Verőcze.
Verőcze.
jan. 26. (Folytatás.) A’ már több évtized óta kétségbe vont kincstári biráskodás a’ becsempészett török só ügyében, ismét és ismét szőnyegre jött. A’ nagymélt. helytartó-tanács egy intézvényében sürgeti az ebbeli itéletek végrehajtását, a’ megye ellenben saját hatóságát védi, ’s a’ harminczadi elkobzásokat e’ tárgyra, melly iránt világos törvények és pedig az esetet a’ só elvesztésével büntetők, lesznek, alkalmazhatóknak nem véli. Vitatkozás közben nyomos okok egymást váltják, végre hosszas előterjesztések után határozattá lön: a’ kincstári biráskodást hasonnemű ügyekben el nem ismerni, ’s a’ jövő országgyülésen minden biráskodási anomaliákat eltörleszteni. – Még egy furcsább ügyünk kerekedett: e’ megye a’ törvény világos (mások szerint homályos – de mellyik résznek van igaza?) értelme szerint a’ latin nyelvet használja közügyei elintézésében; több izben lőnek fölszólitások a’ magyarországi megyéktől, sőt latin szövegü leveleink vissza is utasittattak. Ez alkalommal illyet hármat vettünk: Pest a’ levél tartalmára válaszolván, azt fölnyitva, – Fejér szinte, de válasz nélkül, Tolna pedig épen föltöretlen utasitá vissza hivatalos levelünket. És lön zajongás! a’ repressáliák erősen pattogának! előterjesztetett, mikép a’ megyék hatóságaik tekintetében egyenlők levén, egyiknek a’ másika fölött nincs végrehajtási hatalma, habár törvényelleni lépést teendett is, azért vannak kormányintézeteink ’stb. Hosszabb vitatkozás után végzéssé lön: ő felségét a’ már taval hason ügyben tett kérelem következtében ismét jobbágyi hódolattal megkérni, méltóztatnék a’ magyar megyéknek a’ közigazgatási ügyekre kártékonyan ható ebbeli önkényét gátolni, ’s az illető megyéket a’ hivatalos tárgyakbani válaszadásra kegyelmesen utasítani; minek következtében mind az említett három rendbeli hivatalos levél jelen alkalommal, mind jövőre a’ még netán érkezendők fölterjesztése elrendeltetett. – Méltányos e már, hogy a’ fönálló törvény értelmének helyes vagy helytelen magyarázata tekintetéből épen erőszakos lépések tétessenek? ’s miattok a’ közigazgatás és sok magányos, néha halasztást sem türő jogszerű ügy akadályoztassék? Nézetünk szerint az illy kétes, vagy kétségbehozható törvények magyarázata az első országgyülés fő föladata lenne*. E’ közgyülés alkalmával a’ fontolva-haladásnak egy magasztos (?) példánya is tünt elő. Az urbéri telkeken lakó, vagy ollyakat biró nemesek iránt kiküldött választmány lassu léptekkel biztosan haladva, hét hosszu év után csakugyan benyujtá véleményét, mikép kelljen az említett nemeseket – összeirni?! Tehát még sem adózunk? nem: de majd adózandunk! – hanem a’ törvény értelme szerint katonai toborzásra épen semmit. De hét évi tartozásunkat ki fogja valahára kiegyenlíteni? – Minek e’ csekélységen aggódni? hisz ez csak az igazgatási rendszer természetes következménye! Emlékeztet Sréter érdemes müvére, melly hasonlókép választmányra bizatott, majd junctim jobb lesz erről – megfeledkezni. Sok van még javítani-valónk, ezek közt a’ megyei szolgák helyesebb fenyitéke, mi szinte más választmány föladata, valamint a’ Horváthon és Szlavonia közt fönálló viszonyok fölvilágositása is. Végre szerémi határos atyánkfiaival gyakran mutatkoznak némi apró surlódásink, csatornánál, a’ Palacsa kiszikkasztásánál, kövezett utaink tekinteténél, most meg hidainknál. Volt hajdan egy korszak, midőn ns Szerém megye nem csak a’ sz. lászlói hidat épségben tartani ügyekezett, hanem még mellette egy mellék közlekedést is szorgalmazott, ’s a’ shodolovczei-koprivnai hidat szinte a’ nm. h. tanács utján sürgette. Az elsőbb még a’ római hajdankor maradványa. – Cibalisból (Vinkovcze) Mursára (Eszék) csak a’ mai sz. lászlói hidon (Pons Ulcae) lehetett átjárni; de e’ hid olly tekintélylyel birt, hogy jó karban tartása végett mellette falu telepittetett ad labores pontis Ulcae (ma Markussicza). A’ 30 ölet haladó hosszu hid régóta lényeges javitás után sovárg. Irtunk Szerémnek, mivel e’ két megye határán fekvő hid közös erővel volna javítandó – közös erő, közös ló; ennek turós a’ háta! mégis hosszu várakozás után olly fekvő részjószág birtokos nőjét fa anyag ajánlására fölszólitván, még mindeddig attól választ nem nyert. De mi ezt helytelen kifogásnak tartjuk, illyesmit határos megyéinkkel nem is tudatandók; emlékezvén a’ „Fóti dal” egyik stanczájára: „Nagyot iszik a’ hazáért ’s fölsivit, csak hogy egyszer tenne is már valamit!” – Biztos közlekedés a’ kereskedés első emeltyűje, ennek meg kell lenni, bár a’ birtokos nő ő nagysága fa anyagot ajánl vagy nem ajánl is! Ha tartozik: szorítsa rá a’ megye; ha nem: szerezzen más uton anyagot; de az országos hid legyen meg, ’s a’ főbirák ne akkor szólitsák föl az illető birtokosokat, mikor a’ munka már körmükre ég. – A’ husárusok álokaik hosszu előadása mellett is csak 10 v.kros hust vághatnak; tán jobb lett volna őket kissé leszállitani? A’ sütők nem is mozgottak. – Törvényszékünk martius 16-án, közgyülésünk majus 10-én leend*.
Kérjük tisztelettel t. cz. levelezőnket, méltóztatnék olvasóinkat felvilágosítani, mikint van az, hogy ns Verőcze megye 1832/6-ban hajthatatlan szilárdsággal követelte, ’s czáfolhatlan okokkal be is bizonyította, hogy ő nem társországi rész, hanem közvetlenül magyarországi megye, ’s most azt mondja, hogy a’ magar levelezés iránti törvény őt nem kötelezi, mert az csak az ország határain belül levő megyékre szól; Verőcze pedig az ország határain kivül van. – Kérjük: mikint van ez? –
Szerk.
Tán hamarabb is. – Vannak okok, és vannak körülmények. –
Szerk.
