FRANKHON.
FRANKHON.
A’ válaszfölirat átadásával megbizott követkamrai küldöttség februar. 4-kén esti kilencz órakor tisztelkedék a’ királynál. Ő felsége következőleg válaszolt: „Követ urak! Semmi sem lehet szivemnek megnyugtatóbb, mint azon érzelmek, mellyeket önök előttem kifejeznek, és semmi sem vala képesebb ama’ kinos hézagot kipótolni, melly körömben támadt, mint ama’ rendszabályok, mellyek önök által olly gyorsan el lőnek határozva. Örömest ismétlem önöknek hálámat ’s Frankhon háláját ez erőteljes ragaszkodásért, melly által institutióink kiegészittettek és megerősittettek. Az országos hatalmak e’ teljes öszhangzata ’s az önök által ismételve igért közrehatás mellett továbbra is megőrizendjük hazánknak ama’ javak élvezetét, mellyeket csak a’ rend és törvények uralma és a’ világbéke fentartása képes biztosítani.” E’ szavak a’ jelen volt számos követ urak által hangos éljennel fogadtattak.
(Jan. 30 és 31-kei követkamrai ülés.) A’ válaszfölirat ötödik szakasza, melly köztudatul Syriát tárgyazá, szenvedélyes vitát idézett elő, mellyben ezuttal a’ külminister is részt vőn. A’ syriai kérdés azon tárgyak egyike, mellyek körül a’ francziák hiusága ujabb időkben legtöbbet forgott. Syria volt az, melly miatt Frankhon a’ többi hatalmaktól visszavonult, ’s két év előtt a’ harcz trombitáját harsogtatá; Syria fejté ki az Anglia és Francziaország közötti antagonismust; ’s igy mi természetesb, mint hogy a’ kamra mohón megragad minden alkalmat, hol a’ főhatalmak Syria körüli politicáját korholni lehet? – ’S valóban elmondaték a’ kamrában, miképen a’ Syriában közbenjáró hatalmak a’ porta ótalmazóiból török városok feldulóivá lettek; miképen a’ libanonhegyi keresztényeket csak azért ragadák el az aegyptusi alkirály uralma alól, hogy őket százszorta nyomasztób igába görbeszszék, mi által béke helyett két éves polgári háború vitetett közéjök, mig végre uj közbenjárásra vala szükség. ’S ámbár ezen eljárásban a’ libánonhegi keresztények „valódi ótalmazója” – t. i. a’ francziák királa – is részt vőn: David ur mindazáltal kereken tagadá, hogy Frankhon régibb szerződések, oklevelek és szokások által szentesített jogának teljes gyakorlatában lett volna. Mert az említett szerződéseknél fogva Frankhont nem csak kereskedelmi, hanem védelmi jog is illette, melly a’ nagyur birodalmában levő cath. vallásra, az üdvözitő sirjára, egházakra, püspökökre, papokra, sőt bizonyos mértékben a’ cath. vallást követő világi személyekre is kiterjedt. Igy lőn a’ franczia név a’ törököknél tisztelet tárgyává; a’ keleti cath. keresztények vallási ótalmat nyertek Francziaországtól, melly lassankint polgárivá lőn, ’s a’ franczia követ és consulok lakjai számtalanszor menedékhelyt nyujtának. Nem volt e szép e’ véduraság Frankhonra nézve, melly ennek szabadalmat adott az izlám kebelében hirdettetni az evangeliumot, az akaratszabadság törvényét a’ Korán, az elővégzetnek e’ homályos tana mellett? ’S nem ér e annyit e’ véduraság, mint bizonyos birodalom messzebb keleten, hol több arany és vér terjesztetik mint vigasztalás? A’ szónok véleménye szerint Frankhonnak e’ háromszáz éves jogai keleten nincsenek megsemmitve még, hanem csak bitoroltatnak. A’ szónok kérdezi: miért véteté magát a’ kormány négy hatalommal körül, hogy Frankhon jogainak ’s véduralmának a’ portánál tekintélyt szerezzen? Avvagy meg akará e szüntetni ezeket a’ porta, a’ nélkül hogy ezt Francziaországnak csak egy szóval is jelentené? ’s talán némi féltékeny vetélytárs sugallta e a’ portának ez uj politicát? Illy vetélytárs uszította e a’ maronitákat és druzokat egymás ellen? Szó vala amerikai missionariusokról, kik a’ libanonhegyi népeket vallásábrándu szabadsági eszmékkel izgatták föl. De valószinű e, hogy catholicusok a’ hatodik századból, minden irodalom és politicai előkészültség nélkül, egyszerü szőlő- és szederfaültetőkből, püspökeik és papjaik szeme láttára hirtelen amerikai ábrándokra csábittatván magokat, hirtelen bölcsészekké és forradalmi eszközökké lehessenek? avagy