Sopron.
Sopron.
(Előleges értesités). A’ házi adó itt is megbukott, – mint mindenütt meg fog bukni, és szükségeskép meg kell buknia, hol tekintélyes nevek akadnak, mellyek az eszmefejtő sajtó működésével ismeretlen ’s igy a’ kérdés szellemi oldalát felfogni képtelen köznemesség elibe a’ kérdést csupán akkint terjesztik: lemondjunk e ősi szabadságunkról, ’s adó alá vessük e nemesi vállainkat? – hogy e’ kérdésre „nem adózunk” lesz a’ felelet, igen természetes; ez ellen sem az időszaki sajtónak összes kézfogása, sem az értelmiség közvéleménye nem segithet. – Én fatumot kezdek hinni, ’s némi resignatióval mondom: a’ minek jőni kell, jőni fog, és a’ mint vetünk, ugy aratandunk. – Hogy megbukott nálunk a’ házi adó, az természetes; de hogy az, a’ ki már 1807-ben ohajtá, hogy a’ nemesség a’ néppel egygyé forrjon, – hogy a’ magyar liberalismus veteranusa buktatta meg, – az fáj. Hiába! minden hiú a’ nap alatt, – mond bölcs Salamon. Gróf Sz. I. nem volt jelen gyülésünkön, pedig illy alkalommal helyén kellene lenni mindenkinek, kivált annak, kinek a’ hon szavát birja, hogy adózni akar, még pedig 59nem csak a’ házi pénztárba, hanem (a’ mi mostanra egy kissé sok) még a’ hadiba is, ’s katonának is kész magát ’s gyermekeit összeiratni. – De hiszen igaz; a’ nemes grófnak most fontosabb dolgai vannak; – irnia kell hosszas lamentókat a’ „Jelenkor”-ba*. – Az ősiséget eltörlöttük; ’s együtt vele természetesen a’ majoratusokat, fideicommissumokat is; ámbár megyénknek 2/3 része majoratus; – de mit ér ez? – a’ főkérdés bukott.
A’ nemes gróf beteg volt e’ napokban, ’s ha jól tudjuk, még most sem jár kün. –
Szerk.
