Vezérczikk. (Adó-kivetés.)
Vezérczikk. (Adó-kivetés.)
Olly kérdéseknél, minő a’ házi adó arányos viselésének a’ nemesség általi elvállalása, közakaratra bizonyosan legvérmesebb reményű optimistáink sem számitottak; s igy Fejér, Szatmár, Esztergom, Nyitra és Zemplén megyék ellenkezésévelikérdés szerencsés megoldása még compromittálva teljességgel nincs; sőt, ámbár nem kételkedünk, hogy ezen megyék ellenkezésében még sok mások is osztozandnak, ámbár igaznak valljuk, hogy alig van kérdés, mellyel visszaélni s a’ nyers tömegeket fanatizálni olly könnyű volna, mint épen a’ kérdéssel; és ámbár arról sem kételkedünk, hogy voltak, vannak s lesznek is, kik a’ házi adó kérdésének ezen sajátságát minden erővel megragadandják, habár tudnák is, hogy szentségtelen cselekvésökkel sirt ásnak a’ nemzet jövendőjének: mi mégis bizván istenben, s az igazság azon mindenható erejében, mellynek hatalma megtörhetlen, valahányszor egy egész korszaknak, egy egész világrésznek határozott iránya s jelleme által támogattatik, s épen ez által korszerűvé válik, – és bizván végre az értelmesség tulnyomó hatásában, minduntalan erősen hiszszük, hogy a’ házi adóbani részesülés vérhevitő kérdése részint országgyülés előtt, részint országgyülés alatt szerencsés megoldásig ki fog fejleni; és tartózkodás nélkül szólván reményünk s aggodalmunk felől: nem annyira attól tartunk, hogy az elv maga ridegen elvettetik, mert ez szemközt Europával, szemközt népünkkel, szemközt saját lelkismeretünkkel és szemközt hazánk borongó jövője esdekléseivel egy kissé mégis csak erős dolog; hanem inkább attól tartunk, hogy a’ nem-akarás a’ részletek sánczaiba vonuland, s az igazságos elvnek életbeléptetését olly előzvények hinárjába ügyekezendik fulasztani, mellyből vagy épen nincs, vagy hosszú ideig nincs menekvés. – A’ „becsületes visszavonulás” ezen sánczainak egyike leend alkalmasint az: hogy fizetünk igenis, hanem először az adó-felosztásnak s kivetésnek igazságos kulcsát kell kidolgozni.
Legyen szabad e’ dologról egy-két szót mondanunk. Mi hiszszük s reméljük, hogy a’ háziadót a’ jövő országgyülésen aránylagosan elvállalandjuk; azonban ez minden esetre csak hit, csak remény, és váratlan eventualitások a’ legalaposabb hiedelmet is meghiusithatják; de már azt teljesen bizonyosnak merjük mondani, hogy a’ jövő országgyülés el nem oszlik a’ nélkül, hogy a’ nemesség valami fizetést el ne vállalna. – Ha keresztülmegy a’ házi adóbani részessülés: akkor alkalmasint más országos ajánlat, legalább egyenes kivetés utján, nem történendik; legfölebb az indirect adózás némelly nemei fognak talán például egy fiumei vasutra fölajánltatni; de ha a’ házi adó elvállalása akár elvben, akár részletekben megbuknék, talán jobb kezünket mernők föltenni, hogy az országos közlekedési eszközökre, vagy valamelly más közczélra tetemes ajánlat fog tétetni, s porták szerint ki is vettetni, mint eddig vettetett, – a’ megyék közti kivetésre ugyanazon országgyülés uj kulcsot nehezen állithatván föl, miután erre semmi elődolgozat nincs; mert habár az 1827-ki országos összeirás fölvétetnék is (pedig nem hiszszük, hogy fölvétessék), az a’ nemesi ajánlatokra kulcsot teljességgel nem nyujthat. Tehát porták szerint fog kivettetni. Már pedig, hogy a’ nemesi ajánlatoknak porták szerinti kivetése a’ legigazságtalanabb kivetés, mellyet csak képzelni lehet, azt könnyű átlátni, mihelyt megfontoljuk, miképen a’ porták szerint kivetett nemesi teher egyenesen olly birtok után vettetik ki, melly után nem fizettetik; kivettetik t. i. az adózó birtok után, fizettetik pedig a’ nemesi birtoktól, amaz pedig ennek mértékeül nemcsak nem szolgálhat, sőt a’ kettő egymás iránt egyenesen megfordított arányban áll; mert minél több portalis birtok van valamelly megyében, annál kevesebb van nemesi, és megforditva: következőleg minél több portája van valamelly megyének kiterjedéséhez képest, annál kevesebb nemesi subsidiumot kellene reávetni, és megforditva. – Igy áll a’ dolog