A’ pesti szegénygyermekkórházi egyesület
A’ pesti szegénygyermekkórházi egyesület
VI-ik közgy. (Vége.) Ezután egy az 1842. januarius 9-ikei választmányi ülésben egyik választó tag által inditványozott tervnek létesitése hozatott szóba, ’s általános tetszéssel és helybenhagyással elfogadtatott, mint ollyan, melly valamint igen czélszerű ’s az intézet érdekeit hathatósan előmozdítani képes, ugy más részről legalkalmatosabb azon dicső részvétet mindinkább éleszteni és nevelni, melly eddigi munkálatainkat, mint áldás a’ jó tettet, rögtön követé. Ez inditvány nyomán tehát közlelkesedéssel elhatároztatott, hogy az egyesület részvényesei közül bizonyos számból álló hölgykoszorú jeleltessék ki, és kéressék meg, hogy hetenkinti felváltás szerint az intézetet meglátogatni és annak belgazdasági felügyeletét magára vállalni kegyeskednék. Lehetetlen azon szemlátomásti sikert és hasznot észre nem venni, melly ezen tervnek foganatositása esetében intézetünkre áradni fog, lehetetlen ennek a’ legszebb jövendőt nem igérni, mihelyest azt városunk lelkes hölgyei, kikben kétszeres lánggal gyul a’ mennyei irgalmasság érzete, ápoló gondjaikra méltatják. És a’ ki ismeri Pestbudának erényes hölgyeit, a’ ki tudja–, ’s ki nem tudja azt, ki figyelemmel kisérte jótékony intézetink felvirágzása inditó okait? – a’ ki tudja, az irgalmasságnak milly kiapadhatlan forrásával bir a’ gyöngéd női kebel, ha szenvedő embertársai vigaszára és bajai enyhitésére fölhivatik, az osztozni fog intézetünk ezen uj és áldáshozó aerája fölött lelkesedésünkben. Növelve lőn ez, midőn a’ titoknok következő tartalmú iratot olvasott fel a’ közgyülés előtt:
„A’ kisdedek pesti kórházát megtekintőnek keblét a’ legkellemetesb érzés fogja el, midőn ezen valóban jótékony intézetben minden lépten a’ derék alapitók emberszeretetének legszebb eredményét, a’ kisdedeket szivből kedvelő dr. Schoepff fáradhatatlan szorgalmát, a’ gyermekorvoslás körüli tudományos nézeteit, a’ fiatal segédorvosok csüggetlen erénységét, a’ gondviselőnők szilárd rend- és tisztaságszeretetét ’s a’ szenvedő kisdedeknek a’ szelid bánásmód által nyert jótétben kitünő nyugottságukat gyönyörrel szemlélheti és tapasztalhatja. Bővebb dicséretünkre e’ szép és közhasznú intézet nem szorult, saját elrendezésében alapszik már ennek magasztos léte, de igenis szüksége van még a’ szenvedő kisdedek sorsát szivükön viselő emberek segedelmezésére. Néhány asszonyság tehát e’ nézetből indulva, ’s tudván azt, hogy a’ jótett bármilly csekély is, szivesen fogadtatik, a’ végre egyesült, hogy a’ kisdedkórház némi segedelmezésére termesztményi adakozásokkal járuljon, melly czélra ugyanis küldenek: Komárom megyéből P. asszonyság egy bödöny szilvaízt; R. assz. 1/2 zsák paszulyt; G. assz. egy zsák lánglisztet, 14 itcze aszalt szilvát ’s egy bödönyke szilvaízt. Pest megyéből: D. assz. 14 font szappant, 8 itcze aszalt cseresznyét; Sz. assz. két zsák burgonyát, 1/2 zsák köleskását ’s egy mázsa lánglisztet. Arad megyéből: L. assz. három mázsa lánglisztet. Pestről: Kő.... assz. 12 font rizskását, K. assz. 12 font árpakását, és Szegedről: K. E. assz. egy süvegcse czukrot, 8 font rizskását. Az adományok, noha sokak előtt csekélyszerűeknek látszanak, de szivből jöttek ’s követésre méltók. Közli K.”
Nem szükség említeni azon örvendetes benyomást, melly ezen egyszerűséggel irott oklevél elolvasása alatt és után mélyen meglepé a’ kedélyeket, sem azon köz hálaérzelmet, mellyet a’ jótékony hölgyek által megpendített adakozások ezen uj eszméje iránt a’ gyülés tagjai nyilvánitottak. – Miután végre 69Zsedényi Eduárd, kir. helytartói tanácsnok és Havas Ignácz, Tolna megyei volt főorvos, azon kitünő részvétért, mellyel az egyesület ügyei iránt viseltetnek, ’s joggal remélhetni, miszerint fényes tehetségeik által annak javát ezentúl is előmozdítandják, nm. elnök ur által az egyesület választmányi tagjai közé soroztattak ’s a’ választmánynak meghagyatott volna, hogy az egyesületi alapszabályok átdolgozása iránti véleményét a’ jövő f. e. aprilisban tartandó nagygyülésnek aláterjeszsze, ezen olly érdekes és a’ legszebb remények iránti igényt magában rejtő gyülés bevégeztetett. Pesten, jan. 3-kán 1843. –
Frankenburg Adolf, egyesületi titoknok.
