Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
A’ mult vasárnapi kisded-kórházi tánczmulatság, mint előre látható volt, számosan látogattaték, ugy hogy nemcsak az ezidei legfényesebb társasági vigalmak közé számitható s a’ jövő farsang méltó elhirnökének tekinthető, hanem egyszersmind ragyogó példáját tünteti föl a’ testvérvárosiak irgalmasságának és felebaráti szeretetének. Kivés jótékony intézet mutathat föl annyi szép és nagylelkű példákat, minőket kezdettől fogva, de kivált ezen utólsó sorsjátéki vállalatnál tapasztalni szerencsénk volt. Hinni lehetet, mikép a’ jótékonyság szelleme villanyszerűleg terjedt el az egész hazában, és mindenki fölhivatva érzé magát, és vetélkedve iparkodék a’ szenvedő kisdedeknek tápot és biztos védhelyet szerezni. A’ legnagyobb öröm- és hálaérzettel közölnők – ha a’ hely szűke engedné – azon okiratokat és leveleket, mellyek e’ tekintetben hozzánk intéztetvék, s mindannyi fényes bizonyitványai az általunk mondattaknak; mindenkit megszállt az irgalmasság érzete, mindenki szerencsésnek vallá magát, hogy e’ vállalat elömozditására, ’csekély erejéhez képest’ (melly azonban többnyire fényesen felülmulá várakozásunkat) járulnia engedtetett; s ekkép nyilatkozának s igy tettek magányszemélyek és intézetek is, mint például a’ többek közül az eperjesi gyorskocsi intézet is, melly minden levelezési és hozatali költségeket ingyen vállalt föl. Sokan a’ megyei és városi hatóságok közül nemcsak az átküldött sorsjegyeket, hanem még az utánok eső ingyenjegyeket is eladák, sokan még többet kértek, és legtöbben, s ezek közt az izraelita-községek is, édes kötelességöknek ismervén intézetünk érdekeit előmozdítani, sajnálva említék, miérthogy még többjegyek eladatásával meg nem tiszteltettek. Valóban minden embergyülölő, ki tagadja, hogy van irgalmasságérzet az emberek közt, – minden kajánnyelvű, ki e’ nemzettől elpörölni akarja a’ jótékonyság magas szellemét, – minden kislelkű, ki kétségbe esik a’ részvét és könyörületesség földöni honosulása fölött, – szóval: testvér, idegen, barát, ellenség, hivő, hitetlen előtt föltárni ohajtanók bő levelezőtárczánkat, hogy lásson és meggyőződjék! – Mult csütörtökön, nov. 17-kén tartott igazgatóválasztmányi ülésből kinevezett alválasztmány és általa megkeresett megyei és városi hatósági személyek jelenlétében a’ bál előtti nap estvéjén 6 órakor az illető sorsszámok felbontattak, megvizsgáltattak, s az e’ czélra készitett kerékbe tétetvén, t. Pistory Jakab pestvárosi helyettes kapitány és t. Havas József választmányi elnök urak pecsétjeivel ellátva, másnap a’ tánczvigalomi szünóra alkalmával felbontattak, s a’ kerekben foglalt negyvenezer sors kihuzása, az illető törvényhatósági személyek jelenlétében és ellenőrzizetök alatt, akképen ment véghez, hogy az először kihuzott számjegy az első főnyertest, a’ másodszor kihuzott a’ másodikat, s igy tovább, illeté. Nyerőszám volt 242, többnyire nagy értékü ezüst és ékszerárúk. A’ huzás eredménye, mennyire eddig tudhatni, imigy mutatkozik: az első, harmadik és negyedik főnyertest az egyesület tevé, a’ másodiknak számjegye főtiszt. Bresztyenszky Béla tihanyi apátnak küldetett. Az első főnyertes szám a’ csanádi káptalan által 20 pftnyi ajándékkal visszaküldött száz sorsjegyek közt foglaltatott; a’ harmadik Breisach pesti nagykereskedő által pár nappal a’ huzás előtt küldetett vissza. A’ nyert tárgyak mától fogva j. é. febr. 24-keig t. Havas József vál. elnök lakásáról (Sebestyén-piacz, tulajdon házában) vitethetnek el, miután t.i. a’ sorsjegyek az egyesületi pénztárnok Nádosy István urnál (váczi utcza, ’a fehér oroszlánhoz’ czímzett posztókereskedésben) láttamozandók.
