SZ. KIR. DEBRECZEN VÁROSA VÉLEMÉNYE A’ SZ. KIR. VÁROSOK RENDEZÉSÉRŐL.
SZ. KIR. DEBRECZEN VÁROSA VÉLEMÉNYE A’ SZ. KIR. VÁROSOK RENDEZÉSÉRŐL.
A’ javitásnak ’s a’ jogok kölcsönös méltánylatának jelen korszakában, midőn nemzetünk a’ kormány hozzájárultával egy jobb, egy boldogabb jövendőnek utját készíteni, ’s minden akadályokat, mellyek a’ nemzeti egységnek, ’s az ebből kifejlendő erőnek és nagyságnak csonkitására lehetnének, elhárítani gondos igyekezettel törekszik, – azon tárgyak között, mellyekkel a’ nemzetnek minélelőbb tisztába kell jönnie, első helyen áll a’ királyi városok országgyülési helyzete és – mitől emez föltételezve van – azoknak belső elrendezése; mert hogy a’ dolog mostani állásában tovább nem maradhat, arra a’ királyi városok erőteljes felszólalása egy részről, más részről azon igazságos méltánylat, mellyel ezen felszólalások eddig a’ megyék által fogadtattak, még inkább pedig a’ nemzeti érdekek egyesitésének ’s egymássali kibékitésének közönségesen elismert szüksége, elegendő kezességül szolgál.
Sz. kir. Debreczen városa ezen kérdés megoldásához hozzá járulandó, azokra nézve, mik a’ kir. városok sorsát, országgyülési állását és azon módokat érdeklik, mellyek által a’ már eddig nyilatkozott királyi városok a’ kitűzött czélt, u. m. országgyülési szavazati jogukba leendő visszahelyeztetésöket legbiztosabban elérhetni vélik, választmányi javaslat nyomán részletes tervezetet fogadott el, követeinek országgyülési utasitásul szolgálandót.
Szabadka városa általános elveket állitott fel; Debreczen azokat elfogadá, de az általánosságnál meg nem állapodott, hanem részletesen kijelölé mind azon módositásokat, mellyeket a’ királyi városok elrendezésében országgyülésileg megállapittatni kivánna, abból a’ czélból, hogy ezek olly szerkezetet nyernének, melly midőn egyfelől a’ belső jólét kifejlesztésének magvait hordozván magában, másfelől képesekké tenné őket a’ haza boldogságát ’s a’ királyi széknek attól el nem választható erejét ’s méltóságát, mind az országgyülésén, mind azon kivül hathatósan előmozditani.
Az álláspont pedig, mellyből a’ tősgyökeres magyar város javaslatában kiindult, az: hogy a’ királyi városok belszerkezete a’ megyei rendszerhez olly módon alkalmaztassék, miszerint a’ kettő öszhangzásba hozassék, kikerültetvén egyszersmind azon hiányok, mellyek a’ megyei rendszerben jelenleg is javitást kivánnak. – Ezen álláspontból tehát, Debreczen véleménye szerint, a’ kir. városok mostani állása kettős szempontból lévén megitélhető: u. m. egyfelől azoknak a’ nm. kormány és felsőbb itélőszékek iránti viszonait, – másfelől belső elrendezésöket tekintve; a’ mi az elsőt illeti: midőn a’ kir. városok a’ publico-politicumokban jelenleg a’ nm. m. kir. helytartó tanácstól, a’ gazdálkodási tárgyakban pedig a’ nm. m. kir. udv. kamarától függenek, e’ kettős kormányzás a’ mellett, hogy az igazgatásbeli elvek szükséges összehangzását gyakran megzavarja, ezenkivül olly ügyek tárgyalását, mellyek mindkét főkormányszék figyelmét igénylik, meg is nehezíti: ohajtható lenne tehát, hogy a’ kincstártóli függés teljes megszüntetésével a’ kir. városok a’ nm. m. k. h.tanács főfelügyelete alá törvény által visszarendeltetnének, ő felségét a’ kir. városokra nézve illető törvényes jogok magok épségökben hagyatván. Ebben pedig legkisebb ujitás sincs, mert ez csak visszahozása lesz a’ régi állpotnak, mellyben a’ kir. városok az 1730-ik évet megelőzött időkben, ugy az 1783 és 1794 közötti időszakban voltak.
