Még valami a’ nemzeti szinház ügyében*
Még valami a’ nemzeti szinház ügyében*
E' tárgyban mindnyájan egyet akarunk; czélunk egy, irányunk egy, csak a' kiviteli módok iránt különbözünk, azért legyen kölcsönös türelemmel fogadva az eszmecsere. – Szerk.
Nagyot iszik a’ hazáért,
Csakhogy egyszer tenne is már
| S felsivit: |
| Valamit. |
| Vörösmarty fóti dala. |
Hirlapjaink egy idő óta hallgattak a’ nemzeti szinházról, csend uralkodék ezen ügy fölött, ’s csak hirek szárnyaltak jobba-balra, ezt, amazt tárogatók a’ kiváncsi község füleibe, ’s im a’ Pesti Hirlap 182-ik számában föllép gróf Festetics Leo, ’s mivel a’ csőd határnapja (nov. 14-ike) küszöb előtt állott, az országos küldöttségnek megmutogatni ügyekszik, hogy a’ szinház nemzet ügye, ’s a’ tárgy komoly levén, kár lesz a’ dolgot csődre bocsátani. Azt mondja a’ gróf: hogy most, midőn a’ csőd hrdetve és a’ szinház akárkinek is ’magányvállalatul’ adatik, csakhogy fenálljon, végre minden nemesebb jövendőnek ’sbt. Hogy egy nemzet szinházat épit, ’s azt jóformán biztositja, – ez nem ujság – ezt majd minden nemzet tette; de hogy a’ nemzet igazgató is legyen, erre példa nincs. Más nemzetek szinte építettek nemzeti szinházat, de magok azt igazgatni nem akarák, hanem általadták ahhoz értő igazgatónak, kinek könnyebbitésére esztendőnkint kisebb-nagyobb pénzöszveggel járulnak. – Igy történendik – hivém – a’ magyar nemzeti szinházzal is, ’s ugy látszik, nem csalatkozám, mert az országos küldöttség is hasonló elvből indulva, hasonlót határozott. – Gróf Festetics Leo ur azon állitása, hogy t. i. a’ szinházat magános emberre ne bizzuk, ’s a’ lehető hasznot ne magányember huzza, állana talán, ha e’ haszon bizonyos volna; de tegyük föl, hogy nincs haszon* a’ szinház évenkinti fölsegélésére kirendelt 16,000 ft elfogy, ’s a’ szináz üres, ’s a’ költséget mégis fizetni kell: ki ’s honnan fedezendi a’ pénztárhiányt? – Keserű jóslatot is mondott a’ nemes gróf (bár kissé a’ jóslott események után), ’s a’ jelen szinház első alapitóira ’s építőire (emlékezetem szerint ezek levén a’ néhány érdemes hazafia kilépésének okai) éretlen hiúság ’s büszkeség bélyegét süti, és azt mondja, hogy 1-ször a’ hely, 2-szor az építés modora volnának a’ szinház hanyag látogatásának okai. – Már a’ mi az elsőt illeti: az igaz, helyet alkalmasbat találni, ha válogatni lehetne, nem lett volna nagy mesterség; de a’ hely ajándék volt, a’ fölépitést szinte önkénytes segedelem eszközlé, ’s valamint a’ gróf humorral említi a’ kerepesi uton járó gödöllői ’s jászkun libaárusokat, ugy én komolyan felelem: üljön a’ német szinház páholyiban ásitozgató közönség 5 perczczel tovább kocsijában, és a’ magyar szinház tömve lesz. Hiában, uraim! legyen bárki, bárhány az igazgató, ha nincs közszellem ’s nincs akaratunk, minden tervezet, minden előkészület eredménytelen! – 2-szor: az építési modorra nézve a’ gróf ur egy atyafia által Párisból nagy költségen meghozatott terveket említ. – Láttunk mi is szinházterveket, ’s báró Brudern szinháztervei, mellyek szerint a’ nemzeti szinház épült, aligha kevesebbe kerültek, mint ama’ párisiak; de csalódik, ki a’ szinház ürességét annak tulajdonitja hogy ott, olly dísz, olly izlés nincs, melly a’ bemenést kedvessé tenné. – Én jóslani nem tudok, de azt merem állitni, hogy a’ nemes gróf, Angol-, Franczia- és Olaszhont kivéve, hamarjában a’ magyar szinháznál sokkal szebbet nem talál, – pedig Europa legjelesebb és legelső szinházaival csak nem akarunk vetélkedni? – A’ gróf utóbb a’ szinház belsejébe ereszkedik, és a’ hangászatról szólván, conservatoriumot ajánl, mert csak ezen módon lehet a’ szinháznak jó énekese, jó hangászkara. Hát Wild, Breiting, Rubini, Ronconi, Poggi és sok mások, mellyik conservatorium növendékei? Nevelni lehet ’s üdves; de hogy conservatorium nélkül nem lehetne jó énekest szerezni – azt tagadom*. A’ hangászkart érintvén, a’ gróf sajnálja, hogy annyi a’ cseh, morva, német ’stb., ’s