XV.
XV.
(Ősiség, egyenvonal az angol és magyar aristocratia közt.)
Ha fölteszszük, hogy a’ mostani magyar fogadalom, belátás és meggyőződés abban egyesülnek és állapodnak meg, hogy az ország egyedüli vagyonossága, gazdagsága a’ földbirtok, egyetlen kútforrása a’ föld termő ereje, lakosinak fő ’s tán egyedüli foglalkozása a’ földmüvelés: azonnal következik ezen egyetlen kincsnek nem csak további fentartása, hanem szükségesképen kifejlése is; mivel pedig a’ meggyőződés szükségérzetet származtat a’ törekvésnek irányát is megadja.
Ezen egyszerű megjegyzésből következik ismét természetesen, hogy azon hazafiaknak, kik a’ földbirtokba helyezik az ország erejét, ’s igy az ipari és kereskedési két elemet figyelmökre sem méltatják, nem lehet egyéb feladásuk, mint mind azon akadályok elháritása, mellyek a’ földbirtokból eredhető áldásra ellenségesen hatnak. Mivel pedig ezen egyedüli kútforrását nemzeti gazdagságunknak három elhatározott ellensége törekszik elásni, vagy bedugni, t. i. a’ birhatási kiváltság, az ősiség ’s rokona a’ majoratus, és az urbéri feudalis viszonyok: világos, hogy hazánkfiainak köztörekvése ezen három főakadály végelháritására egyesül.
Az ősiség* és közbirhatási – nem jog, hanem – természetes tehetség, egymásnak ellentétei levén, egyiknek fenléte a’ másiknak nem-létét következteti. Képzelheti kegyed, hogy nem lehet czélomban, az ősiség eltörlésének nemzeti szükségéről értekeznem, mert e’ tárgyról olly számosak a’ jeles közlések, olly világosak az ismeretek, hogy hiú szószaporitással a’ közmeggyőződést nem erősíthetném.
Ősiség és háziadó – e' két kérdést állitók fel elsőnek a' sorozatban. az adóról már sokat vala szó,s még lesz is lapjainkban. Az ősiség nem sokra következendik, mikor aztán a' kezünk közt levő, e' tárgyra vonatkozó értekezéseket is közlendjük. Azt véljük, hatásra vala mindenik számitva, 's ez nagy részben elvész, midőna szó heterogen dolgok tengerébe fulasztatik. – Szerk.
Nincs hazafi, ki előtt titok lenne az ősiség gyászos hatása polgári viszonyainkra, a’ mint a’ nemzeti egység föltéteit semmivé teszi: törvényes tekintetben tehát ezen intézet, mint a’ nemzeti kifejlést hatalmasan akadályozó, nem számitható a’ tovább is fantartandók közé; tisztába hozatott e’ szerint, hogy nemzeti, polgári és törvényes tekintetben az ősiség egyaránt károsnak tartatik. Kiki tudja, hogy financialis szempontból tekintve az ősiség intézete, csakugyan gyászos befolyással hatott az ország és nemzet szorgalmi kilejlésére, mert a’ birtok bizonytalan léte minden ipart, minden előmenetet betűszerint megfojt; az ország kietlen tekintete, a’ jobb és szebb müvelésnek csaknem absolut hiánya, a’ föld termő erejének évről évrei gyengülte ’s igya köz-elhanyaglás és közvagyontalanság, meglepő bizonyitványai az ősiség működésének. Mind ezt összevéve, következtetett: hogy a’ birtok becsének szükségesképen csökkennie kellett, ’s hogy a’ hitel hiánya innen magyarázható. Erkölcsi tekintetben végre – oh fájdalom! – az ősiség legszomorúbb eredményét szemlélhetni a’ viszálkodások és szünetlen perlekedések által előhozott ellenségeskedésben, irigységben és gyülölségben, melly – emberi érzelmeket lealacsonyitó – indulatok ezen boldogtalan ország lakosit szánakodásgerjesztő állapotba helyezék; mihez még az is járul, hogy a’ bizonyos örökülés a’ család tagjait csak nem kizárja a’ szeretet boldogitó érzelmétől, ’s a’ szülék, gyermekeik és rokonok közt részvétlenséget ’s más aljasb indulatot is gerjeszt. Nem is sajnálhatni eléggé, hogy e’ kérdésnek épen erkölcsi oldala nyomatik háttérbe a’ hangosan előtolakodó társasági és financialis viszonyok által, mert mint legnemesebb, leginkább is alkalmas lenne annak feloldására, egybehangzólag nem csak az emberi méltósággal, hanem az öszszes nemzeti érdekkel is.
