FRANKHON.
FRANKHON.
A’ franczia sajtót még mindig a’ belgiummali vámegyesület fontos kérdése foglalatoskodtatja. Ha a’ napilapok egy kissé háttérbe vonulnak, a’ ministeri Szemlék újra fölmelegítik ez ügyet. Legnagyobb akadály egész dologban Belgium neutralitásnak megmentése. A’ párisi Revue azt regéli: midőn Talleyrand a’ közügyektől magát visszavonta, egy napon őt Pozzo di Borgo meglátogatá, ’s a’ két nagy statusférfiu visszapillantván politicai életpályájok legfontosb jeleneteire, a’ gróf ezeket mondá barátjának a’ herczegnek: „ön két igen nagy hibát követett el életében: oroszországot a’ Rajnához juttatta az által, hogy a’ szász király legitimitását védelmezte; továbbá Belgium neutralitását elismerte.” – A’ Revue, melly előtt igen biztos hangon beszélt, most egyszerre alább szállt. Panaszkodik, hogy illyformán, ha a’ neutralitás örökös akadály leend, Francziaországnak állása Belgium ellenében roszabb m int volt, midőn az még Németalföldhöz tartozott, mellyel mégis szerződési visznyokba lépni lehetett, és hogyha Belgium semmi részre nem hajolhat a’ nélkül, hogy a’ neutralitás megszegése felett lármát gerjeszszen, ez ránézve nem függetlenség, hanem mozdulhatlanság. Képes lesz e’ a’ ministerium a’ kül- és belnehézségeknek közepette a’ czélban levő egyesülési rendszabályt létre hozni, azon kételkedik a’ Revue; de az eszmét egészen feladni – ugy mond – gyávaság volna. A’ Revue des deux Mondes nek is kevés a’ bizodalma. Megvallja, hogy puszta kereskedési szerződésre senki sem gondol; de egyszersmind állítja, hogy a’ vámegyesületnek létrehozatala, ha megtörténhetik is parliamenti uton, egy a’ legnehezebb győzedelmek közűl leend. A’ nélkül, hogy Belgium a’ franczia egyedáruság tekintetében bizonyos záradékokat, ’s egy hathatós, közvetlen vámellenőrséget elfogadjon, nem is gondolható az egyesülés. A’ külföldnek lehető közbeszólására nem igen látszik ügyelni a’ Revue; mert e’ tárgyat egészen mellőzi. Szerinte a’ cabinet nézetei igy alakulvák: határozottan az egyesülés mellett vannak Soult, Guizot, Lacave Laplagne; ellene: Martin, Cunin-Gridaine és Teste, ki hir szerint hivatalábóli kilépéssel is fenyegetőzött, hacsak a’ bányászati iparra nézve különös garantiák ki nem köttetnek. Duchatel és Villemain még nem tudák magokat elhatározni. A’ párisi Revue azt is említi: hogy javaslat tétetett a’ cabinetben, a’ vámoknak 1843-ki januarius elsőjétől kezdendő fokonkinti leszállitására, mi addig folytattatnék, mig azok 1845-ik évben egészen elenyésztetnének. – Egyébiránt a’ kereskedési-politicai egyesülés Belgiummal, Lajos Fülöpnek kedvencz eszméje; tőle eredt a’ buzgóság, mellyel a’ párisi ministeri sajtó a’ frank-belga egyesület mellett szót emelt. Több bátorsággal birván mint minden ministerei, kivánja Lajos Fülöp ezen kérdést a’ legközelebbi kamarai ülésekben elintéztetni. A’ nehézségek – ugy mond – mellyek Belgium csatlakozása ellen német részről tétetnek, a’ német vámszövetséggel egyenes alkudozás utján lesznek elháritandók. Nem is titok többé, hogy egy német-franczia szövetség a’ tuileriák kivánatai közé tartozik. A’ porosz királyhoz intézett meghivásoknak, hogy az utazásában Párist látogassa meg, puszta udvariasságnál magasabb czélja vala; ’s hahogy a’ vélemény, miszerint az a’ meghivásokat csupán a’ sz. pétervári cabinet iránti