SZ. KIR. DEBRECZEN VÁROSA VÉLEMÉNYE A’ SZ. KIR. VÁROSOK RENDEZÉSÉRŐL.
SZ. KIR. DEBRECZEN VÁROSA VÉLEMÉNYE A’ SZ. KIR. VÁROSOK RENDEZÉSÉRŐL.
(Vége.)
A’ mi továbbá a’ tisztválasztások tartásának módját ’s menetelét illeti: miután már fentebb kifejté a’ ns város, hogy a’ minden 6 évben előfordulandó tisztujitás elvét a’ tanácsbeliekre is alkalmazni kivánja, és igy ezek a’ kitett határidő elteltével az ujonan lehető megválasztatásig hivatalaikról leköszönni tartozván, a’ kijeleléseket az eddigi törvényes gyakorlat szerint nem tehetnék: itt már előállani véli az esetet, hogy a’ tisztujításoknál egy, a’ királyi felség által nevezendő magasabb állásu, ’s a’ mennyire lehet, a’ kir. városok tisztviselőiből előmozdított, ’s ekkép amazoknak beligazgatásával ismeretes kormányférfiu vevén által az elnökséget, ez tegye a’ kijelelést a’ tanácsi tagokra nézve, a’ jegyzői ’s tiszti ügyvédi kart is ide értve; – az alsóbb tisztviselőket illetőleg a’ kijelelés joga a’ régi szokás szerint ennekutána is kirekesztőleg a’ beállitandó magistratusnál maradván.
Sőt hogy a’ kir. városok a’ kir. biztosoknak ritkán czélravezető munkálatitól ’s a’ beligazgatást többnyire megakasztó befolyástól mindenkorra fölmentetnének, törvény által kivánná megállapittatni: mikép minden kir. városnak nem egyenkint ugyan, hanem helyzetök ’s egymástóli távolságukhoz képest többnek kevesebbnek együtt, a’ törvényben világosan meghatározandó jogokkal és kötelességekkel felruházandó, a’ megyei főispánokhoz hatáskörére nézve hasonló és hivatalába ünnepélyes esküvel iktatandó főkormányzó adassék, ki mind a’ tisztujitásoknál, mind az országgyülési követek választásánál, sőt más alkalommal is, ha szükségesnek találná, a’ közgyülésekben elnökölhessen; egyébiránt maga sem nem határozhatván, sem a’ többség határozatát meg nem változtathatván.
Nem ismeretlen ugyan Debreczen előtt a’ magányvélemény, mellyet a’ publico-politicumokban munkálkodott országos választmánynak a’ kir. inspectorok felállitását tárgyazó javaslatára a’ kir. városok követei adtak: de meg van győződve, hogy ha az általa tervezett városi főkormányzóknak jogai ’s kötelességei törvény által szorosan kijeleltetnének, azon aggodalmak, mellyek az érdeklett munkálatban részt vett kir. városi követeket ellenkező véleményadásra vezérlették, egészen megszünnének.
Visszatérve azonban a’ tisztujitások miképtartásának módjára: bekövetkezvén a’ törvényes határidő, mellynek megtartására a’ főkormányzó hittel kötelezendő lenne, először is a’ tanács és régibb képviselők kebeléből a’ főkormányzó által közgyülésileg kinevezendő küldöttségeknek egyedül a’ rend fentartására és kihágások meggátlására terjedendő felügyelete alatt, a’ kisebb kir. városokban egy helyre, a’ népesebbekben pedig nagyobb csoportozások és ebbőli zavarok eltávoztatása végett két vagy több járásokban összegyüjtendő választók által (kiknek, valamint a’ képviselőkké választhatóknak névjegyzéke minden tisztujitás előtt megvizsgálandó ’s kiigazítandó, az utólsó pedig járásonkint ki is függesztendő lenne) a’ képviselő testület tagjai mindenik kerületből a’ meghatározott számban (mellybe azonban a’ város másik kerületében lakók is bejöhetnének ugyan, de a’ többfelé történhető elválasztás esetében is csak egy választást fogadhatnának el) általános szótöbbséggel titkos szavazás utján egyenkint elválasztatván, ’s ekkép a’ képviselő testület kiegészittetvén, midőn ez végbe ment, a’ főkormányzó elnöklete alatt tartandó conferentián – mellybe a’ képviselő testületnek is a’ maga kebeléből titkos szavazattal kiküldendő ’s a’ tanács tagjaival egyforma számu választmánya meghivandó lenne – a’ kijelelendők névjegyzéke kölcsönös értekezések ’s felvilágositások után, nem ugyan minden egyes hivatalra szám szerint, hanem csak a’ hivatalok különböző rendéhez képest általánosan megállapittatván, a’ főkormányzó tisztjéhez tartoznék minden hivatalra egyenkint a’ kijelölést megtenni, olly móddal, hogy elsőbben jőne a’ tanácsnokoknak és ezek közül utóljára a’ polgármesternek és főbirónak választása, ’s mikor ez végbe ment, az eddigi gyakorlat szerint is a’ jegyzői ’s tiszti ügyvédikar azután ujittatnék meg – a’ képviselő testület titkos szavazatai nyilvános ülésben lévén felszámitandók; az alsóbb hivatalok betöltése egyébiránt, mint már fentebb is megjegyeztetett, a’ tanács által a’ főkormányzó befolyása nélkül eszközöltetvén.
