ADÓÜGY PEST MEGYÉBEN. II.
ADÓÜGY PEST MEGYÉBEN.
II.
II.
Az adó tárgyában megbizott Pest megyei választmány munkálódásának másik feladata lévén: „az adó felosztásának a’ mostannál czélszerűbb s elvekre lapítandó rendszere iránt tervezetet késziteni”, – mindenek előtt annak kelle végére járnia: minemű felosztás volt eddig gyakorlatban? Minek következtében a’ levéltárban megtekintvén minden e’ tárgyra vonatkozó adatokat, tapasztalta: mikint az adófelosztás módja a’ 17-ik század óta több phasisokon ment keresztül, mindaddig mig az 1772-ik évi julius 30-ról 3130. és ezt megerősitve 1773-ik évi febr. 22-ről 105-ik szám alatt költ kegyes szabályrendeletek által a’ most gyakorlatban lévő rendszer lőn megállapitva.
1699-ik évi febr. 9-kén ezen megye 69 293 frt 28 kr illetőségéből 4619 frt 34 kr az egyházi rendre, főrendüekre és birtokos nemességre, jövedelmeik minden forintja után 50 kis pénzzel számitva, 64,673 frt 54 kr pedig az ármálistákra és nem-nemesekre fej, tárgy és jövedelmi arányban osztatott fel a’ következő kulcs szerint:
Egy jobbágy fejadót fizetett 2 frt 50 dénárt, család 1 frt 25 d., egy jármos ökörtől fizettetett 1 frt 25 d., egy lótól 60 d., tehéntől 60 d., tinó vagy üsző ől 20 d., juhtól 20 d., báránytól 5 d., száraz vagy vízi malomtól 4 frt, serfőzőháztól 12 frt, pálinkaüsttől 1 frt, akó bortól 10 d., mérő tisztabuzától 5 d., mérő kölestől 5 d., mérő árpától 5 d., kas méhtől 5 d.
E’ Kulcs szerint esett személyekre az egésznek 41/100 része, marhákra az egésznek 48/100, termesztményekre 9/100, rendkivüli vagyonra valamivel többb 1/100 résznél.
1716-ik évben kidolgozott utasitás szerint a’ mesterség és kerskedsének is rovalata lön.
1731–35–36–42-ik s 59-ik években az adó több-több tárgyra terjesztetett ki.
1768-ik évben a’ emgyebeli helységek osztályozata hajtatott végre.
1770-ik évi augustus 23-kán a’ nm. m. k. h.tanács következő rovalatokra rendelé az adót felosztatni, u.m.: 1) személyek, 2) marhák, 3) vetések, 4) szőlők, 5) rendkivüli vagyon.
1771 sept. 18-kán utasitás adaték az összeiróknak, kik az összeirást végrehajtván, –
1771-ben az adó felosztaték, mellyből személyekre esett 17/100 rész, marhákra valamivel több mint 46/100 rész, termesztményekre több mint 35/100 rész, jószárokra és rendkivüli vagyonra 1/100 rész.
1772-ik évi julius 30-kán közlé a’ nm.m.kir.h.tanács a’ fentebb érdeklett uj rendszert, mellynél fogva
a) a’ termesztmények helyébe földek tétettek;
b) a’ házak osztályoztatni;
c) a’ szolgák és szolgálók;
d) tavali csikók és borjúk;
e) a’ hizott ökrök;
f) haszonbérlők, juhászok és korcsmárosok;
g) a’ marhák legelő czím alatt;
h) a’ személyek kézmüves czim alatt;
i) a’ fájzás és nádlási haszonvétel összeiratni rendeltettek, s az adókulcs rovalatai legfelsőbb helyen meghatároztatván, annak kidolgozása, hogy az összeirt hasonnemü tárgyakból mennyi tegyen egy rovatot? a’ megyére bizattott. – Az elősorolt uj tárgyaknak adó alóli kihagyatása s a’ régi rendszer visszaállitása iránt felirt a’ megye, de 1773 évi febr. 22-ről tagadó választ nyervén, az uj rendszerhez alkatmazva utasitást adott az összeiróknak; kik munkájokat bevégezvén, a’ megye
1775 évi febr. 19-kén mind a’ kulcsot, mind a’ felosztást kidolgoztatá, melly szerint esett személyekre az egésznek körülbelől 11/100 része, marhákra 31/100 része, földbirtokra 45/100 része, iparágakra és rendkivüli vagyonra 13/100 része.