valószinű e, hogy a’ drúzok, e’ vallási amphibiumok, kik majd az evangeliumnak, majd a’ Koránnak hódolnak, majd arany borjut imádnak, negedik vallásra is lelkesüljenek? A’ szónok tettleges bizonyságok hiányánál fogva nem állitja ugyan, hogy az angolok e’ missionariusoknak merő politicai okokból kedveztek volna: de emlékezteti a’ kamarát, hogy a’ hegyi lakosok tisztes patriarcha-fejedelme elvitetett, ’s csak azért, hogy a’ tartomány egy pasa két kaimakamjának adathassék át. Szónok meg vagyon győződve, hogy mig az emirség ős institutiója helyreállitva nem leend, a’ portának Syriára nézve tett kedvezménye csak kijátszásnak tekinthető; mert Frankhon remélhetőleg csak nem fog talán kiváltságaiért kárpótlást látni abban, hogy a’ porta egy ócska kúpívet kijavítania engedte? Guizot ur lényegesen következőt felelt: „A’ föltett kérdés körül minden attól függ, hogy a’ kamra tökéletesen ismerje a’ tényeket, ha azokat kellőleg méltányolni akarja. nyugtassa meg magát az előttem szóló tisztelt szónok. Mi keleten egyetlenegy szerződésünkről, egyetlenegy előjogunkról sem mondottunk le. Francziaország védzászlaja most is, mint ezelőtt, Syria cath. egyházain és zárdáin lobog, valahányszor ezt bátorságuk igényli. Még 1840-ben is, a’ polgári háborúk közepette, megvédetének e’ zászló által a’ külhadak által okozott rendetlenségek ellen. A’ külhatalmak, mellyek akkor nélkülünk avatkozának Syria ügyeibe, bámulva szemlélék zászlainkat a’ syriai zárdákon lobogni; kérdéseikre olly választ vőnek, miszerint ez előjogaink ’s szerződéseink erejénél fogva történik, és zászlaink azóta nem szüntek meg ama’ zárdákon lobogni. Mi ezen és minden más tekintetben legkevesebbé sem mondottunk le jogainkról; csak azt ne higyük, hogy szerződéseink az ozmán birodalomban fölségi jogokat adnak nekünk, ’s bennünket tartományainak beligazgatását rendezni jogosítnak. A’ portának teljes fejdelmi joga van ugy cath. mint minden egyéb jobbágyai fölött. 1840 után a’ porta, nézetünk szerint, saját érdekeinek helytelen felfogása miatt jogtalanul akará a’ Libanon igazgatását megváltoztatni.” A’ minister emlékezteti a’ kamrát, hogy Francziaország közvetett befolyása akkoron ama’ védelem miatt, melly az alkirálynak a’ syriai keresztények ellen nyujtatott, a’ portánál ugy mint a’ syriai keresztényeknél tetemesen csonkitva volt, pedig ha Frankhon a’ portát uj kormányzati rendszerének elhagyására akará birni, ezt csak közvetett befolyása által tehette volna. A’ percz tehát nem vala kedvező. Az europai hatalmak akkori állásának Stambulban kettős föladata, kettős nehézsége volt: először a’ porta tekintélyét és beligazgatását minden kirekesztő külbefolyástól megóvni, másodszor a’ törökbirodalom keresztény lakosságát az ozmán kormányzati rendszer visszaélései ellen védelmezni. E’ kettős föladat legnagyobb akadálya pedig az europai hatalmak féltékeny vetélkedése; mert az ozmán birodalom keresztény lakosai nem mind chatolicusok; sőt a’ birodalom telve görögvallásu keresztényekkel, kikre nézve Oroszországnak külön szerződései vannak. A’ porta e’ kölcsönös vetélkedésnél fogva egy darabig azt hivé, hogy az ajánlatokat visszautasithatja, és igy a’ hatalmak részéről azt kelle a’ portának megmutatni, hogy a’ hatalmak meghasonlására hasztalan épit. Ez megtörtént, ’s e’ részben Frankhon munkásan támogattaték Nagybritannia és Ausztria által. A’ porta még most is ellenszegül ugyan, de legalább személyes kedvezményeket, kezd tenni. Itt a’ szónok elősorolja mind azon kedvezményeket, mellyekben a’ syriai keresztények darab idő óta részesültek; u. m. Omer pasa és az albaniai zsoldoshad visszahivatását, az adó leszállitását ’stb. Besir emirt illetőleg a’ szónok kijelenté, miszerint Frankhon, miután ez agg fejedelem magát az angolnak megadván, önkényt feláldozá a’ franczia politica ügyét, ’s miután épen ő volt az, ki kegyetlensége által a’ libanonhegyi zendülést előidézte, nem érezhete nagy felhivást magában az emir pártjára állani. Innen magyarázható, hogy épen Anglia sürgette