Vezérczikk. (A’ közelgő országgyülés föladata kereskedési tárgyak körül.)
Vezérczikk. (A’ közelgő országgyülés föladata kereskedési tárgyak körül.)
Kettősnek mondám hazánk viszonyát kereskedési tekintetben; és kifejtém az országgyülési választmány viszonossági elvének a’ monarchián kivüli külföld irányában alkalmazhatlanságát. A’ mi Magyarországnak ausztriáhozi viszonyát illeti: csak néhány szóval akarom jelenteni, mikép az országos választmánynak véleménye e’ részben is oda megy ki, hogy e’ nehéz kérdést legeszélyesben a’ viszonosság alkalmazásával lehetne megoldani*. E’ véleményt én meg nem foghatom; mert kérdem: habár sikerülne is ezen eszmét életbe léptetni, hiszszük e, hogy ez által az ellenségesen szemközt álló érdekek a’ méltányosság elvei szerint ’s mind a’ két ország megelégedésére ki fognának egyenlittetni? Várhatni e, hogy ez által az ipar azon nyomástól, mellyel a’ határvámok terhelik, meg fogna szabadittatni? Vagy e’ rendszabály nem válnék e inkább csak egy czélszerütlen adózássá, melly költséges behajtásmódjánál fogva kétszeresen nyomasztó volna? – Nem, nem! a’ viszonosság ezen eszméjétől a’ magyar kereskedésnek sem önállást, sem virágzást nem várhatunk; meddő eszme az, a’ legmeddőbbek egyike minden gondolható eszmék között, melly bizonynyal legkevesbbé alkalmas arra, hogy a’ Magyarorrzág ’s Ausztria közti vámvonal megszüntetésének mind azon szükséges előzményeit, miket a’ Pesti Hirlap 189-ik számában „Vámrendszer-reform” czímű értekezésemben kifejtettem, mellőzhetőkké tenni, ’s a’ bonyolult csomót megoldani képes legyen.
Közéletben a’ viszonosságnak gyakran azon jogfogalom tulajdonittatik, miszerint mindenki szomszédjáhozi viszonyánál fogva érdekeit kölcsönösen, egyenlő eszközök használása mellett függetlenül előmozdithassa. Azonban hogy a’ választmány nem ekkép kivánja értetni a’ viszonosságot, szavaiból kitetszik: „Ita etiam arte-et manufacta haereditariarum reliquarum provinciarum, dum ad Hungariam devehuntur, iisdem evectionis et invectionis portoriis subjicientur, quibus manufacta et fabricata hungarica, dum ad reliquas haereditarias provincias exportantur.
Mivel tehát a’ mostani törvényhozásnak e’ minden érettebb kereskedési politicába ütköző elvek helyett ujakat, a’ kor szükségeinek émegfelelőbbeket kellend felállitnia, ’s mivel amugy is okvetlenül szükséges, hogy a’ statisticai ’s egyéb adatoknak fölötte érezhető és sokszor említett hiánya pótoltassék, mert az alkotandó törvényeknek ezen adatok egybevetéséből ugy kellene folyniok, mint foly előzvényből a’ következmény; ’s mivel a’ védrendszer czélszerüségét, sőt lényegét nemcsak annak kiterjedése, hanem főkép a’ védvámok mértéke is föltételezi (mert egy vámhatárzat a’ védrendszer szellemében hozottnak csak addig tekinthető, mig az idegen versenyt egészen lehetlenné nem teszi; ’s mihelyt e’ határon tullép, prohibitiv rendszerré válik, mellyet én határozottan roszallok); a’ mérték helyes meghatározása pedig gyár- és kézműipar körüli ismereteket és idegen statusok műiparos viszonyaira vetett helyes pillantást tesz föl, melly tulajdonok nálunk még nem igen honosak; azért, ugy hiszem, hogy a’ legközelebbi országgyülés a’ védvámrendszer elveinek némelly, már ótalmat kitünőleg igénylő iparágakra alkalmazásán, közlekedési eszközökről ’s a’ magyar tengerpartról, mint internationalis kereskedésünk egyedüli bizt?s és önálló kapujáróli gondoskodáson, és mind azon szemelvényeken kivül, mellyeket mindjárt az országgyülés kezdetén kerületi választmány által előkészithetni, ’s még azon országgyülésen biztosan elintézhetni; egyébiránt e’ tárgy körüli munkásságát alkalmasint egy országos választmány kiküldésére szoritandja, melly viszont munkálkodása első szakában főkép egy korszerű kereskedési rendszer fölállitásával, szükséges adatok és ismeretek gyüjtésével ’s a’ nehéz kérdés megoldására szükséges módszerek szigorú vizsgálatával foglalkozandik. – Az eljárási módról, mellyet ezen választmánynak, hogy czélt érhessen, követni kellend, ’s a’ mulaszthatlan szemelvényekről közel alkalommal bővebben szólandok. – Sokan az imint kijelentett nézetek folytában följogosítva érzendik magukat, azt következtethetni, hogy a’ kereskedési kérdés országgyülési fölvételének, miután a’ magyar nemzet annak megoldásához