Nyiltlevél.
Nyiltlevél.
Tisztelt szerkesztő ur! Épen most veszem Vieuxtemps urnak hozzám intézett ezen sorait:
„Báró ur! Néhány napok óta, mint hallom, azon hir terjesztetik felőlem, mintha én, szavamat szegve, a’ nemzeti szinház igazgatóságának tett igéreteimet teljesitni nem akarnám. Ezen álhir ellen felszólalni, öntudatomban bizva, eleinte annál kevesebbé tartám szükségesnek, mennyivel inkább meg valék győződve, hogy az, mint alaptalan, magában el fog enyészni; de miután, a’ mint látszik, hallgatásom félremagyaráztatik, ’s ez álhirnek igazolására használtatik: az igazság, mellyel a’ közönségnek tartozom, valamint fentartása önbecsületemnek, mellyben senki által gázolni nem engedek, felszólalni késztet. Ünnepélyesen kijelentem tehát ön előtt, hogy szerződés által a’ nemzeti szinház igazgatósága iránt csaknégy hangverseny adására kötelezém magamat le, kikötvén egyszersmind azt, hogy mig ezen hangversenyek bevégezve nem lesznek, nyilvánosan más helyen föllépni nem fogok; többre a’ magyar szinház igazgatósága iránti kötelességeim nem terjednek. Át fogja látni tehát mindenki, hogy a’ mint e’ kikötött négy hangversenyre nézve szerződési kötelességemnek megfeleltem, a’ helynek választása, mellyen ezentuli hangversenyeimet adni kivánom, egészen tőlem függ, – miután a’ magyar szinház igazgatóságának jelentése, mintha arra köteleztem volna magamat, hogy egyedül csak a’ nemzeti szinházban adandom hangversenyeimet, egészen tudtom és megegyezésem nélkül történt. Ezen kérdés azon személy által, ki velem a’ magyar szinház nevében szerződésre lépett, szóba sem hozatott. E’ napokban várom a’ kérdéses szerződést Bécsből, hol azt hagyám, és szándékom azt önigazolásomra közrebocsátani. Mielőtt azonban e’ részben valamit tennék, önhöz fordulok tanácsért; ön át fogja látni helyzetem nehézségét, mellybe rágalmak által jutottam, ’s bizonyára a’ legjobb módot fogja javasolni sértett becsületem helyreállitására, mellyet tisztán tartani minden jóravaló embernek első kötelessége.
Fogadja e’ sorokat ’stb. Vieuxtemps.”
Eddig Vieuxtemps urnak levele, kinek kivánatát, véleményem szerint, jobban nem teljesithetem, mint ha azt ezennel fővárosi lapjainkban egész kiterjedésében forditva közlöm, felhiva egyszersmind a’ tisztelt müvész nevében mindenkit, ki ezen nyilatkozatának valóságán kételkednék, hogy ellenvetését nyiltan, a’ közsajtó utján, ’s ne titkos rágalmak által tegye. Teljesen meg vagyok azonban győződve, hogy a’ magyar szinház igazgatósága addig is, mig Vieuxtemps urnak eredeti szerződése kezéhez jut, azon viszonyokról, mellyekben az említett müvész urral állott, a’ közönséget felvilágositni el nem mulasztja. Költ Pesten, febr. 17-kén 1843. –
B. Eötvös József
