Ung.
Ung.
Ungból, october 25. Alig van megye, melly a’ haladás széles mezején szomorúbb kilátásokra mutatna, mint megyénk mutat. Ung tespedésben vesztegle közel egy évtizeden át elanynyira, hogy csak a’ jó isten ’s némelly buzgók örök hálát érdemlő ébersége óta meg az elszenderüléstől. A’ mult 1841-ik évi augustusban végre ütött az óta, a’ megtorlott ár erőt vön a’ gátakon, mik szabad folyamát akadályozák, ’s mi előre örvendettünk a’ fényes napnak, mellyet a’ zivatar után derülni remélénk; mert az öszpontosult közbizodalom az elnöki széket olly férfiúnak adá át, kit örömmel szemlélénk víni a’ haladás lobogója alatt. Azonban reményünk nagy részt meghiusult; a’ nemtelen boszú a’ fontolva-haladás bő palástja alá rejtezve, majd konokul maradoz a’ semmit nem tevés röst nyugalmában, majd az önzés hálóit terjengetve mozgalmakat idéz elő, hogy a’ zavarban halászhasson. Ez oka, hogy tanácskozásinkból hiányzik a’ közszellem, melly azoknak életet adna: mi csuda tehát, ha azoknak eredményei irott malasztok maradnak? Ez oka, hogy, midőn legközelebbi közgyülésünkön arról vala szó: be kell e’ csőditeni a’ köznemességet, ha majd az országos tárgyak összeszedésével megbizott választmány jelentést teend? az ingerültség magas fokra hágott, vitázók sürűn válták fel egymást, ’s mihelyt az adózók állapota, adókivetése került szőnyegre gyéren kongott egy-két tisztviselő kényszerített hangja teremünkben. Nem tudom én, hogyan fogunk mi átalakulni? talán mint pille szunnyadozva? Nem csalatkoznék, a’ ki ezt vélné, mert mi vivátozva alakulunk át. Szavazóink minden ötvenedike követ akar lenni, etet, itat, szűz vállakat kiabál, még pénzt is osztogat*, ’s mi vivátozunk. És kérdi ön, hogyan lehet ez illy pénzszük világban? – – igenis szük, ha a’ közjó kivánja, de corteskedésre hagyott eleget egy elhunyt valaki, ’s tegnapelőtt is az egész megye aranylakadalomra volt hivatalos, ’s mi a’ szegény ötven éves házasok helyett a’ jövendőbeli (?) követeket éljeneztük; bárcsak a’ valaki szük időben kellett volna követet választani! – Közgyülésünk f. hó 17–19-ig tartatott, mellyben több leginkább magánosokat illető tárgyak közt olvastatott nádor ő cs. kir. főhgségének honi nyelvünkön szerkezett azon levele, mellyben tudatja, hogy a’ Buttler-féle alapitványból egy növendékre évenkint határozott 400 ft helyett a’ kamatok behajthatlansága miatt csak 325 frt fizettethetik ki. E’ váratlan tudósitás folytában mi, kik az alapitványi kötelezők biztos állását igen jól tudjuk, megkérjük alázatosan ő cs. kir. főhgségét, hogy magas állásának hatalmával a’ kamatok behajtása ’s illymód az alapitvány fentartása iránt a’ lelkes alapító kitüzött irányához képest rendelkezni méltóztassék, addig is azonban a’ kivánt nyugtatvány felküldését megrendeltük. – Veszprémnek mezei rendőrséget tárgyazó levele köszönettel vétetett, a’ hozzá mellékelt kézi könyvecske a’ tiszti főügyésznek véleményezésre kiadatott. – Zalának az illyr párt rakonczátlan kicsapongásait tárgyazó levelét – minthogy ez ügyben már hasontartalmúan felirtunk, tudomásul vettük; ugyanazon megye gyászlevele pedig, mellyben a’ homálytalan fénynyel tündöklött erényű Deák Antal elhunytát jelenté, megyénkben is szomorú viszhangra talált. – A’ derék túrmezei gróf, alkotmányunkhozi hív ragaszkodását méltányló elismerésünk jeléül megyénk táblabirái közé soroztatott. Az országgyülési utasítás tervezésére kiküldött 795választmány jelentése végett jövő évnegyedes közgyülésünk határnapjául 1843-ik évi januar. 23-ka tüzetett ki, ’s a’ megyebeli nemességnek különösen tudtul fog adatni. Jó volt volna szerintem egyuttal némi rendőri szabályokat a’ bátorlét tekintetéből alkotni ’s kihirdettetni, nehogy á la Csenger et Tyukod ólmosok használtassanak argumentumokul. – A’ gyülési tárgyak közlése után nem mulaszthatom el, hogy lelki épületül egy kis török procedurát a’ közönség tudomására ne juttassak. Esős őszi idő volt, midőn egy falu birája késő éjjel házához megy egyik lakosnak ’s egyházi gondnoknak, és kötelességül teszi neki, hogy sz.biró ur alá másnap jóreggel fogatot adjon. Lovai a’ gondnoknak kün hálván a’ legelőn, valamivel később jöttek haza, mint a’ sz.biró kivánta volna; mi igen természetes, mert éjjel föl nem kerestethettek, ’s ezért szolgája rögtön megbotoztatott, maga pedig kerékhez kötve, mint valami statarialis rab egész éjhidegen át az udvaron tartatott, ’s másnap, egy kurta nyomozás után, melly ennyiből állott: „ez az az ember?” egyetlenegy szómentség kihallgatása nélkül baromilag megütlegeltetett. Hallom, hogy a’ szegény ember becsületének feldulását nem szenvedhetvén, telkét elhagyni szándékozik. Már a’ minap is a’ verekedő zsidók ünnepükön békén hagyattak, mig a’ velök egyenlőn vétkes keresztények vasárnap reggeli istentisztelet előtt megbotoztattak*.
Már is? – – igy készülnek előre a' csődjelentések. – Szerk.
A' jelen közlemény már ki levén szedve, midőn rendes levelezőnk tudósitása megérkezett: bocsánatot kérünk, hogy annak közlését ezuttal fölöslegesnek látjuk – Szerk.
Hubaffy.