elméletileg; megmondjuk, mikint áll gyakorlatilag. – Vegyük föl például a’ nemzeti szinházra történt 1840-ki országos ajánlatot. A’ porta szerinti kivetés következtében egy hold nemesi birtokra esett (csupán szántóföldet, rétet és szőlőt véve föl) Szerémben 9 kr, Torontálban 3 kr, Vasban 2 kr, Zemplénben 1 kr, Beregben 6/11 krt, vagyis egy ftot fizetett Szerémben 6 2/3 hold, Torontálban 20, Vasban 30, Zemplénben 60, Beregben 110 hold nemesi birtok; ha pedig még az erdő s legelő is számba vétetik, ugy a’ maximumot Mozsony, a’ minimumot Marmaros képviseli, s amott 24, imitt pedig 420 hold után esett egy forint szinházajánlat. A’ többi megyék e’ két végpont közt állnak fokozatosan – Mi már most ebből a’ következés? egyenesen az: hogy ha valaki irtózik a’ teherviselésnek olly nemétől, mellyet reá igazságtalan kulcs szerint vet az országgyülés, az ügyekezzék a’ házi adó elvállalásán; mert ha ez megbukik a’ jövő országgyülésen, az illy igazságtalan kulcs szerint kivetendő országos ajánlatot ki nem kerüli. – Ellenben az igazságos adókivetési hátulsó ajtócska a’ házi adó ellen igen roszul volna alkalmazva; mert e’ részben az országgyülés nem oszt terhet megye és megye között, hanem csak elveket állithat föl, csak rovatokat szentesíthet, mellyek szerint a’ megyék saját házi adójokat megállapítandják s kivetendik.
És erre nézve már csekély véleményünk szerint az semmi különbséget sem tehet, ha valljon részesülünk e’ mi nemesek a’ házi adó viselésében, vagy nem? mert ha nekünk érdekünkben áll a’ dolgot lehetségig ugy intézni, hogy a’ teher tehetségünk aránya szerint essék vállainkra: hasonlót tenni a’ népre nézve, melly fölött atyáskodó gyámságot szeretünk affectálni, valóban már olly törvényszerű, egyszersmind erkölcsi kötelesség, mire nézve isten és a’ hon előtt felelősséggel tartozunk; annyival inkább, mivel a’ mi adórendszerünknek természetes következménye, hogy minden teher, melly a’ kivetésben egynek vállairól levétetik, a’ többieknek vállára hárul. Ez más alkotmányos országok adórendszerében nem igy vagyon. Valamint hajdan minálunk az országgyülési ajánlatok ugy a’ népre, mint a’ nemességre nem egy bizonyos öszvegben mondattak ki, hanem kimondatott az, hogy adatik például minden jobbágytelektől egy vagy két forint, következőleg ha itt-ott az adóztatásból valamelly telek kimaradt is, ennek ugyan a’ kincstár kárát vallotta, de a’ kimaradt telek illetőségét más telek nem viselte; ugy más alkotmányos országokban is az adó hasonlókép nem egy meghatározott öszvegben, hanem tárgy szerinti részletekben ajánltatik; nem mondatik például, hogy 100 millió frt vettessék ki a’ népre, hanem fölhatalmaztatik a’ kormány 100 millió k öltségre; s ennek fedezése végett utalványoztatik például a’ vám, s minden h old földtől, minden ablaktól, minden akó sertől ’stb. egy bizonyos mennyiségű adó, s ha a’ statusgazdálkodás elve megengedi, az adónak egyik vagy másik neme leszállittatik, vagy egészen meg is szüntetik. – Nálunk ellenben az országgyülés kimondja, hogy 5,000,000 frt vettessék ki, a’ megyék házi költségök fejében hasonlókép egy meghatározott mennyiséget vetnek ki: itt tehát a’ hibás kivetés nem az országos vagy megyei összes adót kevesíti, hanem azon terhet, mellyet egynek kelett volna viselni, a’ többiek nyakába rója. – És im ez az egyik ok, melly nálunk a’ mostani adót súlyossá teszi; ez az ok, melly a’ kormány financialis előszámvetését s a’ felajánló országgyülés czélzatát is a’ tömérdek kikerülhetlen restantiákkal meghiusítja; – ez az egyik ok, minélfogva nálunk az adónak legnagyobb súlya egyenesen a’ semmit el nem titkolható legszegényebb emberekre nehézkedik; miszerint a’ Daguerréotyp szellemdús irója nemcsak a’ nemesség adómentessége tekintetében, hanem e’ tekintetben is tökéletes alappal mondhatá: hogy minálunk az adó onnan vétetik, a’ hol nincs, s jobb rendszert nem lehetne kitalálni, ha kérdésül lenne föladva: mikint kell valamelly népet elbutítani, henyévé, erkölcstelenné, egy szóval tönkre tenni?