egészen még nincs fölkészülve, el kellene halasztania; ’s erre mintegy további okot a’ tanácskozás alatt levő tárgyak halmazában is látnak, mellyek véleményök szerint amugy is minden rendelkezés alá eső időt lefoglalnak. Különös kötelességemnek ismerem ez álkövetkeztetésnek ellentmondani, kivált azért is, mivel egy, korszerű haladást gátló előitéletnek igen könnyen alapul szolgálhatna, ’s mert ezenfelül állitásaimból épen az ellenkező következik. – Habár a’ végeredményt azonnal elérnünk nem lehet is, azért mégis a’ czélhoz vezető eszközök alkalmazásával késnünk nem kell, sőt épen ellenkezőleg, minél nehezebbek, minél több időt kivánnak az elődolgozatok, annál előbb kell munkához fogni; ’s midőn egy kérdésnek szerencsés megoldásától függ nagy részben a’ hon jóléte, akkor minden perczmulasztás bűn. Azon capacitásoknak tehát, mellyek a’ közbizodalmat birják, minden erejöket, munkásságukat ’s idejöket az annyira ohajtott czél elérésére kellene fordítniok, ’s habár egy, e’ végre ujonnan kiküldendő országos választmány munkálkodása megkezdésével e’ nálunk még csak keveset müvelt téren magát egészen otthonosnak nem is találná, mégis igen könnyű leend Németország ujabb időkben e’ szak körül fölötte munkás sajtójának legkitünőbb termékeit, ’s az ottani kereskedési eseményeket, mellyek hozzánk olly közel esnek, mint eleven példákat tanulmányul használnia; ’s midőn anyagokat gyüjteni, a’ hiányzókat pótolni igyekezendik, ép ez által a’ czél fölé egy olly lépést tesz, mellyet megtenni minden esetre kellend, habár arra, hogy Magyarország megérjék, még husz évig várakoznánk is. – Következőleg e’ részben az elhalasztás csak kár, de hasznot semmikép sem hozhatna. Azonfölül nem kell e a’ közvéleményt, melly a’ kereskedési viszonyok valahárai elrendezése után már egy fél század óta eped, – az ország elszegényedését, a’ kormány kijelentett irányát, miszerint az anyagi érdekek előmozditására utal; – végre azon körülményt, hogy a’ természetes sorozat lánczolatánál fogva a’ kereskedési kérdésnek kell legközelebb országgyülési tárgyalás alá jőni: nem kell e, kérdem, mindezeket megannyi okoknak tekinteni, mellyek az elhalasztást ellenzik, mellyek egyenkint is elég erősek még a’ legnagyobb kétkedőt is határozatra birni? vagy talán a’ félelem tartóztasson, hogy e’ kérdés tárgyalása kedvetlen ingerültséget okozhat? A’ dolog épen ellenkezőn áll; mert ha van, a’ mi a’ kedélyeket nyugtató reménynyel töltheti el: ugy azt bizonynyal csak az ohajtott czélra szükséges eszközök tárgyalása teheti. – Jól tudom, vannak, kik nem szeretik látni, hogy a’ journalistica e’ tárgyat is megragadá, ámde higyjék el, hogy a’ journalisticában az időnek ütere ver, erejét csak a’ kor szükségeiveli összehangzásból merítheti az, ’s csak érlelni képes, de nem teremteni korkérdéseket; azért is alkotmányos országban mulhatlanul szükséges, hogy az időszaki sajtó által a’ napi kérdések megvitattassanak ’s fölvilágosittassanak, hogy ekkint az igazság annál fényesebben lépjen napvilágra, hogy a’ szétágazó vélemények a’ közjó előmozditására közakarattá egyesüljenek, ’s hogy a’ kölcsönös bizalmatlanság, az egyesülésnek ezen ellene, mellynek kútfejét többnyire tárgyismeretlenségben ’s a’ közérdek álfölfogásában kell keresni, mindinkább eloszlassék.
Ha tehát e’ részben a’ sajtó munkásan föllép, csak hivatását fogta föl, ’s becsületesen teljesité; holott ellenben hallgatását semmikép sem lehetne menteni. – Végre azon aggodalom, mintha ezen életkérdés tárgyalására nem maradna fen rendelkezés alá eshető idő, szinte alaptalan. – Legroszabb esetben hosszabbittassék az amugy is csakhárom évenkint tartatni szokott országgyülés folyama néhány héttel, ’s meg leend nyerve a’ szükséges idő.
Midőn e’ sorokat azon belső meggyőződésem kijelentésével zárom, miszerint nem kételkedhetem, hogy a’ kereskedési kérdés a’ jövő országgyülésen, bármi hozassék is föl ellene, mégis tárgyalás alá fog vétetni, nem titkolhatom el azon meleg ohajtásomat, hogy az időszaki sajtó 1843-ban az ipar és kereskedés előmozditására még nagyobb munkásságot fejtsen ki; mert bizony ideje már valahára többet gondolkodnunk a’ felől, mikint kelljen az értéket megóvni ’s növelni, gyarapítani; mint arról, mikint kelljen azt az ablakon kidobni. –
Gr. Pejacsevich János
