Vezérczikk. (Példa és ohajtás.)
Vezérczikk. (Példa és ohajtás.)
Anglia nagysága nem öröklött kincs, hanem az angol nép szorgalma, kitartása, értelmessége ’s hazafiságának szerzeménye. Nagyságának e’ tényezői nyitottak utat a’ kereskedésnek, az iparnak, a’ polgári szabadságnak. Ha azoknak, kik minden kis szellemi mozgalomkor szorongva kiáltják Danton, Marat és Saint Juste neveit, sikerülendett a’ sürge téterőt elnyomni, a’ népet gondolat nélküli önmegadásba ringatni: ugy a’ büszke Albion most nem a’ mennyei birodalom győznöke, hanem tehetlen és szegény volna. – Engem ugyan ’s azt hiszem, mást sem táplál a’ remény, hogy Magyarország, mostoha geographiai helyzete daczára, Anglia széditő magosságára fölemelkedendik: példája mégis, ha rápillantunk, csak cselekvésre ösztönözhet, de csüggesztőleg koránsem hathat. E’ practicus nép értelmessége ’s munkássága támaszul szolgál törvényhozóinak hivatásuk teljesitésében. Statisticai, gazdasági, ipar- és kereskedelmi egyesületek serénykednek, a’ törvényhozást, a’ kormányt, sőt a’ társaságnak minden egyes értelmesb tagját mind a’ bel- mind a’ külföld népgazdasági állapotáról gyüjtött ismeretek felmutatásával értesíteni, ’s az országba becsuszott visszaélésekkel és fonákságokkal megismertetni. Törvényhozási intézkedéseket, mik a’ legsürgetőbb szükségeken segitenének, egyes érdekek igényeinek megfelelnének, sajtó és népgyülések (meetings) hozzák szóba és tárgyalják, és a’ közvéleményt határozottan kifejezik. Végre a’ parliament által kiküldött biztosságok az egyesületeket, tudósokat, az iparüző osztályok kitünőbb észtehetségű tagjait, sőt még azokat is, kik meghallgattatás végett önkényt ajánlkoznak, közelebbi felvilágositást vélvén a’ kérdéses körülmények iránt adhatni, a’ megoldandó föladat természetéből folyó kérdésekre felelés végett szólitják föl. Ez által minden tárgy a’ legtávolabbi részletekig kimerittetik, ’s tökéletes dologismerettel döntetik el: nem csuda tehát, ha az ezen előzvényekből eredő törvények czéljoknak megfelelnek; mert csak ugy lehet bíztosan haladni, ha minden körülmények előbb megismertetvék ’s kellőleg megvitatvák... Azért teljességgel nem is barátkozhatom meg azok eszméjével, kik egymástól eltérő nézetek gyors felbukkanásában országos inséget, bűnt ’s fenyegető veszélyt látnak, kizárólag a’ gondolatszegénységtől várván üdvet és támaszt hazafiui vállalataikban: holott tudva van, mikép a’ véleménycsere, a’ szellemi sürgeség az alkotmányos elvtől elválaszthatlanok, ’s ennek sajátlagos jelessége épen ebben áll; hanem inkább azon ohajtásra, melly már a’ P. Hirlap egyik czikkében kimondatott, érzem magamat felhivatva, hogy ha a’ jövő országgyülésen a’ kereskedelmi kérdésben országos választmány küldetnék ki, – előtte munkái folytában hasonló tárgyismeretforrások nyiljanak ’s általa használtathassanak. – Megyegyüléseink sok tekintetben az angol meetingeket nemcsak pótolják ugyan, hanem ezeket annyiban még felül is mulják, a’ mennyiben törvényes alakjok inkább biztosít zavarok és rendetlenségek ellen, ’s bennök az ellentétes eszmék cseréje által egy, már kiegyenlített vélemény alakittatik határozattá, mig angol meetingekben a’ rend csak a’ nép józan szelleme által van biztositva, ’s kiki csak egy politicai pártszinért vagy érdekért ví, kizárólag ’s háboritlanul egész a’ legtávolabbi szélzetig; – azonban megyei gyüléseinkben egy elem hiányzik, mellyet egy vagy más jogtudósnak vagy mezei gazdának legjobb akaratja sem pótolhat, ’s melly sem itt, sem a’ városok jelen politicai helyzeténél fogva, másutt képviselve nincs. Értjük a’ kereskedés ’s műipar érdekeit. Kétségtelenül olly baj, mellynek érzékenyen gátlólag kell az ország műszorgalmi haladására hatnia, ’s melly, mig a’ városok rendezve, felszabaditva nem lesznek, ’s ennek következtében az őket megillető helyet a’ törvényhozó testben el nem foglalandják, meggyőződésem szerint egyedül csak a’ műszorgalmi, ipar- és kereskedelmi egyesületek cselekvősége ’s belátása által tétethetik valamivel kevesbbé érezhetővé; mert habár ezek közvetlenül csak saját kitűzött czélukra törekednének, közvetve mégis ügyök iránt mindenütt rokonszenvet ’s részvétet gerjeszthetnek, ’s annak idejében – mint mondám – gyüjtött ismereteikre utalva, az országos választmánynak az elejökbe terjesztendő kérdésekre felvilágositást adhatnak. Mig tehát a’ kereskedési kérdésben