Koránsem akarjuk azonban ebből azt következtetni, hogy az országgyülés jövendőben ne egy bizonyos meghatározott öszvegben ajánlja föl a’ hadi adót; – nekünk, a’ mint állunk, ebben fekszik számoltatási jogunknak legalább az egyenes adóra nézve némi nemleges romtöredéke; a’ mennyiben legalább határt szabunk a’ direct adó utjáni bevételnek, habár a’ költségről számot nem veszünk is; s ez csakugyan mégis jobb, mint az erdélyi rendszer, hol az országgyülésnek adómeghatározási jogát a’ gyakorlat épen a’ miatt nullificálta, mivel nem egymeghatározott öszvegben, hanem telek és ház, és személy és marha szám szerint történt egykoron az adó-felajánlás; – mi az előadottakból csak azt akarjuk következtetni, hogy rendszerünknél fogva az adókivetési hibák létszeres súlylyal nyomják népünket, hogy tehát azoknak eltávoztatásán a’ lehetségig iparkodnunk kétszeres kötelesség.
És mégis – valljuk meg őszintén – e’ részben ekkorig hivatásuknak – modhatnók: kötelességöknek – sem országgyülés, sem megyék, sem városok meg nem feleltek. – Im! közel másfél százada már, hogy az állandó katonaság behozásával a’ hadi adó is folytonossá lett, s ezen másfél század alatt még csak egyetlenegyszer sem történt, hogy az adó valamelly positiv adatok nyomán osztatott volna ki a’ törvény hatóságok között; mert a’ két ízben (1723- s 1827-ben) elrendelt összeirások, mint roszul készült költséges munkák, haszonvétlenül porlanak el! és azon való félelmünkben, hogy ha egyszer adózó népünk ereje s tehetsége napfényre jő, majd több adó fog az országtól kivántatni, ezen lehető igény ellen nem 826alkotmányos jogaink érzetében, nem hatóságaink erkölcsi erejében s nemzetünk jellemében kerestük a’ kezessséget; hanem saját erényünk, saját férfias jellem szilárdságunk iránt már előre kétségbeesve, a’ titkolózási mystificatióhoz folyamodánk; és – – kit csaltunk meg általa? a’ kormányt talán? – koránsem, mert hiszen örökös panasz hangzik a’ hazában, hogy adózó népünk terhei elviselhetlenek! hanem megcsaltuk önmagunkat, megyét megyének ellenében mint ellenséget állitottunk fel, az adónak törvényhatóságok köztifelosztásából, legszebb alkotmányos jogaink egyikéből magunkat in praxi jóformán kimystificáltuk, az egymáselleni áskálódást sanctionáltuk, az eskü alatti hazugság rendszeritésével népünk jellemét megmérgezők, és önkényt bekötők szemeinket: nem ismerjük népességünket, nem ismerjük mivelt földünk kiterjedését, nem ismerjük földmüvelésünket; nem műiparunkat, nem kereskedésünket; minden léptünkben titok és homály veszen körül; s az önismeret hijával levén reformjainkban vagy az elméleti elvek körére szorúlunk, vagy pedig hányatunk a’ suppositiók hullám tengerén, mint az iránytűt vesztett hajó!!! Illy lábon áll az országos adó országos kivetésének rendszere; de itt még mulasztásunk meg nem állapodott. Azt hinné az ember, hogy egy alkotmányos nemzet talán semmire sem lesz olly féltékeny, mint azon jogára, hogy ő határozza meg, milly tárgyaktól fizettessék a’ közadó? s tette e’ ezt valaha az országgyülés? ő hozta e’ be az adókivetési dicalis lajstrom rubricáit? megvizsgálta e’ azt valaha? vagyis ő állapította e’ meg, hogy milly tárgyakra kelljen adót vetni? nem, soha sem. Hát valljon különben van-e a’ dolog az adóügy másik alaprészével: a’ költségvetés rovataival? ki határozta meg ezeket? Alkotmányos nemzetnek hiszszük magunkat, s országgyülésünk mégis 50 év óta belé sem szól: hogy a’ törvényhatóságok minő czimű költségekre legyenek feljogositva!
