MAGYAR ÖNÁLLÓ KERESKEDÉS MEGALAPITÁSÁRÓL.
MAGYAR ÖNÁLLÓ KERESKEDÉS MEGALAPITÁSÁRÓL.
(Vége.)
A’ mondottakból könnyen átláthatni, mi nagyszerű alapon nyugszik a’ németalföldi maatschappy-társaság, és mi sokféle ágakra terjeszti ki munkálkodási körét; valamint azt is, hogy Hollandia kereskedését, gyarmatait, iparát és hajózását, szóval: egész virágzását főkép e’ társaság mozdította elő.
Magyarhonban is napról napra közönségesebben kezd éreztetni a’ kiviteli utak megalapitásának szüksége; mindegyre élénkebben nyilatkozik a’ közohajtás, hazánk iparát, kereskedését és hajózását nagynak látni; mindegyre több ok hí föl vámrendszerünk javitására és műiparunk kifejlesztésére; mindegyre több ingert talál akaratunk, az eszközöket, mellyek kezünkben vannak, czélunk elérésére használni, nem pedig idegenek érdekeinek emeltyűiül engedni. Már-már keletkeznek védvámegyesületek kizárólag honi iparczikkek fogyasztására; már-már csudálkozva és meglepetve láttuk, az első műipar-kiállitásnál a’ hazánkban szunnyadozó productiv erőket; már-már létesülnek lassankint gyárok, és kezd működni a’ kereskedelmi bank is. Nálunk ez természetesen mind csak kezdet még, ’s erőnket még sokfelé kell eldarabolnunk: de mégis birunk annyival, hogy nagyszerűbb kereskedelmi vállalatokra magunkat fölhíva érezhessük, még pedig haladék nélkül.
Akármi alakban tűnik is előnkbe ezen szükség, az eszme, mellyről szó van, t. i. egy magyar kereskedelmi társaság alakitásának eszméje – mint e’ lapok szerkesztője mondá – szent és üdvösséges, és sajátságos körülményeink közt még külön önálló jelentőséggel is bir. Kereskedési mérlegünk rettentőn szenvedőlegesen áll; kivitelünk 1838-ban Becher szerint csak 61,684,121, bevitelünk pedig 101,396,479 frt. Ezen bevitelt majdnem kizárólag Triest és Bécs, tehát idegen piaczok eszközlik, mellyek közűl Triest kevés honi termékeket visz ki, és ezeket is csak akkor, ha ugy szólván kezökbe olvassák a’ minden fáradság és törekvés nélkül aratott nyereséget. Fiume szép és alkalmas partján, melly eddig egészen elfelejtve és elhagyatva sinlődött, királyunk adományozása és a’ városi pénztárból kirendelt pénzöszveg segedelmével uj kikötő épittetik, és ohajtva várja, hogy az ország figyelme is feléje forduljon, ’s hogy a’ haza elismerje, mikép egy önálló nemzeti kereskedés megalapitása Fiume emelkedésével szoros kapcsolatban áll, és hogy Fiume, mint honi kikötő, hol a’ magyar nemzethez annyi tiszta és őszinte vonzalom mutatkozik, a’ rokonszenv és érdekegység összehatása által, kereskedésünk, iparunk, szóval: egész anyagi jólétünk kifejlődését jobban és hathatósabban előmozdithatja, mint akármelly idegen partváros. A’ déli magyar városoknak kereskedése Törökországgal, Ázsiával és egész kelettel fölötte csekély, ennek a’ Feketetengeren túli kiterjesztése is szükséges, és ezt csak egy nemzeti társaság eszközölheti, melly czélul tűzi ki magának: gyarmati árukelletünket lehetőleg azon országokban vásárolni, mellyek helyette termékeinket vagy iparczikkeinket directe vagy indirecte cserébe veszik, és ezen gyarmati kereskedést lehetségig saját hajóinkon, idegen népek közbejövetele nélkül, üzni.
Ha én most a’ következőkben addig is, mig alapszabályai elkészülendnek, tervemnek néhány alapvonásait adom: ezzel csak azt akarom előre kimutatni, hogy a’ terv kivitele lehetséges és bizonyos; minden esetre fentartván magamnak – nehogy szerényebbnek látszassam mint vagyok – azon parányi érdemet, hogy ezen eszme örökké előttem lebegett; mert semmi sem tetszett nekem olly sürgetőnek, mint kereskedésünknek önálló kiviteli utat nyitni, Fiumét elősegítni, és a’ magyar befolyást az alsó Dunán egész a’ Feketetengerig szilárdul megalapítani.