A’ mi már a’ kir. városok tanácsának mindennapi munkakörét közelebbről érdekli: miután a’ tapasztalás bizonyitja, hogy a’ munkák halmaza, kivált a’ népesebb kir. városoknál, a’ közelebbi időkben annyira gyült, hogy azokat a’ tanács összes tagjai egy testben legjobb igyekezet mellett sem képesek végezni, a’ honnan jelenleg is némelly kir. városokban legfelsőbb k. rendeletnél fogva a’ törvényszéki ügyek a’ publico-politicumoktól és gazdagságiaktól elválasztva, a’ két testületre oszlott tanácsnak külön tagjai által elkülönözött gyülésekben tárgyaltatnak, szükségesnek látszik ezen rendszert a’ törvény által meghatározandó formák között, ha nem minden, legalább az első rendü kir. városoknál kötelezőleg behozni.
Mondhatná ugyan valaki: hogy a’ tanácsnak két külön testületre inditványozott felosztását, a’ gazdasági dolgokat illetőleg, az eddig is minden kir. városoknál felsőbb parancs mellett fenállott gazdasági székek feleslegessé teszik: de ha gondolóra vétetik, hogy ezek rendeltetésöknél fogva hetenkint csak egyszer tartják üléseiket, és ekkor is nem határozatokat, hanem csupán a’ közelebbi gyülésben előterjesztendő ’s tanácsi megerősitéstől függő javaslatokat tehetnek: látni való, hogy ezen gazdasági székek, a’ mellett, hogy sok időt és erőt kevés haszonért emésztenek fel, egy olly beligazitás hiányát, melly a’ város pénzügyeit, az alsóbb tisztviselők hivatalos eljárást és minden köz számadásokat folytonos és önállásu figyelemmel kisérhetné, ki nem pótolják; és legalább Debreczenre nézve, a’ tapasztalás azt bizonyitja, hogy itt a’ törvénykezési ügyek elitélése egy testület, a’ gazdasági tárgyak kezelése pedig, hozzájok járulván ezekhez a’ publico-politicumok, másik testületet annyira elfoglalna, mikép mindkét osztály hetenkint négyszer tartandó üléseiben elegendő munkát találna.
