ANGOLHON.
ANGOLHON.
A’ felsőház majus 30-ikai ülésében Glengall lord szót emelt az irhoni szegénytörvény-biztosok mértékentuli nagy fizetései felett, melly a’ szegénységgel, mire hivataluk vonatkozik, semmikép meg nem egyez. Minden illy biztosnak évi fizetése 830 font sterlingre megy, ezenkivül a’ hányszor a’ bizottság ülést tart, minden tag naponkint egy guinee asztalpénzt huz. Kivánná a’ lord, hogy a’ bizottságra tett eddigi költségek számadása a’ ház elibe terjesztessék. a’ javaslat elfogadtatott. Továbbá szóba hozá a’ lord Irhon büntetési statisticáját; elmondá: mikint Irhonban, kivált az éjszaki részeken, az igazság hanyag kiszolgáltatása végett a’ büntettek naponkint szaporodnak; a’ haszonbérlők felingereltetnek a’ tulajdonosak ellen, ’s az orgyilkosság napi renden van; kivánja azért e’ tárgyban is az illető iratokat előterjesztetni. Fortescue irhoni lordhelytartó jelenté: hogy a’ gyakori büntettek, kivált a’ gyilkosságok, Irhonban egy idő óta tetemesen megritkultak. – Ezután egy törvénykezés javitási billnek kellett volna másodszor felolvastatni, de hir érkezvén a’ királyné ellen elkövetett merényről, a’ ház eloszlott. – Másnap majus 31-kén mind a’ két házból szerencse-kivánati üzenet intéztetett a’ királynéhoz: hogy a’ gondviselés a’ veszélytől életét megmentette. Ugyan e’ napon az alsóházban Labouchere nyilatkozásra szólitá fel az első ministert: igaz e, hogy a’ francz kormány az angol vászonszövetek beviteli vámját magasbra emelni szándékozik? – ha igen, ugy sajnálni lehet, hogy épen azon pillanatban, midőn Anglia más országok termesztményeinek irányában szabadabb kereskedési politicát kezdett követni, a’ francz kormány olly ellenséges lépést tesz az angol érdekek ellen. – Peel Robert kijelenté? hogy igenis érkeztek e’ tárgyban a’ kormányhoz hiteles tudósitások, ’s hogy a’ kormány már el is küldötte válaszát, mellyben mély sajnálatát jelenti a’ szándéklott rendszabály felett, melly az Angol- és Franczhon közötti még függőben levő kereskedési szerződés iránti alkudozásokat csak nehezíteni fogja. Egyébiránt – mond a’ minister – déli Francziaországban a’ bortermesztők között nagy ellenszegülés van az említett rendszabály ellen, a’ minthogy az angol kormány kötelességének is tartaná, azonesetre, ha a’ francz cabinet vámfölemelési szándékánál megmaradna, más bortermesztő országokkal nyitni közlekedést. Következett a’ jövedelmi adóbill harmadszori felolvastatása, mi felett élén vita támadt. Hume a’ bill elvettetését inditványozá, ujra felhozván az ellen mindengazdálkodási javaslatait, mellyeket a’ háznak ajánlott, a’ hadsereg, civilliste, nyugalomdíjazás ’s egyebekre nézve. A’ chinai és afghani hadviselés ellen sok kifogást tett. Megemlité végre a’ királyi levelet, mellyben a’ papságnak meghagyatott: hogy vasárnaponkint szószékből szólitsa fel a’ közönséget a’ szegények segedelmezésére; – „’ha a’ népnek olcsó kenyeret adtunk volna – ugy mond a’ szónok – illy felszólitásokra nem volna szükség, de ha már a’ püspökök szószékből adakozásra buzdítanak, kivánatos, hogy egy kissé maguk is mélyebben markoljanak töltött erszényeikbe, mint eddig szoktak.” Néhányan támogaták az inditványt; de a’ bill végre is felolvastatott, ’s 255 szavazattal 149 ellen elfogadtatott. A’ királyné válasza, mellyet a’ parliament szerencsekivánatára küldött, az alsóházban junius 1-jén, a’ felsőházban pedig junius 2-kán felolvastatott.