tekintetekből nem fogadta el, nem egészen alapos is, a’ remény: Párist szorosabb kötelékekkel tüzni Berlinhez, még föl nem adatott. Ehez járul, hogy a’ belga kérdésre nézve Párisba érkezett 768porosz jegyzékek ekkorig nagyobb részt ugy hangzanak, miszerint a’ Belgiumnak engedet kedvezmény által – ha az annak neutralitásába nem ütköznék – a’ vámszövetségi statusok határain is vámleszállitás váratik. ez azonban a’ dolognak mindig legnehezebb oldala marad. Kereskedési szövetségek Francziaországban többnyire nagy ellenszegülésre találnak; a’ belga szerződésnél leginkább a’ vasipraüzők ellenzésétől félhetni. – A’ kutatási jog feletti alkudozásokra nézve Angliából, azt jegyzi meg a’ párisi Revue, hogy a’ franczia cabinet egy egészen uj szerződésnek létrejövetelét reméli; Guizot bizakodik magában, miszerint abban a’ kutatási jogot egészen elmellőzendi, a’ mi ugyan egy kissé következetlenségnek fog látszani, de mindenesetre bizonyságul szolgáland az angoloknak, hogy jövőben semmiféle franczia ministerium nem cselekedhetik másképen, minthogy olly jogokat visszautasít. – Az általános külpolitica áttekintetésében a’ Revue des deus Mondes a’ szerb forrongatást is megérinti, és csudálkozását jelenti ki Ausztria egykedvü magaviselete felett. „Az ember azt hinné – ugy mond – Szerbia ezer mérföldre fekszik a’ Dunától, ’s e’ hatalmat távolról sem érdekli. Mindazáltal meglehet, hogy bizonyos körülmények között épen e’ tétlenségben fekszik a’ legügyesb politica.” Az europai diplomatiának a’ keleti ügyekbeni magaviselete egyáltalában nem tetszik a’ Revuenek. Nevezetesen azt kivánná: hogy Francziaország nyiltan lépne föl a’ syriai ügyben, ’s nemügyelvén a’ török bujósdi játékaira, venné a’ syriai keresztényeket pártfogása alá, és szükség esetében adna hajóhadával szavának nyomadékot. Hogy a’ portának tekintélyét, bármeddig huzódjanak az ügyek, diplomatica utján Konstantinápolyban megmenteni lehetetlen, arról meg van győződve. Mert, vegyük például – ugy mond – Szerbiát: vagy visszahelyeztetik Mihály herczeg méltóságába, akkor ez uj csapás a’ sultán tekintetének; – vagy a’ hatalmak elnézik a’ bitorlást, ’s a’ szerződések megszegését, ekkor a’ törökök őrültségeikben megerősitve, vak elbizottsággal rohannak önromlásukba. – Ezen elmélkedéseinél megjegyzi a’ Revue, mikint az események igen gyakran máskint alakulnak, mint azt a’ hatalmasok ohajtják vagy magoknak kézelik; azért reméli, hogy a’ szabadulás napja a’ keleti keresztényekre nézve is eljövend. „Ne feledjük – ugy mond – soha a’ navarini csatát, mellyet nem akartak; sem Görögországot, mellyet még kevesbbé akartak, mégis létezik; és merjük jósolni, hogy minden hitszegése és fondorkodások daczára fényes jövendő várakozik rá.” – Végre megérinti néhány szóval azn kérdéseket, mellyekkel az angol statusbölcseség Indiában és Chinában foglalkozik. Ezekkel összehasonlitva – ugy mond – minden egyéb diplomaticai dolgok kicsinyesek, ha mindjárt a’ whigeknek minden merészségei nem sikerülnek is; mi ha megtörtént volna, Anglia a’ leghiresb hóditókat felülmulná, ’s az uj Carthago az ős Rómát elhomályositná. Ezen hatalom által Oroszországnak minden mesterfogásai megsemmisíttetnének, ’s ha a’ folyam rohanását tovább föltartóztatni akarná: azt tenni nem maradna a’ czárnak egyéb eszköz – nyilt háborúnál.
