Hont.
Hont.
Dec. 20. Közgyülésünk negyedhéti folyamáról, időközben tartott törvényszékeinkről, ugy végre különféle választmányi és egyesületi ülésinkről hazatértünk, mikről egynémellyet utóhangkint a’ már közlött főtudósitásunkhoz jónak vélünk tudatni, ’s tudatni mindenek előtt amaz eseményt, mellynek közlése által keblünk régi vágya teljesül, megragadva az alkalmat, gyenge tollunkkal ugyan, de szívünk áhitatos érzelmével bemutatni a’ hazának egy férfiút, kinek csendes erényeit, igénytelen személyességét és szilárd lelkületét régen van megyénknek alkalma, szerencsénk nekünk ismerni. A’ nem rég mult tisztválasztáskor ugyanis ugy a’ megye többsége – ’s ha az pártokra nem szakad, annak egyes akarata – a’ hadi főpénztárnokságra nézve egy férfiúban egyesült, kit kiválasztani a’ többséget biró pártnak legfelebb voksoltatásába kerül vala; de ő – előállva a’ közbéke és csend helyreállitása, más párti kedélyek lecsillapitása, ’s véljük, hogy a’ győző párt jellemzési tekintetéből is – az érintett hivatalt bukott pártbeli vetélytársának Gy.– S.– urnak átengedé. Ez olly rajzvonás, mellyhez – ugy hiszszük – e’ hivataldüh-lepte honban nem kell commentár. Gy.– S.– ur azonban gyengült egészségénél fogva a’ mult héten hivataláról lemondván, mi volt természetesebb, mint hogy kebleink régi vágya kitört? ’s a’ számosan összesereglett megyei RR. a’ megürült hadi főpénztárnokságra egyhangúlag ismét ama’ férfiút és pedig magát egyedül a’ megye tisztelt főispánjának kinevezés végett előterjeszteni határozák, mint ollyat, kinek – a’ rögtönzött szép ajánlólevél szerint – „vetélytársa sem maradott;” mi által azonban „legtávolabbról sem czélunk ő exjának főispáni általunk mindenkor tiszteletben tartott jogait mellőzni;” nem! hanem az egyedüli fölterjesztést mégis annál kedvesebben teszszük: „hogy ismérvén ő exjának azon gyöngéd érzését, mellynél fogva a’ legkisebb kedvezésnek még árnyékát is magától eltávolítva, részrehajlatlan igazsággal megyénket boldogitólag kormányozza, az előterjesztettnek kinevezését ő exjának lelkes családjához való rokonsági kapcsolata tekintetéből történtnek lenni még a’ kaján irigység sem mondhatandja.” Nincs egyéb ezekután hátra részünkről, mint a’ talán már gyanított férfiu nevét a’ nagy közönség előtt kimondani. A’ férfiu neve: Mailáth Lajos. És szeretnők, ha az jelen esetben nem volna olly fényes név! nehogy a’ távoli hazafi tollunkat hizelgésről vádolja; mert igénytelen az, de az iró keblének hite elleni használatra rendületlen, mint Epaminondás lelke, mellyet megvesztegetni nem volt elég gazdag Persia királya. – Némelly hatóságoktól ujabb körlevelek érkeztek. Ezek közül Varasdnak Szerém mellett ’s igy az illyr donquixotteriák elleni nyilatkozását örvendetes tudomásul vettük, mellette csak azt sajnálva, hogy egy élni ohajtó nemzedék érzelmeit egy rég elhunyt kornak nyelvbilincsein tolmácsolá. – Pozsonynak az országgyülési szállásoknak igazságnál igazságosb fizetését illető, valamint Szatmár és Eperjes városoknak országgyülési szavazatjogot követelő levelei választmányhoz utasittattak. – Arad és Pozsegának 10 évi rabok jegyzékét megküldő levelei tudomásul vétettek, – Nógrád, Sréter János alispánjának megyéjéhez intézett „hivatalos jelentését” nyomtatványban megküldvén, fájdalom rezgé át keblünk húrjait a’ korán elhunyt férfiú emlékezeténél, kinek