Fáy András nyilatkozatára, a’ pesten felállitandó főiskola ügyében.
Fáy András nyilatkozatára, a’ pesten felállitandó főiskola ügyében.
Nemes Somogy vmegye e’ tárgy körül elfogultlanul tanácskozva, mennyire emberileg mondani szabad, tévelygés nélkül hozta érintett határzatát, mellyben megyénk többsége, a’ honunkban szétágazó nézetek, irányok, érdekek és erők egyesülését korunk első szükségének tartván, nem helyeselhette azon véleményt, – nem osztozhatott azoknak fáradozásaiban, kik Pesten, a’ már ugyis fenálló országos kir. egyetem mellé, még egy főiskolát alapítni törekszenek, – még pedig azért nem, mert bár a’ legtisztább hazafiúi buzgóság szülöttje lett légyen is ezen eszme, létesitése mégis – ha nem ellenséges vetélkedést, (mit ugyan Somogy RRei sem említett határzatukban, sem tanácskozásaik folytában nem állítottak) – de bizonyosan a’ nemzeti erők ujabb megoszlását és egy olly sok javakkal felruházott intézet iránt, mint pesti egyetemünk, megvetést, vagy legalább káros hanyagságot tanusítana. – Senki sem gondolta ugyan közülünk, hogy egy uj egyetem felállítása szándékoltatik névre és formára; de igen azt, hogy egy már létező főiskola mellé még egy másik főiskola ohajtatik, mellyben hasonló felsőbb tudományok fognának tanittatni, és épen ezt tartják Somogy RRei feleslegesnek, sőt nemzeti erőnk és tehetségeink parányisága m ellett károsnak; mert: mostani egyetemünk vagy jó, és a’ XIX. század felvilágosodottságának megfelelő, vagy nem; – ha igen, akkor hozzá kapcsolván a’ protestans theologiát, minden további fáradság nélkül czélt értünk; – ha nem az, ugy egyesített erővel kell törekednünk azon, hogy annyi nemzeti kincs parlagon ne heverjen, hanem czélszerű rendezkedés által összes nemzetünknek (protestansnak ugy, mint catholicusnak) legjobb hasznára fordittassék. – Ezen okoskodásban pedig nem zavarnak meg bennünket az e’ tárgy körüli eddigi nyilatkozások és értesitések; mert azt, hogy egyetemmé legyen az érdeklett főiskola, mint mondám, soha sem álmodtuk, hogy pedig a’ felekezetesség ármánykodásainak tisztátlan forrásából eredett légyen az eszme, nem gyanítottuk; de igen azt, hogy kivitelében az ugyis csekély nemzeti erők szétágazására ujabb osztógát leszen. – A’ midőn pedig az uj iskola buzgó alapitóit a’ minden magyarral közös egyetemre figyelmeztetjük, és testvéri karokkal híjuk meg őket a’ talán hiányos intézet kijavitásához, semmikép sem fogjuk meg, mikép lehet a’ szentgellérti parabolát ránk alkalmazni. Nem idegen ház az, tisztelt hazafi! hova mi protestans polgártársinkat utasitjuk, közös tulajdona az minden magyarnak, közös javakból alapitva, nem kell abban bért fizetni, ’s nem szabad magyarnak magát abban vendégnek nevezni, ez csak a’ kerseredés szózata lehetne; – de igen, kell a’ közös ház tágitásán, javitásán közös erővel munkálkodni, és addig, mig sükerülhet, türni és fáradni. Ne is essünk kétségbe a’ felett, hogy egyetemünket – mint a’ nyilatkozat mondja – százados béklyóiból kifejteni és a’ müveltség mai fokához alkalmazni soha sem lehetne; több az már, mit csak pár évtized előtt is még a’ lehetetlenek közé soroltak, ’s ime ma azok létezése felett örül a’ haza! Vagy csak protestans polgártársainknak szabadna jó iskolákat alapitni? mi pedig e’ részben örökös helybenmaradásra lennénk kárhoztatva! – miért? – ez az, mit én nem foghatok meg, és ha csakugyan mégis igy lenne, több szeretet keresek protestans testvéreinknél, sem hogy kizárólag magoknak alapított (ex supposito) jó iskoláikkal megelégedve, minket velök egy hazának fiait – e’ részben is jobbra törekedő fáradalminkban ne segítenének. – Igen méltányoljuk mi mind azt, mit a’ tisztelt nyilatkozó protestansok érdekeinek nevez; csak azt nem tehetjük fel, hogy ezek ollyanok, mellyek miatt nemzeti egységbeni erősödésünk örökké lehetetlen legyen. – Mi catholicus iskoláinkat szinte, mint a’ protestansokéit, ugy kivánnók alkalmaztatni, hogy azokban minden vallásbeliek kölcsönös testvéri szeretetet gyakorolva müvelődhessenek, – ez volt Somogynak több országgyüléseken kijelentett utasitása, ezen meggyőződésből született érdeklett határzata. – Nem nyujtunk mi éhesnek pékszarvas helyett kajla holdvilágot, testvérileg szegjük meg inkább veletek a’ közös anyánk sütötte házi kenyeret, melly ha tán nem elég jóizű lenne, fáradjatok, izzadjatok velünk, tisztább búzát termeszteni, szebb lisztet őrleni, és azt jobban megsütni. – Végre mi a’ pénzöszveget illeti: annak egybegyültén kételkedni semmi okunk sincs, sokat tett már a’ protestansok buzgósága, semhogy ezen ujabb ádozatot is – ha szükségét megismerendik – összeadni képesek lennének: annyit mégis szabad legyen megemlítni, mikint a’ már fenálló proestans iskoláknál a’ tanitók számát szaporitni – nehogy ugyanazon egyén három-négyféle tanulmányt is kénytelenittessék előadni – őket jobb fizetés mellett gondnélkülibb állásba helyeztetni, és azokat nagyobb városokba áthelyezni ’stb. a’ teendők sorában aligha elsőbb lépések nem lennének.
Somssich Pál.
