NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
(Parliamenti ülések.) Febr. 7. Az alsóházi ülés folytában Roebuck ur, Bath radical képviselője, föliratot inditványoz a’ koronához a’ deportált canadaiak megkegyelmezése végett. Stanley lord sajnálkozással jelenti, hogy országos tekinteteknél fogva az inditványt ellenzenie kell; igéri azonban, hogy egyes folyamodókat pártoland a’ kormánynál; mire Roebuck ur eláll inditványától. Febr. 9. A’ felsőházban Stanhope lord inditványt tesz, miszerint a’ ház az egyesült királyságok műiparos osztályának jelen állapotját vizsgálat alá vegye. Az inditványozó élénk panaszokra fakad a’ mostani kormány ellen, melly a’ conservatismus lobogóját lobogtatja ugyan, de a’ whigek elvei szerint kormányoz. A’ szónok csak két rendszabályban lát segélyt: az uj vámjegyzék és az uj gabnatörvény, azaz e’ törvény ujabb módositásának megszüntetésében. A’ vitatkozásban, melly ez indítványt követi, többen vesznek részt, de a’ javaslót csak négy szavazat pártolja, ’s igy az indítvány elesik. Ugyanez ülésben jelenti Wellington herczeg, hogy ő az Afghanistant illető iratokat előterjesztendi és a’ keletindiai és chinai hadaknak ’s vezéreknek köszönetszavazatot javasland. Az alsóházban Syria számos kérdések és feleletek tárgya. Napier Károly admiral kérdezi a’ kormányt: adatott e kárpótlás a’ libanonhegyi lakosoknak, jelesül Besir emirnek, a’ háború alatt szenvedett károkért? Peel Robert erre azt feleli, hogy Anglia e’ kárpótlás jogosságát és szükségét a’ portának lelkére kötötte; némelly esetekben adatott is már illy kárpótlás; más esetek még fontolgatás alatt vannak, és a’ Stambulban levő angol követ Besir igényeit is minden alkalommal támogatja.
De a’ török birodalomban szintugy, mint más országokban, sokszor kétség támad illy követelések fölött, mi késedelmet szokott előidézni. Egyébiránt a’ kormány febr. 6-kán közlést kapott, mellyben a’ török külminister e’ részben adott igéretéről értesittetik, mellynek teljesitéseért azonban a’ kormány nem vállalhat felelőséget. Bowring kérdezi: van e tudomása a’ kormánynak a’ nem régen Anglia közbenjárása által kinevezett drúz főnök elmozditásáról és befogatásáról? Peel e’ részben hasonlag elhárit a’ kormányról minden felelőséget. A’ kormány – ugy mond – erejéhez képest mindent megtőn, hogy a’ portát köteleztetései teljesitésére birja; ennél többet nem tehet. A’ kormány mindent elkövet, hogy Anglia befolyását fentartsa; további beavatkozásoknak nem lehet helye. Napier Károly említi még, hogy a’ libanonhegyi lakosok nem csak az egyptusiaktól, hanem nagy részben ő tőle és az angolok fegyverétől is szenvedtek kárt, ’s a’ szónok mind eddig nem hallotta, hogy csak egy batkányi kárpótlást is kaptak volna; ohajtaná tudni, tartozik e vagy nem Anglia az okozott kárt megtéritni? – Erre a’ minister nem felelhet. A’ porta uralma Anglia közbenjárása által állittatott helyre; de felelőséget e’ közbenjárás következményeiért Anglia nem vállalhat: ha mindazáltal a’ vitéz admiral az általa hozott kárt megakarja tériteni, a’ kormány azt örömest fogja a’ török kormány kezéhez juttatni. Ezzel a’ tárgynak vége szakad. – Februar. 13. A’ felsőházban semmi érdekes, kivevén, hogy Wellington az Afghanistánra vonatkozó iratokat előterjeszti. – Az alsóházban a’ kincstári cancellár indítványt tesz, hogy a’ Beaumont-Smith-féle csalási ügyben a’ hamisított kincstári jegyek kifizetését az illető kárvallottaknak az országos pénztár vállalja el, ’s e’ jótéteményből csak a’ 4-ik osztályu jegybirtokosok zárassanak ki, azok t. i., kiknek viszonyát ama’ hamisitási ügyben nehéz gyanu terheli. Az inditvány elfogadtatik. Erre Hovick lord, Grey gróf fia, a’ whig kormány alatt hadminister, inditványt tesz: miszerint az egész ház bizottmánynyá alakulván, a’ trónbeszédnek a’ gyáripar hosszas sinlésére vonatkozó részét vizsgálat alá vegye, ’s határozzon, ha nem szükség e a’ törvényhozásnak a’ népinség enyhitése végett közbenjárulnia? „Meg vagyok győződve – mond a’ szónok – hogy az országot nem bátorságos jelen helyzetében magára hagyni; mind e’ mellett sem valék azonban bizottmányt javaslandó, ha nem hinném, hogy az inség okait el lehet háritani. Nem hónapok, hanem évek teltek el már a’ még most is uralkodó nyomor kezdete óta; az árak megcsökkentek, a’ munka kevesbült, és nemcsak a’ földmüvelő- és gyárkerületekben, hanem a’ bányászati és hajózási érdekek körül is általános nélkülözés tapasztaltatik. A’ felsőbb osztályokban ugy, mint az alsókban, csak egy család sincsen, melly némi