Mind azon anyagi okok, mellyek az ősiség fentartása mellett maig felsoroztattak, tökéletesen elenyésznek a’ tapasztalások azon tömege előtt, mellyből termett a’ társasági gazdaság tudománya, ’s a’ legelemibb fogalmak is elégségesek bárkit meggyőzni arról, hogy az ősiség intézete, mint ez hazánkban fenáll, a’ nemzet kifejlődhetését minden irányban akadályozza; egyenlően gátolja t. i. szellemi, erkölcsi, társasági, polgári, ipari ’stb. előmenetét, és jegyezzük meg, épen azért, „mert jelen körülményeink szerint a’ nemzeti gazdagságnak egyedüli kútforrása a’ földbirtok.”
Hitel tekintetében vetni súlyt ezen kérdésre, felesleges; mert a’ hitel itt mellékes dolog, melly különben is mint valamelly akaratos és változékony hölgy, kegyeit nem mindenkor az érdemre hinti; az ősiség eltörlése hitelt még hazánkban nem állitand fel, mert a’ hitel a’ társasági viszonyok összegét tűzi ki; de főleg az ipari kifejlést. Bajnak is nevezhetjük, ha hitelről szólván a’ külföldre tekintünk ’s arra számitunk, a’ benső hitel, ha ezt egykor magunk közt felállitjuk, okvetlenül következteti a’ külsőt; de ne felejtsük el, hogy a’ külső hitel benső veszteség. Ha egyéb okunk nem volna az ősiség eltörlésére, a’ hitel hiánya miatt békével fenmaradhatna.
A’ földbirtok mostani csekély becsének szinte nem egyedül az ősiség oka, mert elvesztvén a’ földbirtok politicai és nemzeti jelentését – mi okvetlenül megtörténik, ha a’ külföldiek kezére jut – egyszerű ipari vállalat, kereskedési tárgy lesz; de kekkor, a’ nagy uradalmak mostani ára még igen is nagy, mert ki pénzét hat száztólival helyezheti, az nem vehet száztól hármat, és ezt is bizonytalanul jövedelmező földbirtokot. Tudok p. o. egy Craesust, ki ugy veszi és gyüjti évenkint az uradalmakat, mint gyüjtjük mi szegény levelezők csomónkint a’ könyveket, ’s ki ugy nyilatozott, hogy édes hazánkban több uradalmat már nem vesz, mert nem hoznak be annyit minden közterheltetés nélkül, mint mennyit hozna be a’ cseh és morvai uradalmak 25% adóval. Hát ha még amazokhoz adó is járulna? Ezen egyszerű bajon az ősiség megszüntével először az ipar és kereskedés, azután az eldarabolás segítend: történjék ezen eldarabolás a’ szabad föld eszméjéből eredőleg, vagy haszonbéri jó rendszer által, a’ földbirtok értékére nézve meglehetősen mindegy.
Azon észrevételek vagy nyilatkozatok, mellyek szerint a’ földbirtok zsidók, ráczok és parasztok kezébe jövend az ősiség megszüntével, nem jelenthetnek egyebet, mint hogy a’ jelen birtokosok, az ősiség nélkül birtokaikat fentartani nem képesek; de ha valósul, hogy a’ zsidók, ráczok és parasztok ugy annyira vagyonosak, hogy a’ földnek birtokába juthatnak, ekkor a’ jelen birtoosak, intézményökkel együtt, szükségesképen elenyésznek. Ez ismét természeti törvény. Ama’ nyilatkozatok azonban nem az emberi nemesb érzetekből folynak, sem tapasztalásból merített meggyőződést nem bizonyitnak, mert szoros értelemben a’ birtok azé, ki jövedelmeit hozza, ’s ezen szoros értelem az ősiség eszméjével tökéletesen megegyezik.
