NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
NAGYBRITANNIA ÉS IRLAND.
(Parliamenti ülések.) Febr. 16. A’ felsőházban semmi nevezetes. Az alsóházban Palmer ur kivánságára bizottmány neveztetik ki, a’ legujabban előfordult számos hajótörések okainak megvizsgálására. Hardy ur mindazon panaszokat és sérelmeket másolatban előterjesztetni kivánja, mellyeket a’ franczia kormány, rabkereskedés gyanujába esett franczia hajóknak angol hajók általi megállitására ’s megmotozására vonatkozólag, a’ brit kormánynál tőn. Peel kéri a’ házat: bizná e’ tárgyat egészen a’ kormányra; mire Hardy ur inditványától eláll. Erre Howick lord inditványának megvitatása folytattatik. Borthwick ur az inditvány ellen szól, ’s kérdi: ha Howick lord ismer törvényhozási szert a’ panaszlott inség ellen, miért nem jelölte ki azt már régen, a’ helyett hogy bizottmányt inditványoz? ’s miért nem nevezi azt meg legalább most? Ha az inditványozó kivánsága teljesittetik, ugy a’ visszatérő jólét csekély jelei is azonnal elenyészendenek. Az inditványozó előlépéseket sürget a’ szabad kereskedés irányában, de nem képes megmondani, meddig kelljen ezen előlépéseknek terjedniök. A’ szónok ugy vélekedik, hogy bármi nagy is a’ jelen inség, ez még sem bizonyít semmit a’ kormány rendszabályainak becse ’s hasznossága ellen; mert e’ rendszabályok, habár a’ külső kórjeleket szaporitják is, belsőleg mindazáltal hathatós gyógyerejök leend. A’ szónok roszalva emlegeti azon izgatást, mellyel a’ gyárérdekek képviselői a’ népszenvedélyeket a’ földmüvelési érdekek ellen fölingerelni törekszenek. Nézete szerint más nemzetekkel kellene inkább megbarátkozni, és kereskedelmi szerződéseket kötni, mint a’ honi földmüvelést minden ótalomtól megfosztani. De ha igazságos lenne is ez ótalmat megvenni, illy fondorkodások és fenyegetések után nem engedné meg azt. (Nem épen igy nyilatkozik e ujabb időkben a’ magyar torysmus?) Napier Károly admiral, Graham belministernek egyik mult ülésben tett nyilatkozatára vonatkozólag – miszerint t. i. a’ halandóság mult évben tetemesen kevesbült – ugy vélekedik, hogy a’ minister ur e’ kifejezéssel ollyasmit akar bizonyítani, mintha a’ nép annál tovább élne, minél többet éhezik. Egyébiránt a’ syriai hős a’ portugalli borok és a’ gyarmati czukor vámának leszállitását, a’ gabnára nézve pedig állandó vámjegyzék meghatározását javasolja. Villiers, Gladstone, Muntz, Stewart, Baring urak az inditvány mellett, Sandon lord, Hanmer, Colquhoun és Goulbourn financzminister ellene nyilatkoznak; mire a’ vitatkozás megint elhalasztatik. – Febr. 17. A’ főszónokok e’ napon Egerton lord, Cobden, Peel, Russell lord, és Roebuck urak. Legtöbb figyelmet érdemel az első minister, sir Robert Peel beszéde, ki rövid visszapillantást vetvén kormányának pályájára, következőleg fejezi be érdekes beszédét: „Az ellenoldalon levő tisztelt urak azt mondják, hogy a’ nemes lord (Howick) inditványa nem pártinditvány; de hát nem tudják e, hogy ha elfogadtatnék, a’ kormány cselekvőségét szükségkép csonkítaná? Mert ha illy indirect megrovás mondatnék ki a’ kormány ellen, a’ ministerium nem maradhatna többé becsülettel hivatalban. Ti nekünk nem adtatok időt. A’ parliament alig volt tizennégy napig összegyülve, ’s ti már inditványt tevétek, hogy a’ kormányt kezeink közül kicsikarjátok. Csak 16 hónapja, hogy hivatalban vagyunk, ’s megelégedéssel tekinthetünk vissza mind azokra, miket a’ hon inségének enyhitésére ’s becsületének fentartására tevénk. Mi két háborút fejeztünk be szerencsés kimenetellel, mit egykor a’ nemes lordnak megbizonyítani ügyekezendem, ámbár ez érdemet magának látszik igényleni. A’ folyó évben a’ hadsereg és marina, e’ két nagy kiadási rovat költségvetését 850,000 fonttal alábbszállithatni reméljük, ’s reméljük e’ fölött, hogy Canada költségeit is tetemesen mérsékelhetendjük, ’s hogy honi vásárainkat gyarmataink előtt, termékeik beviteli vámának leszállitása által, megnyithatandjuk. Igyekeztünk kiengesztelni a’ franczia nemzet egy részének – fájdalom! – ellenünk ingerült keserű indulatait is, mellyeket azonban nem mi idéztünk elő. Angliában és Frankhonban jelenleg egy nevezetes jelenés mutatkozik; a’ két legnagyobb, hadi tettei és tehetségei által legkitünőbb férfiu áll egymás ellenében, ama’ két férfiu, kik Toulousenál és Waterloonál is szemközt állottak (Wellington herczeg és Soult marsal). Stetimus tela aspera, contra obtulimusque manus. E’ férfiak buzgóan arra törekszenek, hogy a’ két ország közötti béke fentartassék. Ők, kik legalkalmasb