Ezen két osztálynak egymásközötti és a’ közgyülések iránti viszonyait pedig a’ következők szerint gondolná Debreczen városa megállapithatóknak: hogy minden héten egy nap, jelesül hétfőn, a’ főbiró elnöklete alatt teljes tanácsgyülés tartatván, a’ megelőzött egész héten érkezett kormányszéki parancsolatok, intézvények, levelezések felolvasandók lennének, ’s mindegyik az elnök által azon osztálynak, mellynek köréhez tartozik, különös jegyzék mellett tárgyalás végett kiadatnék; azok, mellyek az egész város közönségét, vagy annak magányos jogait érdeklik, vagy a’ fenálló rendszertől eltérő nagyobbszerű változtatást kivánnak, mindenkor a’ hónap első napján, vagy ha ez vasárnapra, vagy ünnepre esnék, a’ következő napon kezdődő köz, vagyis a’ tanácsnak a’ képviselői testülettel együtt a’ főkormányzó távollétében ugyancsak a’ főbiró, vagy annak akadályoztatása esetében a’ polgármester rendes elnökletei alatt tartandó gyülésére halasztatván, ugyan oda tartoznék minden gyökeresebb javitások inditványozása ’s elhatározása; továbbá az országgyülési követeknek, Debreczenben eddig is fenállott gyakorlat szerint, kijelelés nélkül titkos szavazás utján történendő választása, mind utasitása, a’ közpénztárak kiadásainak – mellyekről kirekesztőleg a’ közgyülés fogna ezentúl rendelkezhetni – utalványozása, az adó ügyének időnkinti tárgyalása, végre a’ tanács gazdasági osztálya által vezetendő jegyzőkönyveknek olly czélbóli felolvasása, hogy a’ közgyülés a’ beligazgatásnak mindennapi folyamatát is éber figyelemmel kísérhesse, mindennemű számadásokba tetszése szerint belé nézhessen, a’ hol hibát lát, igazithassa, ’s a’ hűtlen vagy hanyag tisztviselőt feleletre szorithassa*.
Mi ezen részletes javaslatban, a’ felállitott sarkelvtől, t. i. attól, hogy a’ képviselő testület gyülése a’ megyei gyülésekhez kivántatik assimiláltatni, egy olly lényeges eltérést látunk, melly az egész javaslat typusát sarkából kiemeli, ‘s azon surlódásoknak, miket tanács és választott polgárok között nem egy helyütt látunk, örökös gyülpontja maradna. Értjük azt, hogy a’ tanácsnak mint külön testületnek határozási jog is adatik, ‘s demarcationalis vonal czéloztatik felállittatni a’ tanács ülésére és a’ közgyülésre tartozó dolgok között – conflictus competentiarum – mint a’ latin mondaná. – Ez nem assimilatio; – igy a’ városok soha sem válnának alkotmányos szellemű erős testületekké. – A’ dolog igen egyszerű, nézetünk szerint. – Minden tisztviselőnek ki kell saját teendőjét szabni, mint van megyében az alispánnak, sz.birónak ’stb., ezt végzi, teljesiti, a’ közgyülés iránti felelőség terhe alatt; – egyébiránt minden dolgokra ‘s általában ennek kell az assimilatio szerint állani, hogy a’ közgyülés (mellynek a’ tisztviselők is tagjai) határoz; a’ tisztviselők végrehajtanak; – ‘s igy lehet törvényszék, ‘s annak tanácsnoktagjai, lehet biró, polgármester, kapitány ’stb., de tanács-testület mint külön hatósági corporatio, nem lehet. –
Szerk.
135A’ két testületre oszlandó tanácsnak belszerkezetét továbbá ekkép lehetne alakítani:
A’ törvénykezési osztály állhatna a’ főbiró elnöklete alatt, az egyedül büntetőtörvényszékeken megjelenni tartozó város kapitányán kivül, kire a’ fenyitőperekben hozott itéletek végrehajtása is bizandó lenne, 6 tanácsnokból, 2 jegyzőből, a’ tiszti ügyvédek is ezen osztályhoz tartozván.
Ezen osztálbeli tanácsnokokat fel lehetne azon hatósággal ruházni, hogy meghatározandó kerületeikben a’ képviselői testület kebeléből magok mellé veendő két eskütt polgárral 60 r.frtot meg nem haladó világos adóssági pereket, mellyeknek a’ tanácshozi fölebbvitele csak birtokon kivül lenne megengedhető*, mint törvényes biróság, – sőt mint békebirák, mindkét fél megegyezésével nagyobb kereseteket is elintézhessenek, jegyzőkönyveiket minden évnegyed végével a’ tanácsnak (?) bemutatni tartozván.
Tanácshoz? – – törvényszékhez gondolnók. –
Szerk.
Egyébiránt midőn a’ 60 r.frtot nem haladó világos adóssági követelések elitélését, melly eddig a’ városkapitányi hivatal illetőségéhez tartozott, a’ törvényszéki tanácsnokokra kivánja a’ nemes város átruháztatni: főczélja az érdeklett hivatalt minden az adóssági perekben eddig gyakorlott biráskodástól fölmenteni; hogy ekképen annál több ideje legyen eredeti rendeltetésének, melly is a’ belbátorság fentartása, a’ város tisztaságára való ügyelet, a’ cselédrendszer kezelése, végre a’ katonaság dolgaival szinte mindennapi foglalkozás, kellőleg megfelelhetni.