munkálkodó választmány hivatalos eljárásában az angol biztosságok példáját követné: másfelől az egyesületeknek, valamint minden gondolkozó gyárosoknak és iparüzőknek érdekökben kell állnia, sőt erkölcsi kötelességöknek ismernie, hogy a’ tapasztalásuk-, belátásuk- és munkásságukhoz intézett felhivásoknak már saját érdekök végett is megfeleljenek. Minthogy immár ennek következtében a’ kereskedelmi reform szerencsés sikerülését nagyrészt a’ nemzetben rejlő értelmesség és szorgalom föltételezi, nagyon kivánatos, hogy mind a’ már létező ’s időközben még keletkezendő egyesületek, mind pedig azon magánosak, kik tapasztalataikkal ’s ismereteikkel a’ nemzeti közjólét épületéhez egyegy követ vinni hajlandók, indittatva éreznék magokat a’ nem messze távolban álló korszakhoz komolyan előkészülni, még pedig főleg már azon okból is, mert idegen technicusok, gyártók és kereskedők a’ honpolgárok befolyását ’s munkás részvétét, e’ kérdésnél legalább, soha és semmikép nem pótolhatják, mivel e’ téren az idegenek többé kevesbbé részrehajló természetes elleneinkül tekinthetők, kiknek magány hasznai Magyarország közjavával igen gyakran legtávolabbi öszhangban sem állanak. – Sokan conservativ mosolylyal ajkaikon, Magyarország tudományállapotára utalandnak, ’s mondani fogják: várni kell, mig a’ dolog megérik. Ezen uraknak azt tanácslom: iparkodjanak szabad óráikat inkább az érettség siettetésére használni a’ helyett, hogy éjjel nappal a’ nemzetet (vagy – a’ mint nekik tetszik – népet, vagy családok aggregatumát, vagy az ország minden magánosainak összeségét) tétlenül szemlélgetik, hogy érettségéről vagy éretlenségéről declamáljanak. Bizzák a’ kormányra: hagy ügyeljen ő kifejlésünk menetére, ’s hagy vigyázzon, hogy e’ kifejlés király és országelleni kihágások nélkül menjen véghez, mire nézve minden derék hazafinak hű gyámolitásáról ugyis biztositva van; – szálljanak le végre őrtornyaikból, hol igen gyakran csak vak tűzi lármára kongaták a’ vészharangot, – szálljanak alá azoknak sorába, kik mindig készek a’ legczélszerűbb eszközökről, mind az értelmi, mind pedig az anyagi haladás előmozditására, nemcsak tanácskozni, de azokat meg is ragadni; – lépjenek ezeknek sorába a’ helyett, hogy őket karácsonyéji rémekül ábrázolnák, mik elől sirva csak gyermek futhat el. – Ha e’ szenvedőleges méltatlan állást elhagyandják, ’s az értelmiséget saját egyediségökkel gazdagítandják: akkor örvendetes álmélkodással veendik észre, milly rövid idő alatt kell annak bel- és kültejedelemben érnie.
Koránsem akarok itt azon kérdésbe bocsátkozni: valljon az iskolák mostani tanmódja megfelel e a’ kor kivánatinak, vagy sem? de szabadjon mégis egy eszközt említenem, melly nekem leginkább alkalmasnak látszik, hogy a’ gyakorlati tudományok iránt, mellyekre jelen viszonyok közt elkerülhetlen szükségünk van, izlést gerjeszszen, ’s egyszersmind a’ tanintézetekből már kilépett ifjuságnak további kiképzésére alkalmat nyujtson. Tagadhatlan tény, hogy a’ műiparos életben nélkülözhetlen technicai ’s természettudományok nálunk alig méltattatnak némi figyelemre, ’s hogy még az iskolai oktatás által e’ szakokban beszívott kevés ismeretek is a’ választási ’s politicai izgalom zajában nyomtalanul vesznek el. Habár ennek eddigi politicai viszonyaink közt igy kellett is lenni; de tovább nem lehet, nem szabad igy maradnia. – Nem mintha szükséges volna elvonni a’ nemzetet a’ nyilvános élettől, hogy rideg néma tanszobácskába szorittassék, – isten őrizzen! csak a’ polgári szabadság földén lehet a’ szellem fájának áldásdusan gyümölcsözővé nőnie; hanem, mert elmult az idő, mellyben fenyegetett jogokért, a’ reformnak mint elvnek szükségeért kelle csak küzdeni, ’s helyébe a’ kivitel komoly pillnata lépett, mellyben kiterjedt ismeretek és magasb tudományi képzettség a’ „conditio sine ua non”, ’s mert ennélfogva egy ismeretdús férfiú jelen körülmények közt honának többet használhat, mint tudatlan emberek egész csoportja, kik igen gyakran azon veszedelemben forognak, hogy velök alacsony, önző czélokra vak eszközökűl mások visszaéljenek. Minél több tudományos képzettség, minél több gyakorlati ismeret fog lehető legtöbb egyedek közt elterjedni, annál erősb lesz haladásunk a’ mivelődésben, a’ műiparban, sőt alkotmányos életünk kifejlésében is biztosítva. Egy eszközt sem kell tehát elmulasztanunk, melly oda vezethetend.
