Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Minél melegebb részvét mutatkozik mindenütt a’ természettudományok iránt és szükségessé teszi azok czélszerű módok általi terjesztését: annál kedvesebben lepettünk meg derék hazánkfia Mihálka Antal urnak velünk közlött e’ részbeni vállalata által, mellynek kedvező sikert csak ugy jósolhatunk – ’s adja a’ bájtermészet nemtője, hogy hamis próféták ne legyünk! – ha azt a’ honiak pártolása elősegítendi, ’s ezen épen olly szép mint korszerű tudományok iránti régi közönyösséget, a’ többi müvelt nemzetek példájára, szellemi tökéletesbülésünkkel összekapcsolt anyagi jólét utáni vágy és előszeretet váltandja fel. És főkép szükséges ezen legnemesebb tárgy iránti előszeretetet a’ gyenge gyermekekbe oltanunk, hogy azután ösztönszerűleg mintegy hivatásuknak lenni érezzék, a’ természet nagyszerű templomában a’ közjónak áldozni. Említett hazánkfia terve abban áll, hogy a’ természet különféle ágaiból rendszeres gyüjtemények legyenek kaphatók, mellyeket nagyban a’ természettudományok baráti ’s a’ tanodák előljárói, kicsinyben pedig a’ családatyák, nagyreményű gyermekeiknek illő áron holmi haszontalan névnapi agy ujévi játékok helyett megszerezvén, bennök a’ természettudományok iránt valódi szeretet gerjesztenének; ’s e’ czélnak könnyebb elérhetésére a’ tervező késznek nyilatkozik, az ásványországból, a’ t. honfiak megrendelése szerint, osztályokkal és nevekkel rendszeresen ellátott ásvány- és jegeczpéldányok gyüjteményével, kisebb nagyobb mennyiségben és alakban, minők a’ természettudományok előadásához megkivántatnak és a’ természetbarátinak nélkülözhetlenek, szolgálni; nemkülönben az ásványok bevásárlására vagy becserélésére is ajánlkozik. Lakása: seminarium-utcza, 306-ik szám alatti Ráth-féle ház 2-ik emeletében. – Nem régiben este, M. M. ur az ó-budai határban karfátlanul álló ’s azért – fájdalom! – már több szerencsétlenséget okozott magas hidról kocsijával lefordulván, lábát töré, ’s csak mintegy öt órai hosszú idő után hozathatván éjfél tájban pesti lakására, állapotja, a’ késedelemnél fogva is, rögtöni segedelmet igényelt. Grisza Móricz, h. ügyvéd, a’ szerencsétlennek barátja, azonnal N. N. orvos és sebész urhoz sietett, ’s ámbár cselédjétől megérté, miképen a’ t. orvos ur illy időben senkihez sem szokott menni, mégis őt elég szerénytelenül nyugalmából fölverni és alázatosan megkérni merészlette, hogy beteg barátját meglátogatni kegyeskedjék. Ezen indiscret kivánatra a’ tisztelt orvos ur, érdemlett kemény megrovás helyett, a’ legnagyobb szelidséggel=phlegmával csak azt válaszolta: „jelenlétem szükségtelen – csak rakassanak hideg vizet a’ sérült lábra reggelig; majd akkor eljövök.” Midőn azonban erre G.ur, megbocsáthatlan tolakodással, az találta felelni: hogy a’ beteg anyjának nagy megnyugtatására szolgálna orvos ur személyes jelenléte, ez ismét példás szelidséggel igy szólott: „nekem pedig nagy megnyugtatásomra szolgál, a’ nap fáradalmai után éjszaka pihenni.” Mit volt mit tenni az alkalmatlankodónak, mint más orvoshoz folyamodni, ki a’ személyes megjelenést szükségesnek vélte, sőt még czélszerűnek látta, egész éjjel a’ betegnél virasztani. Reggel azonban az említett emberbarát, orvosi kötelessége érzetében, miutána mult napnak fáradalmaitól kellőképen kipihente volna magát, mintegy tiz óra tájban csakugyan megjelent: fájdalom! hogy többé rá szükség nem volt; mi azonban nem tartóztathat bennünket, N. N. orvos és sebész urnak hivatalos buzgóságát az egész haza színe előtt dicsérettel említeni, ’s őt, mint meleg emberbarátot, a’ t. közönségnek hő érzettel ajánlani. – – Mivel épen az orvosokat említjük, térjük által a’ temetőre. Mult szerdán, mint halottak napján, a’ pesti váczi-ut melletti temetőt tömérdek ember látogatá meg, és imádkozék és épületeskedék azok sírjain, kiket egykor vérrokonság, barátság, viszonyok ’s egyéb édes kötelékek csatoltak hozzájok és az élethez. Az enyészet eszméje milly különféle alakban, mennyi ájtatos átváltozásokban, remény és öncsalódás szőtte képekben mutatkozék és hatott az élőkre! Az ezer meg ezer gyertyák (sírlámpa csak egy pár volt látható, pedig minő divatban vannak Bécsben!), mellyek a’ márvány sírföldeken ugy, mint az egyszerű virágokkal körülültetett zöld hantokon égtek, a’ körülök térdelők ’s a’ szebb honba tért kedvesek lelki boldogságaért imádkozók tarka serege, az ünnepélyes csend annyi ezer menő-jövő közt, a’ félig lelombozott fák sudarait ingató esti szél, mindez különös édesbúsan hatott az érzékekre: valljon volt e’ ezen sokaság közt valaki, kinek nem volt kire emlékezzék, kit sirasson? kinek nem egy földi üdve nyugszik már a’ sírban, és nyugszik olly mélyen, hogy többé ez életben föl se támadjon, és helyét még hant sem jeleli a’ szentelt sírföldből, hogy az, emlékezetének oltárává lehessen! – – A’ városligeten kivüli jégverem boltozata leszakadt, és két embert – palotai 784napszámosoknak mondják – a’ romok közé temetett. – Tegnapelőtt korán reggel az ujépület átellenében tűz támadott; egy ház félig leégett. A’ pattantyusok rendkivüli munkássága ’s a’ három oldalróli tűzfalak elháriták a’ nagyobb veszedelmet, és ez nagy szerencse volt; mert az ég tiszta egén, esőre nem lehetett várni, mely a’ sinecurázó vizipuskák helyett a’ tüzet eloltotta volna. – Halljuk, hogy Terézia-külvárosban még egy német szinbódét akarnak felállítani, sőt tán pár hét mulva el is készülend. No, panaszolkodjék most még valaki a’ nemzetiségi hajlam ellen fővárosunkban; hajlik biz az, uraim! de nem oda, hová kellene. Mondják, hogy homlokfalán a’ városi haladás nemtője lesz látható rákon ülve, ezen aláirással: „avance!” – Halljuk, hogy e’ napokban a’ bécsi rendőrség figyelmeztetése következtében egy kereskedőt elfogtak, ki már jó darab idő óta lopott holmikat árulgatott, ollyanokat t.i., mellyeket egy csapat bécsi és pesti boltlegény naponkint a’ boltból elcsent.
