Komárom.
Komárom.
Komáromból. (A’ jul. 4-én tartott közgy. vége.) Arató-, cséplő- és nyomtatórész meghatározása került szőnyegre; volt szó, melly ezen árszabást megszüntetni megkisértette; azonban sajnos, hogy itt több terjedtebb capacitásu férfiaink nem emeltek helyeslő szózatot; minélfogva e’ határozási jog a’ régiben maradt, ’s az inditványozó lelkes főszolgabiró szavai elhangzának, mint vandoré a’ pusztában. – Fősz.biráink beadák rovatos jelentéseiket a’ járásaikbani termés mi karban létéről, ’s ezeket mind összevetvén, talán nem mondok igaztalanságot, ha azt irom, hogy őszi gabnából középszerű, tavasziból általában a’ szüntelen uralkodott hőség és szárazság miatt a’ legroszabb termést várhatjuk; ’s ezek folytában részül az ősziből 12-, a’ tavasziból 11-ed állapittatott meg. Kijelenték azonban a’ RR., hogy ezen árszabás a’ földesurak és munkások közt kötendő szabad egyezést még a’ maximumra nézve sem zárhatja ki; és igy nem egyéb, mint „ens sine necessitate”, csakhogy nem tehetek róla, olly különös nézeteim vannak, hogy ezen árszabásban még ezen valójában üdvös clausula mellett sem nyughatom meg, mert szabad emberek közt még e’ neve is az árszabásnak – ha az magában holt szörnyeteg is – nyomasztó. Szénánk is hevesebb, mint tavaly, annálfogva a’ megyénkben tanyázó katonaság egy részét innen elvitetni kérendjük. Meg kell itt említenem a’ mult évben Dunánkon levő híd leszakadása által tetemesen károsult cseh fuvaros folyamosása következtében megrendelt tiszti vizsgálat eredményét. A’ kiküldött tisztviselő ur által kihallgatott tanúk, számszerint mintegy tizenketten, a’ megkárositárt egyhangúlag nem annyira a’ hídfák rosz karban létének, mint inkább annak tulajdonitják, hogy a’ leszakadott szekér nagyon terhelt volt; továbbá – a’ mi szerintök legnyomosabb – annak, hogy a’ fuvaros az óriási szekeret azután is, miután a’ hid lógóján tulhaladott, zárt kerékkel vonatta; – ’s végre annak, hogy az emberek mind istentiszteleten voltak, ’s neki tüstint segély nem adathatott: ezen okokból jóllehet a’ tanúk közül néhány azt mondá, hogy a’ hídfák kissé podvásak voltak, ’s a’ ns várost minden esetre valami kevés gondatlanság terhe nyomja – ez esetben mégis ügyészi kereset ellene nem határoztathatott: mindazáltal ezen gondatlanságnak rosszalása a’ RR. részéről kijelentetett. A’ folyamodó cseh fuvarosnak azonban kára megtérithetése érdemében ügyészi pártfogás rendeltetett, ’s e’ felől a’ nm. h.tanács utján értesittetni határoztatott. – A’ borjúhúsmérhetési jog a’ ns városnak minden erőtetése ellenére is mindenkire és igy az ez iránt folyamodó hentesekre is kiterjesztetett. Tisztviselőnk beadó e’ tárgyban jelentését ’s kapcsolatban Komárom városa nyilatkozatát is. Képzelni lehet, milly velős okokat hozott föl a’ mészárosok ügye ótalmára! Adná az ég, hogy egyszer már az érdemes városi urak is félretevén egy legyezett osztály különérdekét, melly rendesen a’ többiek kárával szokott történni, az egésznek jólétét tartanák már valahára éber szemeik előtt. Pedig, igaz lelkemre mondom, ugyan sok van, talán egy városban sincs több épiteni való, mint épen a’ mi szegény városunkban. Kéjelemről, mi más talán kisebb városokban is kisebb nagyobb mértékben létezik, itt nem is szólok; de annyi szükséges tenni-való van, hogy hirtelen számát sem tudnám megmondani. Illyenek a’ lábficzamitó kövezetek, mellyek, bekövetkezvén az őszi esőzések, a’ gyalogjárást lehetetlenné teszik; szekéren – igaz – járhatók, hanem az isten legyen irgalmas szegény lelkének, ki olly vakmerő lenne, hogy sebesebben kivánna hajtatni, az bizonyosan vagy nyelvét harapná el, vagy ha ezt kikerülné is, bizony kocsija tengelye vagy kereke áldozatja lenne a’ kiálló kövek visszahatásának. Vannak a’ városban mocsárok, hol kedvtöltésből vadkacsavadászatot is lehetne tartani ’stb. Kérem a’ ns várost, legalább önhasznáért lassankint – mert egyszerre olly sok rosz jóvávarázslását tündéri befolyás nélkül képzelni nem is lehet – igyekezzék már e’ valóban kimondhatlan bajokon segíteni; mit energicus kapitányától várni jogosítva is érezzük magunkat. – Szilason – Csallóközben – történt temetkezési botrányos eset érdemében ezennel van szerencsém a’ t. közönséggel a’ következőket tudatni: A’ küldöttség, melly e’ tárgyban megbízva volt, jelenté, hogy a’ reformatusok számára ott temetőt szabott ki. A’ temetkezés akadályozásának pedig ura nem akadt, mert a’ falu hadnagya e’ részben az illető esperes rendelésére hivatkozott, ez pedig a’ küldöttség előtt tagadta, hogy ő a’ temetkezés gátlását parancsolta volna. A’ RR. ezen a’ XIX. század világát elsötétitő tettet méltó megvetéssel fogadták, ’s leginkább kedélyeket ingerleni nem akaró szempontból mind az illető hadnagyot, mind az esperest ezen törvénytelen lépésért megfeddetni határozták, ’s más lépést nem is tettek. – Herczeg Pálffynak a’ kebelünkben felállitandó kisdedovó-intézetre adott 100 pftja köszönettel fogadtatott, ’s a’ pesti takarékpénztárba ideiglen kamatra által fog küldetni. – Maygruber János ő felségétől nyert nemesi oklevele felolvastatott. Főügyészünk 503azonban a’ kihirdetésnek – mivel minden illyes oklevelek, minekelőlte kihirdettetnének, véleményadás végett az ügyészi hivatalnak átadandók, de különben is nemesi oklevelek törvény szerint csupán hazafiaknak adathatnak, az idegeneknek nemesitése egyedül országgyülési jogok közé tartozik, ’s ezeknél fogva Maygraber János mindenekelőtt az illy nemesi oklevél birásához szükséges tulajdonokat az ellenmondó tiszti főügyész szerint tartozván bemutatni – ellene mondott, ’s az emlitett nemesi oklevelet kérte kiadatni; melly eljárása tiszti főügyész urnak a’ RR. által is méltanyoltatott; másnap azonban eloszolván a’ nehézségek, kihirdettetett a’ nemeslevél. – Megyénket több vizek folyják keresztül, ’s mi isten legnagyobb áldásának, vizeknek vagyunk birtokában; de – fájdalom! – nekünk ezen jóltevő elem még mindeddig kevés hasznunkra, de igen sok kárunkra folyt kebelünkön keresztül; innen van, hogy mi ezen megbecsülhetlen jónak soha baráti, de mindig ellenségei voltunk. – Láttam embereket, kik még a’ Dunát is számüzetni kivánták már e’ különben is szegény hazából, kik fenékig kiszáradást ’s több illynemű együgyűségeket ohajtának, mind csupa igazságtalan antipathiából. Nem gondolkozánk. Sokan ezt most sem vélik szükségesnek, ’s az eldődeik által gyakorlott haszontalan nádvágást, vadkacsavadászatot, csíkfogást ’stb. most sem adnák oda a’ legvirágosabb kaszálókért, a’ legtisztább, legegészségesebb lég szíhatásaért sem, mert hiába! vannak emberek, kiknek talán talizmán minden, a’ mi régi, kik ha egy csatorna – habár önhasznukért is – huzatnék az ujabb, szerintök liberalis törvények rendelése által, elhalnának bánatukban, kik készebbek volnának elveszni holmi haszontalan obscuritásokkal, mint csak egy hajszálnyira is felnyitni a’ jelen század világa előtt beragadt szemeiket. Egy csudát van itt szerencsém a’ t. közönség előtt felmutatni: A’ Zsitva vize megyénken keresztül veszi utját szomszéd Nyitra megyéből; a’ víz általában nem hajókázható, hanem annál számtalanabb mocsáros ereket formál lassú ’s szétágazó folyása által, ’s annál nagyobb mértékben juttatja törkre a’ szegény földmüvesnek egész éven át véres verítékkel szerzett reményeit, a’ rendetlen ágyban kéjelmes lefolyásra nem találván. Adózó helységek, mellyeknek határát e’ rakonczátlan víz keresztülszeli, folyamodtak a’ ns megyéhez annak szabályozásaért. Az illető földesurak nagyobb