megszokott kényelmektől elválni kénytelen nem volna.” A’ szónok itt az uralkodó inség festéséhez fog, ’s az általa képviselt városon, Sunderlandon kezdi, mellynek lakosai nagy szénkereskedést űznek. Igaz ugyan, hogy ott a’ szénadó okozá az inséget: de a’ szónok megmutatja, hogy olly városok is szenvednek alatta, mellyeket semmi különös adó nem terhel. Northumberlandban is általános a’ nyomor, a’ haszonbérlő termékeinek és gazdasági állapotjának értéke leszállt; csak a’ mezei munkások bére maradt még változatlanul a’ régiben, de az előjelek mind oda mutatnak, hogy ezt is nem sokára alább kell szállitani. A’ szegények száma nőttön nő; az országos jövedelem megcsökkent, még pedig többnyire a’ közszükség, közfogyasztás és közkényelem tárgyainál. A’ kénytelen takarékosság minden osztálynak nehezen esik; de mennyivel sulyosabban kell azt az alsóbb osztályoknak érezniök, hol a’ családatya lassankint minden élvezettől megválni, nejét ’s gyermekeit rongyokban járatni ’s utóbb tőlök még a’ kenyérfalatot is fölösleges fényüzési czikk gyanánt megtagadni kénytelen! A’ mult évi gazdag aratás és a’ gyönge tél mellett is roppant szenvedéseket kell a’ népnek kiállnia. A’ szenvedőket bajosan lehet meggyőzni arról, hogy szenvedésök nem a’ kormány hibáiból ered, és a’ szónok meg vagyon győződve, hogy ez állapot nem lehetne illy tartós, ha nem volnának hibák az institutiókban. A’ szónok véleménye szerint, a’ baj sem a’ pénzforgás nemeinek, sem az adónak, sem a’ tulságos üzérkedésnek vagy árúgyártásnak, sem az erőmüvek terjedelmes használatának nem tulajdonitható, sem a’ szegénységi törvénynek, hanem azon általános versenynek, melly az árú- és munkabért annyira lenyomja, melly azonban csak onnan ered, mert a’ tőkének és munkának a’ mesterségesen készült korlátok miatt nincsen szabad mezeje. A’ szónok a’ külnemzetekkeli kereskedés korlátait rovogatja, ’s emlékezteti a’ házat amaz időre, midőn Anglia olly szembetünő jólétben uszott; mert Anglia különféle kerületi közt soha sem uralkodott korlátozási rendszer. „A’ korlátozási rendszer – mond a’ szónok – melly Anglia és a’ többi nemzetek közt fölállott, a’ kereskedelmi mérleg régi tévedésén alapul ama’ hamis állitáson t. i., miszerint egy nemzet gazdagsága az arany és ezüst mérlegén feneklik, mellyet kivitt áruiért csere fejében kap. E’ tévedésnek azonban korunkban nincsenek már védői, és igy vele együtt ama hamis rendszernek is el kellene buknia, mellynek alapelvül szolgált. Most nem ideje részletekbe bocsátkozni; ez alkalmasabban fog a’ bizottmányban megtörténhetni, mellyért jelenleg a’ ház előtt esedezem. A’ ministerek által mult évben vallott szabadkereskedési elvek vagy alaposak vagy alaptalanok; ha alaposak, miért nem halad a’ ministerium a’ megkezdett pályán előbbre? ha pedig alaptalanok, miért hozták a’ ministerek mult évben az ország egész rendszerét zavarba?” Az inditványozónak Gladstone ur, a’ kereskedelmi ministerség alelnöke felel. Ő a’ képet egészben véve valónak találja, ’s csak azt jegyzi meg, hogy darab idő óta a’ munka, valamint a’ takarékbankokbai betételek is kissé szaporodtak; csudálkozik, hogy a’ nemes lord bizottmányt javasol a’ nélkül, hogy részletes orvoslatot is javasolna. Egyébiránt a’ bizottmányt ellenzi. Labouchére ur, kereskedelmi minister a’ whig kormány alatt, és Fercand ur pártolják az inditványt, sőt Ferand ur azt oda kivvánta módosittatni, hogy a’ javaslott bizottmány az erőmüvezet hatásaira ’s a’ gyár- és bányakerületekbeli zavarok eredetére is terjeszsze ki vizsgálatait. A’ vitatkozás folytatása másnapra halasztatik. – Febr. 14. A’ chinai háborúban alkalmazott tengeri és szárazi hadnak mind a’ két ház köszönetet szavaz, a’ felsőház Wellington herczeg, az alsóház Stanley lord inditványára. Az alsóházban Howick lord inditványa fölött a’ vitatkozás folytattatik, ’s mint Liddel ur aggódva megjegyzi, mindinkább olly szint ölt magára, minélfogva a’ háznak Howick inditványa melletti szavazata bizalmatlanságra magyaráztathatik a’ kormány ellen. A’ vitatkozás febr. 15 és 16-kán is folytattatik. Az alsóháznak ez utóbbi napon tartott ülésében Peel megkérdeztetvén ama’ már rég hirlapok utján is közönségben forgó hirnek, mintha Stoddart ezredes és Conolly ur Bocharában megölettek volna, mibenlétéről, kijelenti: miképen nem lehet többé kételkedni, hogy a’ nevezett urak a’ bocharai emir parancsára megölettek, ’s hogy az orosz követ hasztalan igyekezett egész befolyásával őket megmenteni. A’ Howick inditványa fölötti vitatkozás ismét elhalasztatik.