Ezen kulcs azonban még ugyanazon évi september 6–7 napján megigazittatott.
1802 febr. 1-jén uj osztályzati elvek állittattak fel s az összeirók számára utasitás dolgoztatott ki, melly is
1803 évi sept. 27-kén némi világositásokkal megtoldatván, példányösszeirás hajtatott végre.
1803 évi november 9-kén uj osztályzat s decemb. 17-kén azon változás jött közbe, miszerint a’ rovás igazitáskor minden első osztályzatú helység rovásai 1/8, második osztályzatúé pedig 1/16 rovással megtoldani rendeltettek, s ezen rendszer 1830 és 1839 évben közbejött némi igen csekély módositásokkal mai napig áll.
Hogy a’ választmány e’ rendszert gyakorlati alkalmazásában megitélhesse, elővette az 1841/2 adókivetést, s ugy találta, hogy jelenleg az adó tárgyainak öt főosztályai következő arányban állanak egymáshoz:
Személy (62,491) 14,004 3/8 rovás után a’ két pénztárra összesen 5 frt 17 krral számitva, fizet 73,987 frt 48 krt, és igy az egésznek 26/100 részét, marhák 10,576 1/8 rovás után az egésznek 21/100 részét, föld 20,787 5/8 rovás után 40/100 részét, ipar 5,022 rovás után valamivel többet mint 9/100 részt , közhaszonvételek 1692 rovás után valamivel többet mint 3/100 részt.
Miből láthatni, hogy az egész teher 2/3-a a’ személyek, szántóföldek, rétek és szőlőkre nehezedik s egyegy személy egy forintnál többet, s földének minden holdjától az adózó mintegy 15 krt fizet.
Mindenki tudja, mikint egy jó adórendszer főkelléke az adónak igazságos szétosztásában, vagyis – mint a’ statusoeconomok magokat tudományilag kifejezik – közönségessitéseben áll; azonban meg kell vallani, hogy eddigi adórendszerünkben e’ kelléket fel nem találhatjuk; mert
Igaz ugyan, hogy a’ status alakulásának főczélja az egyesek jogaink ótalmazása, s a’ polgári jog, személy- és értékbiztositás nélkül üres hang, következőleg mindenki azon aránybanlévén köteles a’ biztositás terheiben is részt venni, mellyben a’ jótékonyságnak hasznát veszi, miután e’ hasznot a’ személy is élvezi, az a’ tehernek egy részét méltán is viseli, s elméletileg az is igaz, hogy ha a’ statusélet hasznaiban mindenki egyformán részesülne, a’ fejadónál igazságosb közteher nem volna: de miután a’ civilizált világon sehol sem a’ személy, hanem a’ vagyon szolgál az adó főalapjául, s mindenütt, hol fejadó létezik, a’ személy ez alap kiegészitőrészéül csak mellékesen vétetik, azon abnormitás, melly nálunk a’ fentebbi számitásból a’ fejadóra nézve kitünik, a’ mint igazságtalan, ugy alkalmazásában az adózó népesség egyik részére nézve azért is nyomasztó, mivel ugyanannak másik része a’ fejadótól ment.
A’ másik tárgy, mellyre a’ teher aránytalanul nehezkedik, a’ szántóföldek és kaszálók; minek főoka az, miszerint nálunk az adónak a’ földbirtokon kivül mi állandó alapja sem levén, mind az, a’ mi az ingóknak már magában is tökéletlen összeirása alkalmával roszlelkűleg eltagadtatik, arra hárul.
