Sáros.
Sáros.
Sárosból. A’ P. Hírlap 186-ik számában egy parlagi ember ’együgyű kérdések’ czyme alatt azt kérdi: „mellyik megye kapott erőteljes dacretumot, főnökletét a’ szigorúan fenyitendő kártyázás korlátozása végett intőt?” – Ezen kérdéssel alkalmasint Sáros meggyére van a Czélzás és én igénytelen levelező, mint becsületszavamat meg nem tartó, szigorúan megrovatom. – Bocsánat tisztelt parlagri úr! Ön kérdését tüzött ki olly tárgy iránt, mellyről valódilag értesitve sincs, ön kárhoztatá a’ levelezőt igaz ok nélkül; – mert kérdésére egész őszinte határozott nyiltsággal felelem: hogy nem tudom, mellyik megye legyen az; – a’ megyéhez intézett decretumokat a’ gyülés elől zsebre dugni nem szabad, nem lehet; már pedig Sáros megye gyülésein sem a’ folyó, sem a’ mult évben illy decretum föl nem olvastatott, tanácskozás alá nem vétetett. Szárnyalt ugyan ez évi tavasz végével azon hir, mintha Eperjes városa és a’ megye főnökei praesidialist kaptak volna a’ kártya-tilalom iránt: de bármint ügyekeztünk is ennek valódiságát hitelesen megtudni, teljességgel nyomába nem akadhattunk; mert még csak a’ városi tanács titokteljes cabinetjében sem bocsáttatott közre, és kivált tőlünk, kik a’ kártyamania kórmirigyétől mentek vagyunk, minden módon óvták és titkolták; nem alaptalan hiedelmemet végtére egészen megsemmisité a’ bártfai fürdőben Anna-nap körül tartani szokott ez évi mulatság alkalmával á la grosso üzöttj áték. Illyforma gyanú ’s puszta gyanusitás, édes parlagi úr, mit önnek besugtak; én pedig elvül tüzém ki magamnak, gyanusitásra senki fölött el nem törni a’ vád, annyival inkább nem a’ kárhoztatás pélczáját; ’s ez oka, hogy az általam beküldött tudósitásokban a’ szárnyaló hir szerint emgérkezettnek mondogatott, kérdésbeli decretumról emlités nem történt. – Még egy pár szót: nem régiben vala szerencsém vagyis helyesebben szerencsétlenségem, Pestről megjőni. Pest megye megragadva a’ szellemi haladás zászlaját, mintegy versenyre buzditá 51 rokon társait, de a’ milly óriási gyors lépteket tesz e’ pályán, ép olly fontolgató apró lúdtipegésekkel halad az anyagi vagy legalább az utkészitési pályán. – Zemplén és Abauj első környékein közbeszéd: ki a’ Dargón* háromszor átmegy – illy szép őszi jó esős időben – az 30 évi büneiért meglakolt. Én meg azt mondom: ki Hévész helységétől a’ hatvani töltésig kocsiban kiállja az ülést – persze ha jó lovai vannak, hogy folytonos lépésben haladhatnak – az áldott fekete föld barátságos ölelgetései által nem gátoltatva – egy uttal lerója 30 évi büneit. Közönséges paraszt lovakkal, a’ kinek béketürése ki nem fárad, hogy az egy órányi utat 4–5, sőt ha valakinek könyörületességből meg nem esik szive, hogy jó fizetésért ki- és felvontassa, kétszer öt óráig haladhatja mélyen fontolva végig, az talán csak kiállja, ha minden zökkenés után magát jól kipiheni. De bárcsak a’ már olly tömérdek munkába és fáraddtságba került töltött út tartanék fen jó karban; fájdalom! Utkaparók nem levén, a’ sár fölhordatik rá, sőt mint magam szemeimmel láttam, a’ fuvarosok a’ már jó uton tisztitgatják le szekereik kerekeiről a’ sarat, melly miatt bizony igen jó darabon szintolly vágásos és sáros az út, hogy a’ járhatlanok sorába egész becsülettel besoroltathatik; de igy van ez kisebb nagyobb mértékben mind azon helyeknél is, hol a’ szántóföldekrőli utak rá feljőnek, avvagy az oldalutak rajta keresztülvágnak. Nevezetesen közel Hatvanhoz van mintegy 3 vagy 4 ölnyi köz, hol a’ Pest megyei és a’ Zagyva hidjáról lejött töltés megszakad, bezzeg itt van a’ fontolva haladás non plus ultrája; mert ki merész bátran haladni, a’ töltés beszegelléséről lezökkenő mély vágásos közön nemcsak kocsija egy vagy más része bizonyos törésével, hanem csalhatatlan feldűléssel lakol. – Mondják, hogy ezen kis köz a’ két megye közti plaga controversa. – És mint áldják a’ hatvani kovács, kerékgyártó és korcsmáros a’ két törvényhatóságot, hogy nem tudnak rajta megosztozni; és kérik a’ mindenhatót, hogy ha valahogy már az egész utvonal elkészülne, legalább ezen kis részen még számos évig maradjon meg a’ jelen, nekiek gyakran olly jól jövedelmező gyakorlat – – Pest megyének nincs olly jó szomszédja, mint Heves megye, mert talán azon szives szomszédi szeretetből, hogy ne csak Pest megyének legyenek járhatlan utai, az ugy nevezett horti lapost (Hatvan és Hort közt) olly kegyelmesen megcsináltatá ez idén – feltöltve jó domborúan az áldott bőven termő földből, hogy nincs istennek azon áldott igavonó marhája, melly a’ rárakott közép terhet is képes volna rajta egy huzomban átvonni; 20 lovat látánk egy fuvaros szekérbe befogva számos ostorcsattogások- és csapásokkal hajszákoltatni, és mind hiában, a’ kerekek agyik levágva az áldott jó föld barátságos ölelgetéséből kibontakozni képesek nem valának. – Az időjárás e’ környéken is a’ legmostohábbik egyike: eső, fagy, hózivatar egymást váltogatják, a’ vetések elkésvék, részben még alig keltek ki, részben még el sem vetvék; a’ jövő tavaszi vetésre pedig a’ földek csaknem egészen elkészitetlen maradtak.
Szilás hegy Abauj és Zemplén közt, ’s utja igen-igen rosz még most.
– Egy sárosi levelező –
