FRANKHON.
FRANKHON.
A’ pairkamra vitatkozása a’ válaszfölirat fölött, várakozás ellen négy ülést foglalt el eddig, ’s főkép a’ hajómotozási jog körül forgott. Az ülések sokkal kevesebbek valának mint máskor. A’ motozásjog – köztudatul – nem vala érintve a’ trónbeszédben, ’s e’ hely a’ Broglie herczeg által szerkesztett válaszföliratban is üresen hagyaték. A’ pairkamrai oppositiónak e’ tárgy körüli véleménye három külön módositvány által vala képviselve. Brigode báró következőt javasla: „Szerencsét kivánunk ön kormányának, hogy nem erősített meg olly szerződvényt, melly a’ franczia lobogó függetlenségére nézve még az 1831 és 1833-ki kötéseket is súlyosbította volna.” Sokkal határzottabban hangzék a’ moszkvai kerczegnek (Ney marsall fiának) javaslata, mellynek tartalma ez: „Reméljük, hogy felséged bölcsesége fontolóra veendi a’ véleményt, melly az 1831 és 1833-ki kötések által szentesített motozásjogra nézve nyilatkozott.” Turgot marquis módositványának tartalma: „E’ jó viszonyok még biztosabbak leendenének, ha az 1831 és 1833-ki kötések ujra megvizsgáltatván, ama’ visszaélések eltávolittathatnának, mellyek a’ végrehajtásban mutatkozának.” E’ három módositvány egyike sem kötelező. A’ szónokok közt, kik a’ kormány külpoliticáját ostorozák, leginkább tünteték ki magokat a’ legitimisták szónokai, jelesül Boissy és Dreux-Brézé urak. Emez jelesül igen sötét szinekkel festé Francziaország külviszonyait, hogy annál ragyogóbb fényben tüntethesse elő a’ restauratiót; mert nézete szerint ama’ férfiak, kik Francziaországot jelenleg kormányozzák, okai Francziaország folytonos elszigeteltségének; ’s a’ külhatalmak folytonos mozgására és haladására figyelmeztetvén a’ ministereket a’ szónok, végre a’ német vámszövetségnél állapodik meg. „Egy pillanatig – ugy mond – azt hihetők, hogy Poroszország közeledni fog felénk, ’s ime most egy tisztán német nemzetiség zászlaját üti föl Europa középpontjában; ezen ügyes politicával örökre megsemmíti ama’ sympathiákat, mellyek más időkben olly kedvezők valának irántunk (de nem a’ legitimisták, sem az általuk képviselt elvek iránt), erősbíti territorialis helyzetét, és a’ vámszövetségben állandó szövetséget, szintugy politicai mint kereskedelmi természetűt, alkot, ’s ennek alapeszméje ellen van irányozva a’ franczia szellemnek, mellynek értelme: forradalom berohanás és hóditás Németországon.” (Ezen a’ legitimista-szónoknak csak örülnie kellene.) Guizot ur a’ külpolitica védelmére szólalt föl, ’s hallgatással mellőzvén, mit az előtte szóló a’ külhatalmakra vonatkozólag a’ ministeriumnak szemére vete, magasztalólag emelé ki a’ ministeriumnak ekelt ügyeiben szerzett érdemeit, minők: a’ Syriában elvesztett befolyás visszanyerése, a’ syriai keresztények ótalmazása, vallásos intézeteik gyámolitása, Jeruzsalemben egy consul kinevezése, az üdvözitő sirja fölötti kúpívnek – mellyet a’ görögök önköltségükön akarának fölépíteni, hogy azután sajátuknak tekinthessék – franczia befolyás következtében a’ kersztény felek közös költségén rendelt fölépitése, ’stb. „Tétovázatlanul kijelentem – mond a’ külminister – hogy Francziaország zaj és követelés nélkül visszanyerte ama’ helyzetet és befolyást Törökországban, melly őt illeti, hogy mint az ozmán birodalom függetlenségének és bátorlétének ’s az ottani keresztény lakosság sorsjavulásának ótalmazója, a’ külhatalmakkal, jelesül pedig azokkal, mellyek érdekei Frankhonéival találkoznak, egyetértőleg szabályos helyzetébe visszalépett.Ez eredmény nincsen ugyan végkép és örökre kivíva, mert illy eredmények a’ politicában nincsenek: de Francziaország jó helyzetet nyert; mi helyes uton vagyunk, ’s azon naponta előbbre haladunk.” Francziaország politicája tehát a’ szónok szerint következő szavakban