Most vessünk egy pillantást a’ vármegyékre. A’ rovatos összeirás s adókivetés ismert és közönségesen elismert bűneiről szólani nem akarunk, és nem a’ rovatokról, mellyek az adó tárgyait meghatározzák; mert ez nem a’ vármegyék készitménye; de már azon arány meghatározása, mellyben az adó tárgyai egymáshoz álanak, az t. i., hogy egy emberfejjel adó tekintetében hány hold föld, hány ökör, hány kas méh, hány forint haszonbér, ’stb. parificáltassék? ez már felsőbb felügyelés mellett egyenesen a’ megyéktől függ, s mástól nem is függhet, mert az aránynak vidéki különbség szerint különbözni kell; hogy azonban ezen aránynak mivolta az ad súlyát kimondhatlanul könnyítheti, vagy nehezítheti, azt nem kell mutogatnunk. Ámde mikint bántak e’ kimondhatlan fontos ügygyel a’ vármegyék? Amugy akarom parancsolom formában neki álltak a’ közgyülésen; s a’ nélkül hogy a’ megye népességének s vagyonának statisticája előttünk állna, elméleti mindenhatósággal a’ priori elhatározák, hogy egy jobbágy = 3 leány = 2 1/2 jármos ökör = 1 fejős tehén = 10 tinó = 24 hold föld = 1/4 malom = 7 1/2 méhkas = 5 ft. korcsmabér ’stb. – s ezt nevezzük aztán adókulcsnak!! – Hát még a’ költségvetési kezelés! Lehet e’ valami borzasztóan könnyelműbb, mint a’ mikép ez rendszerint vitetik? Ujabb időkben ugyan megszállotta némelly megyéket a’ gazdálkodási kötelesség érzete s itt a’ hajduk ruhájáról egy czifra sinór leparancsoltaték, amott az irószerek árcsökkentés utján szereztettek be, s ez által megakadályoztaték, hogy a’ tekintetes asszony a’ ruhakelmét, és selyemszövetet, a’ tekintes ur papirosróli nyugtatványával fizetgesse; és ezer hála ime’ gondoskodásért a’ nemes vármegyéknek! de a’ főbaj, mégis csak a’ költségvetési könnyelműségben fekszik, melly annyira ment, hogy divattá válnék ollyat is felróni, a’ mit levonni kellett volna (mint ezt Pest megyének mai Értekezőnkben közlött költségvetése a’ fölös fizetések rovatában felvilágositja) és ezen könyelműségből magyarázható, hogy vannak megyék, mellyekben a’ pénztár lopás 10–20 éven át rendszerítve üzetett, és száz meg száz ezrek, sőt van olly megye, mellyben egy millió eloroztatott, a’ nélkül hogy a’ közigazgatás ez iszonyú pénztárhiány miatt felakadt volna.
Ime ezekben az igazságszeretetnek, s közszellemnek olly mező nyilik a’ cselekvésre, mellyen minden javitó lépést a’ sanyargatott nép áldása követend. – Megigérők, hogy nemes Pest megyének adóügy körüli legujabb intézkedéseit közölni fogjuk, ezt a’ költségvetési részre nézve mai Értekezőnkben teljesítjük, az adókivetési rész a’ jövő számban fog következni. – Távolról sem eléggé tökéletes ugyan az, hogy példányul szolgálhason, mert a’ hosszas zavar által annyira összebonyolultak az adóviszonyok, hogy a’ bajorvoslást legelső évben a’ szoros igazságig vinni, felakadás nélkül, nem is lehet: de arra legalább alkalmasnak véljük, hogy ösztönül szolgáljon eszmecserére, s ösztönül arra, hogy mások jobbat, tökéletesbet, vagy legalább csak ennyit is tegyenek. –
A mi az országgyülést illeti: ennek ugyan a’ házi adóra nézve ugy költségveti tekintetben, mint a’ rovatos kivetés főfejezeteinek megállapitására vagyis arra nézve, hogy minő tárgyak szolgáljanak az adókivetés alapjául? okvetlenül határozni kell, s mi megmondandjuk a’ tárgyiránt véleményünket: azt azonban szembetűnőn világosnak hiszszük, hogy miután a’ házi adót megyénkint nem az országgyülés osztja el, az adó tárgyak közti arányt hasonlókép nem az országgyülés határozhatja meg, a’ házi adó aránylagos elvállalását az országos adórendszertelenségének hinárjába temetni nem lehetend.