birái lehetnek a’ háború áldozatainak, leginkább ohajtják ápolni a’ béke müveit, ’s behozni a’ béke tanait. E’ munka dísze hanyatló éveiknek, mindeniknek saját hazájában, ’s fölötte áll minden magasztalásnak. Ők, kik a’ napot embertömegek fölött láták fölkelni, mellyek arra valának kárhoztatva, hogy nap leszállta előtt sirjaikba szálljanak: – e’ férfiak mindenek fölött leginkább igyekeztek hazájokat a’ háború szörnyeitől megóvni, és mind a’ két nemzet javára a’ béke hasznait megőrizni. Mennyire különböznek e’ férfiak azoktól, kik mindent elkövetnek, hogy a’ kedélyeket elkeseritsék, a’ kormányok cselekvéseit eltorzitsák, kik a’ franczia ministert Anglia eszközének festik, és Angliáról azt állitják, hogy Frankhontól merő félelemből bántalmakat elszenved. Ezen emberek – névtelen firkálók – közléseikkel minden békes törekvéseket semmivé tenni fáradnak, még pedig nem e’ hon java iránti buzgalomból, hanem ama’ rosz czélra, hogy párt- és személyérdekeket mozdithassanak elő. De azt hiszitek e, hogy ez inditvány az országnak enyhületet nyujtand? Ha ezt hiszitek, ugy nem szabad arra ügyelnetek, mit tesz valamelly minister ellene. Ha ugy hiszitek, hogy ez inditvány az ország inségét enyhitendi, ugy őszintén mondom nektek, kik a’ háznak innenső (ministeri) oldalán ültök: semmi pártérdekekhez vagy bizonyos férfiakhoz ragaszkodás ne gátoljon titeket mellette szavazni, hanem adjátok ez inditványnak ama’ pártolást, mellyet minden, az inség enyhitésére és a’ hon tartós jólétének előmozditására alkalmas rendszabálynak adni kötelességtek.” – Harsány tetszés követi a’ beszédet. A’ vitatkozás érdekes tanácskozás után ezen ülésben befejeztetik, és Hovick lord inditvána éjfélutáni három órakor 306 szavazattal 191 ellen, tehát 115 szó többséggel, félre vettetik. A’ ház febr. 20-ikára halasztja ülését.
London, febr. 18. Az eddigi parliamenti harcz és Peel kormányzati rendszere, daczára a’ torypárt folytonos diadalainak, elevenen tanusitja, hogy a’ régi jó napok lejártak, mikor a’ gőgös földbirtokos, az előre látni nem akaró egyházi személy és a’ titkon szövetkező oranista szabadon gázolhatott le minden magasb népérdeket, miko a’ gyáros, kereskedő és kézmüves a’ dúsgazdag ’s pazar fényben élő termesztők és földesurak asztalairól lehulló morzsákkal beérni kénytelenek valának. A’ régi férfiakon, Wellington herczegtől kezdve le egészen Inglis Robertig és Sibthorp ezredesig, még mindig a’ hajdani tory tollakat látjuk; de a’ rendszer csakugyan változott, ’s valamint 1829-ben meghajolt Peel a’ catholicusok emancipatióját követelő közvélemény előtt, ugy hajolt meg 1842-ben a’ gabnakérdés és a’ kereskedelmi ügy körül. Napjainkban a’ népérdekek tartják fen az angol ministert, ’s a’ népérdekek sujtják le, bármint erősitse is pártját a’ parliamentben. A’ gabnatörvének és kereskedelmi korlátok végkép el fognak esni; ezt Peel tudja, pártja gyanítja, ’s a’ lordok hasztalan gátolandják; mert a’ mult évi zavarok és a’ naponta rémesb alakban feltünő nyomor, a’ társaság legszorosb kötelékein szú gyanánt rágódó pauperismus elvitathatlan okfő arra, hogy a’ baj egelőre csak ezen uton orvosolható. És itt fekszik előzménye Nagybritannia jövő socialis reformjának is, mellyre itt nem kisebb a’ szükség, mint szorosontúli szomszédainknál. A’ kormány – ugy látszik – bizalommal tekint a’ jövendőbe, mert a’ hadi erő mind Chinában, mind Indiában tetemesen kevesbittetik. Hat ezred, négy t. i. Indiából, kettő Chinából, haza tér; a’ katonai ujság szerint pedig mindazon ezredek, mellyek tavaly 740 emberről 800-ra szaporittattak, rendszeres békelábra, tehát ismét 740-re fognak szállittatni. Ez mintegy 50 ezerednél már 300-re megyen; hasonló arányban fognak más ezredek is megkevesbíttetni. – Holnapután az indiai főhelytartónak és az afghán háború hőseinek szavazandó köszönet kerülend hihetőleg szőnyegre. A’ főhelytartó – ki diadalmenettel hozatá vissza Ghizniből a’ hajdankorban olly hires somnauthi indus templomnak a’ mahomedanusok által már századok előtt elrabolt szandálkapuit, ’s ezt az orthodox angolok nagy botránkozására, az indusokkal egy pogányhitöknek bókoló dagályos proclamatióban tudatá, – éles megrovásoknak megy elébe, nem csak az oppositio, hanem az angol clerus részéről is. Lássuk, mit mondhat a’ kormány, kegyencze védelmére? – Darab idő óta híre jár, hogy Ellenborough lordot sir James Graham váltandja fel Keletindia főhelytartóságában. Illy elégtétellel – ugy vélekednek t. i. dr. Philpotts et comp. – a’ kormány vallásnak ’s jóerkölcsnek tartozik.
