A’ BÁNYÁSZAT ÜGYE HONUNKBAN.
A’ BÁNYÁSZAT ÜGYE HONUNKBAN.
A thousand years scarce serve to form a’ state;
An hour lay it in the dust: and when
Can man ...........
...... vankish Time and Fate?
Childe Harold. Canto II.
An hour lay it in the dust: and when
Can man ...........
...... vankish Time and Fate?
Childe Harold. Canto II.
Valahányszor a’ teendők roppant tömegét végig tekintem, mikre e’ honnak naponkint növekedő szüksége van, ’s látom azon csekély eredményt, mellynek szinte csak a’ tudatlanság, 103rosz akarat, önhaszonlesés fáradalmas legyőzése után örvendhetünk, mindannyiszor eszembe jutnak Albion koszorús dalnokának fenidézett szavai; kétszeresen fájlalván ama’ szerencsétlen tusát, melly e’ honnak jobbjai közt végre tágasb nyilvános térre szállt. Mert, meglehet ugyan, hogy e’ harcznak tán más kára nem leend, mint némi individualitások felhasználása; miután azonban szerény véleményem szerint e’ honnak még most minden szellemi erőre szüksége van, meglehet hogy eme’ felhasználás által, nem olly hamar pótolható hézag támadand; másrészt pedig ép’ olly tagadhatlan mint sajnos, hogy e’ tusa épen nem forogván eszmecsere körül, a’ haladás utját lasubbá, ’s rögösebbé teendi, ’s igy távolabb időkre szoritja a’ teendők halmazát. – Mit e’ hon minden polgárának, de különösen nekünk bányászoknak van okunk sajnálni.
Ez alkalommal egyedüli czélom a’ bányabérről, ’s különösen a’ vasbányabérről (Urbura) értekezni. Első pillanatra ugyan ugy látszik, mintha e’ tárgy inkább törvényszék elibe, mintsem nyilvános vitatásra tartoznék. Miután azonban a’ vasbányamüvelés korunkban, melly méltán megérdemli a’ vaskor nevezetet, naponkint növekedő jelentőséget nyer, és igy a’ kérdésnek publicisticus és statusgazdasági oldla is van: azt tartom, nem leend haszontalan munka e’ kérdés bonyolult állapotának legalább vázlatát adni.
A’ legrégibb időkben, ugy látszik, azon szokás divatozott, miszerint a’ felség azon jószágokat, mellyek határában ércztlepek találtattak, birtokosaiktól elvétette, minthogy az 1351: 13 ezen elvételt megtiltván azt rendeli, miszerint az efféle jószágokért, hasonértékü jószág adassék cserébe, vagy pedig ő felsége megelégedvén a’ bányabérrel, engedje a’ jószágot minden javaival birtokosának. E’ törvényben ugyan emlités tétetik a’ többi érczek közt, a’ vastól fieztendő bányabérről is; mennyisége azonban nem levén meghatározva, Zsigm. III. decr. 13. czikkének, melly a’ bányabér felét rendeli elegendőnek, nincs határozott értelme. Szinte ezt lehet mondani az 1486: 49-ről is, melly a’ fentebbi törvényeket megerősíti; ez utóbbi két törvényben azonban már csak az arany és ezüst bányáktól fizetendő bérről van világos emlités.
Az 1492: 30 minden érczekre ’s ásványokra kiterjedőleg követeli a’ bányabért; 2-ik §-ban azonban azt rendeli: hogy ha valaki tulajdon földén találna érczbányát, ezt adománylevelének értelme szerint használhassa, minden akadály, tehát ugy látszik, minden bér nélkül, minthogy a’ bér meghagyása mellett fölösleg volna ezen szakasz.
Utólsó törvény, melly a’ bányabért tárgyazza, az 1574: 19. azt rendelvén: miszerint az Ulászló törvénye szerinti szokott bért megadni vonakodókat a’ jogigazgató törvény elébe idézze; a’ törvény czime azonban csak az arany és ezüst bányabérről szólván, világos, miszerint a’ szokás a’ bányabért csak ezen két ércznemre szoritá, és hogy ezen szokás eme’ rendelmény által törvényes erőre emelteték. Igazolja ez állitást Miksa császár bányarendeletének 22-ik czikkelye is, miszerint a’ törvényhozó fentartja magának: pro circumstantiis cujuslibet monticulturae cum urburariis specialiter conveniendi: num urburam e crudis mineris vel vero ex auro et argento puro desumere velimus. (Sófalvi forditása.) Minthogy vasérczből tiszta aranat vagy ezüstöt nem lehet adni bányabérül.
Elismerte e’ megszoritó szokást maga a’ kir. udv. kamara is, minthogy az 1724 aprilis 10-kén kibocsátott legfelsőbb leirat bizonysága szerint (lásd Fr. Ant. Schmidt’s chronologisch systematische Berggesetzsammlung der Königreiche Ungarn, etc. Wien, aus der Hof- und Staatsaerarial-Druckerei. 25 Bände; melly gyüjteméynt, mellesleg mondva, nem ajánlhatni eléggé minden bányajoggal foglalkozónak) már ekkor azon tudósitást tevé legfelsőbb helyre, miszerint: constitutiones regni, de urbura praestanda sonantes, respectu ferri usu non sunt. 1745 aug. 5-kén költ decretumában pedig a’ kassai kan. felügyelőségtől azt tudakolá: quomodo fiscus regius ex usu ferri mineras praeeruendi et inde quoque urburas exigendi exciderit. De bizonyitja végre e’ kérdésnek legalább is igen kétséges voltát az 1791: év januar. 9-kén az országos KK. és RRhez intézett legfelsőbb leirat is, melly annak a’ jövendő hongyülésen leendő felvételét igéri, és igy elismeri, hogy ezen kérdésnek eldöntése a’ törvényhozó hatlomhoz tartozik.