Nézetem szerint e’ czélnak egyesületi magányleczkék a’ technicai ’s természettudományban, ’s nemzeti gazdaságban derék férfiak által tartandók, nem kevessé volnának hasznosak; mert mindenki tudja, hogy az iskolai tanitás csak további kiképződés alapjául tekinthető, ’s ha ez nem követi, ama’ kevés is elfelejtetik, a’ mi tanultatott. – Hány ifjú ember, ki hivatási foglalkozásai mellett könnyen gyakorolhatna egy vagy más tudományt, – hány illy fiatal ember ijesztetik el az öntanulás nehézségei által? – ’s minthogy sehonnan sem nyertek könnyitést, ’s alkalom és serkentés hijával vannak, költészetre adják magokat, mellyre észtehetséggel nem birnak, vagy mulékony politicai munkácskákat irnak, ’s ezzel töltik el a’ szép drága időt, melly jól használva, őket – kivált a’ jelen korszakban – hasznos és tisztelt egyedekké teendené. Még koros férfiak is megfosztvák a’ becses gyönyörtől, miszerint az emberi szellem fokonkinti fejlődésit követhetnék, – azon élvezettől, mellyről sokaknak alig van sejtelmök, ’s mellyet valóban csak akkor is foghatni meg, midőn egy Dumas vegytani leczkéin nem eg hallgató agg szemeiből meleg részvétet ’s ifjult életet látunk kisugárzani. Ha e’ leczkében – mint kell is – a’ tudomány gyakorlati alkalmazására út mutattatik: akkor azok még a’ gyártónak és iparüzőnek is tanulságot és hasznot hozandanak, mivel minden uj fölfedezésre, melly néha bizonyos mesterség-ágakat veszélylyel fenyeget, korán figyelmesekké tétetnek. Azonkivül tehát, hogy az efféle leczkék az értelmiség terjesztése által a’ reform térén biztos átgondolt haladást biztositnának, eddigelő nem ismert szellemi élvezetet, a’ műiparosoknak pedig valóságos hasznokat nyujtanának. – Az iskolai oktatás már természeténél fogva sem felelhet meg e’ szükségnek, mivel inkább a’ tanuló ifjuság részére, mint érettebb közönség javára van számitva, ’s ép’ azért még politechnicai intézet mellett is, mellynek egyébiránt – épitésére ’s belrendezetére legjobb esetben is évek kivántatnak, – az egyesületi magányleczkék mindig szükségesek maradnak. Ezen, valósággal közhasznú ’s a’ súlyos helyzet által, mellyben műiparunk van, ’s mellynek következtében a’ fenyegető bajokat csak kettőzött szellemi munkásság ’s magasb belátás enyhithetik, sürgetőleg ajánlott vállalathoz az angol egyesületek ismét példányul szolgálhatnak. Ezekről itt részletesebben szólani e’ lapok köre nem engedi; miért is terjedelmesebb ismertetésökre egy röpiratot szántam.
Lesznek talán, különben igen tiszteletreméltó férfiak, kik fejcsóválva fogják mondani, hogy: „a’ magyar jellemben egy fájdalmas érzete honol a’ gyásznak, mellyen csak időnkint vonulnak át egy felmagasztaló önérzet röpke villámai, ’s e’ poetai hangulat a’ tudomány száraz prózájának esküdt ellensége.” – Épen nem; ezen álmakból nagy része a’ nemzetnek – ugy látszik – fölserkent már: Bécsnek különféle intézeteiben tanitókul alkalmazott több honfiak, az ottani politechnicumban tanuló magyar ifjuság mindig növekedő száma, világosan bizonyitják, hogy nemcsak a’ technicai ’s természettudományi képződés szüksége el van ismerve, hanem hogy sok magyar is csakugyan tettleges példával megy elő; én tehát a’ magyar nemzetnek nagy részét érettnek tartom az itt kifejtett eszmére, ’s ennél fogva meg vagyok győződve, hogy annak a’ magyar iparegyesület által munkálati tervében igért, ’s a’ mint értesitve vagyok, épen eszközlésben levő valósitását, minden melegen érző hazafi szivéből nyomban elismerés ’s hála követendi, annyival inkább, mert mindenkinek át kell látnia, mikép egy nemzet anyagi haladása főleg a’ szellemi által föltételeztetik. –
Gr. Pejacsevich János
