NEMZETGAZDASÁGI SZEMLE. I.
NEMZETGAZDASÁGI SZEMLE.
I.
I.
Cours d’économie politique, fait au collčge de france p. M. Michel Chovalier. Anné 1841–2. Paris. Capelle. 1842.
A’ könyvek tömege, melly jelenleg elárasztja a’ világot, évről évre annyira nő, hogy az emberi élet egy szak irodalmának kimeritésére is elégtelen; de minthogy, ki a’ tudománynyal haladni ’s mi az eszmék világában uj, azt sajátjává tenni akarja, az irodalom uj termékeit nem ignorálhatja, a’ folyóiratok és hirlapok feladatainak egyike lőn: a’ közönséget áttekintetek által az irodalmi mozgalmakkal folyvást megismertetni. Nem hiszszünk tehát hasztalan munkát tenni, ha e’ lapokban időről időre a’ nemzetgazdasági irodalom uj munkáinak szemléjét fogjuk közölni; ’s ezt Michel Chevalier előadásaival ezennel megkezdjük.
Chevalier honunkban sem ismeretlen név; Amerikáról irt leveleinek egy része az „Athenaeum”-ban közöltetett. E’ jeles iró most professor és statustanácsos, – ő, ki tiz évvel ezelőtt saint simonista vala és hitsorosival egy évi fogságra itéltetett, ’s tiz év után talán ministeri tárczát tartand kezeiben. De a’ collčge de france és a’ ministeri palota között utban van a’ követkamra, és Chevalier az utólsó választásoknál egy oppositionalis candidatus által legyőzetett: ő tehát conservativ. Mi megfoghatjuk, hogy Francziaországban, annyi forradalom után, akárki is, minden személyes érdek nélkül, conservativ lehet, főképen olly oppositio ellenében, ki csak a’ háborútrombitát fúni, mindent roszalni, haragos gyermekkint daczolni, ’s ha a’ ministerek által programmjának bemutatására felhivatik, csak hallgatni tud. De a’ neveknek külön időkben ’s külön helyeken külön értelmök van, és Chevalier magyarhoni névrokonit, kik az adómentességet, ’s más illyféle institutiókat, mellyeknek nagyrészt köszönhetjük, hogy nemcsak a’ földabroszon, de a’ népek moralis classificatiójában is a’ török szomszédja vagyunk, conserválni akarják, elvrokoninak bizonyosan el nem ismerné.
Előttünk levő könyv 17 előadást foglal magában, mellyekben e’ tan vonul keresztül: korunk feladása a’ néptömeg anyagi ’s erkölcsi helyzetének javitása, ’s erre leghathatósb eszköz az ipar: ipart kell tehát ébreszteni, azaz: minél többet előállitani, az előállitás emeltyűi pedig: hitelintézetek, közlekedési eszközök ’s az iparüzők nevelése (éducation professionelle).
A’ nemzeti gazdaság fontossága Chevalier szerint az anyagi érdekek fontosságával növekedik; e’ tudomány legszebb virága pedig az ipar, azaz: az anyagi munka minden alakban. Az ipar nagy hatalommá vált, ’s ollyannak leginkább egy félszázad óta mutatkozik; mert alig mult még el egy félszázad, hogy Sieyes hires röpiratát a’ harmadik statusról (Tiers état) irá, ’s abban ez panaszkodik, hogy semmi sem – ő, ki most minden. Az ipar a’ népek uj nemtője; és koránsem az anyag diadalma a’ szellem felett, sőt ellenkezőleg az ipar csak az által emelkedhetik, hahogy az értelmesség az anyagot legyőzi, és az emberi szellem e’ földön magának fenséges trónust emel. Az ipar, belső természeténél fogva, a’ szabadságnak kedvez, sőt a’ szabadság föltétele, sine qua non; mert nélküle nincs társaság, mellyben egy nyomorult többség az uralkodó minoritásnak adóztató anyagul ne szolgálna. De azt se felejtsük, hogy az ipar, minden kitünő minőségei mellett is, a’ dolgozó osztályokat az anyagi szenvedések ellen nem biztosithatja, és pedig – a’ korlátlan concurrentia miatt. Organizálni kell tehát a’ munkát; ’s ez azon nagy feladat, mellytől rettegni nem szabad, mert a’ társaság jelen helyzetében az ujitás az első szükségek egyike, ’s a’ népek nem maradhatnak a’ jelen állapotban, visszalépniök pedig nem lehet. A’ nemzetgazdaságnak tehát el kell fogadni jelszóul Bacon e’ gondolatát: ki uj szereket magától eltaszít, az uj bajokra készüljön.
