KÜLFÖLDI NAPLÓ.
KÜLFÖLDI NAPLÓ.
A’ bécsi ujság hosszasan leirja a’ februarius 14-ikei borzadalmas éjet Tyrolban a’ Defereg-völgyben. Miután a’ legtavaszibb időre egyszerre havazni kezdett volna, ’s ez két napig folyton tartott, febr. 14-ikén olly iszonyú hósziklák omlottak le a’ szomszédhegyekről, hogy házakat és embereket egyszerre eltemettek, ’s a’ szerencsétlen lakosok, kik másnap barátaikat ’s rokonaikat keresni mentek, ásókkal törtek magoknak utat, ’s a’ legborzasztóbb jeleneteknek valának kesergő tanúi.
A’ párisi törlesztőudvar Besson fejbenjáró pörében az 142elitéltnek itélete eltörlesztése végett tett folyamodását félrevetette, ’s igy a’ halálos itélet végre fog hajtatni. Dupin ur maga is felszólalt, ’s az eltünt asszonyságok meg nem jelenését érintvén, értésül adá az örökösöknek, hogy az ő dolguk lesz a’ büntettet tovább nyomozni.
A’ titkos költségek iránt kirendelt válaszmányba Lamarine, Odilon Barrot és Ganneron urak is megválasztattak, – erős oppositionalis elemek, mellyek nem jót gyanitatnak a’ kormányra nézve. Az utóválasztásoknál mutatkozó ellenszegülési szellem is sok aggodalmat szül a’ kormánynál. Guizot urtól már a’ „Revue des deux Mondes” is elpártolt.
A’ Courrier Français egy Frankhonba menekült maronita-sekhnek Lamartine urhoz intézett levelét közli, mellyben a’ maconi követnek nemeslelkü fáradalmaiért a’ libanonhegyi lakosok ügyében melegen hálát mond. A’ levéliró bizonyitja azt, mi a’ követkamrában mondatott: hogy csak Besir képes mind a’ keresztény maronitákat, mind a’ drúzokat a’ kényuraságtól megszabadítani, ’s mig a’ Sehab család visszahelyezve nem leend, számos főnökök Frankhonba fognak vonulni a’ porta zsarnoksága elől. E’ levél szerint nem igaz, hogy Libanon hegyvidéken egy millió mozlem és csak 170,000 keresztény lakik, sőt ezek száma az érseki levéltár kimutatása szerint legalább is 600,000-re megy. Lamartine ur egyszersmind értesittetik, hogy beszéde arab nyelvre fog fordittatni, ’s barátjának, a’ patriarcha ő eminentiájának megküldetni.
Victor Hugo leányát pár hét előtt egy gazdag havrei hajókereskedőhez adá nőül. Az összekelés éjfélkor tartatott nagy fénynyel és pompával, ’s egy órával későbben az uj házaspár egy e’ végre már készen tartott postakocsin Havrebe utazott.
Abderrahman marokkoi szultán Pelissier urtól, kit a’ franczia kormány Mogadorba főconsullá nevezett ki, az exequaturt megtagadta. Pelissier ur e’ hirt Tangerben kapá az ottani franczia consultól, ’s januar. 29-kén azonnal visszatért Oranba, innen pedig Gibraltarra utazott, mig a’ marokkoi császár uj rendeleteket ad. De a’ szultán nem tön, azon ürügy alatt, hogy épen semmi szükség nem forog fen Frankhon részéről consult küldeni Mogadorba, hol az ideiglenes franczia consul mind a’ francziák, mind a’ marokkoiak megelégedésére viseli hivatalát. A’ közönség ebben is Anglia részéről gyanít ármányt. Valljon mit fog a’ franczia kormány tenni?
Müncheni tudósitások szerint a’ bajor képviselői kamara februar. 20-ikai ülésében dr. Wenningnek általános polgári törvényhozás iránti javaslata került tanácskozás alá, melly javaslat választmányban ugy fejtetvén ki: hogy a’ király egy polgári köztörvénykönyvnek, váltó- és kereskedési törvénynek létrehozatalára, továbbá a’ Rajnán inneni 7 kerületekben az önkénytes biróságoknáli eljárásnak ’s a’ törvénykezési és ügyvédi díjaknak szabályozására megkéressék, – Thon Dittner első titoknok által javaslott némelly módositásokkal elfogadtatott.