foglaltatik: szoros, megkötő barátság senkivel, jó egyetértés mindenkivel. Guizot ur következőleg zárá be beszédét: „Uraim! Feledik a’ föltételeket, mellyek alatt napjainkban az álladalmak befolyás-, méltóság- és nagyságra juthatnak. Szokások és elvek olly kalauzok, mellyek ideje már lejárt. Frankhon sokáig egy tűzmeteor szerepét játszá Europában, melly helyét keresi az europai álladalmak általános rendszerében. Ez természetes vala; Francziaország erre kényszeritve volt, mert egy uj társadalmi és politicai állapotnak érvet kelle szereznie, ’s mivel nem talála helyt, keresnie kelle azt. E’ hely gyakran jogtalanul és ügyetlenül elvitattaték tőle. De Francziaország megtalálta e’ helyet, megtalálta társadalmi és politicai rendét. Europa mind a’ kettőt elismerte. E’ tényt különös figyelmébe ajánlom a’ kamrának, mert ebben rejlik a’ kormány politicájának kulcsa. Az uj Frankhon, ennek uj társadalmi és politicai rendszere őszintén ismertetett el Europa által; ’s ha illyen vagy amollyan bánattal, illyen vagy amollan hangulattal ismertetett e el? kevéssé érdekelheti Francziaországot. Politicában nem lehet mindig a’ tetszőt követleni, hanem meg kell a’ lehetővel is elégedni. Europa fölvilágosult bölcsesége megnyugtatja Francziaországot. Igenis, urak! illyenek valának a’ tények. Mit kell most Frankhonnak tennie? Békes politicát kell követnie, ’s állócsillag 86gyanánt szabályos pályára lépnie az europai álladalmak rendszerében; csak illy föltétel alatt aratandja Frankhon uj társadalmi és politicai rendszere gyümölcseit. Ha ekképen a’ forradalmi politica korát befejezve, a’ szabályos és tartós politica mezejére lépendettünk, ha e’ kérdés, melly egész Europa kérdése, szembetünőleg és tettleg megoldva leend: akkor meglátandják önök, hogy Francziaország minden egyes kérdés körül egész önállását, egész befolyását visszanyerendi.” Végül a’ minister lépvessző gyanánt még néhány hizelgést is mond a’ paireknek. Más alkalommal Guizot ur határozottan ellene nyilatkozott a’ motozásjog iránt leendő alkudozásoknak, mert a’ fenálló szerződéseket kötelezőknek hivé, ’s azok megszüntetését most helyenkivülinek tartá, mert a’ fenálló szerződéseket csak közmegegyezés vagy háború bonthatja fel. Turgot marquis módositványa fölött szavazás sem történt; a’ moszkvai herczeg pedig önkényt járult Brigode ur módositványához, minélfogva jan. 24-kén szavazásra kerülvén a’ dolog, Brigode módositványa 118 vokssal 67 ellen félrevettetett. Egyébiránt a’ válaszfölirat iránt a’ posta indultakor még folyt a’ vita. – Jan. 24-kén a’ követkamra is ülést tartott, mellyben a’ válaszfölirati javaslat fölolvastaték; a’ motozásjogra vonatkozó szakasz következő: „Az emberiség érzelmei által egyesülve, a’ hatalmak a’ szégyenletes rabszolgakereskedés megszüntetésére törekszenek. Megelégedéssel láttuk, hogy felséged kormánya, midőn egy részről ez igazságos vállalathoz Frankhon közrehatásával járul, más részről a’ fenálló szerződvények kiterjesztéséhez nem adta megegyezését. E’ szerződvények szigorú és hű teljesitését illetőleg, mig erejök fenáll, felséged kormányának őrködésére és szilárdságára támaszkodunk. De meglepetve ama’ visszaélések által, mellyeket a’ tapasztalás föltakart, sőt ama’ jó egyetértés érdekében is, melly a’ közös munka sikeritésére annyira szükséges, vágyva ohajtjuk ama’ pillanatot, midőn kereskedésünk kirekesztőleg ismét Francziaország lobogója alá leend helyezve.” Lengyelországot illetőleg ez mondatik: „Egy szerződések kezessége alá helyezett nép ügyét hiven megóvandó, emlékezetbe hozza Frankhon a’ lengyel nemzetiség jogait.” Az elnök kijelenté, hogy a’ válaszfölirat ki fog nyomatni ’s elosztatni; a’ vitatkozás megkezdését pedig a’ többség kivánságára péntekre januar. 27-ikére határozá.