Hogy pedig azon választó fal, melly a’ nemzeti egység nagy kárára jelenleg a’ haza különböző rendeit egymástól még a’ fölebbviteli törvényszékek tekintetében is elkülönözi,mind inkább-inkább megszüntessék, Debreczen városa, mint már 1832-ben, ugy most is oda nyilatkozik, hogy a’ tárnoki és kir. személynöki székek megszüntettetvén, a’ kir. városok perei fölebbvitel utján a’ hazai közös főtörvényszékekre, u. m. a’ királyi és hétszemélyes táblákra menjenek; – ezeknek tagjai a’ szükséges, és a’ kir. városok kebléből kinevezendő, különben pedig a’ nemesek pereiben is szinte biráskodandó egyének által megszaporittassék, ugy ő felsége országgyülésileg az iránt is megkéressék, hogy a’ felsőbb kormányszékeknél is a’ városi szolgálatban magokat érdemesített férfiakat, mint az alkotmányos 4-ik rend képviselőit, alkalmazni méltóztassék.
127A’ mi más részről a’ kir. városok beligazgatását érdekli: Debreczen városa itt is életbe kivánván léptetni azon alkotmányos elvet, miszerint a’ polgárság kebelében rólok nélkülök semmi se történjék, melly elvet már eddig is képviselve lát azon régi institutióban, minél fogva a’ kir. városok közügyeinek elintézése a’ tanács és a’ községből választott ugynevezett eskütt polgárok közt megosztva volt, – kik bár nem a’ polgárság által választattak, mindazáltal most a’ városi rendszerben, mint az öszves polgárság képviselői ugy jelennek meg, – kérdésbe tette magának: hogy akár az országgyülési követ és városi tisztviselők választásába, akár a’ közigazgatásba, tanácsos lenne e minden polgárnak egyenes befolyást engedni; – vagy a’ képviseleti rendszert az eddiginél szélesebb alapra építve és biztosabb formákra öltöztetve továbbra is megtartani?
Tekintve tehát egyfelől az europai jogirányt, melly alkotmányos országokban mindenütt a’ képviseleti rendszerben mutatkozik; másfelől godolóra véve azon számos visszaéléseket, mellyek a’ néptömegnek akár a’ tisztviselők választásába, akár a’ közigazgatásbani egyenes befolyásából származhatnának, és csak a’ közügynek árthatnának; meggyőződve továbbá arról, hogy mind a’ tisztviselők és országgyülési követek helyes választása, mind a’ közigazgatás czélirányos kezelése a’ tudományos müveltségnek bizonyos fokát, és nem könnyen szerezhető, ’s nem minden emberben feltalálható gyakorlati tapintatot föltételez, – és mind ezeknek sikere utóljára is nem annyira a’ sokaságtól, – mint a’ választóknak, ’s választandóknak erkölcsi ’s értelmi fejlettségétőlf ügg: a’ nemes város országgyülési tárgyakkal foglalatoskodó választmányának egyértelmüleg tett abbeli javaslatát fogadta el, hogy a’ városi polgárságnak a’ beligazgatásban csak közvetőleg adassék rész; vagyis olly móddal: hogy az általok választandó ’s bizodalmukra érdemes képviselők mind a’ tisztviselőket és országgyülési követeket válaszszák, mind pedig a’ város közügyeit a’ tanácscsal együtt tartandó közgyülésekben, és annak tagjaival egyenlő szavazattal igazgassák; – egy szóval a’ kir. városokban a’ megyék szerkezetének megfelelő rendeket alkossanak, kik a’ tisztviselői karral együtt határozzanak, emezt a’ végrehajtás, – a’ felügyelet viszont: hogy mikép hajtattak végre a’ határozatok, az elnökön kivül a’ közgyülést illetvén.
