Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
Miután e’ rovat eddigi ügyes tollú, derék irója, Frankenburg ur, férfiasan betöltött pályájáról lelépvén, mi helyét elfoglalók, legelőször ezen, a’ Pesti hirlap olvasóira és saját magunkra nézve is igen érdekes fővárosi ujdonsággal par preference köszöntünk be; ’s a’ milly gyönyörrel olvasók elődünk éles, de egyenes, nemes czélu ’s reformra törekvő ujdonságait, most már minmagunk is épen olly jó kedvvel és tiszta szándékkal fujjuk meg Fama riadó kürtjét; mert a’ kezünk ügyére esendő érdekes mezőn, az élet, mi több, középponti életünk legfrisebb virágait, hasznos gyümölcsökkel egyesitve véljük fölszedhetni, ’s a’ hiradás gyors szárnyain messze és jótékonyan elhinthetni az ország minden zugába, melly fővárosunkban rejtező szívének minden, sebes és lassú, beteg és ép lüktetését, egyaránt kiváncsi részvéttel szereti hallgatni. ’S valóban ha van is elevenebb, de nincs sajátságosabb tarkaságu város, mint mellynek életéből mi ez ujdonságokat meritjük. Bizony alig lehet tudni, hanyadán vagyunk vele. Pest és Buda, vagy Pestbuda, avvagy Budapest állapota, egy egész uj chaosz, mellynek valódi tartalmát, alkotórészeit és alakulását, csak kevéssé ismerhetjük. Ki is mondja meg nekünk: tulajdonkép miért mondják és irják Budát és Pestet hazánk fővárosának, midőn ezeken kivül Bécsben, sőt Pozsonyban is egy-egy partialis fővárost kell ismernünk és tisztelnünk? Ki mondja meg nekünk: miért mondják és irják némellyek Budát és Pestet – Budapestnek, midőn e’ két város administrátiója, külseje, közszelleme, élete épen nem egy, sőt még a’ lánczhid nélkül physicailag sincs egyesitve? Ki mondja meg nekünk: hány igazi tősgyökeres magyar, hány félmagyar, ’s miféle sorsban, character-, életmódban lakik vagy tartózkodik a’ két-egy város idegen ajkú polgárai közt? Ki jelöli előnkbe: valljon mi magyar és mi nem magyar a’ magyarnak nevezett fővárosban? És ki mondja meg nekünk: mie van Budapestnek, és viszont mie nincs, a’ mi fő- és nagyvárosiságát éles megkülönböztetéssel bizonyitaná, vagy tagadná? Nemde furcsa kérdések?! De hiába, egy átalakulással küzdő hazában, illy bizonytalan jellemü főváros is bizvást létezhetik, melly még most inkább bir a’ láb, mint a’ főnek kellékivel, tulajdonaival, melly térdhajtva áll, ollykor-ollykor nagyokat ugrik, ’s a’ nagy világ bármelly saltomortaleját versenyezve csinálja meg; majd ismét, netalán nagy sara vagy pora miatt, sokszor alig mászva lépdegél, hol előre hol hátra botorkál, és szük lábtyujának nyomása miatt fölötte érzékeny, – melly a’ főnek jelesebb tulajdonait: az öszpontositó erőt, a’ vezető értelmiséget, a’ derült, nyilt homlokot, az élesen látó szemeket, a’ finom szaglásu orrot, a’ jó izlésü tiszta egy nyelvet, ’s általában a’ vidám tekintetü arczát korántsem viseli magán olly nagyban ’s annyira kifejlődve, mint a’ többi nevezetesebb europai nagy- és fővárosok. De azért a’ hazánk felföldére emlékeztető hegy-völgyes Buda, ’s a’ Rákosnak alföldi jellemü sikmezején fekvő Pest, méltán nevezhető országunk centrumának, melly eléggé hiven tükrözi vissza hazánk physicai és szellemi sajátságainak mozaiktarkaságát, végletek közt tévedező nyomorú insége és dúsgazdag jóléte, gyors haladása és léha tespedő hátramaradása, tiszta nemzetisége és korcs külföldieskedése, részint kárhozatos, részint tiszteletes aggszerüsége és szeretetreméltó ifjusága, szóval: borúja és derűje rut és szép ellentéteit. Sőt ez a’ Budapest – en miniature – egy egész tökéletlen kis világ, a’ kelet és nyugat, az ázsiai nyerseség ’s az europai civilisatio, a’ legtarkább népvegyületesség, a’ legkülönbözőbb szokások, életmódok, divatok jó rosz tulajdonaival, nagyobbára össze nem függő bizarr arabeskjeivel. Egy valódi szertelen labyrinth! hol még minotaurusi szörnyek állanak a’ közbátorság, a’ nemzetiség, a’ fővárosi magyar népélet és müveltség fejlődésének ellenében. ’S e’ tömkelegből egyedül a’ jobb politialis rend behozatala, a’ különfelé vált, töredezett erők egyesitése, a’ közszellem szilárditása, ’s mind a’ polgári rend, mind a’ legalsóbb dolgozó néposztály magyarosodása, értelmi és erkölcsi müvelődése ’s mindinkább növekedő anyagi jóléte, vezethet ki bennünket biztos ariadnei fonalon. Ezen üdvös érdekek előmozditását pedig a’ nyilvánosság organumai, a’ fővárosi élet mozgalmainak éber szemmeltartása, részrehajlatlan ismertetése ’s leginkább hiányainak, sötét oldalának nyilt kimutatása ’s utmutató javító szellemben teendő felfödözése által tartoznak eszközleni. – Most már tehát dologra! vagy inkább: dologról dologra! –
