Szerém.
Szerém.
Febr. 3. Januar. 19-kén kezdett ’s nyolczadnapig huzódott ez évi első közgyülésünknek közérdekübb tárgyai ’s eredménei ezekben öszpontosulnak: 1) A’ bevett rend szerint naponkint egy-egy kisgyülési jegyzőkönyv hitelesittetett meg. – 2) A’ hús ára régi szokás szentesitette rendszer ellenére minden zaj nélkül, teljes lelki békével állapittatott meg a’ régiben. Ennek titka – nagyon hiszem – ott rejlik, hogy eddig nem voltak nyilvános adataink, mellyekre fölemelési vagy leszállitási szavazatunkat alapithattuk volna, – most azonban az e’ tárgyban kiküldött választmány feladott tiszte szerint rendesen bemutatja a’ fenforgó körülményeket ’s hozzájok alkalmazott véleményes jelentését, mellyek aztán a’ magányérdekek olly gyakori és heves működéseinek szűkebb kört szabnak. – Ünnepét ülte volt már lelkünk méltóságos győzelmének a’ hús felett; de irva vagyon, hogy a’ hús a’ léleknek legveszélyesb ellensége. – És az irás szavai csalhatlanok, – mert csak nem fejtőzheténk ki sehogy is a’ húsból. – A’ Világ szerémi levelezője t. i. annak mult évi 92-ik számában m. főispáni helytartónkat a’ m. évi octoberi rendkivüli nagy gyülésnek csupán a’ húsárszabályozás kedveérti összehivásával, elnök alispánunkat pedig a’ végzésnek többség elleni erőszakolásával vádolván, tiszt. alispán ur, miután a’ főispánnak rendkivüli gyülést hirdetési jogát ’s egyszersmind nemes kötelességét (mert e’ kettő elválaszthatlan) kimutatta, önmagát pedig a’ húsárfölemelés mellett és ellene nyilatkozók nevei jegyzékével igazolta volna, a’ méltatlanul szenvedett sérelemre az egybegyült RRtől orvoslást kért. – Sokan nem kétségeskedtek a’ tettet azonnal megboszúlni, de csakhamar a’ kérdésbe ütközénk, hogy: kin? – mert bár a’ czikk irója nem ismeretlen, mégis, neve a’ czikknek aláirva nem lévén, olly hivatalosan tudva nincs, hogy neki teljes biztossággal ellenébe léphetnénk, ’s actiót sujthatnánk szegény fejéhez; de ha ezt tudnók is, hiányzott még a’ corpus delicti, a’ kérdéses czikk, melly mégis az illy rövid utú eljárások igazolására nem egészen szükségtelen támasz, – hiányzott, mert azon tudtomra akkor egyetlenegy példányt, melly kis megyénket világitandó vala, érintett levelező ur a’ kérdéses czikk megjelentével azonnal könyves szekrényének sötétjére kárhoztatá, még pedig olly irgalmatlanul, hogy azóta sem az a’ napvilágot, sem mi ama’ kis világot nem láthatók soha is. – Aztán alispánunknak nem volt czélja bosszuállás, ő csupán jegyzőkönyvileg kivánta kijelentetni, hogy a’ közlés hamis. Senki sem volt, ki azt szinte ne tartotta volna*: mégis, ámbár a’ RR. érzék magokat legközelebb, akaratjok erőszakoltathatásának hirdetgetése által rágalmazólag sértve, ha csakugyan sérthet egy állitás, melly a’ midőn született, azonnal meggyilkolta önmagát, – többség elleni végzés ugyanis, csak az absurditások honában létezhet, alkotmányunk boltozata alatt ugyan nem, mint köztárgyaltatás alá sem tartozót, sem méltót, egészen mellőzni ohajták, mig végre sok hányatás után a’ kérdéses végzés, – hogy a’ jegyzőkönyv szavaival éljek – „pro meliori esse” felolvastatott, ’s az a’ közönség akkori akaratával azonosnak találtatván, ez feljegyeztetni rendeltetett. – 3) Nagy részvéttel eleinte, utóbb kellemetlen ingerültséggel vitattatott a’ zsidóknak contributionalis földbirtokolhatási jogkérdése. Voltak, kik azt mindennemü földekre, kivévén a’ nemesieket, elismerték, ’s hathatósan párolták; mások e’ jogot csupán a’ városi (fundorum civilium) birtokokra szoriták, erősen ragaszkodván a’ törvény betüihez; mezővárosokon és falukon pedig csupán lakást véltek engedhetni, a’ mi végzéssé és lön: – nem municipalis intolerantismusból, mert ezt csak említeni