Ezen rendszer létesitésének föltételeibe azonban részletesen is beléereszkedni szükségesnek tartván, ugy vélekedik, hogy választó lehetne minden helybeli polgár, továbbá minden házbirtokos, ezenkivül pedig minden önállásu nemes és honoratior, ki valamelly városnak állandó lakosa, ha szinte háza nincs is.
Miért nem kiván pedig a’ nemesektől és honoratioroktól is városi házbirtokot, mint választói képességet, ez az oka: mivel a’ kir. városoknak általános ohajtása lévén a’ helyhatósági biráskodásnak a’ keblökben lakó nemesek és tisztes rendüek személyeire törvény által leendő kiterjesztése, – melly rendszabály a’ városi beligazgatást igen megkönnyítené, és számtalan kihágásoknak és következetlenségeknek venné elejét, – minthogy ettől a’ 3-ik rend főkép azért látszott eddig idegenkedni, mivel a’ városi tisztviselők választásában részt nem vehetett, – ezen idegenkedést Debreczen városa csak az által véli elhárithatónak, ha itt is azon elv fogadtatik el, hogy a’ nemes embert csak olly birák itélhetik meg, kiknek választásába befolyással lehetett; az ország több rendei méltányosságtól biztosan remélvén a’ kir. városok, hogy ha a’ nemeseknek és honoratioroknak a’ tisztviselők választásában részvétet engedendenek, ezekre nézve a’ helyhatósági biráskodás törvény által meg fog állapittatni.
A’ képviselői testületet továbbá akkép kivánná alakittatni, hogy az – a’ mennyire lehet – mind a’ vagyonnak, mind a’ jóakarattal párosított értelemnek hű kinyomása lenne; – számra nézve a’ mostaninál jóval több, részint azért, hogy a’ közdolgok iránt minél többeknek részvéte fölgerjesztessék; részint azért, hogy már számára nézve külbefolyásnak minél kevesbbé legyen kitéve; – azon arányt egyébkint, mellyben a’ képviselőknek a’ város népességéhez, vagy a’ polgárok számához állani kell, mint szinte a’ tőlök kivánandó képességeket 8qualificatio) egyes városok körülményeihez alkalmazandó országgyülési tárgyalás utján véli meghatározandóknak.
A’ közgyüléseket pedig, sőt a’ törvényszékek üléseit is, az itéletbeli szavazást kivéve, teljes nyilvánossággal, olly szabályok mellett azonban, mellyeka köztanácskozások méltóságát és a’ szükséges rendet ’s csendet biztosítani elég hathatósak legyenek, véli tartandóknak. ugyanis valamint egyfelől nem képzel viszásabb állapotot annál, melly a’ nyilvánosság eszméjével minden müvelt nemzeteknél összekötött gyakorlattal merőben ellenkezőleg, a’ hallgatóság részéről a’ tetszés vagy nem-tetszés zajos kijeletését a’ gyülésteremekben eltűrvén, annak ekkép egyes vélemények ’s tanácskozások felett némi zsarnoki biráskodást enged: ugy másfelől az illő, és természetes korlátai közé visszavezetett nyilvánosságot, mellynél a’ hallgatóságnak nem több, mint a’ hallgatás szerepe hagyatik, egyik leghathatósabb eszköznek tekinti mind arra, hogy a’ tisztviselők hivatásuk pontos és lelkiösméretes betöltésére erkölcsileg buzdittassanak, mind arra, hogy a’ nép és előljárók közt lenni kellő bizodalom szilárd alapra épittessék; – mivel nyilvánosság eszközlendi azt, hogy a’ nép a’ határozatok okaival megismerkedvén, azokban belmeggyőződéséből megnyugvását találja, egyszersmind öntapasztalásából szerezzen magának tudományt tisztviselőinek a’ polgárság javát előmozdítani kivánó törekvéseiről; – minek mind azokra nézve, kiknek kezében az igazgatás van, mind azokra, kik igazgattatnak, csak üdvös eredménye lehet.