inkább nálunk nevelt ifjakat szeretne ott. – Én sok helyen, Bécsben, Münchenben ’stb.hallottam a’ conservatorium versenyeit, de tökéleteset sehol sem tapasztaltam. – Később a’ gróf a’ hangászkar jelen tagjait rója meg, mert ők a’ muzsák unott robotját üzik. Ezen kifejezés a’ pesti hangászegylet elnökétől előttem váratlan volt, mert én is csak ismerem a’ kottákat, ’s felhivom bármelly dologértő szinházlátogatót, van e, lehet e, a’ magyar szinház hangászkara ellen kifogás? épen mivel sok a’ cseh, morva ’stb.., pedig én a’ hangászatban nemzetet nem ismerek. – Hát valljon a’ hangászegylet tagjai magyarok e? vagy hallatszik e’ csak egyetlenegy magyar szó is a’ hangászegylet bármelly gyülésén? Az énekiskola mester magyar e? Ezek tények, pedig már több esztendőktől tartók, kétségkül mellőzhetlen körülmények következményei; de hát, ha a’ hangászegyletnél nem vagyunk, nem lehetünk olly szigorúak, ne legyünk a’ nemzeti szinháznál is*, veniam damus petimusque vicissim. Legyünk igazságosak, ne kivánjuk egyszrre tiszta magyart, használjuk a’ szomszéd hangászokat is, és a’ mi legfőbb, tartoznék csak az elegantiához, a’ bon-tonhoz a’ magyar szinház látogatása, tömve volna biz az igy is, a’ mint van; de a’ fővárosi magyar közönség németes hangulata mellett természetsen szörnyűség volna követelni, hogy hagyjuk el a’ jobb magyarért a’ roszabb németet; mert ugyan amugy igazán rosz ám az a’ német szinház, hanem hja! bon-ton! – ’s im’ Pest városa szükségesnek vélte, még egy másiknak felállitására engedelmet adni, pedig az sem lesz a’ Dunasoron, ott sem fognak Löwe, Devrient, Rubini, Tadolini működni, ’s mégis tömve lesz, ’s talán azért, mivel nem a’ kerepesi uton van, a’ jász-kun libaárusok környékén? – Nem itt vana dolog bökkenője, hanem ott, hogy Vörösmartyval szólva:
Nekünk ugy látszik, hogy a' nemes gróf figyelmét ezen igen valószinű történhetőség ki nem kerülte. – Szerk.
Mi a' nemes grófnak a' conservatorium nélkülözhetlensége iránti n ézetét egészen alaposnak hiszszük; 's az idézett nevek példája épen azon oknál fogva nem változtatja nézetünket, melly a' nemes gróf véleményinek alapját teszi, t. i. hogy mi nyelvünk által más nemzetek szinészetétől el vagyunk különözve; az olasz, a' német válogathat énekesekben, sznészekben; mi hacsak conservatorium által nem nevelünk 's versenyt nem ídézünk elő, egy-két személytől függünk, 's az magát nélkülözhetlennek érezvén, olly követeléseket tesz az europai most divatos kórság szerint, minőket szinházunk most meg nem bir. – Aztán honnan pótoljuk mi nem csak énekeseinket, hanem szinészeinket, ha conservatoriumunk nincs? – Szerk.
Nekünk ugy látszik, hogy itt a' nemes gróf félreérteték; ő nem roszalja azt, hogy most cseh- morvaországiak 'stb.a' hangászok, hanem azt ohajtja, hogy consevatorium által neveljünk magyar művészeket, 's ez csakugyan helyes ohajtás. – Szerk
”Minden ember legyen ember és magyar
A’ kit e’ föld hord ’s egével betakar!”
A’ kit e’ föld hord ’s egével betakar!”
Ime keletkeznek egyesületek honi psoztó viselésére, minket lassankint idegen gyárosok körmei közül emancipálandók olly árúra nézve, mit magunk is készithetüónk. – Ha más mód nincs, tegyünk a’ szinházzal is illyformán, alakuljon egyesület, mellynek tagjai elgalább 3–6 esztendeig a’ német szinház küszöbén át nem lépnek*, és szentül hiszem, nem lesz okunk többé aggódni, bukik e’ a’ nemzeti szinház?! Azonban ehhez erő – egyetértés – ’s igazi hazafiui lelkesedés kell, mit a’ haza minden fiától követelhet; álljunk – mondom – illy üdvös egyesületbe, és a’ magyar szinház igazán alapitva lesz; de mig illy ösztön keblünket el nem árasztja, addig minden terv, minden conservatorium, minden nagyszerű okoskodás hasztalan.
Tán nem volna elg arra ötelezni magát, hogy a' német szinház küszöbén át nem lép; még arra is szkség volna, hogy a' magyar szinház küszöbén szorgalmasan átlép, mert a' kettő koránsem egyértelmű. – Szerk.
Mérey Móricz.
