NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
A’ porosz statuslap azon kérdést fejtegetve: „mit tett az angol kormány a’ dolgozók osztályában uralkodó szükség és nyomor enyhitésére?” – egy igen érdekes czikket közöl, mellyben a’ legujabb „szegénytörvények” elégtelenségét mutogatja, de a’ mellyből, hely szűke miatt, mi csak röviden közlünk némellyeket: „1832-ben – mond a’ czikk – egy biztosság állitotta össze a’ „szegénybillt”, melly mind a’ két házban nagy szótöbbséggel elfogadtatott, és 1834-iki augustus 14-kén királyi szentesités által törvénynyé vált. Ezen uj „szegénytörvény”-nek czélja vala: hogy Angliában és Walesben senki se maradjon élelmi eszközöktől egészen megfosztottan. De minő eszközöket használt a’ kormány ezen czél elérésére? – A’ szegények az említett törvény által két osztályba soroztatnak. Első osztályba jőnek az öregség, betegség vagy szerencsétlenség által tehetetlenek; – a’ másodikba, a’ dolgozni képesek. A’ „szegénytörvény”-nek jellemvonala leginkább a’ tehetetlenekre nézve enyhitő rendszabályokban tünik ki; a’ dolgozni-képesekre nézve mintegy rendőrségi törvényül szolgál, melly a’ tunyaságnak, koldulásnak és kóborlásnak elnyomását czélozza. Ezen utóbbiak iránt szigorú, ’s csak erős munka föltétele alatt nyujt azoknak segedelmet, mig az öregek és gyöngék aligha valahol találhatnának jótevőbb intézetet. – Az összes szegények segedelmezuésérei főintézetet a’ dolgozóházak teszik, mellyeknek száma mintegy 600-ra megy. Ezen épületek félig fog-, félig kórházak, hol a’ tehetetlenek jól tartatnak, a’ dologképesek ellenben szigorú szabályoknak alávetvék, különös öltönyben járnak, silányan tápláltatnak, ’s ezért a’ kézi malmokban erős munkát tenni kénytelenek. Egyedül ez, a’ mit a’ kormány a’ dologképes szegényekért tett, ’s a’ mi azokra nézve nem vigasztalás, hanem borzadalom. Illy vendégszeretetnek az angol munkások a’ legnagyobb szükséget elibe teszik; bizonyitja ezt azon körülmény, hogy a’ dolgozóházak akkor is üresek, vagy csak igen rövid időre látogatvák, midőn a’ nyomor a’ dolgozóosztályban legfelsőbb fokra hág.” – Részletes elősoroás után: mikint igazgattatik a’ szegények ügye; a’ 15,500 lelkészségekben hogyan segittetnek a’ szegények; mellyek ezen lelkészségek különös czéljai? – hogyan szedetik és fizettetik a’ szegényadó? ’stb. – igy szól tovább a’ czikk: „Ha valaki az uj „szegénytörvény” alapjellemét ’s a’ szegényügy igazgatási rendszerét általánosan tekinti, lehetetlen az elveket ’s az egyes dolgokbani pontosságot és határozottságot nem helyeselnie; de ha tekinti az országban létező nyomort ’s a’ törvény főczélját: hogy t. i. senki élelmi eszközöktől egészen megfosztva ne legyen, be fogja látni, hogy e’ czél egy tizedrészben sem éretett el; és igy a’ törvénynek hibásnak, tökéletlennek kell lenni, mert a’ kor szükségének meg nem felel. A’ főczél háttérben maradt, ’s helyette mellékes czélok érettek el, azaz: a’ szegényadó egyenlőtlensége megszüntettetett, ’s évenkint 2 millió font sterling a’ régibb törvény módositása által meggazdálkodtatik, de ugy hogy a’ dologképesek a’ kézimalomhoz és igy elutasittatnak. Mint az uj törvény üdvös hatása mutatkozik azonban a’ „szegényeket biztositó társaság”-ok és takarékbankok szaporodása. Ezen intézetek tagjai a’ törvény keletkezésétől 1838-ig 130,000 egyénnel szaporodtak, ’s a’ letett pénzöszveg 3,100,000 font sterlinggel növekedett.” – Látjuk, hogy Anglia „szegény törvény”-ei hiányosak; de látjuk egyszersmind, éhogy annak 600 dolgozóháza van, és igy az aránytalan nagy szükség oka tán inkább a’ hibás institutiókban fekszik. – Ha valaki tőlünk kérdené: mit tettünk mi törvényhozás utján ekkorig szegényeinkért? egy kissé pirulva felelnénk – – – semmit; – ’s ha a’ kérdő ezen válasz következtében olly gondolatra jőne, hogy tán Eldoradónkban szegények nem is léteznek, szokott őszinteséggel megvallanánk: van biz uram! nálunk elég nyomorult és dologtalan, kik néha koldulással, néha pedig éjen át erőszakkal támadnak meg bennünket, de azért dolgozóházak nélkül is csak eléldegélnek. – Egy londoni levelező az Angol- és Frankhon közötti feszültség okairól elmélkedve, mellyeket ő az 1840-iki spanyol eseményekből ’s a’ syriai kérdésből látszik származtatni, roszalja a’ M. Chronicle kitöréseit, melly Francziaország politicáját egyenesen megtámadja, ’s a’ brit nemzetet inti: hogy készüljön háborúhoz. „A’ 6háború – mond a’ levelező – kivált a’ millyen a’ legközelebbi leend Europában, mindig elég jókor jön, nem szükséges azt mesterkélt ingerszerekkel siettetni. Peel Robert, midőn a’ ministeriumba lépett, igen átlátta egy europai háború lehetségét, ’s ez volt oka inkább mint akármi más, hogy az egyenes adóztatást ismét létrehozta. Azonban bár most az angol nép, kormány és hadsereg, akármi történjék, mindenre kész, a’ roszat, a’ meddig lehet távolítni kell. Jelennen három külpoliticai kérdés forog fen, mellyeknek komoly eredményei lehetnének. Ha Francziaország a’ brit kormánytól egyenesen kivánná az 1831- és 1833-ki motozási szerződések megszüntetését, Anglia elhatározottan tagadólag válaszóland; ha pedig közvetve ható lépések tétetnének frank részről az emlitett szerződések megszüntetése iránt, Anglia követét Párisból visszahívandja. Ha a’ belga-frank kereskedési szerződés létrehozatala erősen sürgettetik, azon hatalmakban gerjed aggodalom, mellyek a’ Belgium és Holland elválasztásáróli szerződésben érdekelve vannak. Végre ha Francziaország a’ politicánál, mellyet néhány év óta Spanyolország és különösen a’ regens ellen követ, a’ legrosszabb következmények ki nem maradhatnak.” – „Egész Europa meggyőződhetett – mond a’ levelező – milly hallatlanul lnagyította a’ franczia kormány-telegraph a’ cataloniai eseményeket. a’ brit kormány tökéletesen meg van győződve, hogy a’ barcellonai lázadás olly emberek által eszközöltetett és tartatott fen, kik Krisztina és királyi házi gazdája bizalmát birják. Természetesen azon meggyőződés csak akkor fog nyilváníttatni, midőn a’ szerint cselekedni szükséges leend. Anglia bizonyosan nem fogja befolyását a’ regens által oda használtatni engedni, hogy az a’ franczia cabinet ellen szenvedélyes, mértékentúli recriminatiókat tegyen; de a’ mennyire be bizonyuland, hogy a’ forradalmat Francziaország kovácsolta, a’ regenst egész erejéből pártolandja.” –
