FRANCZIAORSZÁG.
FRANCZIAORSZÁG.
A’ titkos tanácsról szóló királyi rendelet – mint már említők – felkölté az ellenzéki sajtót e’ rendszabály ellen, mellyben sokan, és nem ok nélkül, hátrálást látnak és visszatérést a’ restauratio elveihez. A’ Messager, melly köztudatul a’ szabadelmű oppositio vonaláról a’ kormányhoz tért át, következő czikket közöl a’ királyi rendelet védelmére: „A’ dec. 23-kán költ kir. rendelet a’ statusministerek és titkos tanács tárgyában a’ közönségnél majdnem egyetemes tetszésre talált. Mindenki érezé, hogy e’ rendszabály jó ’s hasznos vala, és a’ dynastiának úgy mint az országos főhatalomnak és institutiónak rendszeres szilárdításának egyenlőleg érdekében álla. A’ gondolat, mellyből e’ rendelet erede, 12 év óta már több ízben magára voná a’ statusférfiak figyelmét; két követkamrai választmány utolsó időkben egyaránt kimutatá kellőségét és szükségét olly rendszabálynak, melly bizonyos pillanatokban nagyobb közrehatásra egyesíti a’ belátásokat és kitünő tehetségeket, ’s közügyekben tapasztalt hű férfiak előtt jövő helyzetet tár föl. E’ szükséget, e’ kellőséget, melly iránt minden jó fő rég tisztában vala, még jelentősb okfők támogatják, mellyek tekintélyét nem lehet el nem ismerni. Mindenki egyetért tehát a’ dolog lényegére nézve. Csak a’ részletek és alak iránt maradnak még fen kétségek, mellyek megrovásokat idézének elő, mellyekre azonban könnyü felelni. Mindenek előtt és főleg sérelmet akarnak belőle csinálni; azt kérdezik: miért tétetett e’ rendszabály kir. rendelet ’s miért nem törvényhozatal által? – A’ National nem átallotta azt állítni, hogy e’ rendszabály által a’ charta megsértetett. A’ legegyszerűbb vizsgálat teljesen elég minden e’ részbeni kétségek eloszlatására. A’ titkos tanács nem hatalom, nem törvényhatóság; semmi felelőség nem tulajdoníttathatik nekie; egyedül csak a’ koronától eredvén, nem bir más hivatással, mint ezt fölvilágosítni, ha tőle véleményt kér; de mindig és egyedül csak a’ ministerium az, melly saját felelősége alatt ad tanácsot a’ koronának, tanácskozik, cselekszik, szól és a’ korona nevében aláir, mert egyedül csak a’ ministerium vonathatik kérdőre szavai és cselekvéseiért. Alapelve az alkotmányos kormánynak, hogy minden hatalom illető jogainak körében marad, és azok teljes gyakorlása által e’ körben szabadságát mindig fentartja. Kétségbehozhatlan joga a’ koronának, ha szükségesnek látja, tárcza nélküli ministereket kinevezni, miként 1830-ban Lafitte, Dupin, Bignon és Perrier Kázmér urak kineveztettek. A’ statusministerek kinevezhetése hasonlag a’ királyi előjogokhoz tartozik. Ha a’ ministerium olly tárgy iránt javasolt volna törvényt, melly minden elvekkel, minden analogiákkal és régibb szokásokkal ellenkeznék: akkor igazságos lett volna a’ vád ellene, hogy a’ chartát nem tiszteli, mert ez esetben a’ korona jogait vala megcsonkítandó és a’ hatalmak korlátait áthágandó. Egyébiránt a’ kamrák e’ tárgyat nem kevesbbé fogják ellenőrzeni. A’ kérdés azonnal a’ kamrák elébe fog terjesztetni, mihelyt összegyülendettek, hogy az e’ rendszabályra szükséges költségeket megszavazzák. E’ költség kétségkivül csekély leend, de bármillyen legyen is a’ kérendő öszveg, a’ leghoszadalmasb és legalaposb vitatkozásra fog alkalmat nyujthatni. A’ kamrák e’ vitatkozás és szavazat által gyakorlandják törvényes ellenőri és felügyelői jogukat. Minden évben újra meg újra szőnyegre fog e’ kérdés a’ kamrák által hozatni a’ költségvetés fölötti szavazat alkalmával, ’s ekkor lesz mód a’ netalán észreveendő visszaéléseket megszüntetni. A’ kamrák mindig urai maradnak az ellenőrségnek, ’s megtartják jogukat, mint a’ korona a’ magáét. Az alkotmányos rendszer egyik csodálatraméltó hatása az, hogy ámbár mindig egy helyes korlát választja az országos hatalmakat egymástól, ezek mindazáltal soha sem szünnek meg saját külön jogaik törvényes gyakorlata által egymásra kölcsönösen hatni”.
