekintetből kevéssel fölemeltetik. Az előadás ismételtetni nem fog,
