SCHWEIZ.
SCHWEIZ.
Egy genfi levelező ezeket irja majus 24-ikéről: „A’ harmadik és utólsó vitatkozás az akotmánterv felett, tegnap bevégeztetett. Rövid volt az és zajos, de a’ terven semmi lényeges változtatást nem szült. Nyolcz vagy tizenkét nap mulva fognak a’ választók a’ felett: elfogadják e’ a’ tervet mint akotmányt vagy sem? határozni. Igen valószinű, hogy a’ többség „igen”-t fog ahoz mondani. A’ radivalok, kik eleinte a’ terv megbuktatására akartak izgatni, ha a’ hirlapoknak hinni lehet, megváltoztaták szándékukat. „A’ nagytanács számosságának és mindenhatóságának daczára is – a’ mi fő hibája az uj alotmánynak – lehet azzal valami jót kezdeni, csak tudjon a’ nép vele bánni, azaz embereit a’ kormányra ki tudja választani.” Igy hangzik most a’ radicalok önvigasztalása. – A’ conservativek is megelégedve lenni látszanak a’ jó rendnek azon csekély garantiáival, melyeket a’ nov. 22-kei hajótörésből megmenthettek. A’ mi a’ radicalok előtt zavaros viznek látszik, azt a’ conservativek szabaditó horgonyfenéknek hiszik. A’ népnek, a’ status tanácsosokat is számitva, 189 egyedet kell választani. De egész cantonban nincs több 60 tanult és hatályos radicalnál, ezek is többnyire szegények: ellenben az ismeretes, kormányzásra alkalmas, gazdag conservativeknek száma igen nagy. „Következésképen – igy okoskodnak a’ conservativek – nekünk a’ mindenható nagytanácsban mindig többségünk lesz, ’s tényleg a’ statusnak urai maradunk, mert parasztok és kézmüvesek, mig az ős Genf fenáll, csak nem fognak a’ tanácsba megválasztatni!?” – Ezen okoskodás állana, ha az, a’ mi abban kivánatosnak látszik, nem volna kérdés alatt. A’ radical választókerületeknek csak egyet kell érteni, hogy elvrokon tudósok hiányában egyszerű földmüvelőkkel és kézmüvesekkel a’ tanácsot jól ellássák. Nem is esetek még azok a’ felett kétségbe, hogy az alakítandó nagytanácsban többségük leend. A’ választási harczok vezérlésére, mellyek az alkotmány elfogadtatása vagy elvettetése után akár a’ nagytanácsra, akár az uj alkotótanácsra nézve tüstint meg fognak kezdetni, egy „haladási egyesület” czímü társaságot alakítottak, mellynek fenállása előlegesen 3 hónapra határoztatott. a’ társaság nagyobbrészt st. gervais-i kézmüvesekből ’s a’ canton olly részeiben lakó földmüvelőkből álland, mellyekben a’ genfi aristocratiának lakai még el nem szaporodtak, mert a’ Genf környékét lakó haszonbérlő ép tudja is az ördögben – mond a’ levelező – minő fán terem a’ szabadság? – Ezen haladási egyesület választó- és népgyüléseket fog tartani, ’s minden törvényes módokat elkövetni, hogy a’ haladásnak minél tágasabb és biztosabb utat törjön. 430A haladási egyesületnek ellenben állanak rég idő óta a’ conservativek dandárai, mellyek – ha önmaguknak hinni szabad – 190, gyilokkal, pisztolokkal, ónos botokkal – átkozott nyomadékos argumentumok! – ellátot tagot számlálnak, ’s katonaságkép vannak organizálva. Ezek a’ conservativek tulajdonát őrzik a’ radicalok ellen – a’ mi ugyan egy kissé regényesnek látszik, de mégis ugy van – egyszersmind pedig a’ választási harczoknál igen jó használhatók, és igy a’ politicai élet jövőre, mint látszik, igen élénk leend. Ezen élénk mozgalmak ellenében búskomoly ellentétet képez a’ genfi liberalismus t veteranus hősének, az ismeretes Sismondi tanitónak és Facy-Pasteurnak jajveszékelése. Az első irásban búcsuzik el a’ genfiektől, mellyben a’ novemb. 22-nek ellene mond, és Olaszhonban, a’ köztársaságok sirjában, mellynek lehunyt nagyságát olly mesterileg irá le, a’ legsajnálatosb tévedésben fogja magát Genf elveszte felett halálra gyászolni. A’ második szabadelmű, mig a’ szabadság drága és előkelő táplálék vala, de a’ melly most, mert földmüvelők és kézmüvesek mindennapi táplálékává ’s igy népszaguvá vált, nem izlik neki, – hasonlóképen búslakodik. – „Neveljétek a’ népet – mond a’ levelező, és igaza van – ugy majd a’ mellékíz és bűz, melly boszontja inyeiteket, magában elenyészik, ’s nem lesz szükség az elkopott atyamesteri phrasisban: „mindent a’ népért, semmit a’ nép által” – keresni menedéket.”
Wallisban pillanatokra nyugalom van. Az „ifju schweiziak” nem rég küldöttséggel járultak a’ statustanács praesidenséhez, ki megigéré, hogy a’ catholicus papság ellen hivatalosan fog lépést tenni. A’ küldöttség elment a’ püspökhöz is, ’s megkérdezé: az „ifju Schweiz,” mint tisztán politicai szövetség, hogyan vonhatta magára az egyház haragját? – A’ püspök kitérőleg felelt, mondván: hogy ő a’ szövetség szabályait nem ismeri, ő lelkismerete szerint cselekedett – hát lehetséges ez olly dologban, mellyet nem ismerünk?? – de irni fog Rómába, ’s reméli, az ügy jó módon leend elintézve. A’ püspök cencellárja oda magyarázá a’ dolgot: hogy urának parancsai félreértettek; a’ püspök nem akart egyebet, mint hogy az ifju schweiziaktól, kiknek szövetsége valásbeli reformokat czéloz, a’ feloldozás megtagadtassék. Még két egyházi előljáróhoz elment a’ küldöttség, ’s igen szívesen fogadtatott; minő sikere lett lépéseinek, erről még nincs hivatalos tudósitás; annyi tapasztalható, hogy a’ feloldozás megtagadása megszüntetett.