leginkább a’ Sehab-család visszahelyezését. A’ libanonhegyi igazgatás megosztását a’ szónok azzal igyekszik igazolni, miszerint a’ drúzok és maroniták teljesen különböző származatuak és vallásuak levén, ’s jelesül a’ drúzok fölötte nehezen szivelhetvén, hogy keresztény fejedelem uralkodjék felettök – mi nem ritkán véres tusákra szolgált alklmul – az uj intézkedés által ezután minden viszály gyökeresen el leend háritva, ’s a’ szónok csak azt kárhoztatja, hogy a’ nagyur a’ főnökök választását a’ népnek engedé. Azonban ha a’ porta rendszabályai nem lennének kielégitők, ez esetben Frankhon és a’ többi keresztényhatalmak nem leendnek távol. „Az első lépés megtörtént – mond Guizot ur – egy siker eléretett, és e’ siker fölötte fontos; mert ezentúl a’ keresztények keresztény, a’ drúzok drúz főnök által fognak igazgattatni. Nem állitom, hogy a’ diadal nagy; de ismétlem, hogy ez első lépés, és hogy a’ hatalmak egyetértése nélkül a’ porta mindig találhatott volna eszközöket kivántainkat meghiusítani.” Guizot urat Carné követé, ki nem nyugovék meg a’ külminister nyilatkozataiban; ő ugy vélekedék, hogy Guizot ur sok időt veszített, mielőtt a’ syriai keresztényeknek segélyt nyujtott, és a’ Stambulban volt franczia ügyvivők sürgönyeiből igyekezék megmutatni, hogy Guizot urnak eleinte eszébe sem jutott a’ syriai keresztényeket nyomorú állapotjukból kiszabadítani. Carné ur Bourqueney bárónak egy sürgönyéből néhány sort olvasa fel, mellyben a’ követ oda utasíttatik, hogy a’ Syriában elkövetett kegyetlenségekre vonatkozólag, a’ portának e’ részbeni eljárását se ne dicsérje, se ne rovogassa. A’ szónok az igazgatás megosztását roszalja, ’s azt Angliától eredettnek állitja, ámbár a’ külminister ismételve kijelenté, hogy a’ kormány megosztásának eszméje M– herczegtől indult ki. A’ vita e’ kérdés fölött két napig folyt, ’s az említett szónokokon kivül még Janvier ur a’ kormányt pártolólag, Lamartine ur ujabban választott iránya szellemében ’stb. részt vettek benne, és a’ hevesen folytatott vita, miután David ur inditványától elállott, Berryer ur módositványának elfogadásával végződött. (Vége követk.)
A’ spanyolországgali diplomatiai viszonyokat végfelbomlás fenyegeti. hernandez ur nem régiben rendkivül heves tartalmu jegyzéket kapott Madridból azon utasitással, hogy a’ franczia kormánynyal rögtön közölje. Cowley lord angol követ a’ dologról értesittetvén, rá birá a’ spanyol követet, hogy élő szóvali értekezésre szoritkozzék Guizot urral. Guizot urnak azonban a’ közlés még igy is igen erős vala, ’s ő azonnal végnyilatkozatot küldött Madridba, olly kijelentéssel, hogy három nap alatt (?) választ kiván. Az angol követ mindent elkövetett, hogy engesztelést eszközölhessen, egyszersmind értésül adván Guizot urnak, hogy az angol kormány viszonszolgálatra számol, és hogy a’ két kabinet közötti egyetértés az 1831 és 1833-ki szerződések fentartásától függ. A’ motozásjog fölötti kamrai vita és szavazat azonban hirtelen nagy változást tőn. Cowley lord kijelenté Hernandez urnak, hogy Anglia a’ Frank- és Spanyolhon közti viszályba nem kar avatkozni, és hogy a’ spanyol követ legjobb belátása szerint cselekedjék. Hernandez ur erre az említett jegyzéket azonnal átadá Guizot urnak, ’s most igen valószinű, hogy a’ két ország közötti diplomatiai viszonyok félben fognak szakadni. A’ béke megbomlásától azonban még senki sem tart. A’ franczia sajtó általában kedvezőleg 119nyilatkozik Spanyolország iránt, ’s némelly ellenzéki lapok, mint p. o. a’ Courrier, National, szemrehányásokkal illetik a’ franczia kormányt, hogy a’ spanyol regens ellenében ennek magas állását figyelem nélkül hagyá; sőt a’ Constitutionnel még Lesseps urat is feláldozná, minélfogva a’ J. des Débatstól amugy ludimagisteri arczczal meglaeczkéztetik. A’ National számokkal mutogatja, miképen a’ franczia kereskedés Spanyolországgal évről évre nő. E’ fölött a’ kedélyek is csillapulni kezdenek, ’s igy nem valószinű, hogy a’ pillanatnyi kedvetlenség komolyabb szint öltend magára.
