POROSZHON.
POROSZHON.
Lapjaink 193-ik számában említettük, miszerint a’ vasutépités kérdésében a’ rendek már oda nyilatkoztak: hogy czélszerűbb lenne, ha a’ status maga épitené a’ vasutakat; az illető minister azonban ezen javaslatnak ellene szegült, mire az szavazat alkalmával igen csekély töbséggel (50 szavazattal 47 ellen) elvettetett. Ezen tárgy vitatásakor igen érdekes kérdés fordult elő, az tudnillik: mennyire szabad a’ statusnak az 1820-ki januariusi törvény ellenében a’ tulajdonképeni országrendek összehivása nélkül uj adósságtételbe bocsátkozni? Az említett törvénynek 2-ik fejezete igy szól: „Ha a’ status jövendőben a’ közjó előmozditására uj kölcsönt fölvenni kényszerittetnék, az csak az országgyülési rendek garantiája alatt és egyetértésével történhetik.” – A’ 806kormánynak ez ügybeni nyilatkozásai igen megnyugtatók voltak. Eldöntetvén a’ kérdés: hogy a’ kormány nem fogja maga épiteni a’ vasutakat, következett a’ második: mikint fog tehát befolyni az ujonnan fölállitandó vasutak épitésére? Erre nézve a’ minister kinyilatkoztatá, miszerint a’ status a’ vasutköltségi kamatok biztositását elvállalja. Ez alkalommal előterjesztetett az 1843-ik évi budget, mellyből kitűnik, hogy az országnak elengedett 2 millió adón felül 900 ezer tallr felesleg van. – Egy berlini levelező tudósitása szerint az országgyülési választmányok munkálatai egyáltalában nem vonják magokra azon mértékben a’ közönség figyelmét, mint ez megnyitásuknál remélhető vala. A’ részvét csökkenésének okai közel feküsznek. Bára választmányokat összehivó rendelet igencsekély hatóságot igért is a’ választmányoknak: mégis olly körülmények forognak fen, hogy sokan azoknak, csak egyszer az ülések megnyittassanak, nagyobb fontosságot jövendöltek. Tudva volt, hogy az öszehivás fölött a’ minsteriumben különböző vélemények léteztek; hogy egy része a’ ministereknek az összehivást veszélyesnek festegette a’ király előtt; de a’ király ismeretes elhatározottságával el nem állott a’ rendszabálytól, mellyet egyszer jónak ’s az országra nézve üdvösnek elismert. Az sem maradt ismeretlen a’ közönség előtt, hogy tervben vala a’ választmányoknak jelentősb hatáskört engedni, csupán egy ministernek komoly intése tett a’ dologban változtatást. Ehez járulnak a’ közvéleményben nyilatkozó nagy remények, a’ királynak ismeretes jellemvonása, miszerint az országot az örvendetesb eseményekkel meglepni szereti; mind ezekből a’ túlfeszített várakozás – melly hogy a’ dolgok rendes folyamata mellett nem teljesedett, sokaknak fáj – könnyen magyarázható.
