Felszólitás a’ Pesten felállítandó protestans főiskola ügyében.
Felszólitás a’ Pesten felállítandó protestans főiskola ügyében.
Épen két éve már, hogy a’ dunamelléki reform. egyházkerületnek a’ pesti főiskola tárgyában felhatalmazott választmánya e’ nagy és fontos ügyben felszólitását közrebocsátá, és felszólitá hitsorsosait: nyujtanának áldozatot egy nevelőintézet alkotásához, mellynek talapzata a’ haladott kor igénye legyen, ’s kúp ablakán át végig derítse minden termeit a’ polgárisodás napmelege; alkotásához egy intézetnek, melly az életet és müveltséget a’ tudománynyal közvetíthesse, a’ bizalomnak zálogjel legyen, hogy a’ protestans magyar a’ nemzetélet közép-tűzpontjából parragi térre kiszorítva nincs, ’s mintegy külvárosi darabosságra kárhoztatva már többé nem lehet. – És felszólíta minden honpolgárt: nyujtaná segédkezét egy olly intézet alkotásához, melly hatalmas egy tényező leend, hogy Magyarhonnak fővárosa, mint kell és illik, magyarrá legyen; és felhivá segélyre az emberbarátokat, kiknek szívükhöz a’ felekezetesség szükkeblű érzete nem férkezhetik, kik az emberben a’ testvért szeretik, az emberi nem közös istenét akármelly templomban imádja bár; kik tehát tudják, hogy a’ ki embert nevelni segített, az emberiség isteni czéljának áldozott, ’s dicsőítette a’ mindenhatót. –
És a’ főiskola ugyan még nem áll, de a’ felszólitás mégsem maradott sükertelenül. – Szép a’ lelkesedés lángmelege. Teremt az, – mig a’ kitűrés, méhszorgalommal csak alkotni tud; de fa nem nőhet, gyümölcs nem érhetik egyetlen éjnek átfordulatán, ’s hol a’ czél ollyan, hogy hozzá máról hónapra jutni nem lehet, ott a’ kitűrés szelid buzgalma talán még biztosabban czélhoz vezet, mint az ellobbanó lelkesedés. – 2438 részint aláirási ív, részint adakozókönyvecske közül (mellyek beküldésének határideje még kitűzve nincs) a’ nyomtatásban szétküldött 2 iv „kimutatás” szerint önkényt 293 küldetvén be, ezeken már is 51,952 pft van aláirva, – az azótai beküldések itt még számitásba nem jöhetvén.
És ha megemlékezünk azon pártfogásra, mellyre ügyünket a’ hatóságok méltaták, ha végigtekintünk az aláirók névsorán, lehetetlen magasztos örömet nem éreznünk, hogy isten kegyelme olly időszakot érnünk engede, midőn a’ vakbuzgóság ideje lejárt, ’s ember embertől, honfi honfitól valláskülönbség miatt testvéri jobbját nem tagadja meg. – És ha már ezek szerint a’ fogalmazott tervhezi hű csatlakozás, az aláirások haladása, ’s az ügyvezető választmány egyéb előkészitő lépései nem hagynak kételkedni, hogy a’ szeretet indulata, mellyen ez ügy reménye feneklik, hitünket meg nem hiusítandja: van egy hatalmas eszme, mellyet a’ pesti reform. főiskolának inditványa költe fel, mellynek fölvillanását a’ magyarországi protestantismus ihletes magasztaltsággal fogadá, ’s a’ sokat hányatott hon, melly annyiszor érezé a’ szakadozás átok-ostorát, őszinte helyesléssel üdvözlé. Értjük a’ protestáns két testvérfelekezet egyesülésének eszméjét, melly – ha férfias akaratunkhoz isten kegyelmes áldása járul – a’ magyarországi protestantismusnak a’ mint régi vágyát teljesítendi, ugy jövendője épületének kőszirt alapul szolgálhatand.
