Nógrád.
Nógrád.
B. Gyarmat, jan. 19. Folytatom tudósitásomat. Midőn ezt teszem, – megirandó önnek f. h. 12-ikei gyülésünk eseményeit, t. i. az adóügynek megyénkbeni megbuktatása történetét: fájdalmas visszaemlékezés érzetével teszem azt, mert e’ nap emlékének képei, – agyamban e’ megye multja, jelene ’s jövője képeivel folynak össze. – – Álljanak itt a’ tények szárazegyszerüen. – Miután főispánunk ő excjának levele, mellyben b. Barkóczy m. aljegyzőnket multkori ajánlatunk folytában táblabiróul nevezé, megyénknek e’ lelkes ifju honositottát szívesen üdvözlő felkiáltások kiséretében felolvastatott, – Hont levele törvénykivülien elkobzott kősajtója iránt, illető választmányhoz utasittatni, – Hevesé, vendégelőfogatainak fölemelt ára iránt, hirleltetni rendeltetett volna, – a’ nm. h. tanács Butler Károly gróf honositásáról kérvén jelentést, inditványoztatott Butler János gróf – e’ nemes és emberszeretetben szint olly bőszívű mint áldozatokban bőkezű hazafi arczképével (mint az gr. Széchenyiével már történt) gyüléstermünknek díszitése; ’s határozat kelt: tegyen ’s tétessen elnöki hivatalunk e’ czélra gyüjtést, ’s azon pénznek, melly gr. Széchenyi képének fényesb alakban megszerzésére állitólag már gyüjtetett, holléte iránt tudomást szerezvén, – ez is e’ czélra fordittassék. – És ezek után bemutattatott a’ nap, sőt állitni merjük, a’ kor és nemzetjövendő kérdése: az „adóügy”, ’s ebben kelt választmányi javaslat. Azonban itt kénytelen vagyok kissé visszamenni, ’s némi előzményekre kérni ki ön ’s olvasói figyelmét. Mint előre emlitém, a’ közellakó köznemesség, az alkotmányőrzés nehéz napszámát egymás közt felosztván – vagy tán mert a’ keddiek igen szelid buzgalmuaknak tapasztaltattak – e’ nap mások jöttek be, ’s tetemesen nagyobb számmal mint 10-ikén, – ’s valamint akkor csekély számuk, ugy most sokaságuk által kitünőek voltak a’ „conservativság szegény támaszai.” Szükség tán még megemlítenem, hogy már az ősiség elleni harczakor a’ köznemesség azon logicai tételt tanulta meg: „ha az ősiség bukik, fizetni is fogtok,” ’s e’ közmondás: „mit az urak a’ vámon vesztenek, kinyerik a’ 30-adon” – igen népszerüsített. – ’S igy ez ügyben kevesebben levén izgatva, hajlandó vagyok hitelt adni azon kerengő hireknek, miszerint némi köznemesek hirdeték, hogy ők – alkotmányőri hivatalukat méltón fogva fel – – készek ad normam Csenger, Tyukod, Nyitra tanácskozni, – ’s mások ismét – hogy náluk a’ restaurationalis hatalom és dicsőség. – Megnyitá elnök alisp. a’ gyülést, és szavai e’ hirekre is vonatkozának. – Figyelmeztete: „miszerint tudja az adózó, hogy őt érdeklő kérdések felett tanácskozunk,” (’s igy természetesen érzi a’ közt, melly közte ’s köztünk van) – „ügyekezzünk tehát ugy tanácskozni, nehogy egy ’s más osztályu nemes közt is meghasonlás támasztassék;” – kijelenté: „hogy elve ez ügy mellett is, a’ megye nyugalma, boldogsága, (’s igy a’ municipalis érdekek őrzése) – ezért „ne vádoljunk senkit alkotmányelleni vétséggel, mert ki ezt teszi, annak szava, annak keble nem igaz; illy előadásokkal a’ RR. ne gyanusitsák egymást; mire a’ többség dől, – abban megnyugszunk, – de a’ tanácskozás rende megzavarhatlan, – ezt minden áron megveszszük: ne izgassuk tehát a’ köznemeseket, hogy az alkotmányban kő kövön nem marad;” és a’ fentebb emlitetteket érintve: „félni nem tudok” (szózatok a’ jobbfélen sereglett nemesség részéről: „mi sem félünk”), „e’ szék nem tud félni, – azért tanácskozzunk, határozzunk, mikint tetszik, – de a’ rend mulaszthatlan megtartásával.” – E’ szókra az „adó” mellettiek harsogó éljene mondotta „ámen”-ét, – utána H–t K. tb. azon oknál fogva, hogy illy élesen elváló nézetek ügyében, – csoportulás általi többségek kijelentésénél „a’ szív is gyakran szemmé válik” – előre is a’ voksolást kivánta megalapittatni. Mire az elnök már emlitettem elvénél fogva megjegyzé, hogy egy pár szó, számos folyvást tanácskozni ohajtó ellenében szavazást nem erőtethet. Ekkor olvastatott fel az adózás és különösen a’ honi pénztárba adózás elvét elfogadó választmányi javaslat*, és hangos „maradjon” ’s „ne maradjonok” csillapultával a’ szólni ohajtók m. alisp. urnál jelentkeztek följegyzés végett. Meglehetős nyugalomban folyt ezután a’ tanácskozás, – kivéve némi kellemetlen intermezzókat, mellyek egyikéről (a’ többi figyelemre nem méltatva) elég legyen mondanom, hogy fájt, szivünket metszőleg fájt, hogy történt, – és kivéve tiszt. zs – i pleb. F– ur szónoklatát, melly mellőzte az elnöki intést, és hivatala szelidségét (Sz– b. gy–i r. c. lelkész