A’ törvénykezési osztályban az itélethozásra mind a’ polgári, mind a’ büntető perekben legalább öt tagnak jelenléte kivántatnék, kivéve a’ 200 r. forintot meg nem haladó követeléseket, mellyek az 1836: XX. és illetőleg 1840: XI. t. cz. értelmében három törvényszéki tag által is elitéltethetnének; és az illy perek ellátását a’ törvénykezési osztály, a’ gyorsabb igazságszolgáltatás tekintetéből, két tanácsban is végezhetné.
A’ gazdasági ’s illetőleg közigazgatási (publico-politicai) osztály a’ polgármester elnöklete alatt a’ szükség esetében ezen osztály gyüléseiben is megjelenhető város kapitányán kivül számlálna 4 tanácsnokot, és a’ képviselő testületből évenkint szótöbbséggel választandó ’s napidíjak mellett szolgálandó öt tagot, – két tanácsjegyzővel együtt; azt itt megemlitvén, hogy a’ hivatalban idősebb tanácsnokoknak, föltéve, hogy törvénytudók, választást lehetne engedni, miszerint akár a’ törvényszéki, akár a’ beligazgatási osztályban foglaljanak helyet; de a’ mellyet egyszer választottak, azt egyik tisztujitástól a’ másikig megtartani köteleztessenek; – egyedül a’ közgyülésnek állván szabadságában e’ részben időközben is változást tehetni.
A’ mi végre ezen két osztálynak hivatali körét különösen érdekli: azt már elnevezéseik is körülbelől meghatározzák. E’ szerint a’ törvényszéki osztályt mind a’ polgári mind a’ büntető pererk elitélése, ’s az itéletek végrehajtása, az ide tartozó felsőbb rendeletek, hivatalos jelentések ’s levelezések tárgyalása; a’ közigazgatási ’s illetőleg gazdasági osztályt pedig minden egyéb nem törvénykezési ügyeknek elintézése fölebb a’ közgyülések munkakörénél előadott és minden városnak magányviszonyaihoz is alkalmazható körülirással illetné, – a’ rendkivüli és halasztást nem szenvedő esetekben bizonyos summáig a’ közpénztárokrai utalványozás jogával is, de felelet terhe alatt felruháztatván,a zt itt megjegyezve, hogy ezen osztály gyülésében, a’ határozatok hozatalára, legalább hét tagnak jelenléte kivántatnék; a’ két testületnek foglalatosságai pedig egymástól olly szorosan elkülönözendők lennének, miszerint senki is – kivéve a’ város kapitányát a’ fent kijelelt korlátozással – más osztályhoz tartozó kiküldetéseket valamint nem kaphatna, ugy azokat elvállalni sem tartoznék, a’ városi főkormányzót az elnökség egyedül és kirekesztőleg a’ közgyülésekben illetvén.