Ha nemzeti nézetből indulunk ki, ’s a’ földbirtokkal a’ hazafiságot kötjük egybe: a’ teendő rendszabások ki vannak jelelve; ha a’ földbirtoktól a’ szabadalmakat nem tudjuk elválasztani: az ősiségtől a’ nélkül sem menekszünk meg, mert ekkor legfelebb alakváltozatásról, módositásról lesz szó,de soha sem biztositásról; a’ jelen bajok pedig egész épségükben fenmaradnak.
De nem tagadhatjuk, hogy az ősiség kérdése, a’ mint a’ nagy birotkosokat érdekli, legérezhetőbben, napjainkban synonym lett fentartásukkal; és valószinű, hogy némelly más szükséges rendszabás mellett, főleg az ősiség eltörlése által juthatnak kivánatos és biztos eredményre, megmentvén a’ megmenthetőt.
Csak korunkban lett a’ nemzeti bajok érzete közönséges, a’ mint hatása a’ nagy szerencsékre is elkövetkezett; az általános elhanyaglásnak természetes következése el nem maradhatott, ’s pusztitásait folytatandja, és csakugyan évről évre sebesen fejődő erővel, mert a’ benső felolvadáshoz járul a’ külső események hatása; ha a’ magyar nem akar látni ’s még is ringatózni a’ tátongó örvény felett, ne okozzon senkit, ha bele vész.
Korunkban találkoztunk gyakori hivatkozásokkal ama’ roppant kifejlettségü nép, az angol virágzására, mellyet többen az oligarchiának tulajdonítanak egyedül; és szembetünő volt, hogy az ősiség kérdése vezetett többeket azon gondolatra, hogy mivel az angol alkotmány hasonló a’ magyarhoz, az angol oligarchiai szerkezet is hasonló a’ magyaréhoz, ’s igy ama’ nemzeti nagyság alapja nálunk is megvan, a’ nemesi jogokban t. i., de főleg az ősiség intézetében ’s igy a’ földbirtokban. Lény és alak két különböző dolog levén, az első tévedés itt van; ha formáink és mintáin vannak, de hasznukat nem vesszük: annyi, mintha formáink és mintáink nem lennének. Ha a’ magyar ősiség intézetének czélja volt földbirtok által teremteni egy erős, egy hatalmas testületet, millyen kétségen kül még ma is az angol oligarchia, vagy ha jobban hangzik, aristocratia, czélját el nem érte, mit az eredmények eléggé bizonyítanak. Azért is mondám én több izben kegyednek, hogy nemzet csak nemzetileg fejődhetik, helyzete, körülményei és intézeteivel egybehangzólag; az átkandikálás által kivált tengereken túl, még nem mozdulunk. Itt a’ történeti fejteményekre lesz szükség, ha világot keresünk és meggyőződést, hogy a’ magyar aristocratiai viszonyok csak a’ hangokban egyeznek meg az angol aristocratiai viszonyokkal; törekedni fogok érhetőségre.
1-ör: Az angol aristocratia osztozott a’ földben, és a’ boldog birtokosak száma Nagybrittaniában 18 ezerre tétetik. A’ magyar nemesség is osztozott a’ földben, de száma nagyobb lett a’ századokig tartó háború következtében mert erőre volt szükség, ’s a’ vitézség díja föld volt. – És mégsem osztozott a’ magyar nemesség az egész földben mert a’ koronai kincstári és egyházi jószágokon kivül városi, adózói alap- ’s egyéb nem ősi természetű földet ismerünk tetemes mennyiségben, mellyet a’ nemesség nem nevezhet mind tulajdonának.
