Fővárosi ujdonságok.
Fővárosi ujdonságok.
A’ farsang, melly sokknak élvezetdus paradicsoma, vagy haszonhajtó perui bányája, sokaknak pedig gyötrelmes, káros pokla volt, e’ világbóditó arlequin, a’ nemzetünket is veszéllyel fenyegető haszontalan fényüzés romjain e’ napokban adá ki évenkint megujuló bünös lelkét, ’s maga után nem hagyott hátra egyebet, mint az elviharzott saturnaliai szilaj örömek vadrózsáinak hervadt leveleit. Bizony csak kevés valódi örömet ’s igen szük, egyoldalu, puha gyönyöröket nyujt a’ mi farsangi mulatozásunk! nyomorú paródiája ez az egykor olly dicső olympiai játéknak, hol a’ bájló müvészi tánczon kivül, isten szabad ege alatt más nemesebb, magasabb és férfiasabb érzéki és szellemi élvezetekben is részesült a’ sokaság, nem ismervén annyira a’ zárt körök, cotteriák, szolgai bilincseit és életfojtogató gőzkörét, mire világölelő lelkesedésében méltán kiálthatott fel Börne: „Gyülölök minden társaságot, melly kisebb az emberinél!” – De mit használ egy-egy gyönge szózat a’ kor óriásibb szokásainak legyőzésére? hiába zugolódunk ellene! ha már benne vagyunk, a’ „si fueris Romae–„ mondás szerint együtt kell viselnünk még a’ dőreségek terheit is, és fájdalmas mosolylyal kell tekintenünk a’ kijózanodás bekövetkezhető korának elébe! – Van azonban egy hatalmas varázs, melly minket magyarokat némileg kibékithet a’ farsangi időszak szellemével; ’s ez: a’ müveltebb társas köreinkből sok ideig számüzőtt nemzeti tánczunk ujjászületése ’s általános divatozása, mellynek ez idén bevégzett tökéletes diadalát, kivált a’ középrend mulatságaiban, örömmel tapasztaljuk. A’ Szőllőssy által szerkezett gyönyörü körtáncz kivítta elsőségét a’ franczia ’s főleg a’ kegyvesztett német keringők felett, ’s fővárosunkban még az idegen ajku polgári rend fiatalai is lelkesedéssel lejtik azt, egyedül a’ főbbranguak nagyobb részének körében nincs szerencséje meghonosulhatni. Ők ugyan néha-néha eljárják a’ népies magyart: de a’ nem általuk megkezdett körtánczra azt mondják, hogy az nem eléggé eredeti; pedig az ő népies-urias magyar tánczukban minden egyebet fel lehet találni, csak a’ valódi eredetiséget nem! De hagyján! Elég az hozzá, hogy miután már nemzeti tánczunk ismét lábra kapott, legforróbb ohajtásunk az: vajha hazánk müveltebb fiai és leányai a’ magyar ruhát is közdivatu viselésre méltatnák! Igaz ugyan, hogy valamint a’ francziák nyelve, ugy öltözetük is majdnem általánosan elterjedt Europa uri világában: de azért korántsem következés, hogy mi is utánozva az utánzók példáját, szükségkép kivetkezzünk őseinktől öröklött szép nemzeti ruhánkból, melly bár nem lényeges alkotórésze, de mindenesetre ismertető jegye, sőt fentartója a’ minden oldalról kiegészitendő nemzetiségnek. Nem szólanánk, ha nemzeti ruhánk, egy pár sujtásos ünnepi szertartáson kivül, semmi egyébre nem volna alkalmas, vagy valami rut szabás ferditené azt el; de midőn tudjuk, hogy az, kivált ha még némi módositással keletiesebb kényelmet és díszt nyerne, mindennapi társas viseletnek is beillenék, – midőn tudjuk, hogy magyar ruhánk szépségét, férfias, hősies szabását egész Europa csodálja, sőt a’ legtöbb külföldi hadsereg a’ huszáröltözetet már régóta elfogadá, ’s mi magunk mégis idegen piperét aggatunk testünkre, – ez, urak és hölgyek! valóban legkevesbbé sem biztos záloga a’ független önállóságnak ’s tiszta nemzeti erkölcseink és sajátságaink tiszteletének! – Őseink magyar