Mit kelljen tartani a’ mostani összeirásokról? ki fog tetszeni, ha két egymástól igen messze időszakbeli összeirások eredvényei összehasonlittatnak, p. o.
| Pest megye adórovatai összesen 1775-ben | 70,395 |
| 1841/2-ben | 52,490 |
| különbség | 17,905 |
| Pest megye marharovatai 1775-ben | 21,663 |
| 1841/2-ben | 10,576 |
| különbség | 11,057 |
| Pest megye legelőrovatai 1775-ben | 4,601 |
| 1841/2-ben körülbelöl | 3,134 |
| különbség | 1,467 |
Ki hiheti, hogy a’ midőn Pest megye adózóinak száma ugyanezen összeirások szerint 66 év alatt csaknem egy harmadrészszel szaporodott, azon adózók értéke több mint egy harmaddal alább szállott volna?! Egyébiránt megjegyzendő, mikint az 1775-ki összeirásban csupán magok a’ házak rovatai 2483 3/8 tettek, s ezen tetemes mennyiség a’ statusgazdaságnak semmi tanával nem igazolható, azon rendszer következtében, miszerint jelenleg csak a’ 40 pengő frt bért hozó házak rovatnak meg, csaknem egészen elmarad. – Mi megint oda mutat, hogy mi az adó dolgát nem méltattuk azon figyelemre, mellyet az mind igazság, mind közérdek tekintetében igényel.
Mint fentebb mondaték a’ jó adórendszer fő criteriuma: a’ teher igazságos szétosztása, vagy annak lehető közönségesitése, s a’ választmány hozzá teszi: az adónak állandó alapokra állitása. De érdi: mikint illik ez a’ miénkre? melly az összeirás tökéletlensége miatt a’ megnevezett tárgyaknak is csak egy részét érdekli, s a’ mellett még olly nevezetes és állandó czikket, mint a’ házak, egészen kihágy, a’ másik állandó alap, t. i. a’ 100,000 holdra terjedő legelők helyett pedig megelégszik néhány 70, 80, 90 birkával, s egyéb marhával számitott minduntalan változó rovattal! holott követve a’ legegyszerűbb számitást, miszerint egy bizonyos öszveg, például az adó, annál kisebb részekre oszlik, minél inkább növekedik az osztómennyiség, egyenesen azon kell igyekeznünk, hogy mi se maradjon adómentesen, minek adó alapjául kell szolgálni.
E’ hiány lehető pótlásának a’ választmány csak egy módját látja, s azt következőkben terjeszti elő:
Tervezetének főelve az adóalap közönségesitése mellett annak lehető állandósitása, vagyis hogy a’ lehetségig olly tárgyakra vettessék ki az adó, melyek észrevehetlen változásnak vagy épen nincsenek alávetve, vagy a’ bennök történt változások könnyű szerrel észrevehetők, vagyis mellyek főképen fekvő birtokra és személyre vonatkoznak. Ezen elvnek azonban mérsékeltetni kell egy másik elv által, melly abban áll, hogy semmi se maradjon adómentesen. E’ szerint az adó alapja három osztályból állana:
| I. fekvő birtok, |
| II. személy, |
| III. keresetmód. |
Az I. osztály rovalatai lennének:
a) épület, a’ szerint osztályozva, a’ mint nagyobb kisebb vagy csak a’ mennyi hasznot hajt, mennyiben tulajdonosának lakásul szolgál. Magában értetik, hogy ezen osztály alá nem csak a’ lakóházak, hanem minden egyéb épületek is tartoznak, mint malmok, boltok, korcsmák, mészárszékek, gyárak és egyebek.
b) Szántóföld 4 osztályzattal.
c) Rét 3 osztályzattal.
d) Szőlő 3 osztályzattal.
e) Legelő hold számra mérnöki osztályzattal.
f) Kert, föld minőségétől mért szükséges osztályzattal.
A’ II. osztály rovalatai lennének:
a) Családfő.
b) Fiú. 16. éven kezdve.
c) Leány. 16. éven kezdve.
d) Testvér.
e) Szolga.
f) Szolgáló.