2-or: Az angol oligarchia megragadá a’ kormányt, és képviselési jogai által azt mai napig fentartota; nem csak politicai hanem törvényes, birói tekintetet öltött magára a’ peerség intézete által. Még ma is föltett kalappal ülve fogadja a’ felsőház az alsónak állva süvegelő tagjait, ’s ezeket – kihallgatja. Padjain szép sorban ülnek ’s következnek egymásután a’ herczegek, marquis-k, grófok, algrófok és bárók, helyeiket soha el nem tévesztők; nevök: ur, lord; az angol, istenét is igy nevezi. A’ magyar nemesség egy volt minden időben ’s a’ törvény előtt most is egy; de lettek mágnások – nagyok – kik külön táblájukon és czimeiken kivül egyéb jogokat maguknak nem tulajdonithattak.
3-or: Az angol peerség a’ földbirtokka van egybekötve*, csak hogy a’ földbirtok teszi a’ peert és nem megfordítva, azaz: jogait, szabadalmait, még nevét is a’ földbirtok adja a’ peernek. Ezen kis körülmény,melly – ugy ltszik – több hazánkfia figyelme alólkicsúszott, sejdítteti, mikint lehetett elidegeníthetlen földbirtok által dinastiákat örökíteni. a’ magyar ősiség a’ személyre, családrta, névre szól, mellynek kimultával a’ fiscus következik. Ezen körülménynek lehet tulajdonítani, hogy miért minden nálunk a’ személy és név, a’ dolog pedig csekélység vagy semmi. Más ország, más szokások. Ott túl századok óta fenállanak ugyanazon peer nevek*, ’s a’ birtokbanlevőnek tulajdonnevét tudni sem szükség; nálunk a’ családok enyésznek magas nevükkel együtt, ’s helyükbe ujak állanak, állanak és állandnak, akár töröltetik el az ősiség, akár nem. Minden jó azonban együtt nem lehet e’ földön; ott p. o. a’ peerség feszesen áll, de a’ telivérnek becse csekély, nagyobb a’ vagyoné, mert ez tekintetet, czímet is hoz. Nálunk a’ nemzetségek tisztánfentartása látszik czél lenni; de mi ismét német származásra mutat. Nevezetes, hogy amaz erős angol aristocratia legyen neve: tory, whig, radical vagy conservativ, mindegy – mind a’ mellett, hogy politicai hatalom, annyira megtetszett Europa egyik teljes uralkodójának is, hogy annak mintájára kiván birodalmában aristocratiát alkotni. Az uj porosz aristocratia is a’ földbirtokból származik; képzelhetni, milly hatalma lesz ezen oligarchiának.
A' peerek száma 1842-ben régibb, ujabb teremtetésü – mert a' peerek teremtések,a mindenható lord-ministerek teremtései – 335 him, 9 nő és 20 püspök.
Legrégiebbek: Andley Tuchet 1296-ból és Comoys Stonor 1344-ből. De van három rettenetes vén asszony-peer, 1669 éves együtt, névszerint t. i. 1-ör: Baroness Le-Despencer * 1264. 2or: Baroness de Clifford * 1269. 3or: Baroness Grey de Ruthyn * 1314, 's mivel még sok ifju ur sürög forog az anyókják körül 's csapodárkodik, a' ó isten tudja, meddig fognak még élni.
4314-er: Nem kell gondolni, hogy az angol oligarchia minden társasági ugynevezett szabad elveket megsértett, koránt sem. Az ott rendesen alakult eszméletnek különös példányát lehet találni Erzsébet egyik ministerének előadásában, mellyet ez a’ szegény-taksa akori behozata alkalmával tartott: tekintsük okoskodásnak egy kis részét.