része a’ rájok birtokarány szerint kivetendő pénzbeli költségeket megajánlották, és a’ sok panaszok a’ ns megye által meghallgattattak, ’s mintegy 7 évvel ezelőtt a’ Zsitva vize lecsapolása járásbeli fősz.birónak ’s az illető mérnöknek kötelességévé tétetett. Az akkori fősz.biró mintegy 2000 ölet be is végzett e’ munkából, hanem annak folytatása, de mégcsak a’ tovább ásásnak megkisértése is, mi okból’ nem tudom, egész mostanig elmaradott. Az illető helységek által mindig sürgettetvén a’ lecsapolás, ’s a’ megyei jegyzőkönyvben gyülésről gyülésre emlegettetvén, végre mostani derék fősz.biránk Halassy Eduárd, kinek járása mindenben igen-igen sokat köszönhet, a’ csatornát még az idén bevégzendő, a’ ns megye által kimutatott vonal kijelöléséhez fogott; de már a’ kijelölésben is egyik földesur által gátoltatott, ’s olly földesur által, kinek birtokán a’ már megásott vonal keresztülmenvén, ellene nem mondott, ’s igy a’ vízszabályozást akkor magáévá tette. És azóta mik történtek, milly nagyon változtak az eszmék, im látható. Fősz.biránk hatalomkarral nem levén fölruházva, engedett az ellenmondásnak, ’s eljárásáról a’ jelen közgyülésen a’ RRnek számot adott. A’ gátló földesur részéről adott nyilatkozatban egy egészen más vonal jelöltetik ki, mint a’ mellyel a’ ns megye közönsége megállapitott, ’s ezen vonal, melly több kisebb birtokosok rétjeit egészen öblébe merítené, nem képzelhetem, hogy hangzik össze az említett földesuraság patriarchalis érzelmeivel. Illy állapotban tehát a RR. szükségesnek láttak egy küldöttséget másod alispán ur elnöklete alatt megbizni, melly az ásandó vonalt meghatározván, a’ netalán szükséges kisajátitást eszközölje, ’s a’ folyam lecsapatását az 1839/10: 10 tcz. rendelete szerint minélelőbb eszközölje. – A’ hús ára 1 krral, 11 és 12 krra szállittatott le. – Gesztesi járásbeli fősz.biránk jelenté, mikép járásában két egyén, egyik t. i. fazékban több ezüst pénzdarabokat, a’ másik pedig lassankint néhány száz darab illyen pénzeket találván, ’s ez a’ sótiszti hivatalnak följelentetvén, az első találó a’ kiküldött tiszt által talált pénze nagyobb részétől megfosztatott, háza kertje feldulatott; a’ másik pedig Komáromban a’ talált pénzeket – semmi vétkest e’ tettben nem gyanitva – kiadogatván, a’ sóháznál letartóztatott, büntetéssel fenyegettetett, – egyszersmind elégtételt is eszközöltetni kérvén. A’ RR. jelentő fősz.biró urnak véleményét sajátukká tevén, mielőtte tárgyban felsőbb helyen lépést tennének, a’ sótisztség e részbeni nyilatkozatát is bekérendőnek vélték. – Nálunk is történt egy katonai kihágás. Egy Komárom városi nemes kocsin menvén, egy tisztnek kocsiját – mellyben ő ugyan nem ült – ki akarta kerülni, a’ másik kocsiban ülő tiszt által, ki a’ kocsi tulajdonosa volt, kiméletlenül becstelenilletett, sőt egy súlyos bottal ugy fejbe sujtatott, hogy arczát azonnal ver borítaná el. E’ tárgy megvizsgálására és elégtételszerzés végett vegyes küldöttség határoztatott; a’ dologról bővebben annak idejében. – Jövő közgyülésünk határnapjául oct. 10-ke tüzetett ki. – Ennyit közgyülésünkről; most a’ f. év felét tulélve, szükségesnek véltem rabstatisticánkat is ide mellékelni. Van a’ ns megye börtönében összesen 87 rab, kik közül elitélt 28, itéletlen 58, egy pedig a’ napokban egyik uradalomhoz átküldetett; férfi 72, nő 15; nemes 12, nemetlen 75; r. cath. 46, ref. 25, luth. 5, zsidó 11; nő- és férjgyilkos 2, apagyilkos gyanúból 1, gyilkos 6, vérengző 8, istenkáromló 3, templomtörő 1, pénzhamisitó 2, gyermekgyilkos 1, gyujtogató 1, rabló 32, tolvaj 20, lótolvaj 3, orgazda 5, tébolyodott 2. Nemesek ellen foly bűnper 93. Halálos büntetés nálunk régen nem használtatott; legnagyobb büntetés 15 évi fogság, legkisebb 2 heti börtön.