Legyen szabad még ez alkalommal megkérnem azokat, kiket a’ terv netalán érdekelhetne: hogy, miután megismerkedtek vele, még egyszer átnézni sziveskedjenek azt, mi fentebb a’ németalföldi maatschappy működéseiről mondatott, mi a’ hirlapokban a’ poroszországi kormány igazgatása alatt működő „Seehandlung” eredményeiről már megjelent, és miről a’ legutólsó belgiumi trónbeszéd is szólott; részint hogy meggyőződjenek, mikép a’ példaul érintett első társaság és a’ tervezett közt több analogia és alkalmazhatás létez, mint első pillanatra gondolnók; részint hogy a’ németalföldi maatschappy és a’ „Seegesellschaft” fényes sükereiből buzgalmat és bátorságot meríthessenek a’ magyar vállalkozásra. – És most tervemet e’ következőkben terjesztem elő:
A’ magyar nép közös pártfogása alatt egy tisztán nemzeti társaság alapittatik egy millió p.forintnyi tőkével, részvényekre osztva, következő elvek szerint:
1) az egész kereskedést előmozdítani, azaz: a’ kiviteli üzletnek utakat nyitni, a’ beviteli kereskedést pedig egyenesen Fiumén át eszközölni;
2) Fiumét és a’ nemzeti tengerhajózást minden lehető módon emelni;
3) a’ magyar iparnak eladási piaczokat keresni;
4) a’ magyar be- és kiviteli kereskedéssel a’ nemzeti hajózást a’ Dunán és Feketetengeren egész Ázsiáig föléleszteni;
5) gyárakat és földmüvelőket előlegezések által segítni;
6) az országnak és egyéneknek külföldi tudósitások megszerzésére közbenjáróul szolgálni;
7) az utak, vasutak, csatornák épitésére első lépéseket tenni.
47A’ társaság lakhelye Pest, de fiókházai is lesznek idővel Fiumében és Londonban, és magyar ügyvivői Braziliában és a’ Dunán le a’ Feketetenger felé minden nagyobb városban. A’ társaság árueladásokat vállalhat provisio mellett bizományba, vagy közös részt vehet, szükség esetében, a’ küldeményeknél a’ tulajdonosokkal, vagy vásárolhat némi esetekben saját számadására is nyerészkedés végett.
Igy mindig képes leend sokágu összeköttetései, a’ gyárosok- vagy földmüvelőkkeli szerződések, vagy nagyszerű rendelmények által a’ honi kereskedés és ipar kifejlődésére hatni.
És most, e’ javaslat előterjesztése után, forduljunk egy pár pillanatig a’ kereskedésre általában. Délamerikának a’ gyarmati állapot bilincseitőli megszabadulása óta, Europa déli részeinek nagy vásárok nyiltak, minélfogva alkalmuk lőn, kikötőiknek világkereskedési jelentőséget adni. A’ délamerikai respublicákba, Braziliába, Mexicóba, Középamerikába ’stb. az egész világnak szabad bevitele van nagyobb vagy kisebb kedvezések mellett, minőket tudnillik a’ kormányok szerezni birnak népeik számára, és az boldogul legjobban, ki legolcsóbb árúkat szállit. És ezen uton segithetünk bizonynyal mi is szenvedőleges mérlegünkön, és ekkor meg lenne oldva az a’ kérdés: „miért hogy Magyarhon annyi aranynyal és ezüsttel bir a’ nélkül hogy fölöslegét érezné?” Dél- és talán Középamerikával iparműczikkeinkre és termesztményeinkre, Angolhonnal és Afrikával pedig termékeinkre nézve – mint már mondám – kedvezőbb kereskedelmi viszonyban állanánk; Aegyptusnak, Syriának, Görög- és Törökországnak, Trapezuntnak és Perzsiának még iparmüveinknek egy részét adhatnók el. Kivánatos volna, hogy Braziliával kereskedelmi szerződés köttessék, mellynél fogva czikkeink, ha honi hajókon nemzeti lobogó alatt vitetnek be, kevesebbet fizetnének, mint eddigelé. Tudva van, mikép az angolok iparczikkeik beviteléért tizenöt percenttel kevesebbet fizetnek, mint akármelly más nemzet, és mi mégis kiálljuk velök stearingyertyával, vászonnal ’stb. a’ versenyt. E’ pillanatban vitattatik az angolok, francziák, németek és más nemzetek által a’ kérdés: valljon mellyiké legyen közülök az elsőség? A’ franczia, porosz, orosz, sardiniai és belgiumi udvarok már megtisztelték a’ braziliai császárt rendekkel, és valószinűleg az angol kormány is, körülményekhez képest, e’ hizelgéshez fog nyulni, hogy czéljához juthasson.