„Az ország földje az uralkodó népnek tulajdona. De mi mindenkié, azt mindenki nem müvelheti; és mivel szükséges, hogy a’ földnek egész hasznát lehessen venni, vagyis, hogy a’ föld termését egészen ki lehessen használni, a’ törvények ezt a’ földet a’ nemes családoknak adták, kik és mellyek annak örökös fentartói. De birtokuk jogszerű léte mindenkor fölteszi, hogy a’ nagy családnak egyik tagjától se tagadtassék meg, mire szüksége van. Nem engedi tehát a’ törvény, hogy a’ gazdag élvezhessen, mig a’ szegény táplálva nincs! Az elsőszülötti jognak és a’ java el nem adhatásának következése tehát a’ szegények taksája; ezen taksának alaptörvénynyé kell válnia, mert czíme (joga) a’ gazdagságéval egyenlő.” – A’ bölcs minister egyszerüen fejezi ki, hogy amaz ősi rendszer tetemes számu és örökös koldusok nélkül fen nem tartható*. De a’ szétszórt hatalom csak por, és valamint szükséges volt, hogy a’ nép boldogságára a’ föld kevés kezekbe öszpontosittassék, szinte igy kellett az egész köz és nyilvános hatalmat ugyanazon kezekbe öszpontosítani. Ezért tulajdoniták magoknak a’ szellemi és ideigleni (egyházi és világi) urak (lords spiritualis and temporals) azon jogokat, mellyek a’ törvények készitésére, a’ korona örökélsi sorának változtatására, a’ megyei képviselésre, a’ dolgok és ügyek kormányzatára, a’ földi ’s tengeri hadi seregek vezérlésére, a’ benső ügyek intézményére, minden, a’ gyarmatok birtokát illető kérdések legfőbb itletére, az első és legfőbb országos hivatalok betöltésére ’stb. elmulhatlanul szükségesek” – Látja kegyed, hogy a’ sorból semmi sem maradt ki, mi a’ lordoknak valódi becsületére válik, azért is többet nem idézek. De, kétségen kivül van, hogy Angliában a’ peerség alapított földmüvelést, ipart, kereskedést, közlekedési eszközöket, benső gyarapodást és külső nagyságot*.
1840-ben Anglia és Valesben a' részesitett szegények száma 1,240,000 volt, a' népességek 10 száztólia 's némelly megyékben 10-en felül.
Ezen eredményekről 's azoknak okairól már nekünk is volt alkalmunk lapjaink 96-ik számában "Birtokaristocratia" 's 98-ik számában "Példa külföldről" czím alatt értekezni. – Szerk.
5-ör: hogy mind ez megtörténhessék, a’ törvények által kellett az erkölcsre hatni, ’s ezt a’ vallásosság által fentartani; a’ nép egész tömegére az ismeretek és tudományok minden ágai bőven terjesztettek szét, az oktatás pedig szorgosan és ügyesen vezéreltetett, egybehangzólag a’ társasági szerkezettel. A’ magyarok közül némelly még azt mondja, hogy a’ közoktatás még korán van.
6-or: A’ polgári szabadsághoz csatoltatott a’ vélemény és gondolat szabadsága; mert az angol lord minden időben tudta, hogy a’ sajtó csak legtágasabb, egyszerűen tiszta, korlátlan szabadságában veszélytelen! Nálunk sok azt gondolja, hogy a’ sajtószabadsággal egymásban kárt teszünk.
7-er: Emlitém, hogy a’ föld egész termésének hasznát veszi az angol birtokos; de hogy ezt eszközölhesse, a’ népnek tágas tért engedett, ’s azt buzdította, segélte az iparra és kereskedésre, mellyek – mint jól tudja kegyed – ott példátlan fokra emelkedtek. A’ magyar azt mondja, hogy nekünk ipar és kereskedés nem valók, mert nekünk csak földet kell müvelnünk. Igy álla gyarló ember maga magának utjába, mit én hajlandó vagyok nem a’ világnak, hanem távollétének tulajdonítani.
Figyelmeztetni fogom kegyedet, az adóról értekezvén, hogy ha a’ földbirtok jelen terheitő megszabadul, ’s a’ feudalis tartozások megszünnek,a productio természetesen növend; de a’ productiónak emésztőt kell szerezni, kivül a’ termesztőn, tehát kézmunkást, iparost és kereskedőt stb.; mert ha maga eszi meg az ember, mit termeszt, nem képzelhetni, miből kerüljön vagyonosság, vagy csak jobblét is? Mit eleségünkből kiküldünk, azt a’ társasági tudomány ismerője nyereségnek nem tartja.
8-or: Az angol lord tehát kezéből a’ földbirtokot ki nem bocsátja, ’s nincs oka félnie, hogy zsidók, ráczok és parasztokból lesznek lordok, vagyis magyarul mondván: kastélyát nem félti még az ujságiróktólsem; de ezenfelül nála a’ honositás ugyancsak a’ ritka madarak közé tartozik, holott nálunk minden országgyülés rakással hordja édes hazánkba a’ kedves vendégeket; igen de megegyez ezen rendszer a’ magyar nemzetiség és hazafiság fogalmával? megegyez az ősiség intézetével?