Egyébiránt a’ mi a’ kir. városoktól érkezett körleveleket illeti, nevezetesen a’ kézsmárkira nézve: jóllehet Debreczen városa örömmel idvezelminden inditványt, melly a’ kir. városok köréből a’ kornak jogszerű kivánatiból meritve, olly czélból tétetik, hogy országgyülési jelen helyzetök fonák állásából kivétetvén, követeik tettleges szavazati jogukat ismét visszanyerhessék: mindazáltal a’ kézsmárki felirásban ő felsége elébe fölterjesztett kérelmeknek első részét (a’ követválasztásnak kormányrendeletileg kivánt módositása iránt) alkotmányos szempontból kiindulva nem pártolhatja. Ugyanis bár igen fontosnak találja a’ 3-ik rend által a’ kir. városok követei ellen támasztatni szokott azon ellenvetést, hogy ezek nem a’ polgárságot képviselik, mivel nem ez választja ’s utasitja őket: minthogy azonban a’ kir. városoknál most fenálló választási módot – melly ha azokban különbözőképen gyakoroltatott is, de sehol a’ tanács és vál. polgárság kebelén kivül nem terjedt – a’ törvénynyel szinte egyerejü olly törvényes gyakorlat, mellyet alkotmányos uton egyedül csak a’ törvényhozó hatalmak kölcsönös megegyezésével országgyülésen hozandó törvény által lehet megváltoztatni, e’ részben tehát a’ törvényhozás rendelkezéseit megelőzni annyival kevesbbé tartja tanácsosnak, mivel Kézsmárk városával a’ válaztás módjára nézve sincs egy értelemben; a’ mennyiben az által a’ követválasztásba és az utasitáskészitésbe minden polgárnak egyedenkinti befolyás kivántatik adatni; Debreczen pedig a’ választóknak csak közvetett, és, mint fentebb bőven kifejtette, képviselők által gyakorlandó részvétet akar a’ választásokba tulajdonittatni. – Hanem a’ mi a’ kérelem másik részét illeti: a’ mennyiben annak biztosabb sikerrel remélhető a’ kir. városok szavazati jogán ejtett sérelem orvosoltatása, minél több alkalmak használnak annak kijelentésére, hogy a’ mostani törvényellenes állásban tovább maradni nem akarnak, nem maradhatnak, e’ város is jónak látá ő felsége előtt az iránt esedezni: hogy a’ kir. városok elrendezését és ennek folytában szavazati joguknak szabályozását kir. kegyelmes előadásai közé első helyre kitűzni kegyeskedjék; ’s annak, ha a’ kir. előadások során előjönne, törvényes és igazságos elintézésére, – ha pedig azokból kimaradna, inditványba hozásra a’ megyéket is körlevelek által megkeresvén. – A’ mi Eperjes városa körlevelét illeti: ez a’ védeszközök között, mellyektől a’ kir. városoknak törvényes jogaikba leendő visszahelyeztetését várja, első helyre teszi az egyetértést az adandó utasitásokban, még pedig olly kijelentéssel, hogy ha ezektől az országgyülési egyenkint számitandó szavazat tovább is megtagadtatnék, az országgyülést egy testben hagyják el. – Nem vonja kétségbe Debreczen városa, hogy az eszközök választásábani egyetértés a’ kitűzött czél elérésére igen szükséges: ezen egyetértést azonban inkább a’ kölcsönös felvilágositások ’s az okok túlnyomóságáróli benső meggyőződés, mint a’ vélemények erőszakoltatása által ohajtja elérni; és igy Eperjes városának azon javaslatát, hogy az egyetértés kedveért némelly kir. városok tulajdon meggyőződésüket is feláldozzák, ’s magokat a’ többséghez csatolják*, mint törvényhatósági önállásával össze nem férőt, de különben is, minthogy mindenütt a’ többség határoz, a’ kivánt czél érésére nem épen elkerülhetlenül szükséges eszközt, elfogadhatónak annyival kevesbbé találja: mivel a’ kir. városoktól a’ haza az egyetértésen kivül még más valamit is követel, ugymint a’ szükséges kezességeket, mellyeket a’ követi állás megkiván, ’s mellyek egyedül a’ városok mostani belszerkezetének ’s követeik eddigi választása és utasitása módjának javitásától remélhetők. A’ mi pedig az országgyülésnek föltételesen javaslatba tett elhagyását illeti: erre nézve elégnek tartja, már megállapított elveire, miszerint az országgyülés elhagyását czélra vezető eszköznek nem tartja, hivatkozni.
Ezt Kassa is pártolja. –
Szerk.
Sz. kir. Szatmár városa végre akkint nyilatkozván, hogy bár fájdalmasan érzi is a’ sz. kir. városoknak törvényadta szavazatjogukból lett kivetkeztetésöket, annak visszaszerzését mindazáltal, mellynek teljes gyakorlata a’ mostani lebilincselt állásukban alkotmányos nézetből kiindulva nem is ohajtható, – nem túlfeszített követelésektől, hanem a’ haladás utján teendő lépéseiktől ’s belszerkezetök javitásától és a’ kamarátóli függés megszüntetésétől várja; épen ezen elvek azok, mellyeket Debreczen városa már három országgyülésen a’ követi utasitások bizonysága szerint magáénak vallott, azoknak tehát rokon érzelemmel fogadtatásukról Szatmár városát barátságosan tudósitá.