A’ nemzetgazdaság az anyagi érdekek tudománya; feladata tehát megmutatni, hogyan erednek, fejlődnek ’s orgazináltatnak az anyagi érdekek. A’ szőnyegen lévő legnagyobb kérdések az anyagi érdekek és az organisatio eszméjétől el nem választhatók. Ezen kérdések egyike a’ dolgozó osztályok állapotának czélszerű elintézése; mert valahányszor a’ dolgozó osztályok kérdésben vannak, a’ szabadság legszorosabban össze van kötve az anyagi érdekekkel. Minthogy a’ szabadság nem más, mint annak biztositása, hogy mindenki tehetségeit kifejthesse, ’s azokat magára ’s embertársaira nézve leghasznosabban gyakorolhassa; már pedig az éhes ember nem szabad, ő tehetségeivel nem rendelkezhetik, ő azokat ki nem fejtheti ’s nem gyakorolhatja. A’ dolgozó osztályok legkeményebb szolgasága a’ nyomor, ’s attól kell őket minélelőbb megmenteni; ’s ez csak a’ nagyon szaporított productio által eszközölhető, a’ mint a’ következő példából kiviláglik. Francziaország egy évi jövedelme 8 milliárd, mit 35 millió lakos közt felosztva, egy főre naponkint 63 centimes esik, minden szükségek fedezésére. Ha e’ jövedelem tehát egyenlően felosztatnék, csak a’ gazdaság szünnék meg, és a’ szegénység általánossá válnék. A’ productiót kell tehát nevelni; de a’ productio nevelése ellen sokan kelnek ki, mondván, hogy épen a’ felette nagy előállitás mind azon crisisek oka, mellyek az ipart annyira zsibbasztják, és a’ dolgozó osztályokat munkától megfosztják. De hol emberek léteznek, kiknek rosz lakásuk van, kik roszul táplálkoznak, ruhában szűkölködnek: ott nem lehet elegendő a’ productio. – A’ második ellenvetés pedig azoktól jő, kik a’ productiv erők haladhatását, különösen a’ földművelésre ’s baromtenyésztésre nézve tagadják. De hogy ezen ellenvetés sem áll, látjuk, ha a’ földmüvelés állapotát tekintetbe veszszük, melly természetes termékenységének határaitól minden országban még igen távol esik; ’s ennek oka: a’ földmüvelés eldarabolása. Mert ámbár igen kivánatos, hogy minél több ember birjon földet, minthogy ez a’ rend és szabadság záloga: de felette szomorú, hogy a’ tulajdon elosztása a’ földmüvelési kezelésnek eldarabolását vonja maga után. – Másod oka a’ mezei gazdák tudatlansága ’s gondatlansága és a’ tőkék hiánya. A’ productio nevelésének egyik hatalmas eszköze a’ gépek használása; sajnáljuk, hogy e’ tárgyról érdekes előadásokba nem bocsátkozhatunk. – A’ tőkék hiányán hitelintézetek és bankok által kell segíteni; ez intézetek az előbbi munka gyümölcseit a’ jövő munkánál használhatókká teszik, ezekmobilizálják a’ tőkéket, és szolgálnak egyszersmind csak jövő még teremtendő gazdagság előállitásánál a’ bizalmi értékek által; továbbá összepontositják a’ tőkéket, mellyek elszórva terméketlenek, öszpontositva pedig termékenyekké ’s hatalmasokká válnak. – Az utólsó két leczke a’ közlekedési módokról szól, ezekből azonban, a’ tér szűke miatt, kivonatokat nem közölhetünk. Befejezésül legyen szabad, hazánkat e’ munka elveihez mérni, ’s kérdeni, hogy mig szerzője Frankhon jelen első feladatának a’ dolgozó osztályoknak munka és productio növelése által eszközlendő emancipatioját tartja: mi hazánknak legfontosabb ügye? E’ kérdésre mindenki ugyanazon feleletet fogja adni: első feladatunk nemzetiségünk fentartása és szilárditása. De hogy e’ czélt elérhessük, szükség egész hazánkat ’s minden osztályokat munka és productio növelése által a’ szegénységből, szükölködésből kiemelni. – Az angoloknak gyakran szemökre vettetik, hogy arany borjút imádnak; ha a’ borju alatt a’ materialismus értetik: valljuk meg, hogy a’ magyar is bókol e’ borju előtt, csakhogy borjua nem arany, hanem sár. –
Trefort Ágoston