hamvaiban még soká fog élni Nógrádnak is dicsősége! – Az ipolyszabályozási munkálatról előfordult jelentésnél némelly viták támadta, ’s többen károsnak (oh sapientia!) itélvén a’ szabályozást, ellene nyilatkoztak a’ már folyamatban levő munkálatnak; a’ többség azonban győzött, ’s az Ipoly szabályozása akkép rendeltetett el: hogy a’ költségeket csak az Ipoly körüli nemesség, a’ kézi munkát azonban egyáltalában az adózó nép viselje. – A’ népnevelési már terjedelmesen közlött ügyben némi módositások és intézkedések tétettek, melly alkalommal Kalocsa Antal tbiránk szokott adakozási szép tulajdonságánál fogva a’ népnevelési pénzalap öregbitésére 20 ’s az ezen iskolai évben legszorgalmasbnak itélendő néptanitónak szinte 20 pftot ajánlott. – Az adó és adófelosztás ügye, mint mindig, ugy ez évben is hoszszabb vitatásokat szült; most azonban azon örvendetes eredménynyel, hogy Boronkai Lajos főjegyző elnöklete alatt számos tagokból álló választmány neveztetett az adólap és elvek czélirányos kidolgozására ’s ennek a’ jövő évi első közgyülésen leendő előterjesztésére. Egyébiránt a’ folyó adó évenkint egészen (és helyesen!), a’ régi tartozásokból pedig minden évben 1/10 rész szigorún behajtatni rendeltetett. Sokan 1/2 résznyi behajtás mellett nyilatkoztak, mi nézetünk és tapasztalásunk szerint népünknek ötödrészét, vagyis minden ötödik adózót véginségre juttatná. – A’ jövő vagy is 184 2/3 évi pénz- és élettári előleges kivetéskor megállapittatott, tisztviselők fizetésire: 10,818 forint, szolgákéra: 5257 ft, fegyverviselők ruházatára 4189, (sok uj holmi lesz szükséges), napijutalmakra: 4000, adósságfizetésre: 1000, irászi szerekre: 1400 (valljon meddig kapnak még a’ tisztviselők „ad rationes” eassae domesticae évenkint olló-, kés- és tintatartókat?! ’s annyi spanyol viaszkot, rajzónt és zsineget, hogy azok három évre, ezeknek pedig fele évenkint elégségesek volnának), rabok tartására: 1000 ft; épületekre: 1000, hidakra, 1000, árvákra: 200, tisztviselők vontatására: 6000 (tizenkét ezerrel, az utak csinálására adottal, kevesebb lőn ezen rovat a’ tavaly óta elfogadott ingyencsinálási rendszerünknél fogva, miből tehát a’ különben igen tisztelt korponai levelező ur láthatja, hogy e’ lapok 193. sz. Hont megye elleni vádja tán kissé igazságtalan, mert annak bizony ingyen csinált és használt utai tűrhetők, ’s ha majd a’ korponai vonalt is ingyen megcsinálja adózónépünk, tán kevesbé türhetővé váland a’ korponaiknak ingyen tett munkájokért vámjaikoni megfizettetésök!), elegyes költségekre 4000 ft. (A’ gyógyszertári tömérdek kiadások nagyrészt megszüntettek az által, hogy a’ jövő évtől kezdve az adózói gyógyiratokérti járandóság az illető járásbeli szbiráknak kiadatni ’s ezek által mindazoktól behajtatni rendeltettek, kik csak valamivel birnak.) Az összes kiadás tészen 44,234 pengő forintot, a’ hadiadó megállapított öszvegén kivül. Az élettári kivetésnél fölvétetett 4301 pm. búza; 10,594 pozsonyi mérő zab; 89,963 adag (kilencz fontos) széna és 650 ölfa. ’S ez a’ tavalinál kisebbült budget-ünk. Ennyit gyülésünk folyamáról. Kivántam ugyan szólni még törvényszék-választmány- ’s pár fennálló egyesületinkről: de már is terjedtebb lőn e’ levelem, pedig a’ postabér emléke sokszor rövidít soraimon! Ezekrőli szómmal tehát magányalkalomra várakozom. –
Pongrácz Lajos