Jegyzet. A’ zsellér és lakó a’ családfő rovalatba jőne, a’ qualificatióra semmi befolyással nem leendvén: saját házzal bir e’ vagy sem?
a’ III. osztály rovalatai lennének:
a) Földmüves.
aa) Gyárnok.
b) Molnár.
c) Korcsmáros.
d) Mészáros.
e) Birkás.
f) Haszonbérlő.
g) Pálinkafőző.
h) Kézmüves.
i) Kereskedő.
k) Kalmár.
l) Fuvaros.
m) napszámos, a’ kereset kisebb vagy nagyobb mértékéhez szabott osztályzat szerint.
Jegyzet. A’ tűzi fájzás, épületi fájzás, kereskedési fájzás, nádvágás, nem külön adótárgyai, hanem mind rendkivüli haszonvételek, csupán az illető helységek osztályzatára lennének befolyással. Végre
n) A’ tőkepénzesek, kiknek adóztatása alapjául addig is, mig az 1840-ik évi XXI. czikk 19-ik §-beli permissiv rendelet törvényhozás utján általános kötelező szabálylyá alakuland, a’ bejegyzett (intabulált) adósságokat vélnök felvétethetni.
Ezen tervezet előlegesen s részletesen kidolgozandó utasitáshoz képesti lehet legtökéletesb összeirást feltételez, melly az egész megyében egyetlenegy legfölebb három tagból álló küldöttség által lenne végrehajtandó, mellyhez még segédül egy mérnök, s az illető kerületi szolgabiró rendeltetnék; megjegyezve, hogy a’ magokat munkaközben előadható s az utasitás készitésekor előre nem láthatott eseteket a’ kiküldöttek a’ megyének bejelenteni s külön utasitást kérni tartoznának.
Az összeirás befejeztével, mellynek nem csupán summázata, hanem az egész munka bemutatandó lenne, e’ végre megbizandó küldöttség által, mindenek előtt a’ fen szabott három osztálynak egymáshozi aránya s aztán az ugyanazon egy osztály alá tartozó tárgyak kiegyenlitése munkáltatnék ki. Mellynek megtörténtével mindenik külön helynek adóbeli illetősége az összeirt tárgyak szerint kidolgoztatván, ezen illetéknek a’ helybeli lakosokra a’ fentebbi három osztály egymáshozi arányának megtartása mellett egyenkinti felosztása a’ járásbeli főszolgabiró által, alább előadandó módon gyakorlandó felügyelet alatt a’ községek előljáróira bizatnék; a’ földesuraknak e’ részben törvénytulajdonította joggali élés vagyis kötelességteljesités minden esetre fenhagyatván. Ezen rendszernek a’ küldöttség véleménye szerint három főhaszna lenne:
8411-ső az, miszerint a’ marhák (mellyeknek összeirását összehasonlitás s a’ különbség megtudhatása okáért ezútal is elrendeltetni szükséges) megszünvén az adóalap mennyisége meghatározásának egyik főtényezője lenni: a’ községeknek az eddigi ingatag marharovatok helyett állandó adórovatai lesznek, s a’ kivetés hasonlithatlanul egyszerűvé leend.
2-ik az, miszerint általános uj összeirásra, menynyiben a’ fekvő birtok mennyisége nem könnyen fog változhatni, igen rítkán, részletesre is csak minden 3-ik évben lesz szükség.
3-ik, miszerint a’ hold számra összeirandó legelőt érdeklendő adóra nézve azon arány, melly közte s az adó egyéb tárgyai közt létezendik, helységenkint is megtartatván, következőleg a’ legelő adómennyisége, bármennyi marha legeljen rajta, nem változván, ez a’ marhatenyésztés gyarapitására nem csekély hatással leend. A’ midőn eddig a’ marhák számának bevallás szerinti összeirása egy részről erkölcstelenség elkövetésére, t. i. hazugságra szolgált ingerül, más részről pedig azokat, kik egy vagy két darab marháikat el nem tagadhatták, aránytalanul nyomasztá. – A’ legelőadó kivetése és behajtása legczélszerűbb és legigazságosb módjának azt tartaná a’ választmány, ha marhájától az adópénztárba kiki ugynevezett „szájpénz”-t fizetne, annyit t.i., mennyi a’ legelőn fekvő adóöszvegnek a’ marhák számávali felosztásából egy darabra esnék. – Mi által mind az, hogy kiki annyiban viselné a’ terhet, mennyiben a’ közlegelőnek hasznát veszi, tökéletesen eléretnék, mind az, hogy ollyan, ki marhával nem bir, legelőtől járó adóval akár közvetve, akár közvetlenül terheltessék, mellőzve lenne.