Midőn ekkép a’ nemes város a’ városi belszerkezet elrendezésének tervezésébe belé ment, nem mellőzhette el figyelmét azon sok oldalról nem csak a’ megyék, hanem a’ kir. városok kebeléből is jelentkező kivánat, miszerint az örökös hivatalviselés megszüntettetvén, minden városi felsőbb és alsóbb tisztviselők az időszakaszonkint előforduló tisztujitásoknak a’ megyék példájára alávettessenek. És bár első tekintettel a’ törvényszéki tagokat illetőleg, a’ birói függetlenséggel nem egészen egyezhetőnek látszék is a’ hivataltóli elmozdithatás elve: mindazáltal, ha mérlegbe vettetnek mind azon rosz következmények egyfelől, mellyek az örökös hivatalviseléstől szinte elválhatlanok, – másfelől pedig az elmozdithatás káros eredményei, minélfogva metgtörténhetik, hogy gyakran a’ jólelkű, és hivatalában szigorú tisztviselő, épen azért a’ pártok áldozatja lesz: nem kételkedik mégis kimondani, hogy kisebb méltatlanság és a’ közjóra nézve kevesebb veszedelem, egy illy tisztviselőnek hivatalátóli megválása, kinek ugyanazt a’ következő tisztválasztáskor visszanyerni reménysége lehet, – mint a’ közönségnek egy hanyag, vagy lelkiesméretlen tisztviselő által a’ közjó hátramaradásával és számos magánosok kárával hoszú évek során keresztüli terheltetése; – mert hogy az illy baleseteknek eltávoztatására, a’ kir. városokban eddig fenállott azon rendszabály, miszerint az illy tisztviselők csak per utján és felsőbb jóváhagyás mellett voltak hivataluktól elmozdithatók, – nem elegendő, azt számos kir. városok példái bizonyítják.
Mikor azonban a’ kir. városi tisztviselőkre az időszakonkint előforduló tisztujitás elvét alkalmaztatni kivánja, abbeli meggyőződését is kijelenti: hogy a’ minden három évben előkerülő tisztválasztást épen a’ közjóra nézve, mellynek előmozditása a’ főfeladat, czéliránytalannak, sőt károsnak tartja. Mert nem tekintve azt, hogy minden hivatal bizonyos gyakorlati ügyességet igényel, melly csak idő jártával szerezhető, – minélfogva a’ három évi tisztujitás épen akkor üt ki sok tisztviselőt hivatala köréből, midőn azt teljesebben megismerni kezdette, – melly körülménynek magokra a’ tisztviselőkre nézve is már előre inkább leverő, mint buzditó hatása van, – Debreczen városát a’ három évenkinti tisztujitások pártolásától még a’ megyei példák is visszatartják. Ugyanis tapasztalni lehet, hogy a’ gyakori tisztujitások a’ megék közönségeit csaknem folytonos forrongásban tartják, midőn alig csilapultak le a’ szenvedélyek egyik tisztválasztás után, már kezdődnek a’ másikra az előkészületek; – melly szakadatlan vetélkedés a’ maegyéket sokszor keserű ellentétben álló pártokra oszlatja, és a’ közgyüléseket személyeskedések harczmezejévé alakitja, a’ közügynek és magánosak dolgainak nagy hátramaradásával. Eme’ baj elkerülése végett tehát a’ tisztujitást hat évenkint kivánja, kivéve, ha tán a’ helybeli körülmények, mi már e’ városban is nem egyszer megtörtént, a’ 6 év bevárását meg nem engednék. – Ezen 6 évi tisztujitásokat pedig nem csak a’ felsőbb és alsóbb minden tisztviselőkre, hanem magokra a’ képviselői testület tagjaira is kiterjesztendőnek véli, magában értetvén, hogy a’ tisztujitás senkinek is, ki a’ közbizodalmat birja, ujraválasztását ki nem zárhatná, a’ régibb tisztviselők, kivevén a’ törvény által meghatározandó elmozditási eseteket, a’ kijeleltek sorába mindenkor bejövendők levén. (Vége következik.)