Mindeddig azonban e’ tárgyban országos intézkedés nem történvén, ha a’ kir. fiscus a’ fenlevő törvényekre támaszkodva, biróság előtt követelné a’ honi vasbánya-birtokosaktól a’ bért, annak eredményét a’ jövendő fogná megmutatni. Annyit mindenesetre előre lehet látni, hogy ha kedvezőleg döntetnék el a’ felperes részére: ebből neki semmi, vagy igen csekély haszna lenne, minthogy a’ birtokosak csak természetben t. i. vaskövet tartozandnak adni bérül, mig ellenben e’ körülmény is képes lenne ez iparágot annyira noymni, miszerint ama’ csekély haszon, melly a’ kincstárra háruland, koránsem födözendi a’ kárt, melly az egész statusgazdaságot érendi. Minden gyakorló bányász ugyan is jól tudja, milly roppant fáradságba és áldozatokba kerül egy jövedelmező vasbányamű felkészitése, ugy annyira, hogy néha egy egész nemzedéknek fáradni kell azon gyümölcsökért, mellyeket csak ez ivadéknak lehet reménye izlelhetni; példa erre Hoffmann testvérek és Maderspach Károly uraknak a’ bánáti oláh végezredbeni vasbányamüve, mellyet huszonkét év óta példás szorgalommal és eddig is már szinte másfél millió p.frt áldozattal iparkodnak a’ tökély szükséges fokára emelni, a’ nélkül, hogy minden tárgyavatottság, szorgalom, kitürés és roppant pénzbeli áldozatuknak méltános és megfelelő hasznát arathatnák. Már ha e’ körülményhez még a’ bányabér igénye az elkerülhetlen boszantó ellenőrködéssel, és ama’ minden tizedeel járó ipart ölő bilincs is jőne: kérdem, nem fogná e ez tetemesen csökkenteni a’ kedvet ezen iparághoz? ama’ kedvet, mellyről egy régi német bányász-közmonda azt tartja, miszerint:
Grad Freiheit macht Lust,
Lust macht Wagnuss,
Wagnuss macht Gewinnst oder Verlust.
Lust macht Wagnuss,
Wagnuss macht Gewinnst oder Verlust.
De tán azt mondhatja valaki, miszerint az érczbányák a’ kir. joghoz tartoznak, és igy, mint koronai javak a’ tizeddel vagyis bányabérrel együtt elidegenithetlenek és elidősülés ellen védettek. Mire válaszul Ulászló 7-ik decr. 3-ik czikkét idézhetem, hol a’ királyi és jelesen koronai javak levén elszámlálva, nem csak hogy semmi emlités nincs a’ bányabérről, de sőt még az első czikk is, melly az elidegenített koronai jogok visszaadását rendeli, csupán csak az ezüst- és aranybányákat érinti; mi szinte azon nézetet igazolja, miszerint már Ulászló idejében csak az említett bányák tartattak kir. jognak. De későbben eme’ rendelménytől is eltért a’ bányászat főtörvényének alkotója, Miksa császár, minthogy bányarendeletének 22-ik czikke szerint, eme bányák müvelése is magányosaknak engedtetvén, csak a’ bányabért, vagyis tizedet, tartotta fen magának a’ törvényhozó, minek mennyiségéről azonban minden egyes műtársulattal (Gewerkschaft) és bányászszal különös egyezkedés történik mai napig is; sőt ugyan eme’ rendelet szerint a’ kir. bányák, ha 14 napig nem müveltetnek, minden magányos által elfoglalhatók. Mindez bizonyára nem történhetnék, ha a’ bányajog a’ kir. kor. javak közé tartoznék. Végre tán nem lesz felesleg azt is megemlíteni, miszerint Erdélyben az Approb. Const. II. rész 9. czim 1. art. és az 1747: 1. szerint a’ vas és más nem nemes érczektől bányabér nem fizettetik.
És igy, miután százados szokás szerint a’ vasbányáktól bányabér nem fizettetett, ugy hiszem a’ kérdés megfejtése inkább tartoznék a’ törvényhozói, mintsem a’ birói hatalom elibe; és miután alig hihető, hogy a’ bányaügyek végképi elintézése olly hamarjában a’ törvényhozás elibe kerüljön: igen kivánatos lenne, hogy legalább e’ két főkérdése a’ bányajognak szemelvény gyanánt minélelőbb hozatnék tisztába, – t. i. van e a’ bányászi törvényszékeknek, a’ mint azok most szerkesztvék, általános vagy csak a’ szorosan vett bányaügyekben személyes és vagyonbeli törvényhatóságuk azon személyekre nézve, kik a’ bányászattal foglalkoznak, vagyis kik az ugynevezett bányászi kötelékben (montan Verband) állanak? szorosan meghatározván a’ bányászi ügyek mivoltát, ha csupán ezekre (mi igen is kivánatos, és a’ dolog természetével is megegyező) szorittatnék a’ nevezett törvényszékek hatalma; és másodszor: melly bánatermékektől fieztendő a’ bányabér? E’ két kérdés minélelőbbi megoldása olly életbevágó a’ bányászatra nézve, miszerint annak halasztása az egész iparágnak mondhatlan kárt okozand.
Értekezésemet azon kérelemmel fejezem be avatottabb ügyfeleimhez: miszerint ne sajnálnák becses nézeteiket eme’ két főkérdés iránt a’ bányajogban közrebocsátani; mi által e’ tárgy előleges megvitatás után a’ törvényhozás által szinte sokkal biztosabban és czélszerűbben intéztethetnék el; szerencsésnek tartván magamat, ha szerény szavaim némi viszhangra találandnak. –
Pelczel Ágoston