Illy móddal véli a’ választmány az adókivetésben tapasztalt aránytalanságot megszüntetni, s olly rendszert felállithatni – melly ha nem tökéletes is – (tökéletes adórendszer még sehol nem létezik) a’ mostaninál minden esetre jobb teherosztó lesz, és igy azok terhét, kik eddig aránytalanul nyomattak, könnyíteni fogja.
Azonban a’ tapasztalás bizonyitja, mikép nem csak a’ fentebb érdekelt tárgyilagos felosztás aránytalansága, hanem az egyenkinti kivetés s a’ községek honi közszükségeire kivántató összveg meghatározása és felosztása alkalmával elkövettetni szokott önkény s általában az adónak csekély kivétellel minden megyei községben rendetlen kezelése szintolly, ha nem nagyobb mértékben fogyasztja az adózó nép erejét. Minek egyedüli oka a’ nyilvánosság és ellenőrség hiánya. – Mikép rendelkezett e’ részben a’ törvényhozás? az 1836-ik évi IX t. czikkből mindenki tudja, de a’ siker sem titok senki előtt. Minek oka megint a’ felelőség hiánya. A’ földesur, ha tetszik, megvizsgálja az előleges költségvetést, megvizsgáltatja az egyenkinti adófelosztást is, sőt a’ számadást is ügyvédével vagy más emberével megvizsgáltatja; de ha nem akarja, a’ két első esetben mit sem tesz, a’ számadások vizsgálata pedig az illető uradalmi ügyvéd, tiszttartó, vagy kasznárnak a’ számadásra könnyeden oda vetett „megvizsgáltam”-ával végre van hajtva; pedig volt eset e’ megyében is, mellyben épen olly számadásoknál, mellyekre az uradalmi ügyvéd a’ „megvizsgáltam”-ot felirta, közgyülésileg rendelt ujoni vizsgálat alkalmával több ezerekre ütött a’ hiány. – Igaz ugyan, hogy a’ fentebb idézett törvény azon esetre is rendelkezett, ha a’ földesur ebbeli kötelességét nem teljesitné: de a’ szolgabirák az eddigi rendszer mellett e’ részbeni tisztöknek a’ legjobb akarattal sem felelhettek meg. Mit kell tehát tenni a’ megyének, mellynek mind ezekre felügyelni s az adózó nép kárositását czélszerű rendeletei által elháritani törvényes kötelességében áll?
E’ kérdés megfejtését a’ választmány a’ következőkben kisérti meg:
A’ megye folyóévi 4713 szám alatt elhatározá: hogy miután az adóbiztossági és egyéb a’ járásokat általánosan érdeklő tárgyakbani eljárás a’ fősz.birói hivatal legelső s leglényegesebb részét teszi, miszerint ez e’ részbeni kötelességének kellőleg megfelelhessen, a’ járások 3 kerületekre osztassanak fel, s e’ kerületekben a’ magánosak dolgaiban közhatárzat melleti eljárás kirekesztőleg az alsz.birákra bizassék. Elhatározá továbbá azt is még mult évben, s ebbeli határozata a’ legjobb eredménynyel már életbe is léptetett: hogy aladószedő uraknak csak egy a’ járásbeli fősz.biró által kitüzött napon és helyen lehet az adót beszedni, s a’ beszedett öszveget kötelesek a’ főpénztárakba azonnal beszállitani.
