POROSZHON.
POROSZHON.
Lapjaink több számaiban, röviden mint idő és tár engedé, emlitők a’ poroszországbani legujabb reformokat, ’s ezek közt a’ sajtó szabadabb mozgalma körüli kormányrendeletet, mellynek anomalicus voltáról nézetünket is kijelentők, ’s a’ mellyről most a’ lipcsei közönséges ujságnak egyik berlini levelezője ezeket irja: „Mit akart légyen statusbölcseségünk a’ szabadabb sajtóval, e’ felett maga sem látszik tisztában lenni. Egy mégis világos: hogy tudnillik kevesbbé féli a’ már fönálló, megedzett institutiók tartózkodásnélküli megvitatását, mint a’ leendők, ’s czélzott javitások előleges fejtegetését. Pedig sajtó hivatása épen az uttobiak körül forog és ez által válik áldássá minden kormányra nézve, melly azt elismeri. Ha egyeseknél első lépés az erényességre: semmi külsőt nem akarni föltétlenül: a’ kormánynál kötelesség a’ nép elhatározott akaratjának, sőt csak közszellemének is ellenére föltétlenül semmit nem erőtetni. Kötelesség, mert eszély és bölcsesség szabálya; mert minden, a’ mi az ellenkező népakaratra rákényszerittetik, nem csak sok szellemi erőket haszon nélkül fölemészt, hanem annak hatása üdvtelen, ’s minden esetre más, mint a’ statusbölcseség czélja vala. A’ sajtó, melly – akarja bár valaki magát a’ felett elaltatni – mindig csak azt tolmácsolja, a’ mi a’ népben él és erős, a’ kormánynak valódi szolgálatot tesz, midőn a’ gondolatoknak szavakat ád. Angliában azért áll minden olly szilárdul, legyen az bármilly uj, mert mindent egy erős, szabad és nyilt ellenzéktől kell kiküzdeni. Az igy kiküzdött rendszabály, ha egyszer létesült, minden izgalmak ellen képes magát fentartani, mert a’ nép lelkében gyökerezik. Ellenben nálunk szokatlan eszme, hogy a’ közvélemény, melly eddig legfölebb leereszkedő kimélettel tekinteték, ’s oka tán meg is hallgattaték, egyszerre lábra álljon, és elmondhassa: „ezen akaratod nekem egyáltalában nem tetszik, halaszd boldogabb időkre annak kivitelét”. – Azért a’ sajtó még mindig szűk sorompók közé van szoritva, a’ tárgyak, mellyek körül mozoghat, mintegy előre kijeleltetnek, ’s az eszmék, melylyeket azokról közrebocsát, mielőtt napvilágot látnának, a’ censori individualitás egyenlőtlen mértékével megméretnek.” – A’ szabad sajtó előkészitési üdvös hatásáról e’ czikkben mondottaknak igazságát, ugy hiszszük, olvasóink közül senki sem vonja kétségbe, ki az időszaki sajtó egy pár év ótai szabadabb mozgalmat honunkban figyelemmel kisérte, és meggyőződék, mikint a’ haladási eszmékkel és kor kérdéseivel, mellyeket kevéssel előbb csak a’ választottak pengettek ajkaikon, ma már a’ közönség legnagyobb része megismerkedék, azokat minden oldalról megfontolá, ’s a’ legszükségesebbeket életbe-léptetés végett magának kijelelé. –