2) Pestbuda népének vegyületes tarkasága, bonyolodott állapota, korlát nélküli szabados kedvcsapongása, farsangon kivül is valódi olasz carnevált tüntet előnkbe; ’s kivált ha tekintetbe veszszük azt, hogy itt a’ nép nagyobb része, a’ nemzeti, otthonos helyett, idegen külsőt és belsőt visel, fővárosunk életén majd mindig a’ csalékony álarczos mulatságok szomoritó szinézete ömlik el. És ha még ezenfölül itt a’ farsangi időszak, mint most, valódilag is beáll: már ekkor az említett bizarr kép kettőzött alakban jelen meg előttünk. Most farsang elején, fővárosunk körében, nagyobbára még csak a’ vigalmi előkészületek tompa zsibongása hallható ... mi a’ kitörendő aetnatűz előleges morajához hasonlít; – most még a’ lábak helyett csak a’ szebbnél szebb tervek, tündéri remények és vágyak amorett-serege tánczol nyakra-főre az igéretdus jövendő sikamlós padlatán, már is nem kis hasznára az iparüző osztálynak. Az előkészületekből itélve, fővárosunk ez idei farsangolása egyike leend a’ legdühösebbeknek. Nem hiába, hogy 1843 (hármat) irunk, de lesz is ám három a’ táncz mindhalálig! Vajha idei vigalmainkban legfőbb szerepet játszanék a’ nemzeti hármas szin! Ha most farsang idején valaki egy hosszas bőjti prédikácziót tartana a’ felett, miszerint a’ bálokra kiadandó roppant pénzösszeget inkább közhasznu czélokra, például dologház, lelenczház, conservatorium alapitására, vagy a’ Kliegl-gép fölsegélésére kellene fordítani: az bizonyára borsót hányna a’ falra, ’s nem volna egészen igazságos. Mert különben is a’ fővárosi farsangon mindig esik egy-két jótékony czélu tánczvigalom, mellyben mulatva, enyelegve visznek áldozatot az emberiség, vagy a’ hazafiuság szent ügyéhez. F. h. 8-án is ezt müvelék a’ nőegyesületi népes tánczvigalomban. A’ Therézia-városi kisdedóvó-intézet javára jövő vasárnapon tartandó tánczvigalom is egyike leend a’ legfényesebbeknek. E’ jótékony czélu mulatság pártolására szinte fölösleges volna a’ fővárosi közönséget fölszólitanunk, mert lesz ám még itt soha nem látott és hallott spectaculum, melly minden buzditó declamatiónál nagyobb vonzóerővel bir. Ugyanis a’ magyar és német szinház tagjai, Wolf lovagai ’s Dobozy és Veszter zenésztársasága, valamennyien díszes costumben, a’ Csehországból hazatért Hollós Mátyás diadalmenetét fogják ábrázolni, ’s e’ meglepő látvány hazánk történetére, netalán nemzeti érzelmeket gerjesztőleg figyelmeztetendi 27még az idegen ajku fővárosiakat is! De ha a’ bál nem lesz olly fényes és nagyszerű, mint minőnek azt előre hirlelik, ugy méltán fogjuk elmondhatni: megholt Mátyás király, oda az igazság! A’ nem jótékony, de tulajdonkép nem is rosztékony fővárosi bálak száma legio leend. Bált készülnek adni a’ joghallgatók – de jure és ex usu, – a’ fővárosi noble ifjuság és hölgyek – vagy a’ csinosan és tartalomdúsan megjelent Honderű bontónja szerint szólva – a’ pesti serényes arszlánok és arszlánnők, továbbá a’ nemzeti és kereskedői casino; az irodalom és müvészet barátinak köre (casinója), hol talán a’ muzsa kisasszonyok is megjelenendnek; bált készülnek adni az angol apáczák, a’ lövészek társulata, kiknek vigalmában szép hölgyeink szokták játszani a’ lődöző dianai szerepet, – és ki győzné előszámitani a’ tervezett fővárosi tánczmulatságok hosszú sorát a’ redout-termektől kezdve, le egész az arany hattyuig, melly utóbbinak gonosz hattyui ártatlanságát az illető felsőbbség legkevesbbé sem szokta megzavarni. A’ tánczzene igazgatását, majd mindenütt az Indiából visszatért hires Morelly, Pest egykori bálványa, vezetendi. Meglássuk, milly lelkesedést meríte Gangesz habjaiból a’ nyugaton lakó keleti nép zenéjének gazdagitására! Lesz tehát elég mulatozás és bolondozás! Csak rajta, sirva vigadó hősi nemzet! Sok szerencsét az uj arlequiniádhoz! – – 3) A’ dróthurokkali borzasztó embervadászat még mindig rettegésben tartja a’ fővárosiakat, különösen a’ jó mamák és hű hitvestársak nem győznek eleget aggódni ’s eléggé gondoskodni szeretett magzataik és férjeik életbiztositásáról; de hát mi tévő legyen az, kinek nincs illy jó mamája, vagy hű felesége! Bizony, bizony elvégre még vasnyakravalót, vas örveket kell viselnünk, hogy a’ drótpányvával meg ne fojthassanak bennünket! De van ám e’ hurokostromnak némi jó oldala is annyiból, hogy mióta hire futamlott, sok korhely éji madár korábban haza tér fészkébe, hol azelőtt hosszas kimaradásai által netalán nagy nyugtalanságot, sőt inséget és nyomort okozott. ’S meglehet, ezen philanthrop tekintet vezérli a’ városi rendőrséget is, hogy még eddigelé a’ büntettek gátlására nem tőn hathatós lépéseket. – – –