És az isteni gondviselés ugy akará, hogy az ige – az unio igéje – mellyet a’ pesti főiskola tervezése költe fel, legelőször is azon főiskolában lépjen életbe; ’s a’ testvér két egyház egy beolvadása, mellyet mindkettőjök egyetemes egyházi gyülése a’ szentesitő „legyen” szóval már megpecsételt, ép ezen főiskolában lelje megtestesült magkövét. – Igenis, a’ tervezett főiskola, mellynek létesitése végett hitsorsosink, honfitársaink ’s minden emberbarát részvétét ezennel ujra, ’s növekedett reménynyel, erősült bizalommal felhíjuk, nem csak reform. főiskola többé; ’s mi, kik e’ részvétért esdeklő szózatot emelünk, már nem csak a’ dunamelléki ref. egyházkerület választmánya vagyunk; hanem egyesült protestans választmány szól a’ hazához, szól hitsorsosihoz ime’ sorokban, ’s pesti protestans főiskola az, mellynek ügyében szónkat emeljük.
Vannak dolgok, miknek egyszerű neve erősb meggyőződést képes gerjeszteni, ’s hatalmasb ösztön az ép kebelnek, mint az ékes szó minden özöne. Illyennek véljük imez ügyet is. Azt tehát azon szent hittel ajánljuk a’ közrészvét pártfogásába, hogy mind azok, kik már eddig is áldozatkészséget bizonyitának, áldandják velünk a’ gondviselést, melly eldarabolt erőnk egybeforrásának reggelét immár felhozta reánk; kik pedig az ügyhöz járulni még tartózkodtak, mivel a’ terv kiviteléhez talán erős bizalmuk nem vala, most immár meg nem tagadandják részvétöket; miután ha még volt valamire szükség, mi a’ kivitel reményét bizonyosságra emelje, azt egyesülésünkben még a’ legkétkedőbbek is minden bizonynyal feltalálandják. –
Minek bővebb kezességeül örömünkre válik ügyünk barátait egy lényeges állapodásról értesíteni. Kezdetben ugyanis, midőn az első aláirási ívek szétbocsáttatának, a’ pesti főiskola ügyében felhatalmazott választmány az aláirókat biztosítani kivánván, hogy áldozatuk nem leend haszontalan kijelenté: miképen az alapitványok kamatjai ’s a’ többi aláirások csak akkor lesznek befizetendők, ha a’ tervezett 250,000 pft egészen aláirva ’s a’ főiskola létesitése biztosítva leend. – E’ biztositásnak czélja világos, tudniillik az, hogy mit az emberszeretet nevelésre, még pedig nem másutt, mint pesti főiskolábani nevelésre szánt, az használatlanul nem heverend, hanem valósággal e’ czélra fordíttatandik. Most tehát midőn az egyesülés a’ már aláirások által előbb biztosított erőt annyira növelé, hogy a’ törvényes előzmények kieszközlése után, a’ tervezett főiskolának nem csak elemi, alsóbb ’s középosztályait azonnal létesíthetnők: az alulirt választmány abban állapodott meg, hogy mihelyt a’ tanítási rendszer iránt bejött derék pályamunkák egybevetéséből a’ főiskola egész szerkezete kidolgoztatván, annak felállitására ő felségének kegy. jóváhagyását a’ törvény értelmében megnyerni szerencsénk leend, már összegyült ’s még időközben gyülendőnek remélt erőnkhöz képest a’ pesti protestans főiskola felállitásához ’s fokonkinti megnyitásához azonnal valósággal hozá fogandunk; minélfogva az aláirások eredeti lényeges föltétele, t. i. a’ tervezett főiskola valóságos meginditása teljesülvén, teljes bizodalommal reméljük, hogy tervünk nagylelkü pártfogói között nem csak senki nem akadand, ki igéretének beváltását, a’ 250,000 pft utólsó fillérének is begyülésétől felfüggesztené; sőt mindenki sietend aláirásának haladéktalan beváltásával a’ főiskola meginditásához, mint nem csak az eredetileg tervezett, hanem azt jóval meg is haladandó pénzalap begyüjtésének legsükeresb eszközéhez hozzá járulni.