Ha nem tartanék attól, hogy untatok: még sokkal több különbséget is mutatnék ki; de ugy vélem, a’ zavar elég nagy, hogy szembetünő lehessen. Érintenem kell mégis azon körülményt, hogy a’ mint az angol aristocratia minden hatalmat absorbeálván, minden fontos hivatalt betöltött, tanul és dolgozik is, és helyén is marad; holott nálunk kivált a’ lefolyt fél század alatt egészen máskép állott a’ dolog. Nem is lehet kételkedni, hogy értelmes hazánkfiai – minők kétségen kül Angliára hivatkozók – tisztábban nem lennének e’ tárgy fölött, csakhogy nehéz megfogni, melly okból hozzák azt fel például azoknak, kik a’ dolgot épen nem értik, és együgüségökben csak arról itélnek, mi szemeik előtt van, és kiknek eszükben sincs, hogy az angol intézetektől várják magyar boldogságukat.
Hát financialis tekintetben mit tapasztalunk az ősiség intézete mellett? Láttuk az uradalmakat értékükön felül megterhelve, melly cselekvés egyértelmű a’ birtok semmivé-tételével; de ha csak fele értéke lenne is megterhelve az illy ősi birtoknak, haszna vagy jövedelme, nem egy, de két ivadékra nézve már el van veszve; mikint jusson a’ harmadik ivadék készpénzhez, hogy ősi javait kiválthassa? még eddig fel nem talált rejtettszó, fel nem oldott kérdés, mert Indiából hej! kevés pénzt jött még édes hazánkba. Megtörténhető továbbá, hogy valamellyik ősi birtokosnak eszébe jut szerezni; (az acqusíti szó, többek közt, nálunk igen furcsán hangzik; mert túlvisz bennünket az adás-vevés regióin, ’s némellykor olly erős, hogy az occupatióval is megbirkozik) ha történetből az acquisitio az ősi jószágok rovására talál esni: senki sem tehet róla, mert szerzeményével kiki szabadon rendelkezhetik. Lehet folytatólag végintézet által is ollyan helyezésbe hozni az öröklőt, melly minden kivánatát és reményét felülmulja; fenáll a’ zálogitás dicső gyakorlata, a’ csere ’s több aprólék birtokjog-bonyolító historia. – De mind ez csak azt bizonyitja, hogy a’ magyar, a’ mint az ősiség intézetét felállitotta, az ennek fentartására szükséges föltéteket vagy nem ismerte, vagy elfeledte. Most, midőn az eredmény reánk zuhant – akár elődeink bűnei, akár ivadékunk hibái által, már mindegy – igen természetes, hogy a’ bajon segíteni csak kell. Meglehetősen világos, hogy ha az ősiség, épen most a’ közönséges pénzcrisisben, nem létezne, egyenes eladás által teteems részét meg lehetne menteni sok birtoknak, melly a’ jelen körülmények közt lassan-lassan, – mert ha az ősiség meg nem szünik, még kevesbbé szünik meg a’ pénzcrisis – részint a’ rendes, részint a’ rendetlen kamatok által fölemésztetik, és csakugyan rövid idő alatt; mert ha három száztóli jövedelemmel kell csak hat száztólit is fizetnünk, a’ gazdagság nem soká tart.
Hogy a’ bajon az ősiség intézetének kijavitása, erősitése által alig segíthetni, azért gondolom; mert ha tudjuk is, melly módok, eszközök és föltétek alatt termettek az illy ősi intézetek eredetileg, nemtudjuk még, mikint kell a’ mai civilisatióval megegyezőleg ollyasmit felállitani? mert példánk erre nincs, holott elég van arra, mikint enyésztek el régi Rómától kezdve, Velenczén, Olasz- és Németföldön, Gallián, Lengyelországon keresztül egész Muszkaországig. Fenáll Anglia, de biczeg.
Csendes.
