Bars.
Bars.
Febr. 10.* Ha másokat, főleg tiszta jellemű egyéneket rágalmazni, becsmérelni a’ bűnök nem legcsekélyebbike: ugy valóban egész testületeket, főleg egy szeplőtelen tisztaságu megyei tisztikart rágalmazni, a’ megbocsáthatlan polgári bűnök rovatába tartozik. – Illy főbűnbe keveredett a’ Pesti Hirlap rendes barsi levelezője, K.– P.–, midőn e’ lap 216-ik számában a’ mult év dec. gyülés eseményeit kéksavanyba mártott tollal irta le; pedig ha valakitől, tőle mint incarnált barsitól, mint ollyantól, kinek ujságértesitő létére a’ történteket igazsággal, de tisztelet- ’s becsülettel is nyilvánitani kellene, – teljes joggal várhatók, hogy megyénket, mellynek dicsőségét ő is egykor culminálni szereté, – mérgezett ecsete martalékaul választani nem fogja; de igy van az, ha az ész és szív ikerkormányát mellőzve, tollunkat féktelen indulat vezérli! – Barsnak beligazgatási szüz kezeit a’ legbecsmérlőbb nyelv sem meré eddigelé beszennyezni. Megyénk e’ részbeni érdeme elismerve lőn felülről és alulról; és még ama’ borús időben is, mellynek súlyát olly nyomasztólag érezők, és melly alatt megyénk belügyei olly sokat szenvedtek, a’ legélesebb bonczkés, megyénk legmélyebb redőit taglaló, sem tuda visszaélési kinövésekre akadni – ez Barsnak megkövült, megcsontosult typusa – és ime! Bars derűje fölhasadtával az ég tiszta harmata, a’ közbizalom fölhíja az alispáni székre e’ hivatalt soha nem keresett Balogh Jánost, és midőn benne az egész megye legédesb reményeit teljesülve örömdúsan szemléli, midőn kiki olly tisztán láthatja, mikép fáradhatlan fönökünk minden lehelletét a’ megye díszének szentelve, a’ beligazgatás legcsekélyebb ágai fölött is éber szemmel őrködik, – akkor az, ki a’ főnök lobogóinak örök hűséget esküvék, – az, ki e’ terebély tölgyfa árnya alatt olly dicsőt és magasztotst élvezett, fegyvert fordít ellene, és – – de hagyjuk el ezen, a’ többek közt csak mutatványul ide rajzolt jellemvonásokat, és menjünk át az emlitett czikkely részleteinek czáfolatába. – A’ népneveléssel – Barsnak ez édes gyermekével – kezdi t. levelező ur becsmérlő czikkelyét, mondván: „hogy a’ csekélységnél is csekélyebb tanodapénzek megszüntével, a’ népnevelési választmány ülései nem tartásával ’stb. ez ügy megyénkben elesettnek nézendő; továbbá az érintett tanodai pénzeknél sokkal terhesbnek látja megénk adózóira nézve a’ tiszti fogatok, becsbérek és egyéb rendszeres járandóságok évenkinti szaporodását, meg ama’ lakházak, istállók épitgetését, tatarozását, bútorozgatását, a’ 12 és több fontos szénaadagokat, mellyekkel törvény ellenére szoktunk más erszényéből a’ tanyázó katonaságnak kedveskedni.” – Igaz, h.tanácsi két rendbeli intézvények következtében a’ tanodai pénzek megszüntettek, mert a’ h.tanácscsali bizonytalan kimenetelű küzdelmeknek e’ szent ügy többi részeit is vészes ingatagnak kitenni jónak, tanácsosnak nem látók; mert a’ közelgő hongyülés lelkületétől méltán várhatjuk e’ kellőleg kifejtendő ügynek biztos szilárd alapokrai állitandását; mert a’ tanodai pénzek fizetése eddig is csak a’ papir malasztok rovatába tartozott; ellenben a’ többször és több helyütt ismételt tánczvigalmak és más nyilván ’s magányadakozásokból mégis csak minden évben, mennyi annyi e’ szent czélra összegyül; és ez okból egyedül hódolánk a’ h.tanácsi intzvénynek; a’ népnevelési választmány ülése pedig ez uttal azért nem tartaték, mert ez ügy közgyülésileg bővebben lön tárgyalva: – tehát Barsban a’ népnevelési ügyet elesettnek, megbukottnak mondani épen nem lehet, hacsak mogorva szeszélyünkben kedvünk nem duzzanna t. levelező urral megyénk díszét epés mázzal elferdíteni, vagy Barsnak lelki hitelét a’ hon előtt megcsökkenteni. – Az adózók erszényébőli kedveskedések elsorolása nem más, mint csupa merő rágalom; hiszen t. levelező urnak, ki tárczájába a’ gyülésen hallott minden szót följegyezget, tudnia kell, hogy épen e’ részben megyénkben a’ legujabb időkben sok üdvös és czélszerű végzések hozattak. Ugyanis a’ tiszti fogatok a’ lehetőségig legszükebb, más megyéknek is ajánlható korlátok közé szoritvák; – a’ tanyázó katonaságtól megtagadók az olly régóta divatozott és jóformán a’ hon minden más megyéiben jelenleg is divatozó grationalékat; a’ katonaság e’ részbeni kérelmére önerszényeinket nyitók meg, nekie a’ megtagadott sót és világot 158szabad ajánlatok utján pótolva; – eltörlők a’ kátyúsoka,t a’ fölös uti pallérokat és több más székes-házunk körüli költségeket; – az évenkint több ezerekre rugott gyógyszertári kiadás, czélszerű és önerszényeinket sujtó intézkedéssel fölcserélve megszüntetett ’stb; – katonai lakházak, istállók uj épitgetéséről, tatarozás és bútorozgatásiról, kivevén a’ fenállók szükséges fentartását, mi számtalan évek óta mit sem tudunk; ezen, a’ rágalom szekrényéből kiszedett adatokat tehát Bars tiszta jellemére alkalmazni nem lehet. – Mi a’ lévai járás derék főbirájától fölfedezett katonai éléstári hiányokat illeti: kérdem komolyan – mert a’ tisztikar becsületéről van szó – mi maradt a’ réginél? a’ régi éléstári hiány az epemirigy szerencsétlen időszakától származik; ekkor a’ mindenfelőli nagy zavarban a’ lévai járási éléstárak föltörettek, e’ bün tényezői maig sem tudatnak; tehát a’ lévai fősz.b. népéről atyailag gondoskodva, inditványozá: hogy e’ ki nem puhatolható hiány járása adózói könnyebbitéseül osztassék föl az egész megyére, – az inditvány a’ fölfedezett hiány körülményeinek bővebb kikutatása végett a’ levéltárnoki hivatalhoz utasittaték: tehát mi marad a’ réginél? Ugyanazon főbiró jelenté, hogy az ujabb éléstári hiányok utólsó adagig megtéritvék: tehát mi marad a’ réginél? – A’ vétkes egyén az elkövetett vétség szerencsétlen óráiban tisztviselő nem vala, mint ollyanná vált pedig ügyessége és jellemi tisztaságára nézve egy sorban áll a’ többivel: tehát mi marad a’ réginél? – A’ kérdéses egyén néhai vétségének megbirálásában szigori enyhülés – nyomadékul a’ szív igényei előidézék annak szegénységét és öt kisded gyermekét: tehát mi marad a’ réginél? – az, hogy t. levelező ur szíve igényeit mellőzve, szenvedélye szünóráiban a’ hideg, de roszul számoló ész jégszirtein meg akará fagylalni Barsnak nevét ’s dicsőségét; de mellyet a’ fölötte ragyogó nap sugári – szerencsénkre – szerencsétlenségére fölolvasztandanak, – és illy értelemben marad Bars a’ réginél. (Vége köv.) –
Mély fájdalommal adjuk e’ nem szenvedélytelen sorokat; de midőn valaki lapjainkban foglalt közlés miatt rágalomról panaszkodik, a’ czáfolatnak helyet engedni szoros becsületbeli kötelességünknek kell tartanunk. –
Szerk.
Szabó János Bars m. főjegyző.