Brazilia 1841-ben következő külczikkeket fogyasztott: 7095 láda stearingyertyát, mellyből Triestre 399 láda jut, 4300 láda faggyúgyertyát, 233,519 hordó lisztet és tömérdek buzát, olajt, lenmagot, papirt, bort, aczélt, készített bőrt, tésztaneműt ’stb.
1841-ben kivitt Ausztria Braziliába: 399 láda stearingyertyát, 400 láda faggyúgyertyát, 5220 hordó lisztet, 100 láda üvegárút, 250 hordó faolajt, 29 bál (a’ fogyasztáshoz igen kevés) papirt, 479 láda szappant, 100 láda aczélt és 800 zsák buzát.
Magyarhon termékei, a’ mint az idézettekből látható, igen alkalmasók kivitelre Délamerikába, és jelesül kávé- és más gyarmati czikkekkeli cserére. Spanyolhon és Portugallia vehetne tőlünk vas- és üvegkészitményeket, vásznat, vajat, fát, hordódongát ’stb., mi ellenben vásárolhatnánk tőlük déli gyümölcsöket, Nagybritanniába nyers termékeinket vihetnők. A’ nyugatindiai szigetek közül Cubával lehetne kedvező összeköttetésben állni; ott a’ bevitel szabadabb, és bútorokat, vásznat, harisnyát, gyertyát, vas-, selyem- és üvegárukat, pálinkát, sört, sózott húst, szalagot, műszereket, sajtot és palaczkokat adhatnánk kávé és czukorért. Havannából és Sz. Jágóból gyarmati czikkeket vehetnek. A’ francziák már több év óta sok disznózsirt, szalonnát, sódort, faggyút, deszkát, gerendát vásárolnak afrikábai küldés végett, és valóban ezen kereskedés nagyra nőhetne Fiumében, ha honosink tudnának és akarnának ezen árúk elkészitésével és elrakásával bánni. Kötelességének tartandja a’ magyar kereskedelmi társaság a’ termesztőknek eziránt utmutatást és fölvilágositást adni, és némi czikkek gyártását megalapítani vagy emelni. Ekkép főgondja leend, kiviteli liszt, vaj, sajt, sózott hús, sódor, szesz, sör és más illyneműek készitésére ösztönt adni, és figyelmét bútorokra, hangszerekre, gyertyára, vászonra, harisnyára, üvegre, vasszegekre ’s több illyekre is forditandja. Végre szoros összeköttetésben álland a’ magyar iparegyesülettel, mellyel karöltve működendik. Egész éjszaki Afrikának, Syriának, Görögországnak ok lisztre van szüksége, és innen ered, hogy Triest környékében rövid idő alatt három gőzmalom épült lisztőrlésre; vesznek továbbá a’ tartományok műipari czikkeket is, mint: üveget, gyertyát, bútorokat ’stb., és iparunk fölöslegét egykor majd erre is kellend kivinnünk a’ hazából. A’ másik irány egész Törökországra és keletre is terjed ki a’ Dunán és Feketetengeren; ezen forgalomnak jövendője sokkal nagyobb, mint hogy itt annak részletes leirásába ereszkedhetnénk.