sem hallám; – sőt hogy ezen előitéletes elfogultságon magasan felül állanak a’ Szerém RRei, tanusitá ezt a’ tiszta öröm, mellyet egy szép érdemű héber vallásu sebésznek e’ megye tiszteletbeli sebészévé lett kineveztetésekor nyilvanitának. – – – 4) Az országos választmány készitette büntetőtörvényjavaslatnak a’ törvényhatóságokkal országgyülés előtt közöltetését kérjük Torontállal. – 5) Szinte Torontálnak felszólitására kárhoztatjuk Károlyvárost, ’s vlamint felirtunk Pozsega panaszára a’ deáklevél el nem fogadása ellen, ugy méltányosak ’s igazságosak ohajtván maradni, testvéri jobbunkat nyujtjuk most Torontálnak, ’s terhes panaszát ő felsége magas széke elébe vinni mi is segitjük. – 6) A’ postabér fölemelése, ugy látszik, nem igen bánt bennünket; különben, ugy hiszem, Tolnától sem maradtunk volna el. – 7) Az országgyülési utasitásokkal foglalkozó választmánymunkálata felolvastatván, ámbár az az országgyülést megelőző gyülésünkön ismét tárgyalás alá jő, ’s igy még nem végzés, következőleg nem is többség elhatározott akarata, mégis nem fog sejtésünk távol esni a’ valótól, ha ezt e’ megye irányát kitűző zászlónak tekintjük, ’s tartalmát röviden megismertetjük: a) Tolna és Fejér által inditványozott pest-debreczen-erdélyi- és pest-fiumei statusköltségén épitendő vasut eszméje pártolva; – b) hasonlóul pártolva Sopronynak felszólitása, hogy a’ német vámegyesülethez járuljunk; – c) ugyan Sopronynak a’ bécs-triesti vasutvonal iránti kivánatáért nem vivunk; – d) Győr inditványa, hogy Magyarországban mindenütt magyar tanitószékek legyenek, viszhangra talált, de a’ kapcsolt részekben addig ne, mig azokban magyarnyelvtanitószék nem alapittatik, hogy a’ tanuló felsőbb iskoláiban a’ magyar előadást érthesse, – ez pedig sürgettetik; – e) káptalanoknak szavazatjog kéressék; – f) a’ protestánsok bevétele továbbra is sürgettessék; – g) az elható karloviczi érsek tömegének kezelése a’ katonai hatóságtól vétessék el; – h) Pécs inarticulatiója pártolva; – i) a’ szatmári pontokra: az ősiség, minthogy családok biztositására nem czélszerü, a’ hitelt pedig, e’ nemzeti kincset kötve tartja, a’ kamara kármentesitésével töröltessék el; a’ hitbizományok egyáltalában szüntessenek meg, csupán a’ most élők és azt birók hagyassanak meg ebbeli jogaikban; nemzeti bank eszméje, ugy hogy az ausztriaitól teljesen független légyen, pártoltatik; bankpapirosok telek-megváltásra alkalmaztassanak, de kezelésök felett a’ megye közönsége ellenőrkedjék; a’ birtokolhatási jogot addig nem akarja a’ választmány kiterjeszteni, mig a’ nem-nemes az ország RRrei sorába nem emelkedik, azon okból, mert igy a’ birtok az ő kezökbe gyülvén, az országképviselő testülete elszegényülhetne ugy annyira, hogy hivatásának utóbb megfelelni teljesen képtelenné válnék, e’ mellett mig a’ tolongó külföldi birtokosok sokasága elkorcsosodással fenyegethetné a’ nemzetiséget*. Hivatalkodhatás, kivéve a’ biróságot, nyitva legyen kinek-kinek. – Az adó: – hogy ősnemesi büszkeségünknek eme’ gyűlöletes kisértője se el ne rettentse félénk, se túl ne ingerelje vakmerő lelkünket, jónak találta a’ választmány szűz vállainkon már ott ülő országgyülési költségeket, különféle ajánlatokat, mellyek csak csupán névben különböznek az adótól, szemeink elé rakni, hogy ismerkedjünk egy kisé lényegével, ’s ne ijedezzünk örökké vissza a’ szokatlan képtől, mellyet csak minmagunk torzitánk el; feltünteté: mikép jobbágytelket biró nemestársaink már ugyis adóznak hogy látnunk kellett, milly roppant chimaera a’ nemesi váll szeplőtelen szűzeségének kézete; – feltünteté: mikép e’ szerint már adóztatjuk nemes testvérinket, kiktől a’ sors a’ jobbat, többet megtagadta, kik a’ statustól