FRANKHON.
FRANKHON.
A’ pairkamra még januar. 24-kén sem fejezé be a’ válaszfölirat fölötti tanácskozást, hanem azt még más napra is kinyujtá. A’ pair urak ez uttal váratlanul hosszadalmasak, ’s a’ ministeri politicánakminden részletei körül váratlanul szigorúak valának, ’s ez ellenszegülésben leginkább a’ legitimisták tünteték ki magukat. Lengyelország ügye is szóba jött, ’s Tascher gróf következő pótlószakaszt inditványoza: „Méltó a’ kormányhoz, Francziaország rokonszenveire is hallgatni egy szerencsétlen nemzet iránt, mellynek létele szerződvények által vala biztositva.” E’ záradék el is lőn fogadva, ’s elvégre a’ válaszfölirati javaslat, ez egyetlen hozzáadáson kivül, minden változtatás nélkül januar. 25-kén 150 szavazó közül 117 vokssal 33 ellen elfogadtatott. A’ válaszfölirat átadására rendelt küldöttség másnap jan. 26-kán esti 9-edfél órakor fogadtatott a’ király által. A’ követkamrai válaszfölirati javaslat egész tartalma ime következik: „Felség! midőn felséged szavára a’ trón körül egybegyülekezünk, még mindig ama’ roppant üresség áll szemeink előtt, mellyet ön közelében a’ halál okoza. Intézvényeink ereje, betöltvén ez ürességet, a’ közbiztosságot szilárditá. De Frankhon fájdalmai túlélik e’ nyugtalanságokat, és a’ monarchia jövendőjétől olly kegyetlenül elragadt királyfi emlékezete élni fog sziveinkben, körözve mind ama’ reményekkel, mellyeket honszeretetére és ifjuságára függeszténk. Illy kínos kisértésekben nyilatkoznak a’ mélyen rejtező rokonérzetek. A’ nemzet osztozék ön családjának gyászában, ’s a’ király és ország közötti egyesség soha sem vala olly szembetünő, mint e’ közös fájdalomban. Ezen egyesség nem fogja önmagát meghazudtolni. Felség! ön a’ haza szolgálatára szenteli egész életét. Számoljon ön bizton a’ hon hűségére, ama’ hosszú évek alatt, mellyeket önnek a’ gondviseléstől esdeklünk. Felséged a’ rend és béke fentartásában a’ nemzeti jólét legbiztosb zálogát mutatja nekünk. Igenis, felség! a’ törvények szilárd uralma biztosítja a’ magányérdekeket, és erősbíti a’ közhatalmat. A’ mindenütt gyökeret vert meggyőződés, hogy a’ törvények végre is hajtatnak, engedelmeskedni kénytet, és szerencsés hatásuk által, mellyen a’ kamra önnel együtt örül, a’ közhatalom kevesbbé vala kénytelen azok szigorú alkalmazására. A’ közjövedelmek gyors gyarapodása legbiztosabb tanujele ’s egyik legszerencsésebb gyümölcse jólétünknek. Ez a’ hasznos munkáknak, mellyek ön kormányának becsületére válnak, gazdag segélyforrásokat nyit. Ohajtható, hogy különösen a’ bevételek és kiadások súlyegyenbe hozatalára szolgáljon, ’s kedvező időkben jó rendbe hozza pénzügyeinekt kevesbbé szerencsés napokra (itt kétségkivül a’ háború lehetsége értetik), és hitlet teremtsen, mellynek takarékosságunk szintugy, mint gazdagságunk legyen alapja. Örömmel értjük, hogy felséged folyvást békes és barátságos viszonyban áll a’ külhatalmakkal. Felséged értesít bennünket, hogy a’ hatalmak egyetértésének sikerült kelet nyugalmát szilárdítani, és Syria keresztény népségeinek részére vallásuk- ’s kivánságuknak megfelelő igazgatást eszközölni. 95Ön kormányának ezen üdvös közbenjárásához, melly e’ távol vidékeken Frankhon jótékony hatalmának régi jó hirét fentartá, magunknak szerencsét kivánunk. (Itt következik a’ motozásjogra vonatkozó szakasz.) Felségeddel együtt fájlaljuk a’ minapi zavarokat, mellyek Spanyolországot fölizgaták. Mi őszinte hajlammal viseltetünk velünk barátult nép iránt. A’ spanyol monarchiávali viszonyaiban ön csak jogszerű érdekeink ótalmazását és Izabella királyné iránti barátságának hű megőrzését tartja szem előtt. A’ kamra érzelmei felségedéivel egyesülnek, ’s mi önnel együtt szerencséseknek valljuk magunkat, hogy lobogónk minden pártoskodástól idegen, ’s minden szerencsétlenségnek kész segélyt ajánló ótalmat nyujtott az emberiségnek. (Itt a’ lengyel nemzetiség jogaira vonatkozó szakasz következik.) Tetszéssel értettük győzelmeit vitéz hadunknak, mellynek állhatatossága és bátorsága uralmunkat Algirban megalapitá, ’s tekintetét fentartja. Egy szabályozott ’s előrelátó igazgatás tisztje leend most a’ hóditás dicső munkáját befejezni ’s hatalmunkat szilárdítani, egyszersmind áldozataink súlyát is könnyebbitvén. A’ Marquesas szigetek birtokba-vétele által felséged tengeri hajósainknak távol tengereken menedéket és nyugpontot akara szerezni. Fölséged több álladalmakkal alkudozásokat kezdett