ruhát hordtak, de fájdalom! latinul beszéltek és irtak, mi magyarul beszélünk és irunk, de idegen ruhát viselünk; mindkettő fonákság. Azon kell hát lennünk: hogy a’ mit elődeink jól cselekedtek, azt mi is kövessük, és a’ mit mi most roszul cselekszünk, azt hibánk elismerésével hagyjuk el. Mert valóban nem volnánk érdemesek arra, hogy életünkben e’ föld tápláljon, ’s halálunk után eltakarjon bennünket, ha még most is szégyenlenénk testestül lelkestül magyarokká lenni! És mi azt hiszszük, ha már hazánkban a’ belföldi ruhaszövetek kizárólagos használatára védegyesületek alakulnak, frigyesüljünk egyszersmind a’ czélból is, hogy ezentul egyedül nemzeti ruhát fogunk viselni! – – A’ fővárosi eleven thermo- és barometerek igen nagy kandisággal keresgélik a’ mostani tél tavasziságának alapokait. Mi a’ legsublimisebb analysálás utján elvégre is csak oda birtunk felhatni véges elménkkel: miszerint ezen abnormis meleg időjárás netalán a’ magyarhoni éghajlat természeti antipathiáját fejezi ki a’ pétervári és sziberiai panszláv hideg időjárás ellen, ’s lehet, hogy ha keleti vérünk bizonyos jégelemtől megtisztul, ’s a’ Tátra és Fátra, csak ugy mint a’ Mátra, egyedül magyar hangokat fog echózni, talán telünk sem lesz többé, ’s örökké viruló tavasz övezendi dermedéshez közelgett nemzetünk szellemi és anyagi jólétét. Meglássuk, hogy lesz! A’ természet, idő és türelem legjobb orvos az egész világon, – ezt tartja egy olasz közmondás. – Fischer czukrász a’ német szinház előtt álló Kioszk nevü fabódéját mult vasárnap nyitá meg, ’s most télen fagylaltat árul! – – A’ szerb lapokból tudjuk meg, hogy Szeberiny és Jozeffy ev. superintendensek ’s több mint 200 szlávajku luth. pap megköszönő felirattal tisztelék meg gróf Széchenyi Istvánt – a’ magyar academia közgyülésén tartott beszédeért. Ha az volt a’ nemes gróf czélja, hogy a’ tótok őt dicsérjék, magasztalják, megénekeljék, ’s eddigi cselekvésöket egy magyar tekintély által is helyeseltetni tapasztalván, magyarságelleni antipathiájukban még csökönyösebbekké legyenek: – azt tökéletesen elérte. – ’S ezt nevezik aztán engesztelő szellemnek. Oh! modor és tactica!! – – Midőn minap egy német ajku választott polgár a’ városházi hivatalszobák ajtain magyar fölirásokat vön észre, neheztelve jegyzé meg, hogy a’ magyar fölirás miatt elvégre még majd rá sem lehet akadni a’ hivatalszobákra, ’s befejezésül hozzáadá: ’bizony csak igaza volt Sz–k, midőn a’ magyar nyelv tulfeszített terjesztése ellen annyira kikelt!’ – Ex fructibus cognoscetis. – – – Nem rég egy valaki sétalovaglás közben, paripája zabláját erősen találván visszarántani, felágaskodott lova hanyat esett, ’s a’ szerencsétlent ugy összetöré, hogy félholtan viteték szállására. Ezen szomorú eset sokat hasonlít némelly urak politicai bánásmódja- és végsorsához, kik nemzeti haladásunk zabláját akarva és akaratlanul vissza-hátraránczigálják, ’s ez által önmagukat temetik alá. – – A’ hétfőn adatott ’Báléj’ czímű operát, mellynek jövedelme az inséget szenvedő balsorsu csehek fölsegélésére van szánva, igen nagy számu közönség látogatá, ’s Bartay urnak becsületére válik, hogy mint privát vállalkozó uj év óta már is három izben engedé át a’ szinpadot jótékony emberbaráti és hazafiui czélok gyámolitására. Az illy nemeskeblü szinházi igazgató lehető legnagyobb pártolást érdemel, mire, ha eddigi buzgósága és jó akarata tartós leend, közönségünk részéről bizton számolhat.