Azonban, habár szentségtörésnek tartanók is hinni, hogy akadhasson ember, kinek a’ tervezett főiskola iránti jó akaratját az egyesülés magasztos eseménye meghűthetné, azon egyesülésé, mellyben a’ magyarországi protestantismusra ’s a’ szakadozott hon érdekegységére anynyi áldásnak magva csirázik; sőt erősen meg vagyunk győződve, hogy ez a’ már létező rokonszenvet csak éleszteni képes, hol pedig még nem volt, teremteni fog: mindazáltal sem hozzánk, sem szent czélunkhoz nem illenék, mások akaratját az erkölcsi kényszerítésnek még csak árnyékával is illetni: miután tehát eredetileg nem egyesült, azaz protestans, hanem csak reform. főiskolára történt a’ fölszólitás, ezennel folyó évi junius hónap 10-dik napját olly módon tűzzük ki nyilatkozásra határnapul, hogy ha találkoznék az aláirók között, ki a’ pesti reform. főiskolának, protestans főiskolává fejleménye miatt, aláirását visszavonni akarná, azt a’ kitett határnapig az alulirt választmányhoz alkalmilag vagy bérmentesen küldendő levél által bátran kijelenthesse; a’ ki azonban a’ kitett módon nem nyilatkozandik, annak mindenkitől alapos reménynyel várt hallgatása törvényes erejű megegyezésnek fog vétetni; ’s ugy általunk minden intézkedés, mint minden további aláirás is a’ pesti protestans főiskola számára történendik.
Emberi értelem ’s a’ dolgok fogalma egy mintára mind nem szorítható, ’s azért lehetnek, kik a’ pesti protestans főiskolára nem azon rokonszenvvel gondolnak, minőt minden honpolgár keblében tenyészni ohajtanánk: de van mégis egy, miben – reméljük – minden protestans, ’s ki ez ügyet a’ protestantismus szempontjából tekinti, velünk kétségtelenül egyet ért: ’s ez az, hogy a’ magyarországi protestánsoknak nincs becsesebb kincsök, mint ama’ törvényesített jog, miszerint iskoláikat önmagok rendezik és kormányozzák; – ezen megbecsülhetlen jogot a’ magyarországi protestantismus cserébe semmi engedélyért sem adhatja; ezen jognak – egy protestans főiskolának épen Pesten, a’ haza szivében felállitásával – gyakorlatára hínak fel a’ nevelési igényei, ’s velök a’ hon- és nemzetszerelem; ez viszhangot költend polgártársaink, hitsorsosaink nemes keblében, ’s az isteni gondviselés, melly napjainkban ép ezen terv által költé fel százados sirjából az egyesülés igéjét, az emberi nagylelküség bőkezű áldozatiban nyilatkozandik. – Költ Pesten, febr. 19-én 1843. A’ pesti protestans főiskola létrehozásában munkálkodó választmány, névszerint: Teleki Sámuel gr. elnök, Prónay Albert báró, Ráday Gedeon gr. és Fáy András helyettes elnökök. Ágoston József, Bakos Ambrus, báró Bánffy Pál, Bajkay Endre, Báthory Gábor, Benyovszky Péter, Dobos János, Dobos József, Erdélyi Ferencz, Fáy György, Fényes Elek, Fitos Pál, Fogarasy János, Ilkey Sándor, Kapczy Tamás, Karika János, Keck Dániel, Kossuth Lajos, Madarassy László, Magyary Kossa Sámuel, Markos Pál, Melczer János, Nagy István, Nyáry Pál, Patay József, Polgár Mihály, Réső Ensel Sándor, Sárközy Kázmér, Schedius Lajos, Szabó Károly, Székács József, Szekrényessy Endre, Szeles Sámuel, Szilassy György, Tatay András, Taubner Károly, Török Pál, Vajda Péter, Varga Soma, és Wartensleben Ágoston gr., választmányi tagok.