Ezek szerint a’ fősz.birónak kerülete nem leendvén, igaz ugyan, hogy az egész járást illető közdolgok elintézésére, következőleg az adóbiztossági tárgyakra is több ideje esz: de ha ez utóbbit kellő rendben akarja tartatni, a’ földesurakat törvényes kötelességeik teljesitésére felszólitja, s a’ községek előleges költségvetéseit is futólag megvizsgáltatja ugyan: de azt, hogy a’ földesurak elmulasztásait mind kipótolja, egy maga még sem teheti. – Ellenben a’ mostani rendszer következtében a’ járásbeli aladószedőknek semmi más tennivalójok nem levén, mint a’ pénz átvétele végett a’ kitűzött napon, és helyen megjelenni, s az átvett öszveget a’ főpénztárakba átszállitani: látnivaló, mikint a’ megyei kormányzás mechanismusában jelenleg az aladószedői hivatal olly alkatrészszé lön, melly munkátlanul hever. Ezek igy léte annak inditványozására birta a’ választmányt: hogy az aladószedő hivatal mint illyen szűntessék meg; s járásbeli számvevői hivatalra változtassék át. – E’ hivatal segitéségével a’ járásbeli fősz.biró az adó kezelésének rendben tartására képessé tétetik, s azon néhány száz forint, melly a’ járásbeli számvevőknek mint aladószedőknek különben is rendszeritve levő fizetésére az adózók pénztárából évenkint kiadatik, kétségtelenül gazdag kamatot hozand.
Ez inditványból önkényt keletkezik a’ kérdés: aladószedők hiányában mikint és kik által fog a’ községek előljáróitól átvétetni az adó? A’ választmány nem lát akadályt, hogy magok a’ főadószedők ezt miért ne végezhetnék? – Méltányos ellenvetés legfölebb s netalán a’ hadi főpénztárnoknál minden tekintetben több munkával halmozott házi főadószedői tisztség részéről tétethetnék; ez azonban tökéletesen megszünnék, ha a’ házi főpénztárnak mellé segédül egy aladószedői hivatal állittatnék fel, mellynek fizetése a’ járásbeli aladószedők mint pénzkezelők mellé adatott s e’ hivatal változtával többé szükségtelen 5 hajdúnak 84 pengő frttal számitott s összesen 420 frtot tevő bérével bőven meg lenne gazdálkodva.
Ezekből áll általánosságban a’ választmány tervezete, s miután ennek el- vagy nem fogadásától függ a’ fősz.birákat, járásbeli számvevőket s ezek felügyelete alatt kezelendő községi adópénztárakat illetendő utasitás minősége: mielőtt ez utasitás részleteibe bocsátkoznék a’ választmány, szükségesnek látta a’ n. megyének a’ további dolgozatban vezérelvü szolgálandó határozatát kikérni.
A’ választmány munkálatának első részére nézve, mellyet lapjaink előbbi számában közlöttünk, ha mi változást tön a’ megye közgyülése, minden pontnak utána tevők; a’ mai számban közlött második rész iránt pedig a’ megye azt határozá, hogy a’ tőkepénzeseknek e’ czím alatti adóztatását a’ hon pénzviszonyainak mostani körülményei között a’ megye RRei nem látván tanácsosnak, ezen rovat a’ javaslott „keresetmód” czimű harmadik osztályból kimaradjon; egyébiránt az egész tervezet ugy az adófelosztás szabályait, mint az aladószedői hivatalnak járásbeli számvevő hivatalra változtatását s annak következményeit illetőleg helybehagyatott; s ugyanazon küldöttség megbizatott, hogy valamint tervezete utóbbi pontjának részleteit, ugy a’ felállitott elvekhez képest az összeirásra mellőzhetlenül szükséges utasitást is részletesen kidolgozza, s munkálatát a’ jövő évi martiusi közgyülésnek olly végre mutassa be, hogy akkor megvizsgáltatván, helybenhagyatása után, mielőtt az egész terv eszközlésbe vétetnék, a’ nm. h.tanácsnak is átküldethessék.