olly keveset vesznek, – ellenben kiknek véletlen sokat, a’ status mindent ád, ezek viszont semmivel sem adóznak; pedig nincs, kinek feje fel ne fogta voln már a’ természet oltotta ’s korunk sürgette axiomát: „ki mennyit vesz a’ statustól, annyival adós neki”. Szívet kell tehát nyitni, hogy ennek melege az üdvös elvet a’ való mezején megérlelje; – ’s igy félre már egyszer az egyesek ama’ képzelt javával, melly milliók kárán tenyész, ’s fogadjuk el az adót, nem csak eszmében, de gyakorlatban is, javasolja és sürgeti e’ választmány; még pedig nem csak a’ házi adót, mellyet a’ számitó ész és osztó igazság olly kérlelhetlenül követel, hogy minden tőle elhuzott perczért nemzeti erőtlenségünk progressiva seriesével büntet; hanem, minthogy a’ nemesi fölkelés, hadi adónknak ez elkopott asyluma, jelenkorunk hadi tacticája ellenében csak hiú vérpazarlás, közveszély fenyegetésével pedig úgyis az egész népnek egykint kellvén a’ hont védeni, igazságos, hogy a’ költségekhez a’ nemesség is egykint járuljon a’ többivel, ’s igy – fizesse a’ hadi adót is, csupán ő, családja és cselédje fejei legyenek mentesek. – Ehhez sokan igen sokat gyondolnak; magam is; miket azonban, ha majd a’ tárgy vitatás alá kerülend, bővebb alkalmam lészen elsorolni; most csak annyit jegyzek meg, hogy félek, nehogy ugy járjunk, mint a’ garast kérő koldus, kitől a’ neki szánt krajczár is visszavonatott. – Vederemo! – – Czéhek ’s mészárszéki jog eltörlése és sajtószabadság már ezelőtt fölvétetvén, a’ választmány áltl nem pártoltatott. – Hogy a’ kir. városok beligazgatásába, választásba az egész polgárság befolyjon, kivántatik. – Az itélőszékek elrendezése iránti javaslatba az országos választmánytól váratik. – Végezetül országos szemorvos Lippay Gáspár ur megyénkbeni működéseinek sikeréről jelentést tevén, dagadozó kebellel értettük, mikint a’ jeles férfiú ügyessége ’s fáradatlan szorgalma 25 világtalan közül 23-nak adta vissza látását; miért is hálás köszönetet mondandunk a’ nm. h. tanácsnak, melly e’ férfiuval annyi üdvöt külde közünkbe; más részről pedig az érdem közös méltánylatának zálogául megkérők m. főispáni helytartónkat, hogy orsz. szemorvos urat táblabiráink sorába fűzni méltóztatnék. –
Midőn ezen jó ura a’ P. H. szerémi levelezőjét az igazság elferditésével vádolá fegyveres szemmel keresé gyarlóságainkat, mellyeket őszinte megvalljuk, hogy rajtunk, embertársán szabadszemmel is feltalálhatott volna, szemüveg után nyult; de a’ más világának pislogó homályában keze megtévedt, és szemüveg helyett tükör jutott orrára. – – Az általam eddig följegyzett tények valódiságának igazolására mindenkor bátran hivatkozom a’ jelenvolt közönség mindegyik tagjára, kinek őt érzékei épek és egészek; ‘s mit egyszer a’ nyilvánoságnak átadtam nem keresem azt többé előle elrejteni. – Leczkéző ur engem érteni fog! – Hogy „az illy firkáló enthusiasták” (rám czéloz) „ügyetlen ‘s feltoló barátságukkal valóban a’ nemzetiség fejlődésének többet ártanak, mintsem azt meggondolni birnák”, – meglehet, a’ nagy czélnak, a’ hon javának eszközei választásában infallibilitással nagyobbak, jobbak sem dicsekedhetnek; a’ mi parányiságunktól pedig, édes ur! az állitás, hogy mi látunk legjobban, már magában vakság. – Mutasson mégis ön homályban tapogató lelkemnek utat, melly czélszerűbb ‘s üdvösb a’ honra, ‘s nemzetiségre: én, önnek képzelt legelkeseredettebb antagonistája, én kivánok első lenni, ki önt dicsőitve áldással követendi. –
Közlő.
A’ nem-nemes birtokot nem birhat, mig országrenddé nem tétetik, mondják itt; – népképviseletet nem kaphat, mig szabad birtoka nincs, mondják amott. – Gyönyörű circulus vitiosus! – Mikint fogunk ebből kimenekülni? –
Szerk.
ró. –