ur nyugodt ’s az adóelv melletti előadásával kiáltó ellentétben) nem a’ nyugalom, de az agitatio modorában mondatott. – Minek elősorolnom egy és más párt (ha az egynek csak ugan vannak) okait? – velünk harczolának nemzetegységi, országerősségi, közgazdasági szempontok, velünk mind azon észjogi, philosophiai, sőt vallási okok, – az igazság, jogosság, tanácsosság ezer nemü tekintetei, mik ez ügyben már számtalanszor felhozattak ’s hozatnak, – és velünk még legalább részben történeteink, ’s e’ mege multja, – és bástyául állt előttünk az „örök igazság” fénylő paizsa, mellyről mind az, mi: „kormányi érdek,” szaladó haladás, állandó adó, indirect adó, hadi adó szaporitása, paraszton nem segités, portio, democratizálás, insurrectio, nemzeti jellem ’s büszkeség” tarka vegyületü nevezetei alatt okul használtatni kivántatott – könnyü szerrel lepattogott. – Tekintve személyeket, látók egyfelől azokat, kik ez ősiség eltörlesztése ellen küzdöttek, küzdeni az adóelv ellen is, de az ősiség ellenei közül sokan az adózásnak nem voltak baráti; ’s ez lőn oka, hogy itt korán többen ’s nyilatkozván a’ választmányi munka félretétele mellett, 3 1/2 órakor, előbb elnökünk felszólitására kétfelé oszolván, – az adóelvmellettiek ugyanis „szive felére” balra, – a’ más fél jobbra, – de miből a’ többség akarata tisztán ki nem tünvén, a’ kérdés: akarjuk e az adó, különösen honi adó elvét elfogadni? szavazatra bocsáttatott, mellyre, a’ mindkét véleményü tagokból nevezett választmány jelentése szerint, a’ RR. közül 134-en igennel, 202-en nemmel válaszoltak. Ez utóbbiakkal 26-an (mint választm. tagoktól értém) az ugynevezett kardos statusból, – amazokkal 3 a’ kardatlanok közül; tisztviselő a’ győzőkkel egy sem szavazott. – Ezek igy levén, ’s a’ nyertes fél örömét nyilvánitólag „éljen”-ei közé kéztapsokat is csattogtatván (mi véleményem szerint gyülésteremben soha sem menthető), az elnök teljesité fájdalmas kötelességét: a’ végzést kijelenté, ’s a’ gyülés eloszlott. – Mi pedig illy ügyben, illy győzelmi öröm kijelentését, a’ pusztán élvezni akaróknak a’ csak teherviselők ellenébeni örömmanifestatióját, a’ párt legkitünőbb bélyegének tekintve, indignatióval távozánk. – Engedje ön ez eseménydús napokra pár pillantással visszatekintenem. – Bár egy kérdésben győzetve, kebelmelegitő vala a’ buzgó ’s önérdektelen küzdelmek szemlélete, és legyen szabad remélenünk (nem fenyegetőleg mondva, mint az ősiség tárgyában ellenünkben mondatott) e’ kérdésnek még e’ megyében is, az ok- és elvharcz utjáni méltó ’s egészséges életre való feltámadását. Hiszen a’ nevek viselőit – kiket Nógrád évtizedek óta tiszteletével karol – ismét e’ fél soraiban látta küzdeni (Kubinyi, Prónay, Dezsőfy), – nevek viselőit, kik már e’ hon évkönyveiben is följegyezve, a’ nemzet figyelmének tárgyai; – ’s itt legyen szinte szabad kifejeznem az őszinte tisztelet és szeretet meleg indulatát, azon külmegyei rokonink irányában (Nagy Gedeon Borsodból, Osztroluczky Geyza Zólyomból), kik ugyan e’ sorokban küzdve, annak kitünő bajnokai levének; remélenem engedi ezt a’ hit ’s bizalom, azon férfiak iránt, kiknek erős kezeikbe e’ megye önkormányzása feleletterhes kötelességét fekteté; biztat engem a’ többi tiszti kar bebizonyított szilárdsága, – biztatnak a’ közügyekben résztvenni kezdő ifju phalanx buzgalmas törekvései, kikről dicsérő szót mondani nem akarok. – Ti pedig, nemesi szabadságok tribunusai! kik a’ kor irányát „nemzet szívében rágó féregnek” nevezitek, melly „kozákok dárdája” elé vezetend, – nyuljatok kebleitekbe, nagy a’ feleletteher, mit vállaitokra vevétek, mert öntudatlan statusanyag, és a’ köznemesség nagy részben az, – bár ez alkalommal magát példás és dicséretet érdemlő rend- és csendben viselte, – büntelenül, ritkán izgattatik. – Ti szabadságokat akartok őrizni a’ szabadság rovására, – kiváltságok szószólói vagytok, – ’s a’ „nemzetegység” és e’ hon erős volta, lépéseket igényel az egybeforrás felé, – mi szabadságért szabadságokat áldozni készek vagyunk, – mert hiszszük, a’ kérdés, mit megbuktattatok, – ha nem az most, de lehet azzá: legyünk e a’ nemzet többségével egyenlők szabadságban, vagy egyenlők szolgaságban? – Végigtekintve a’ megyék sorain, hol az adóügy eddig szőnyegre került, megfájul a’ kebel, – mert veszélyteli jövő magvait látjuk elszóratni, és mert tapasztalás igazolja; „a’ jelen a’ jövőt hordja méhében” – lehetetlen fel nem sohajtanunk Kölcseyvel: „Isten őrizze meg e’ nemzetet minden gonosztól!” –
Miután elvben megbukott, részleteit közlendőknek nem tartom. –