De ha a’ dunakereskedés fontosságát föltétlenül elismerjük is, ki kell egyszersmind mondanunk, hogy arra csak műiparunk néhány czikkei találandnak vásárt, mig erőnk jobban kifejlik, nem pedig földtermékeink, mellyek fölöslegének eladására pedig valódi szükségünk van. Hazánk déli határain túl a’ Duna alsó folyamhatárán fekvő tartományok, valamint Oroszország déli részei, ugyanazon termesztményekkel bővelkednek, mellyekkel mi ollykor fúladásig tele vagyunk; e’ fölött elsőségök van annyiban, hogy közelebb fekszenek a’ tengerhez, és kevesebb költségbe kerül az odaszállitás, mint honunkból. Tévednek tehát azok nagyon, kik kivitelünket Angolhonba, hová csakugyan egyedül vihetjük kivált gabnánkat, a’ hosszú, idővesztéssel járó, költséges és veszélyes dunauton, a’ Feketetengeren, az Archipelaguson és Középtengeren akarják eszközölni; mert hogy ezen irányban nem állhatnók ki a’ versenyt Havasalfölddel, Moldva- és Bolgárországgal, Odessával, Marianopollal és a’ többi orosz városokkal, mutatja a’ nem rég közlött fiumei beviteli táblázat, mellyből láthatni, mikint magyar kikötőnk is inkább Odessából vesz gabnát és kukoriczát, mint a’ közel fekvő haza gabnakamarájából. Fiume és a’ Bánság közt egy vasuttal minden kivánható könnyebbités elérhető, mig a’ Duna utja a’ Feketetenger felé rendetlen é minden tekintetben veszélyes. Mi akarjuk, sőt igen is ohajtjuk a’ keleti kereskedést műiparunk piaczává tenni, de földtermékeinket arra kivinni lehetlennek, hasznunkkal megférhetlennek tartjuk.
Gondoljunk inkább arról, hogy Pestnek szabad kikötője legyen, mellyben minden külföldi czikk, mint az angol dockokban, vámterhelés nélkül ki- és bevitethessék, és csak akkor fizessen, midőn onnan honi fogyasztásra kivettetik; épitsünk minélelőbb Pesten kikötőt, és eszközölje ki az országgyülés, hogy minden keletről jövő és onnan eredő termék az országon át, vámadózás nélkül, legfölebb igen csekély átmeneti (transito) díj mellett, eresztessék nyugatnak vagy éjszaknak, és végre eszközöljön ki olly kereskedelmi szerződéseket külországokkal, mellyekből haszon hárulna az egész monarchiára. Ezekhez nézetem szerint egy, Pesten fölállitandó középponti kereskedelmi kamara – mint most Porosz- és Bajorországban is javaltatott – igen czél- és korszerű lenne; sőt már szükségnek is látom, hogy hazánkban illy nagyszerű üzleti ügyekben közbenjáró testület alapittatnék, mellynek főfigyelme a’ kereskedési hiányokra és mozgalmakra lenne irányozva.
A’ suezi földszoros átmetszésével még egy harmadik főkiviteli ut is nyilnék idővel Keletindia felé, hol Triest is jelenleg menedéket keres; de erről rá érünk évek után is szólani.
és igy elszámlálhatnók még egy pár óráig, minő productiv erő szunnyadoz hazánkban kifejletlenül, minő nagyszerű kilátások tárulnak ki előttünk a’ kereskedési világban: de félünk tisztelt olvasóink türelmét fárasztani, és csak arra kérjük: ne feljtsék soha, hogy nemzetünk és alkotmányunk fentartására az anyagi erők kiképzettsége is szükséges, és hogy minden körülmények közt legjobb védmód az éber munka, a’ honi erőknek folytonos szellemi ugy mint minden anyagi irányban kifejtése.
Azért Magyarhonnak szent kötelessége nem csak a’ maga érdekében, hanem az egész világéban is: határvidékeit emelni és erősítni, a’ szomszéd török tartományokból más befolyást lassankint kiszorítni, és a’ dunai kereskedés szabadságának fentartásával, Europának és a’ müveltségnek általában paizsul és védelmül szolgálni. És az érintett czélok békes utoni elérése, magyar partvidékünk fölemelése, a’ vasutak minélhamarabbi elkészitése, a’ duna-gőzhajózásnak kiterjesztése és a’ magyar nemzeti kereskedelmi társaság fölállitása erre legjobb eszközöket ajánl. Magyarhon nem mondhat le soha délkeleti támaszpontjairól – sem az adriai tengeren sem a’ Dunán, mellyek kereskedésére, függetlenségére és bátorlétére, szóval: egész kifejlődésére nézve egyenlő fontosságuak; mert a’ polgárisodás érdeke kivánja, hogy a’ magyar nép örökre megdönthetlenül erősen álljon, és már csak ezért is ohajtható, hogy e’ terv a’ hon nemeskeblű fiainál közfigyelmet és részvétet gerjeszszen. –
Ifj. Szabó Pál
