Bars.
Bars.
N. Kosztolány, január. 2. A’ népnevelés ügyében érkezett intézvény azt tartja, hogy az 1723: 105 t. cz. a’ nyilvános tanulmányi intézetekre, a’ köznevelés rendezésére ki nem terjed; hogy a’ familiatio és az általunk kivetett adó közt tetemes különbség forog fön: hagynánk hát föl ezekkel, hanem önkénytes ajánlatok gyüjtésével mozdítanók elő elemi tanodáink ügyét. Mire végezteték: hogy a’ megyének ebbeli kétségtelen jogáról a’ h. tanácscsal tovább ne vitázzunk; hanem a’ tanodapénzek fizettetését szüntessük meg, és tánczvigalmak, adakozások utján szaporitsuk a’ népnevelési tőkét; főbirák által gyakoroltassuk a’ megyei jogot, és országgyülésen sürgessünk kielégitő törvényt. Igy tehát meg lőn szüntetve ama’ tanodapénzek fizetése, mellyek az adózót nem terhelék, mert a’ csekélységnél is csekélyebbek voltak: egy zsellér ember vagy 1/4 házhelyes jobbágy 5 krajczárt fizetett. Sokkal inkább mondhatni adózó terheltetésének a’ tiszti fogatok, becsbérek és egyéb nem rendszeres járandóságok évenkinti szaporodását, meg ama’ lakházak, istálók költséges épitgetését, tatarozását, butorozgatását, mellyekkel törvény ellenére szoktunk más erszényéből kedveskedni a’ tanyázó katonaságnak, és a’ 12 ’s több fontos szénaadagokat, mellyeknek törvénytelen voltát megyék és főbb helyek megismerék. Adózó terheltetésének mondhatni ezeket, mert belőlök semmi haszna; holott ellenben a’ tanodapénzekből elhanyagolt erkölcsi állapotára üdvöt várhatandánk, és azoknak megszüntével megszünt egyszersmind az elemi tanoda falu intézete lenni; meg, a’ falubeliek figyelmét, részvétét, ellenőrködésit birhatni. Olly szükek fognak maradni tovább is a’ tanuló-teremek, hogy azokban a’ gyermekek tized része sem fér el. Iskolamesterekké csak olly egyének fognak ajánlkozni, kik a’ mostani silány fizetéssel, a’ nyomorultan függő állapottal is beérik. A’ népnevelési választmány üléseinek nem tartásával, a’ járásbeli tanoda-ügyelők meg nem választásával elesettnek látom a’ helybeli fölügyelés elvét is. Nem leszen, ki a’ szülőket kötelezze, hogy gyermekeiket tanodába küldjék, ki a’ tanitót jobban lelkesitse, hogy hivatásának megfelelni ’s magát tökéletesítni ügyekezzék ’stb. – A’ lévai fősz.biró jelenté, hogy a’ járásbeli katona-éléstárakban régi és újabb hiányokat puhatolt ki; az ujak megtéritvék, a’ régieket pedig valamennyi járásra kivetni ’s ugy pótoltatni javaslá. E’ javaslatban a’ többi járásbeliek meg nem nyugvának. Az ujabb hiányokat illetőleg pedig, nem elégeltetvén ama’ széna- és zabnak megtéritése, további rendelkezés – elmozditás – sürgetteték. Mások a’ szív igényeire, egy ártatlan és számos család boldogtalanitására hivatkoztak; mások ismét azt kivánták, hogy szegény adózóink jószágát biztosan kezeltessük; hogy sok adózó család java még nagyobb fontosságu; hogy hivatalban nem a’ legszámosb családú, hanem a’ legalkalmasb egyének megtartandók. A’ dolog megmaradt a’ réginél. Országgyülés óta majd minden gyülésen inditványoztaték, hogy az 1840: 9 folytán rendőri sz.birák jóváhagyásaért irnánk föl. De mivelhogy a’ megyében elég a’ sz. biró, a’ rendőrségi baj pedig kevés, és még kevesebb leend, ha népünk néhány példán is okulandott: ez inditvány mindannyiszor megbukott. Még garami főszolgabiránk is, sok évi hivataloskodásának tapasztalataira hivatkozva, kijelenté: mikép járásában rendőri szolgabiróra szükség nincs. Ha tehát a’ garami járásnak 27,427 léleknyi népességéhez képest két szolgabiró elég volt: miért ne lenne 3 sz.biró elég a’ verebélyi járás 