meg földmüvelésünk, kereskedésünk és műiparunk érdekében. Hiszszük, hogy ön kormánya iparágainknak uj eladási utakat nyitván, nemzeti productióinknak kellő ótalmat nyujtand. A’ kamra godnos birálat alá veendi a’ financialis törvényeket és ama’ különféle törvényjavaslatokat, mellyek közlését felséged értésünkre adá. Felség! e’ pillanatban, midőn megint munkánkhoz fogunk, önnel együtt örülünk azon, hogy a’ világon béke van, és hogy Francziaország boldog. Honunk szabadsága meg van alapítva. A’ béke iparkodó munkásságának minden pályáit megnyitja. E’ javak élvezete ön gondosságának olly méltó tárgyá, az alkotmányos trónra irányozza a’ közhálát. A’ mi fáradalmaink támaszt nyujtának az önéinek, és müvének fentartására bizton számolhat ön hű közrehatásunkra. E’ süker ön kormányának dicsősége leend, nekünk pedig legméltóbb jutalmunk és egyetlen vigasztalás, mellyet Frankhon hű ragaszkodása és rokonszenvei ajánlhatnak.” – A’ vitatkozás pénteken, jan. 27-kén kezdetett meg. Némi választási vizsgálatok után, mellyek következtében Bouilland ur választása megsemmittetett, és az angoulémei választó kerület uj választás végett összehivatni rendeltetett, a’ válaszfölirat általános megvitatása került napi rendre. Első szónok Beaumont ur vala, ki fölötte éles bonczkés alá vevé a’ kormánynak minden tetteit. A’ szónok a’ ministeriumnak mind bel-, mind külpoliticáját kimélet nélkül rovogatá. Az ő nézete szerint a’ belpolitica olly eszköz, mellyel igen jó külpoliticát készithetni, és ha az eszköz hiányos, a’ műnek szükségkép igen szomorúnak kelletik lennie. A’ szónok a’ ministeriumnak még létezését is tagadá, nem mintha a’ ministeri székeken bizonyos számú jeles tehetségű ’s a’ hatalom anyagi felelősségét viselő ministerek nem ülnének, hanem mert nem létez ministerium az alkotmányos és képviseleti kormány szabályos és rendszeres föltételeivel. Első föltétele egy alkotmányos és parlamentaris kormánynak, hogy a’ ministeriumnak saját rendszere, terve legyen, hogy saját személyes akarattal birjon, ’s felelősége valódi legyen; a’ kormány pedig szemlátomást azt cselekszi, mit nem örömest cselekszik, mit nem akarva tesz. Ha pedig van politicája, ’s annak diadalt kivíni nem képes, miért nem vonul vissza? A’ szónok a’ nélkül, hogy a’ keleti kérdés szomorú emlékét fölelevenítni ohajtaná, kiemeli, miképen maga Guizot ur, ki Angliában mint követ kijelenté, hogy Frankhon nem fog engedni, haza jön, ’s mint külminister kijelenti, hogy Frankhon igenis engedni fog. A’ motozásjog, belga,- franczia vámszövetség, mellyet, Frankhon közérdekét, a’ kormány néhányak érdekének áldozott föl ’stb., bő anyagot nyujt a’ szónoknak a’ ministerium ’s jelesül Guizot ur ostorozására. A’ kormány – u. m. – a’ választókamráknál gonosz szenvedélyeket költ fel, a’ közigazgatásnak minden rugóit mozgásba hozza, vesztegetést gyakorol, sőt némileg követel is. Igy lép – kétes többséggel – a’ kamrák elébe. ’S most mire törekszik? nem másra, mint a’ parlamentaris hatalom korlátozására. Nem elég hogy a’ közállomány bátorléte elleni merények fogalmával a’ sajtó fölötti biráskodást a’ pairkamra kezére játszotta, hanem még erkölcsi bünrészességet is költ, mindennap ugynevezett jó és becsületes eskütteket teremt, ’s az irókat ezek törvényszéke elébe hurczolja. ’S mi lesz utóbb illy nyilván megvetett kormány fentartásának következése? Az, hogy az alkotmányt meghamisítni kénytelen. Illy szellemben fejtegeti a’ szónok a’ motozásjogot is, melly – a’ nélkül hogy erőszakos megszüntetése kivántatnék – ez alakban nem maradhat fen tovább. Végül a’ szónok kijelenti, hogy Frankhon fölötte messze távozott el mindazon elvektől, mellyeket alkotmányos kormányoknál ’s országokban láthatni. A’ szónok beszéde nagy mozgást okozott, és a’ baloldaltól hosszu zajos tetszéssel kisértetett. Utána Carné ur foglalá el a’ szónoki széket, kinek conservativ szellemű beszéde után az ünnepelt költő Lamartine, a’ conservativ párt égig magasztaltja – kit azonban a’ magasztalások füstje sem birt a’ tőle roszalott rendszernek megnyerni, ’s ki most végkép a’ balhoz csatlakozott – lépett föl a’ kormány ellen. Előlegesen itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a’ jeles költő beszéde epochalis benyomást tőn, ugy annyira, hogy ha utána szavazatra kerül a’ dolog, a’ ministerium sorsa hihetőleg ’s Guizot uré jelesül örökre meg lett volna pecsételve. (Folytatása következik.)