14,238-nyi népességének? minek legyen a’ tapolcsányi járás 20,603-nyi lakosságának több mint 3 sz.birája? és miért ne lenne 3 sz.biró elég a’ lévai járás 28,630-nyi népének? Hiszen minél több kezek közt oszlik el az igazgatás, annál tökéletlenebb; a’ sok szakács elsózza a’ levest, a’ sok bába közt elvész a’ gyermek. Alkalmasint e’ nézeteknél fogva bukott el az annyiszor megujított inditvány. Azonban a’ tisztválasztás előtti napon megujittatván a’ kisérlet, végre csakugyan felirtunk a’ h. tanácshoz, hogy megyénknek az 1840: 9 szerint 4 rendőri szolgabirát engedményezni méltóztassék. Tisztválasztáskor pedig, amugy remény fejében, kijelentve lőnek; és gyöngén pislogván a’ felsőbb jóváhagyás reménye, egy választmánynak hagyatott meg: hogy véleményezne a’ 4 rendőri szolgabiró fizetése iránt olly módot, miszerint adózónk és a’ nemesség ne terheltessék. Összeülvén hát mostan ama’ választmány, inditványoztatott: hogy a’ mezőrendőrségi és egyéb birságokból, az insurrectionalis pénztár jövedelmeiből és a’ kápolnai alapitványok kamatjaiból fizettessék a’ négy szolgabiró, meg négy hajdu. Ez inditványok azzal czáfoltattak meg: hogy a’ kápolnai tőkék ájtatos czélokra alapitványoztattak, mellyektől elvonatniok felelet terhe alatt nem szabad; az insurrectionalis pénztár honvédelmül szolgáljon; ezt fölcserélnünk nemzeti bűn, és végzésünkkel ellenkeznék; a’ birságokhoz nyúlni nem szabad, mivelhogy azok törvény szerint a’ házi adóba járnak; onnét pedig tisztviselőket és tisztviselői fizetéseket a’ h. tanács jóváhagyása nélkül szaporítani bölcsen tilos, mert ez visszaélésekre, a’ megyék alkotmányos állásának elfajulására, a’ közigazgatás elkorcsosulására fogna vezetni. De nem szivesen hallattak ezek, és morgás szakasztá félbe azt, ki a’ rendőrieknek mondott sz. birákat rendszeres tisztviselőknek megismerni késék: „vannak még más 61hasznos szép és nemes hivatások – igy folytatá beszédét a’ félbeszakasztott szónok – és nem czélirányos ez uton jutni megyei hivatalba, mert igy ama’ bureaucratai szellem növesztetnék, melly a’ közigazgatásnak egyik veszélyes kórállapota. Akarom hinni – ugy mond – hogy ezeknek sürgetése nem nepotismus vagy más combinatióknak eredménye, hanem vélt megyei szükség. De e’ szükség nem való, mert országgyülés óta többször ujittatott meg ez inditvány, ’s mindannyiszor fölöslegesnek találtatott a’ szolgabirák szaporitása. És azért hogy tisztválasztás előtt a’ h. tanácshoz ellenkező értelemben iratott föl: mégis igaz marad, hogy miután 50 mérföldnyi megyénkben jelenleg 100 tisztviselő van, már most is egy-egy mérföldre két tisztviselő esik, már most is több tisztviselőnk van, mint Biharnak, a’ négyannyi terjedelműnek.” Igy megmentetvén a’ kápolnai alapitványok, az insurrectionalis tőkék, a’ rendőrségi birságok, csak a’ házi pénztárba régebben bejött ’s még ezután bejövendő egyéb birságokra fordult a’ figyelem; és itt már nem használtak ellenvetéseink: hogy birságokat birói fizetésre fordítani annyiban veszedelmes, mivel lehetnének, kik fizetéseik alapját gyarapítandók, tévutakra juthatnának; általában, a’ jelenkornak józanabb fölfogásai szerint (lásd az 1840: 9 törvény 44. §-át) birságokban a’ biró nem részesittetik; és minden birság a’ házi pénztár járandósága levén, mint illyen a’ h. tanács jóváhagyása nélkül tisztviselők, hajduk fizetésére nem forditható. Mind ezek ellenére is, a’ folyó évre elhatároztattak ama’ fizetések, és jövendőre nézve a’ h. tanács jóváhagyása, vagy birságok befolyása váraték. Nem szólva ez esetről, általában azt tartom, mikép megyékben nem jó annyira nőni a’ tisztviselők számának, hogy a’ RR. ellenében külön érdekü testületté válni, és kik a’ megye akaratának végrehajtására hivatvák, ez akarat kifejezhetését nehezíteni kisértessenek. Axiomának tartják sokan, hogy a’ tisztviselőknek tulságos szaporitása által kevesbedik azok száma, kik a’ megye valódi érdekét függetlenül képviseljék; ’s illy állapot a’ megyei igazgatásnak és alkotmányos hivatásának elfajulását fogná maga után huzhatni. Jó volna a’ tisztviselők szaporodásának határt tenni, elkülöníteni a’ megyékben minél előbb az igazgatási ügyeket a’ törvénykezésiektől. Igy kevesbednék a’ függeni tanultak száma, és gyarapdnának a’ biráskodók, a’ saját meggyőződés után indulók, cselekvők. – Mérnökünk által készitett terv szerint fogházunknak javitóvá változtatása több ezer forintokba kerülendene: költséges volta miatt tehát a’ terv nem fogadtatván el, e’ tárgy Jeszenszky Elek cs. k. aranykulcsos táblabiróra bizaték, kinek e’ részbeni érdemei ’s takarékossága a’ RR. előtt ismeretesek, – utasitásul adatván neki, hogy a’ dolgozórendszer szabályaihoz illeszkedve, 20 szobácskát és egy dolgozóteremet épitsen. A’ magányrendszer azért nem fogadtaték el, mivelhogy a’ mostani itéletbeli hosszas börtönöztetések mellett, bot is, magány is, kettős büntetés lenne. – A’ kisdedóvó-intézeteket honunkban terjesztő egyesületnek részes tagjaivá lettek a’ RR., évenkint 6 p. ftot fizetendők, hat egymásután következő éveken. – A’ közgyülési és törvényszéki határnapokat előre az egész évre elhatároztuk, e’ szerint tehát közgyülésiek: martius 6-án, majus 2-án, august 16-án, december 11-én, törvényszékiek pedig martius 11-től 29-ig, majus 8-tól 21-ig, august 21-től sept. 2-ig, novemb. 27-től december 9-ig. – A’ húsárt két váltó krajczárral szállitották le; most katonai lakhelyeinken 10, másutt 9 krajczárjával vágatik. – Elvégre ennen ügyemről. E’ hirlap 176. számában kénytelen valék megemliteni, mikép ellenem august. 17 és 18-án ingerültségteljes viták és indulatkifakadások közt egy birói eljárásnak megrovása miatt ügyészi kereset rendeltetett. – A’ nyilvánossá vált tárgyat nem akarván elvonni a’ közbirálat alól, ez ügy eddigi folyamatáról jelentem: hogy az igazságszolgáltatásnak gyorsitásául, august. 24-én a’ törvényszék előtt alakszerű idéztetésemről lemondék, kérve a’ per fölvételét. Melly folyamodásom, mint idézést pótlandó, a’ közügyészi hivatalhoz lön utasitva. Azonban, ámbár naponkint igérteték, a’ per mégsem vétetett fel; sőt novemb. 29-ére szóló idézvény szolgáltaték kezemhez. August 30-án másod ízben nyilvánitám tehát, hogy idéztetésemről lemondok, és kérém a’ törvényszéket, ne engedné, hogy az igazságszolgáltatás késleltessék. Mire a’ per csakugyan fel is vétetett, és azóta az alperes már három ízben bocsátotta itélet alá, fölmentetését kérve: mivelhogy a’ keresvény alapjául vett levél magánylevél, következőleg közkereset alapjául nem szolgálhat; mivelhogy a’ keresetbe vett mondás nem sértés, hanem csak annak ismételése, mit már annak előtte törvényes intés utján hallottak ama’ birák, és érezve a’ mondottak igaz voltát, nem nehezteltek; mivelhogy a’ keresetbeli 1723: 57 törvény a’ vádbeli esetre nem alkalmazható, mert az alperes, hivatalban eljáró birák sértéséről, gyülésbeni vagy törvényszékeni becstelenitésükről nem is vádoltatik. Minthogy pedig csak három replicát enged a’ törvény: remélhetni, hogy a’ közügyésznek sem leend szabad e’ pert tovább huzni. –
Kosztolányi Péter
